2006. 1. szám | Jog

Munkaadók és dolgozók

Veszedelmes viszonyok

A munkaerőpiac egyik legneuralgikusabb problémája mind a mai napig a munkaszerződések tényleges és látszólagos tartalma közti számos ellentmondás és az adórendszer szövevényessége. A helyzet az évről évre kilátásba helyezett munkaügyi moratóriumok ellenére is változatlan. A tavaly december elején megrendezett foglalkoztatási jogviszonyok és adózási kérdések konferenciája a fenti két problémakörre, a színlelt munkaszerződések problematikájára és az idei évtől bevezetendő ekho kapcsán felmerülő kérdésekre kereste a választ, dr. Csizmár Gábor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, dr. Burik Mária, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese, dr. Papp István, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) elnöke, dr. Handó Tünde, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság (FMB) elnöke és Szathmári László, a Pénzügyminisztérium (PM) osztályvezetője közreműködésével.

A szakértők a konferencián felvázolták a tényleges és a színlelt szerződések jellegzetességeit és a két szerződéstípus közti legmarkánsabb különbségeket. A munkaerőpiacon ugyanis tömegjelenségnek számít, hogy a szerződés minden porcikájában munkaviszonyra utal, így is jegyzik, miközben a „munkavállaló" vállalkozói igazolvánnyal tevékenykedik, „magát jelenti be". Az állam és a vállalkozói szféra itt érdekellentétben áll. Az előbbi inkább azt a megoldást részesítené előnyben, ha a természetes személyek munkaviszonyban állnának; a cégek ezzel szemben a költséghatékonyságra hivatkozva orientálják a munkaerőt a vállalkozói jogviszony irányába, és tény, sok esetben a munkavállaló se szívesen választja a munkaviszonyt, mivel kevésbé éri meg anyagilag számára. A színlelt szerződés ma már mindennapos gyakorlat a munkaerőpiacon.

A szerződések típusai
Ma a munkaerőpiacon a legtöbb visszaélés a színlelt szerződésekkel, az írásba foglalt szerződések hiányosságaival, az alkalmi munkavállalói könyv nélkül folytatott eseti munkákkal, az engedély nélkül dolgozó külföldi munkavállalókkal és a munkaerő- kölcsönzésekkel kapcsolatos. De gyakorinak számít a kettős munkaidő-nyilvántartás is — az alkalmazottak papíron „tól— ig" dolgoznak, a valóságban mégis jóval „rugalmasabb" a munkaidő —, természetesen nem minden esetben a munkavállaló javára. A fennálló problémák általánosan jellemzőek. Ma csupán Magyarországon átlagosan négy-ötezer hasonló esettel találkozik az FMB, míg Nyugat-Európában ezek száma nagyságrendekkel nagyobb: csak Berlinben legalább negyven-ötvenezer munkaügyi per van folyamatban az ottani hatóságoknál.
A jelenség a látszat ellenére nem új keletű, szinte egyidős az emberiséggel. „Már a jogszerű gondolkodásmódjáról ismert római kultúrában, Vespasianus császár érájában is volt példa a munkaszerződéstípusok minősítési problémáira, az ezzel kapcsolatos jogi bonyodalmakra. Ráadásul a munka törvénykönyve is anakronisztikus, a jogalkotók a 19. századi viszonyokra tervezték" — tudtuk meg dr. Handó Tünde, az FMB elnöke beszámolójából.
Egy viszont biztos, mind a kifejezetten a munkavállalói jogviszonyra, mind pedig a vállalkozókra tervezett szerződéseknek megvannak a pontos jellemzői, konkrét kritériumai. A konferencia előadógárdája felvázolta azokat a legfőbb ismérveket, amelyeket a munkaügyi ellenőrzések alkalmával a kirendelt hivatalnokok azonnal megvizsgálnak. Első körben a munkahelyen jelen lévő alkalmazottak mint tanúk meghallgatásával, később pedig a munkaszerződések tüzetesebb áttanulmányozásával. Dr. Papp István, az OMMF megbízott elnöke hozzátette: a jogszabályváltozásoknak köszönhetően — a javaslatot a december 12-i zárószavazáson fogadták el — a munkaügyi ellenőrzéseken megszólaltatott tanúk ezentúl anonimok maradhatnak, nem kell felfedni a kilétüket. A munkaügyi revíziók egyébként meghatározott koreográfia szerint zajlanak. A munkaügyi ellenőrök alaposan felmérik a terepet, majd a helyszínen tapasztaltak és elmondottak alapján vizsgálják át tüzetesebben a szerződéseket is. Mint a szakember mondta: az alapos elemzésre azért is van szükség, mert korántsem biztos, hogy mindenki a zsebében hordja a munkaszerződését. A szerződések áttanulmányozására akkor kerül sor, ha a tanúmeghallgatásos jegyzőkönyvek és a helyszínen megfigyeltek között túl sok ellentmondást találnak. Ha a gyanú beigazolódik — a munkaszerződés másról szól, mint a tényleges körülmények —, a szerződést a hatóság átminősítheti. Az ellenőrzések alkalmával elsősorban azt vizsgálják, hogy hogyan, milyen módon és körülmények között valósul meg egy-egy tevékenységi forma.
A munkavállalói jogviszonyról árulkodó szerződés egyik legfontosabb jellemzője, hogy benne az elvégzendő feladatok köre és a teljes munkafolyamat nagyon pontosan meghatározott, körülírt, csakúgy, mint a munkafázisok. Ebben az esetben a szerződés tulajdonképpen a teljes munkaköri leírást tartalmazza. Ezzel szemben a megbízási vagy vállalkozói jogviszonyú szerződések az ellátandó feladatokat csak nagy vonalakban határolják körül, nem ritka, hogy még a munkavégzés tárgyáról és idejéről sem adnak elég információt. Kiemelten fontos mozzanata ugyanakkor az utóbbi szerződéseknek a határidők megjelölése.
A munkavállalói jogviszonyra utaló szerződéseknek szintén fontos ismérvei a feladatok, munkák rendszeres végzésére vonatkozó megjegyzések, a konkrét feladatkörleírás és a munkaidő nagyságának kijelölése, tól—ig-os meghatározással. A megbízással vagy vállalkozóként tevékenykedők szerződése egy adott feladat elvégzésére szól, amely legtöbbször eseti munkát jelent. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a vállalkozó életében nincsenek rendszeresen ismétlődő megbízások, de a fő hangsúly nem ezen van.
A konkrét munkaidő, a munkavégzés szakaszai itt nincsenek előírva. Az egyetlen lényeges szempont az adott feladat megvalósítása a megbeszélt időkereteken belül. A vállalkozó nem köteles rendszeresen számot adni a munkafázisokról, szabadon mozog, az idejével is kötetlenül gazdálkodik, saját hatáskörben szervezi a teendőit. Érvényesülhet ugyan egyfajta korlátozott megbízói kontroll, de ez sem a folyamat teljes egészére terjed ki, maximum olyan mértékére, amennyi az adott feladat végrehajtásához nélkülözhetetlen. Csak arra kell koncentrálnia a vállalkozónak, hogy a megállapodás szerint, időben teljesítse a rábízottakat. Éppen ezért nemcsak a munkavégzés ideje nem köthető ki a vállalkozói vagy megbízási szerződések esetében, hanem annak helye sem. Ha egy szerződés konkrét utasítást tartalmaz arra vonatkozólag, hogy az adott feladatot hol kell ellátni, a munkakör alkalmazotti jogviszonyt feltételez. Mint ahogy az is, ha a szerződésben előírják, hogy a szerződő fél köteles maradéktalanul rendelkezésre állni, ha indokolt, még szabadideje rovására is. Megbízási szerződéses munkakapcsolatban vagy vállalkozóként viszont nem kell az érintettnek korlátlanul rendelkezésre állnia.
Vannak olyan munkakörök — például adminisztratív, irodai beosztás, titkárnői feladatkör vagy egy még abszurdabb példa, kohász —, amelyeket teljesen szabálytalan vállalkozói igazolvánnyal folytatni. Az óraadó tanárok helyzetének megítélése szintén kényes kérdés: velük szemben sokszor alkalmaznak szerződésestípus-kényszert, pedig ha az általuk tartott órák száma meghaladja a heti órarendben megszabott mennyiség felét, már automatikusan a közalkalmazotti besorolásba tartoznak. Legalábbis, ha szabályosan járnak el a munkáltatók. De nem lehet munkaviszony nélküli alkalmazásban köztisztviselő sem.
Vannak természetesen határesetek: a hivatalos megítélés értelmében létezik néhány olyan munkakör, amelyet mind munkaviszonyban lévő félként, mind pedig vállalkozóként lehet folytatni. Ilyen lehet például a kereskedelmi ügynökök tevékenysége, számos üzletkötői elfoglaltság vagy a házgondnoksági feladatok ellátása. „Az, hogy az érintettek melyik formát választják ebben az esetben, megegyezés kérdése. Itt a típusszabadság elve érvényesül. Az viszont megjegyzendő, még ha a munkáltató és a munkavállaló egyöntetű megegyezéséből, közös akaratból származik is a tényleges körülményekkel összhangban nem lévő szerződéstípus, ez még nem mentesíti a feleket a szabálytalankodás ténye alól. Aki viszont alá- vagy fölérendeltségi viszonyban dolgozik, betagozódott egy szervezet, nagyvállalat, cég hierarchikus rendjébe, számadással tartozik felettesének, de beosztottai is vannak: nem jogszerű, ha vállalkozóként tevékenykedik. Volt ugyanakkor arra is példa, hogy egy biztosítótársaság ügyosztályának vezetője papíron biztosítási ügynökként dolgozott, pedig minden fontosabb céges történést átlátott, szinte a cég minden ügyletében részt vett, teljes munkaidőben" — állította dr. Handó Tünde.
Szintén fontos eleme a szerződéseknek a munkavállalásra vonatkozó személyi feltételek tisztázása. Amennyiben a szerződés munkavállalói jogviszonyról szól, a munkavégzés kizárólagosan személyhez kötött, a személy nem helyettesíthető. Ezzel szemben, ha a szerződés megbízásos vagy vállalkozói, akkor a munkavállalás nem minden esetben személyhez rögzített, az adott feladatok véghezvitelében mások is közreműködhetnek. A tevékenységek végzése korlátozott megbízói utasítás alapján zajlik, önállóan vagy ha szükséges, alvállalkozói kapcsolatok bevonásával. Gyanús mozzanat lehet az is, ha egy szerződésben konkrétan kikötik, hogy ezt vagy azt a feladatot, megbízást csak és kizárólag az adott bt. egyik vagy másik tagja végezheti el.
A szerződések áttekintésénél nem lehet megkerülni a kockázatviselési kérdéseket sem. Ha az adott szerződés munkavállalói jogviszony keretében jött létre, a munkavállaló mindig más eszközeivel és mások kockázatára dolgozik, míg egy adott cél, feladat megvalósítására szerződött vállalkozó minden esetben saját eszközkészlettel munkálkodik, természetesen saját kockázatra.
Szintén lényeges szempont a szerződések vizsgálatánál a díjazás és a kifizetések tárgyköre. Ha a szerződés munkavállalói jogviszonyon alapul, akkor a juttatandó összeg havi munkabérként van feltüntetve. A vállalkozói vagy megbízásos jogviszonyt feltételező megállapodások ezzel szemben egyszer vagy alkalmanként fizetett megbízási díjakról szólnak. Ilyen esetekben a munkavédelemre vonatkozó előírások is hiányoznak.
A szerződéstípusok átfésülésénél az egyik legfontosabb aspektus az adó- és járulékfizetések, valamint a munkavállalónak járó juttatások kérdésköre. Amennyiben munkavállalói jogviszonyra épül az adott szerződés, úgy az adót, a különféle járulékokat és a munkavállalót megillető juttatásokat a munkáltató állja. A vállalkozóként tevékenykedő a fenti költségeket maga fizeti, viszont elszámolhatja a munkájánál felmerülő kiadásokat, juttatások azonban nem járnak neki. A munkavállaló emellett még jogosult betegszabadságra, táppénzre, gyedre és gyesre, megilleti a munkanélküli segély, a végkielégítés és a felmondási idő. De a munkavállalók nem élhetnek a költségelszámolás semmilyen fajtájával. Ha előáll az a helyzet, hogy a szerződéseket át kell minősíteni, akkor mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak vissza kell fizetnie azokat a költségeket az APEH-nak, amelyet költségelszámolás címén igényeltek. Ugyanakkor az is kétségtelen, számos alkalommal maguk a munkavállalók sem lelkesednek a klasszikus munkaviszonyért, mert bizonyos helyzetekben pénzügyileg vitathatatlanul jobban járnak a vállalkozói létformával. Amit viszont sokszor nem mérlegelnek: az utóbbival együtt járó magasabb nettó jövedelemmel automatikusan mondanak le számos juttatásról.

Az ekhóról
A már hónapok, évek óta terítéken lévő, a hazai adórendszerben az idén januártól jelentős változást eredményező egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás rendszeréről is szó esett a december elején megrendezett konferencián. „Az ekho bevezetésére tett erőfeszítések már 2003 óta tartanak, a kormány a 2004-es év folyamán tekintette át az összes, Európában már meghonosodott ekhós jellegű adómódot. A művészek, szellemi szabadfoglalkoztatásúak, sportolók jogállását illető vita sem új keletű" — mondta a konferencián Csizmár Gábor.
Az ekhót alkalmazhatják majd a vállalkozók, az egyéni vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkező vállalkozók, szellemi szabadfoglalkozásúak — a média, a sajtó, a művészetek területén tevékenykedők (írók, újságírók, képzőművészek, dramaturgok, színészek) —, de az őstermelők és az egyéni vállalkozók is — tette hozzá Szathmári László PM-osztályvezető. Az ekho választásának több előfeltétele is van. Egyrészt érvényes vállalkozói vagy megbízási szerződés szükséges hozzá. A másik fontos kritérium, hogy az ekho adózási forma mellett döntő rendelkezzen a belépéshez szükséges minimális feltétellel, azaz legyen legalább akkora, vagyis minimálbér nagyságú jövedelme, amely után már fizethető a tb és a járulékok.
Az ekho a megosztott adóteher elvét vallja: a foglalkoztató, de a munkát végző is fizet majd járulékokat. Ekhózni viszont nem lehet bt.-s, kkt.-s és kft.-s formában. Az ekho mint adónem éves szinten nettó 25 millió forintos bevételi határig választható, olyankor, ha a kimutatott jövedelem része az adóalapnak. Amennyiben valaki jogosulatlanul vette igénybe az ekhót, a többlet az szja-t fogja terhelni. Ebben az esetben ugyanis plusz 18 százalékos különadót kell bevallani, szankciós jelleggel.
Ha valaki több tevékenységet végez, a bevételének egy része hagyományosan adózik, míg a kiválasztott rész után választhatja az ekhót. Ha valaki nyugdíjaztatása ellenére is dolgozik, őt természetesen már nem érinti a közteherviselés.
Az ekho nem önadózási kategória, az adóelőleg a befizetés után automatikusan vonódik. Természetesen forintban: természetbeni juttatással az ekho törleszthető vagy kompenzálható. Az ekho szerkezete a következőképpen néz ki: 20 százalék a kifizetőt, míg 15 százalék az adóalanyt terheli. Az ekho a tb-t is kiváltja majd, az adózó 15 százaléka magában foglalja a 4 százalékos nyugdíjjárulékot és a 11 százalékos szja-t is. Táppénzre viszont nem jogosítja fel az adóalanyt. A kifizetőnek sem lesz kibúvója a 20 százalékos adóteher alól, nem fizetés esetén bírsággal sújtható. Az ekhózásról minden esetben a magánszemélynek kell nyilatkozatot tennie, de még a soron következő kifizetések előtt. Miután az ekho a kifizetőket is terheli, még fontosabb jó előre megállapodni a jogviszonyokban. A színlelt szerződések ekhós szempontból azért is problematikusak lehetnek, mert ezek automatikusan semmissé teszik az ekhós jogosultságot.

Folytatja támogatási tevékenységet az NFI

2 órája

Az NFI elsődleges célja a koronavírus miatt kialakult helyzetben a filmipar szereplőit érintő veszteségek mérséklése és a támogatási tevékenysége révén folyamatos munkalehetőség biztosítása a magyar mozgóképszakmának.

Hazai énekesek otthonába látogat el a Sláger FM

3 órája

´Maradj otthon´ címen videosorozatot indított útjára a Sláger FM, amelyben a hazai zenei élet képviselőit – valamint a Sláger FM műsorvezetőit – otthoni önkéntes karanténjukból szólaltatják meg, videointerjú keretében.