2006. 5. szám | Jog

Amiből (még mindig) kimarad a sajtó

Miért nem részesülnek a lapkiadók a reprográfiai díjból?

Információink szerint évente több mint háromszázmillió forint reprográfiai díj folyik be a Magyar Reprográfiai Szövetséghez. Az összegen két szervezet osztozik, jóllehet a jogosultak köre sokkal szélesebb. A lapkiadók nem kapnak ebből a pénzből semmit, miközben termékeiket éppúgy fénymásolják és nyomtatják, mint a fotó- és a képzőművészeti kiadványokat, a szép- és a szakírók, a könyvkiadók produktumait. Vajon miért marad ki a lapkiadói szakma az osztozkodásból? Van-e esély arra, hogy valaha is részesüljön a pénzből?

A Lapkiadás tavaly márciusi számában vázolta a helyzetet (Amiből a sajtó kimarad, 2005. 2. szám, 34–35. oldal): a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) nehezményezi, hogy a magyarországi lapkiadók nem részesednek abból a néhány százmillió forintból, amely reprográfiai díjként folyik be a Magyar Reprográfiai Szövetséghez (MRSZ). A körülmények azóta sem változtak. Pontosabban szólva annyiban mégis, hogy az MLE tárgyalásokat kezdeményezett az illetékes szervezetekkel.

A jelenlegi felosztás, a jogosultak köre
Tavaly Koltay Krisztina, az MRSZ jogásza felhívta a figyelmet arra, a reprográfiai díjra jogosultak körét nem fedi le az a két szervezet – a Magyar Szak- és Szépírók és Kiadók Reprográfiai Egyesülete (Maszre), valamint a Hungart Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület –, amely jelenleg részesül az MRSZ által behajtott díjból. Azt is elmondta, a törvény lehetőséget ad arra, hogy a benne foglaltaktól eltérően az érintettek megállapodás szerint osszák el egymás közt a pénzt. (A két jogkezelő szervezet egyébiránt pályázatok útján osztja szét a beszedett díjat.) Vagyis mód van arra, hogy új felosztás alakuljon ki, miként arra is, hogy a mostaninál többen részesedjenek a bevételből.
2004-ben az MRSZ-hez befolyt összeg 40 százalékát a Maszréhoz csatlakozott könyv- és folyóirat-kiadók, 50 százalékát fele-fele arányban a szintén Maszre-tag szép-, illetve szakírók, a maradékot pedig a Hungart, azaz a fotó- és képzőművészek szervezete kapta, a törvényileg megállapított arányok szerint.
A kezdet kezdetén nem így osztották el a pénzt, hiszen 2000-ben az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület és a Hungart hozta létre az MRSZ-t. A Maszre későbbi belépését követően a három szervezet osztozkodott az MRSZ által beszedett díjon. 2004- ben az uniós jogharmonizáció miatt módosult a reprográfiai díjat is szabályozó szerzői jogi törvény, azóta az Artisjus képviselte zenei szakma nem részesedik a reprográfiai díjból. Egy dolog viszont változatlan: a lapkiadók sosem kaptak egy fillért sem.

A kimaradás okai, avagy az érdekvédelem hiánya
A sajtó pénzelosztásból való kimaradásának egyik oka az, hogy a lapkiadók nem hozták létre saját érdekvédelmi szervezetüket. Fülöp László, a Népszabadság Zrt. jogásza tavaly azt nyilatkozta, e jogkezelő egyesület felállításához tíz tagra volna szükség, no és pénzre, hozzávetőleg tizenötmillió forintra. Azt, hogy a Pressjus fantázianevű szervezet nem alakult meg, azzal magyarázta: a kiadónkénti – tíz alapító taggal számolva – másfél milliós befektetés közvetlenül csak néhány év múlva térülne meg. Közvetve viszont már a működés második évében – ha még az idén létrejönne a szervezet, akkor az 2008-ban már kapna a jövőre befolyó reprográfiai díjból.
Annak, hogy a lapkiadói szakma kimaradt az osztozkodásból, oka lehet az is, hogy nem tudott szövetkezni a már létező érdekképviseleti szervezettel, a Maszréval. A szóbeszéd szerint a társulásra azért nem került sor, mert a Maszrét annak idején megszervezők különösebb indoklás nélkül félbehagyták a tárgyalást az MLE-vel, és a lapkiadóknak azóta sem sikerült érdemi párbeszédet kialakítani velük.
A törvényi meghatározás pontatlansága is szerepet játszhat abban, hogy a lapkiadók kifogásolják a pénzelosztást. A kilencvenes évek legvégén megalkotott szerzői jogi törvény értelmében „a reprográfiai díjra olyan művek szerzői és kiadói jogosultak, amelyeket jellegüknél fogva fénymásolással vagy hasonló módon magáncélra többszöröznek” – olvasható az MRSZ internetes oldalán. E szerint tehát a hetilapok, a magazinok, de még a napilapok is érintettek. A honlap szövege így folytatódik: „Ezek a könyvekben, folyóiratokban közzétett írásművek, zeneszövegek, képzőművészeti alkotások, szakmai és tudományos tanulmányok és ábrázolások, vagyis a betűvel, grafikával, fényképpel kifejezett művek.”
A sajtó esetében tehát csak a folyóiratról van szó, de azt nem határozza meg a törvény pontosan, mit ért valójában ezen a kifejezésen. A jelenleg érvényben lévő gyakorlat szerint a hetilapoktól a negyedévente megjelenő periodikákig tart azon kiadványok köre, amelyeket a folyóiratok közé sorolnak. Tudomásunk szerint azonban sem a HVG, sem a Heti Válasz, sem a havilap National Geographic – hogy néhány, folyóiratnak minősülő terméket említsünk –, sem pedig más hasonló kiadványok szerzőinek vagy kiadóinak nem jut a pénzből, miközben a szépirodalmi vagy tudományos folyóiratok kiadóinak, szerzőinek igen. Pedig szakcikkeket, fotókat, grafikákat, képzőművészeti alkotásokat más lapok is közölnek.

A „juss” okai
Az idevágó törvényt 2004-ben módosították. Azóta a nyomtatás is reprográfiának minősül, vagyis ez után is díjat kell fizetni. Nyomtatni pedig azt lehet és azt szokták leginkább, ami a világhálón is megtalálható. Kevésbé életszerű, hogy komplett szakszótárakat vagy több száz oldalas regényeket nyomtatnak sorra, az viszont vitathatatlan, hogy a napi- és a hetilapok írásaival nemritkán teszik ezt.
Fülöp László nemzetközi felmérésekre hivatkozva arról számolt be, hogy a fénymásolt anyagok megközelítőleg egyötöde sajtótermék, és nem elhanyagolható az sem, hogy a lapoknak online kiadásai is vannak, így ezek cikkeit gyakorta ki is nyomtatják.
A vizsgálatok és a tapasztalatok azt mutatták, leginkább a tankönyveket sokszorosítják magáncélra – a legtöbbet az egyetemeken és főiskolákon másolnak. Később kiderült, a védett kiadványok közül elsősorban a szaklapokat, majd a magazinokat másolják, a sor harmadik helyén pedig a napilapok állnak. Az MLE azt állítja, a másolt termékek három százaléka lehet napilap. A nyomtatás terén ugyanakkor a lapkiadói szakma vezet, az MLE becslése szerint részesedésük minimálisan 20 százalékos. Ez még nem minden. A lapkiadók közül sokan ma már könyveket is jelentetnek meg, a könyvpiacon öt-hat százalékos részesedésük lehet. Számításaik szerint az MRSZ-hez befolyt összegből mindent figyelembe véve néhány millió forintra mindenképpen jogosultak volnának. Ezt a pénzt, mondja Süle László, aki az MLE elnökségéből jelenleg a reprográfiai díjjal kapcsolatos ügyekkel foglalkozik, az olvasásra nevelésre, a Híd programra fordíthatnák a kiadók. Vagyis nem a lapkiadók kapnák meg külön-külön, részarányosan az egyenként nem csillagászati összegű részesedést, hanem együtt lépnének fel mindannyiuk érdekében: a közeljövőben tovább bővülő Híd programra akár több tízmillió forintot is fordíthatnának.

Lehetséges megoldások
Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, az MLE keresi a legjobb megoldást. Lengyel L. László, a Népszabadság Zrt. elnökvezérigazgatója, az MLE elnökségi tagja szerint több lehetőség van arra, hogy a szakma hozzájusson a milliókhoz. Az egyik út, hogy az MLE szövetkezik a Maszréval. Süle László felvette a kapcsolatot az egyesülettel, érdemi álláspontra azonban még nem jutottak. Arra kérdésre, hogy a Maszre befogadná-e a lapkiadói szakmát, egyértelmű választ még nem kapott, de reméli, a tárgyalások hamarosan folytatódnak. A Lapkiadás feltette a kérdést a Maszre igazgatójának, Zentai Péter Lászlónak és elnökének, Bart Istvánnak is. Bart Istvánt lapzártánkig nem sikerült elérni, Zentai Péter László pedig először azt mondta, szívesen válaszol, később azonban elállt ettől a szándékától. Annyit közölt: a Maszréról a lapkiadókkal és a reprográfiai díjjal összefüggésben nem akar nyilatkozni, ráadásul a törvényben – szerinte – szándékosan nincsenek a jogosultak között a lapkiadók megnevezve, így nincs miről tárgyalni.
Vaskovics Péter, az MRSZ elnöke azonban úgy látja, a Maszre közös jogkezelő és gyűjtőszervezet, mindenkit képviselnie kellene, aki a tagjaihoz hasonló tevékenységet folytat.
Süle László elődei is felvették már a kapcsolatot a Maszréval. Sőt annak idején, amikor a szép- és szakírók beléptek az MRSZ-be, a Maszre jelenlegi elnöke volt az, aki tárgyalásokat kezdeményezett a lapkiadókkal. Az MLE fogadókészséget mutatott, sőt szövetségre is lépett volna a könyvesekkel. Mire azonban a tárgyalások idáig jutottak, a könyvkiadói szakma létrehozta saját szervezetét.
Tekintettel a könyvesek korábbi elzárkózására és mostani hallgatására, kivitelezhetőbbnek látszik az az út, hogy az MLE saját jogvédő szervezetet alakít. Ha még most létrejönne a szakma érdekvédelme, időarányosan már jövőre is jutna a lapkiadóknak a pénzből, legalábbis Lengyel L. László szerint. Ô azt mondja, ma már több kiadó mutat hajlandóságot arra, hogy áldozzon a lapkiadók jogvédő egyesületére. Az MLE tagjainak többsége ugyanis belátta, a szakma együttes érdeke az olvasók megtartása és új olvasók szerzése. Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy minél többen fognak össze, annál kevesebb pénzbe kerül kiadónként a szervezet felállítása és működtetése.

Miért nincs együttműködés?
Az MLE nem először kezdeményezett tárgyalást a szép- és szakírókat tömörítő érdekvédelmi szervezettel. Vajon mi lehet az oka, hogy nem jut egyről a kettőre?
Mivel az MLE nehezen talál tárgyalópartnert, csak találgatni lehet. Mindenesetre tény, hogy a Maszre igazgatója az a Zentai Péter László, aki a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésében (MKKE) is ezt a tisztséget tölti be. A két szervezet egy irodában működik.
Ennek persze praktikus okai is lehetnek, például az, hogy az MKKE infrastruktúrát nyújt annak a társszervezetnek, amelynek egyes tagjai az MKKE-hez is csatlakoztak. Mégis inkább úgy tűnik, egy szűk körhöz kerül a pénz. Az MKKE ugyanis kap a Maszrétól.
Az MKKE sok más esemény mellett hosszú évek óta rendezi már meg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. A Maszréhoz leosztott reprográfiai díjból – körülbelül 200-300 millió forint évente – a könyvfesztiválra több mint harmincmillió forintot kapott az egyesülés – olvasható a Maszre honlapján közzétett 2005. évi beszámolóban. Szerettük volna megtudni az érintettektől az okát, de kérdésünkre válasz nem érkezett.
Arra is kíváncsiak lettünk volna, hogy a nagy kulturális mecénás, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) miért részesült a Maszre pénzéből. Az NKA ugyanis nem kiadó, nem is érdekvédő, jogkezelő szervezet. Igaz, támogatásával sok lap és könyv jelenik meg. A Maszre egyébként számos olyan szervezetet, egyesületet és kiadót támogat, amelyeket az NKA is. Szerettük volna azt is megtudni, a Maszre mi alapján számolja ki évente, hogy tagjai közül mely kiadó termékeit fénymásolják a legtöbbet. Az ugyanis több millió forint díjban részesül. Felelet azonban erre sem kaptunk. Meg nem erősített információink szerint a szakkiadók ki akarnak válni a Maszréból.


A reprigráfiai díj

A kilencvenes évek legvégén foglalták törvénybe, hogy Magyarországon is díjat kell fizetni a fénymásolásért, a magáncélú sokszorosításért. 2000-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nyilvántartásba vette a Magyar Reprográfiai Szövetséget (MRSZ). Az MRSZ feladata, hogy a szerzői jogdíjról szóló 1999-es (2004-ben módosított) törvényben foglaltak szerint a szerzői művek fénymásolással vagy hasonló módon (úgynevezett reprográfiával) történő magáncélú másolásának díját megállapítsa és beszedje.
A reprográfiai készülékek körét kormányrendelet határozza meg, amely idesorolja a fénymásolókat, a multifunkcionális berendezéseket és 2004 nyara óta a nyomtatókat is. Jogdíjat kötelesek fizetni egyrészt a reprográfiára alkalmas készülékek gyártói, másrészt külföldön előállított, majd onnan importált berendezések esetében azok, akiket a vám megfizetése terhel, vámfizetési kötelezettség hiányában pedig azok, akik a készülékeket az országba behozzák, és akik azokat belföldön először forgalomba állítják. Díjat kell továbbá fizetniük a reprográfiára alkalmas berendezéseket ellenérték fejében üzemeltetőknek. A copy shopok, a fénymásoló üzletek működtetőihez hasonlóan az oktatási és kulturális intézmények is jogdíjfizetésre kötelezettek, ha pénzt kérnek a másolásért, a nyomtatásért. Vaskovics Péter, az reprográfiaidíj-igény érvényesítéséért és kiosztásáért felelős MRSZ elnöke azt mondja, évente 300-400 millió forint folyik be hozzájuk. Furcsamód ez az összeg nem emelkedett azóta sem, amióta a nyomtatásért is díjat szednek. Ezt Vaskovics azzal magyarázza, hogy korlátozták a fizetendő összeg határát, az irodagépgyártók jó érdekérvényesítésük következtében ugyanis elérték a kormánynál, hogy a készülék árának legfeljebb két százalékát kelljen a nyomtatók, fénymásolók után reprográfiai díjként megfizetniük. Ezt megelőzően kizárólag fix díjakat szedett be az MRSZ.
A díjakat egyébként a fénymásoló üzletektől közvetlenül szedik, azoktól az egyéb helyektől, intézményektől stb., ahol fénymásolók, nyomtatók működnek – például egyetemek, főiskolák –, pedig közvetve, esetükben a berendezés importőre fizeti be a díjat az MRSZ-hez.

Folytatja támogatási tevékenységet az NFI

3 órája

Az NFI elsődleges célja a koronavírus miatt kialakult helyzetben a filmipar szereplőit érintő veszteségek mérséklése és a támogatási tevékenysége révén folyamatos munkalehetőség biztosítása a magyar mozgóképszakmának.

Hazai énekesek otthonába látogat el a Sláger FM

4 órája

´Maradj otthon´ címen videosorozatot indított útjára a Sláger FM, amelyben a hazai zenei élet képviselőit – valamint a Sláger FM műsorvezetőit – otthoni önkéntes karanténjukból szólaltatják meg, videointerjú keretében.