2007. 10. szám | Marketing

Ötvenedik születésnapját ünnepelte a Figyelő

Konferenciával és ünnepi számmal köszöntötte ötvenéves jubileumát a Figyelő. A rendkívüli összeállítás félszáz oldalon keresztül mutatja be az elmúlt öt évtized meghatározó gazdasági és politikai eseményeit, személyiségeit, de bepillantást enged a hétköznapi emberek életébe is.

erős-hajdu szilvia szerk@lapkiadas.hu


A Figyelő – eredetileg Gazdasági Figyelő néven – 1957-ben jelent meg először. Az induláskor érdekes munkahelynek számított: mint A Figyelő a magyar gazdaságban – a magyar gazdaság a Figyelőben című jubileumi konferencia egyik kerekasztal-beszélgetésén Varga György, a lap egykori főszerkesztője (1985–95) elmondta, az újságírók nagy része akkori­ban büntetésből került a kiadványhoz.
„Garam József, aki 1958–85 között volt a Figyelő főszerkesztője, kulcsszerepet játszott abban, hogy 56 után megindulhatott a gazdasági újságírás. Politikai ernyőt tartott a szerkesztőség és a lap fölé, amely a nehéz időkben is lehetővé tette a mű­hely­munkát. Véleményem szerint többek között ennek is köszönhető az, hogy ma ötvenéves Figyelőről beszélhetünk” – hang­súlyozta Varga György.
A volt főszerkesztőket egy asztalhoz ültető beszélgetésen megemlékeztek az idén elhunyt Pulitzer-emlékdíjas Gömöri Endre újságíróról is, aki a rendszerváltás óta volt a hetilap rovatvezetője, később főszerkesztő-helyettese. Mindnyájan nagy tisztelettel és szeretettel nyilatkoztak a szak­ma nagy öregjéről. „Talán most nin­csenek ilyen egyéni kvalitású emberek, de a lap szerkesztősége ma is komoly szellemi potenciált képvisel” – mondta a Figyelő főszerkesztői posztját 1995–97 között betöltő Krecz Tibor. Merényi Miklós, aki 1998-tól 2003-ig irányította a lapot, a meg­újulás képességét tartotta Gömöri Endre és a Figyelő legnagyobb erényének.
A lap mai arculatának kialakításában a privatizáció volt a kulcsmozzanat. Varga György azt mondta, ő személy szerint egy angolszász befektetőt látott volna szívesen. A francia tulajdonszerzést kö­ve­tő útkeresést és a Figyelő arculatának át­alakítását gyötrelmes időszakként idézte fel az egykori főszerkesztő.

Újragondolták
Krecz Tibor vezetése alatt, 1995–97 között a lap újradefiniálta önmagát: a gazdasági elit üzenőfala helyett tömeglapként határozták meg a Figyelőt. Ez idő tájt több társadalompolitikai írás is megjelent a kiadványban, s nyelvezete is közért­he­tőbbé vált. „A lapban tömegeket érintő, érdeklő cikkeket írtunk, tényfeltáró anyagainkról több fórumon beszéltek. Vélemény­formálók voltunk, de hiányzott a kiadói támogatás ahhoz, hogy igazán tömeglappá váljunk. Akkoriban egy jól irányított marketingkampány megsokszorozhatta volna a Figyelő példány­számát” – vélekedett Krecz Tibor.
Bő hat évvel ezelőtt, már Merényi Miklós főszerkesztősége alatt, a piaci igényeket fölmérve a kiadó és a lapvezetés úgy döntött, hogy a gazdaságpolitikai hetilap egy, az amerikai BusinessWeekhez több ele­mében hasonló üzleti és gazdasági magazinná alakul át. „A Figyelő márkanevet és a 68-as reformista szemléletet minden­képpen át akartuk menteni – emlékezett vissza Merényi Miklós –, de az új típusú olvasóknak új formátumot is kellett nyújtani.”
A kiadványt közelítették az új üzleti elit yuppie-gondolkozásmódjához, vizuálisan átformálták, a nemzetközi standardokhoz tették hasonlatossá, és olvasnivalóját te­kintve is több külföldi anyagot emeltek be. Erre az időszakra esett a márka kiterjesztése is. Megjelent az első Top 200-as kiadvány, s megkezdte működését a www.fn.hu.
A mai Figyelő tizenötezret meghaladó példányszámával és több mint hatvanezer olvasójával nyereséges piaci termék, melynek biztos alapja a lapot jellemző higgadt érvelésen alapuló, elemző gazdasági újságírás, a pártatlan szemlélet, illetve a gazdasági döntésekhez elengedhetetlenül szükséges adatok pontos és ért­hető közlése.


A szakpolitikusok kevesebb, de mélyebb reformot ajánlanak
A Figyelő ötvenedik születésnapja alkalmából megrendezett tanácskozáson a hazai gazdasági élet prominens szereplői vettek részt. A budapesti Művészetek Palotájában zajló esemény nyitó előadásában Bokros Lajos, a CEU vezérigazgatója méltatta a régi és mai Figyelőt, mint a gazdasághoz értő írástudók műhelyét. Az egykori pénzügyminiszter a rendszerváltás utáni stabilizációs csomagokat és hatásaikat elemezve úgy vélte, a régi magatartásminták egy részét még nem sikerült megváltoztatni, s emiatt termelődnek újra a válsághelyzetek.
A Budapesti Értéktőzsde kezdetektől napjainkig tartó történetét taglaló kerekasztal-beszélgetésen pesszimista hangulat uralkodott. Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. ügyvezető igazgatója szerint az emberek a fogyasztásra, eladósodásra, ingatlanszerzésre ösztönző kormányzati politika miatt maradnak távol a tőzsdétől. A börze jelenlegi elnöke, Szalay-Berzeviczy Attila úgy vélte, a tőzsdét övező közöny, tudatlanság épp olyan, mint tizenhét éve, az induláskor volt. Járai Zsigmond volt jegybankelnök úgy látja, a BÉT a piacgazdaság méltánytalanul háttérbe szorult intézménye.
A volt pénzügyminiszterek beszélgetésén Hetényi István elmondta, fontosnak tartaná, hogy az átalakulás sikere érdekében a kormányzat kössön „értelmes szövetséget” a médiával. Varga Mihály szerint kevesebb reformot hatékonyabban, több társadalmi támogatottsággal lehetne végigvinni. Kupa Mihály felvetette: a politikai elit elfogadhatna egy stabilitási programot. Draskovics Tibor amellett érvelt, hogy csak a teljes államháztartási reform akadályozhatja meg a deficit újratermelődését.
A környezetünkre és a világra kitekintő uniós kerekasztal-beszélgetés előadói – Balázs Péter volt EU-biztos, a CEU professzora, Martonyi János volt külügyminiszter és Szent-Iványi István EP-képviselő – egyetértettek abban, hogy 2004-ben nagy volt a bizalom az ország és a régió iránt, de ez ma már lanyhulni látszik.


A kiadvány olvasótábora és célcsoportja a magyarországi közép- és nagyvállalatok közép- és felső vezetői, döntés-elő­készítői, a kormányzati szféra döntés­hozói, egyetemi, valamint főiskolai taná­rok és hallgatók. A Figyelő tágabb érte­lemben az üzleti-gazdasági élet iránt érdeklődő gondolkodó szakértelmiség lapjaként definiálja magát.
„Az olvasmányosságot szem előtt tartó, történetközpontú, az újdonságok iránt fogékony szemlélet nélkül ma már elképzelhetetlen a magazinkészítés. A Figyelő a problémaközpontú újságírás mellett fontosnak tartja a magánszektor siker­történeteinek és a mögöttük álló embereknek a bemutatását is” – avatott be a szerkesztési elvekbe Martin József Péter, a lap jelenlegi főszerkesztője.
A lap bulvárosodásával kapcsolatos véle­ményekre Varga György úgy reagált, hogy ha az ábrának, képnek a cikkben funkciója van, akkor üdvözlendő, de az öncélú, divatorientált „csicsásításnak” nem híve olvasóként sem.

Vizuális világ
Merényi Miklós önmagában való ellentmondásként aposztrofálta, hogy egy gazdasági magazin bulvártermék legyen, hiszen ez két külön világ. Valójában arról van szó, hogy a világ egyre vizuálisabb, az internet korában a lapoknak fel kell venniük a versenyt más médiumokkal, és nem­csak tartalomban, de tördelésben, képszerkesztésben is fej­lődniük kell.
„A tá­­­lalásnak, a szerkesztésnek erre a megváltozott világra kell reagálnia” – mondta.
Martin József Péter szerint a bulvárlapokat jellemző felületességet és felszínes ítél­kezést a lap mindenkor igye­kezett és ma is igyekszik elkerülni, többek szerint sikerrel. „A bonyolult témákat is közérthetően, vizuálisan attraktívan jelenítjük meg, de ez sosem jelenthet felszínességet” – hangsúlyozta a főszerkesztő.


A tények tükre – tényfeltáró újságírás a Figyelőben
A Mong Attila Pulitzer-emlékdíjas újságíró (a Figyelő egykori munkatársa) által vezetett kerekasztal-beszélgetésen az oknyomozó újságírás hazai helyzetéről beszélgetett Csák Csongor, Ószabó Attila és Siposs Zoltán, egykori és mai figyelős újságírók. Mong ­Attila visszaemlékezésében naiv próbálkozásként emlegette a kilencvenes években készített anyagokat. Úgy látja, nem tettek fel minden kérdést, és túlságosan bíztak a nyilvánosság erejében. Csák Csongor szerint a Figyelő missziójának tekinti az oknyomozást, az elmúlt években több nagy visszhangot keltő anyagot (Tocsik-ügy, Postabank-sztori) készítettek, gyakran a leírhatóság határát feszegetve tártak fel visszaéléseket. „A szakmát még most is a felszínen való kapargászás jellemzi, csak a nyelvezet javult, a tartalmon még lenne mit mélyíteni” – tette hozzá. Ószabó Attila azt sajnálja, hogy a Figyelő által elindított vonalat nem tette magáévá a magyar sajtó. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a tulajdonosok tartanak a tényfeltárástól, a műfajt kisajátította a politika és a közélet, pedig éppen a tényfeltáró anyagok megjelentetésével lenne visszaszerezhető a sajtó hitelessége.

Új név, új ügyfelek a PR-Agent Communications-nél

13 órája

Mozgalmas hónapok állnak a PR Agent Kft. munkatársainak háta mögött. A 15 éve alakult ügynökség nevet és arculatot váltott, valamint további szoláltatásokkal és ezzel együtt új ügyfelekkel bővítette tevékenységi körét.

Így várja az Oscar-gálát a Paramount Chanel

19 órája

Végre itt az év várva várt filmes eseménye, az Oscar-díj-átadó, amelyet az egész világon hatalmas érdeklődés övez. Ennek alkalmából a Paramount Channel ismét tematikus nappal jelentkezik - áll közleményben.

400 milliárd forint ment a levesbe

19 órája

A határtalan kereskedelem is közrejátszik a fogyasztói figyelem megoszlásában. Az Evolution Konferencián a 2018-as médiatorta is bemutatásra kerül.