2009. 5-6. szám | Elektronikus média

Jövőkép forradalmi időkben

Helyzetkép a média állapotáról

Évekkel ezelőtt óriási vihart kavart Philip Meyer professzor Az eltűnő napilapok (The Vanishing Newspapers) című könyve. Ebben a szerző saját számításai alapján azt jövendölte, hogy 2043 első negyedévére az utolsó amerikai napilap is kihal. Az ilyen jóslatokat persze sokan megmosolyogják. Az embereknek egyébként sem feltétlenül újságokra, hanem az újságírásra van szükségük. De arra a kérdésre, hogy milyen lesz az újságírás néhány év múlva, senki sem tud válaszolni.

Pécsi Ferenc   |   szerk@lapkiadas.hu

A Project for Excellence in Journalism már a The State of the News Media 2007-es éves jelentésében felhívta a figyelmet a hírmédia legfontosabb problémájára, a finanszírozás folytonosságának a megoldatlanságára. Akkor még úgy tűnt, hogy a nyomtatott média csökkenő és az online növekvő bevételei között keletkezik olyan szakadék, amelyet feltétlenül át kell hidalni valahogyan.
A következő, 2008-as jelentés csupán azt állapíthatta meg, hogy továbbra is csak ötletek vannak, de születtek megnyugtató, általános érvényű megoldások. Sokan, sok helyen leírták, hogy a pusztán hirdetési bevételekre támaszkodó online média nem képes átvenni a nyomtatott korábbi, bevételtermelő szerepét. Minden elvesztett printolvasó miatt kieső bevétel csak száz új online olvasóval lenne pótolható, ekkora növekedésre pedig az internetes piac nem képes.

Versenyfutás az idővel
Mostanában nem csupán a szaklapok, szakmai blogok, de a nagyközönségnek szóló média is egyre többet foglalkozik a nyomtatott média és ezen belül is különösen a napilapok helyzetével. Az alapvető kérdés tehát már a gazdasági válság kialakulása előtt is az volt, hogy vajon a hírmédia képes-e versenyt futni az idővel: sikerül-e megtalálnia az online finanszírozásának új formáit, és képes lesz-e még a hagyományos média egyre csökkenő bevételeiből finanszírozni az átmenetet? Mint tudjuk, általánosan érvényes válaszokat nem sikerült találni.
Az elmúlt évben jelentősen felgyorsult a közönség online migrációja, közben pedig kirobbant a gazdasági válság. Sok lap veszített olvasókat és hirdetőket. Az elvándorlás révén hiába nőtt meg azonban a legjelentősebb internetes hírszolgáltatók forgalma, az online hirdetési piac növekedése nagyon lelassult. A helyzet sokkal rosszabb, mint ahogy az az elmúlt évek számai alapján kalkulálható volt. Világossá vált, hogy már nemcsak valamilyen ideiglenes áthidaló megoldásra, hanem a média üzleti modelljének teljes újragondolására van szükség.
Március közepén jelentette meg Clay Shirky, az internet társadalmi és gazdasági hatásának egyik elismert teoretikusa Newspapers and Thinking the ­Un­thinkable (A napilapok és az elgondolhatatlan elgondolása) című esszéjét, amelyben azt bizonygatta, hogy a napilapokkal kapcsolatban olyasmibe is bele kell gondolnunk, ami ma még elképzelhetetlennek tűnik.
Shirky szerint téves az a közkeletű vélekedés, miszerint minden bajok oka, hogy a napilapokat felkészületlenül érte az internet megjelenése. Ellenkezőleg.
A napilapok idejében felfigyeltek a világhálóra, stratégiákat dolgoztak ki a kezelésére: szövetségre léptek a legnagyobb szolgáltatókkal, előfizetési konstrukciókkal álltak elő, bevezették a mikrofizetést, felvilágosító kampányba kezdtek az online szerzői jogokról, az illegális tartalommegosztás ártalmasságáról, stb.
A probléma leginkább az, hogy ezek a stratégiák nem működtek. Az internetet „megszelídíteni” igyekvő médiacégek ugyanis nem ismerték fel, hogy nem egy újabb terjesztési csatorna vagy tartalomfogyasztási platform kezeléséről van szó. A világháló olyan forradalmat indított el, amely rendkívüli sebességgel, gyökeresen rendezte át a korábbi viszonyokat.
Egy forradalom soha nem egyik napról a másikra lezajló változásokat jelent. Shirky írásában részletesen foglalkozik a mostani folyamatokhoz sokban hasonlító Gutenberg-forradalommal, a könyvnyomtatás feltalálása utáni korszakkal.
Több tudományos forrást felsorakoztatva rávilágít, hogy bár a 21. századból visszanézve úgy tűnhet, éles határral választható el a kézzel másolt kódexek és a nyomtatott könyvek világa, Gutenberg újítása sem egyik pillanatról a másikra forradalmasította a könyvek előállítását. Valójában egy hosszabb folyamatról van szó, amelyet leginkább a káosz és a kísérletezés jellemzett. Sok próbálkozás, holtvágány, tévedés után születtek meg azok a megoldások, amelyeken az egész mai nyomtatott média alapszik. Shirky szerint azok, akik most határozott, egyértelmű választ várnak arra, milyen lesz a napilapok jövője, egyszerűen nem vesznek tudomást arról, hogy egy forradalom kellős közepében vagyunk.
Az, hogy az internetforradalom után hogyan konszolidálódik a napilapok (és általában a média) helyzete, még nem látszik, nem látszhat. Azt viszont már most lehet tudni, hogy az a gazdasági egyensúly, amelyre a régi struktúra épült, már véglegesen megbomlott. Az internet előtti egyensúlyi helyzet ugyanis lényegében a piac korlátozásán alapult. Ez nem valamiféle külső, hatalmi restrikció volt, hanem olyan, amely a lapok előállítási és terjesztési költségei következtében jött létre. A verseny korlátozása, a kommunikációs csatornák véges száma kényelmes helyzetet teremtett a hirdetőknek is. A magas belépési küszöb miatt kevés szereplős piacon könnyű volt megtalálni a megfelelő, hatékony csatornákat.

Sajátos összefüggések
Így jöhetett létre az a helyzet, amelyet Shirky azzal jellemzett, hogy a Wal-Mart (áruházlánc) hajlandó volt finanszírozni a The New York Times bagdadi tudósítói irodájának működését. (A mostanában sokat emlegetett kirendeltség fenntartása évi kétmillió dollárt emészt fel.) Shirky szerint fontos megérteni, hogy a Wal-Mart és a bagdadi iroda közt nincs semmilyen mélyebb összefüggés. Kapcsolatuk mindössze egy sajátos gazdasági helyzetből adódott. Hasonló alapokon jött létre a hirdető-kiadó-újságíró kapcsolat is.
Ma a tartalom előállításához és terjesztéséhez szükséges infrastruktúrához bárki hozzáférhet, automatikusan felbomlanak tehát a korlátozott verseny idején köttetett szövetségek. Tudomásul kell venni, hogy az embereknek nem feltétlenül újságokra, hanem az újságírásra van szükségük. Arra, hogy milyen lesz ez az újságírás néhány év múlva, senki sem tud válaszolni.
Clay Shirky esszéje természetesen nem maradt visszhang nélkül. Rövid időn belül tucatnyi elemző cikk és megszámlálhatatlan blogbejegyzés ismertette, szedte darabjaira, gondolta tovább az internetteoretikus nézeteit. Mondandója lényegét eddig senkinek sem sikerült megcáfolni.
A The State of the News Media 2009 néhány nappal Shirky dolgozatának közzététele előtt látott napvilágot. A jelentés jellegéből következően nem fogalmaz olyan élesen, mint az esszé, de a következő időszak trendjeinek felvázolásában nehéz nem észrevenni a rokon gondolatokat. Prognózisuk szerint várhatóan egyre inkább felerősödik a média – különösen a napilapok – finanszírozásáról szóló vita. Középpontjában olyan gyógymódok állnak, amelyek nem hoznak, már régebben sem hoztak eredményt, közben pedig fontos ötletek, lehetőségek kihasználatlanul maradnak.
A mostanában újra előkerült mikrofizetés-modell korábban már megbukott, a hírmédia nonprofit finanszírozása pedig inkább vágyálom, mint reális lehetőség. (Ugyanakkor a szerzők sem vetik el a média egy részének – például a tényfeltáró újságírásnak – az ilyen alapokon működő támogatását.)
A jelentés készítői tavalyi javaslatukat fenntartva most is elképzelhetőnek vélnek egy, a kábeltévékéhez hasonló megoldást, ahol a tartalom ára az internetszolgáltatásba épülne be. Másik javaslatuk szerint általános online bevásárlóközpont épülhetne a híroldalakon belül, melyek tranzakciós költségei eltarthatnák a hírszolgáltatást. A harmadik lehetőség az általános hírszolgáltatás szűk, fizetős szakmai kiadványokkal való kiegészítése. A legfontosabb konklúzió talán mégis az, hogy a jövőben a médiának több lábra kell állnia, senki sem remélheti, hogy egyetlen forrásból megélhet.
Clay Shirky kicsit erősebben fogalmaz: „A következő évtizedekben az újságírás egymást részben átfedő különleges területekből áll majd. E modellek közül egyesek amatőrökre, mások kutatókra vagy írókra fognak épülni. Ezeknek a modelleknek egy része valószínűleg nem üzleti bevételeken, inkább ­ado­mányokon, ösztöndíjakon, szponzori ­támogatásokon alapulhat. Sok ilyen kez­deményezés életképtelennek fog ­bizonyulni. Egyetlen kísérlet sem lesz képes önmagában pótolni azt, amit elveszítünk a papírra nyomtatott hírek kimúlásával, de idővel a működőképes új kísérletek összességéből összeállhat majd valamiféle olyasmi újságírás, amire szükségünk van.”

Fido Didóval ünnepli a 90. születésnapját a 7UP

1 napja

A 90-es évek ikonikus figurája, Fido Dido most visszatért. A 7UP idén júliusban ünnepelte 90. születésnapját, és a jeles alkalomból termékei csomagolásán visszahozta a népszerű márkahőst.

Kémikus tematikus nap a Da Vinci TV-n!

1 napja

Szeptember 21-én szombaton délután a kémia varázsát hozza el a gyerekek számára a Da Vinci TV. Szó lesz mindenről, amit az anyagok változásaival foglalkozó természettudománnyal kapcsolatban tudni lehet.

Tarolnak a Soproni Óvatos Duhajok

1 napja

Kiemelkedő eredményt ért el a Soproni Óvatos Duhajok a világ egyik legismertebb sörversenyén, az International Beer Challange-en.