2009. 5-6. szám | Elektronikus média

Ne hagyják feledni a tragédiákat!

2006 óta visszafogottabbak a híradószerkesztők

Tizenegy év kutatásait összegző tanulmányt tett közzé az ORTT, amelyben a médiahatóság a hazai televíziócsatornák hírműsoraiban bemutatott erőszakos híreket elemezte. A lapunk által megkérdezett szociológus szerint a tévéknek lenne még feladatuk a tragikus események közzététele után is.

Raffai Ferenc   |   szerk@lapkiadas.hu

Csaknem negyvenoldalas tanulmányt adott közre a közelmúltban az Országos Rádió- és Televíziótestület (ORTT): ebben az erőszak, a tragédia, a brutalitás bemutatását vizsgálta – az 1998 és 2008 között évente elkészített elemzéseket összesítve – a kereskedelmi és a közszolgálati televíziók főműsoridős híradóiban.
A dokumentum szerint az erőszakot tartalmazó hírek gyakorisága a rendszeres vizsgálatok kezdete óta ingadozik, ám a közel egy évtizedes trendet alapul véve elmondható, hogy az esti beszámolók legalább negyede (26,9 százalék) az agresszióábrázolás szempontjából problémásnak minősül. A legkiemelkedőbb értéket a 2001-es év hozta, amikor a New York-i WTC és a washingtoni Pentagon épülete ellen elkövetett terrorcselekmények, valamint a tiszai árvíz jelentősen megnövelte a megrázó hírek előfordulását.
Az erőszakot tartalmazó hírek egyharmad-kétharmad arányban oszlanak meg a vizsgált közszolgálati és kereskedelmi adók között, ettől leginkább 2006-ban és 2007-ben tértek el a műsor­szolgáltatók, amikor is az agressziót magában foglaló beszámolók 37 százaléka az M1 és a Duna Tv hírműsoraiban jelent meg. A mintában szereplő közszolgálati csatornák közül a Duna Tv híradóiban fordultak elő a legkisebb arányban megrázó tudósítások, jelenlétük az elmúlt négy évben 15-16 százalék körül stagnált. A tizenegy éves adatsor szerint az M1 hírszerkesztési gyakorlata valamivel jobban hasonlít a piacorientált adókéhoz (23,5 százalék), 2002 óta állandóan 20 százalék fölött alakul vizsgált programjaiban a brutalitást tartalmazó hírek aránya. A két földi sugárzású országos kereskedelmi adó „erőszakversenyében” 2003-tól állt be fordulat, amikor a TV2-n futó Tények egyértelműen átvette a vezetést, ám a két televízió tizenegy éves átlagát figyelembe véve inkább fej fej mellett haladnak. (Az RTL Klub 2002 előtti, átlagosan 35 százalékos agresszióhányada elsővé tette a csatornát a híradók képzeletbeli ranglistáján, szemben a TV2 33 százalékos eredményével.)

Kevesebb halál a képernyőn
A tanulmány szerint örvendetes, hogy gyilkosságot és magát a halált ábrázoló képsorok 2008-ban sem jelentek meg. 2006 óta a szerkesztők kerülik a különösen megrázó felvételek közzétételét. 2003 és 2005 között azonban nyolc-nyolc alkalommal, átlagosan hat-hat másodpercben lehetett szembesülni a képernyő előtt azzal, hogy embert öltek, vagy valamiféle szerencsétlenség folytán valakik a halálukat lelték.
A bemutatott erőszak jelentősége egy fogyasztói csoport, a fiatalok (10–18 év közöttiek) esetében még nagyobb hangsúlyt kap. Az elemzésben ugyanis szerepel, hogy egy, az ORTT megbízásából 2005-ben készített felmérés szerint a megkérdezett fiatalok (150, 10–14 éves gyermek) 49,6 százaléka nézi és kedveli a hírműsorokat, főleg a két országos kereskedelmi csatornáét. Egy hasonló jellegű, szintén 2005-ös kutatás pedig kimutatta, hogy a 12–18 évesek ezt a műsortípust tekintik a leghitelesebb információforrásnak. Az utóbbi időben azonban megváltoztak arányok. A dokumentumban szerepel, hogy az AGB Nielsen adatgyűjtése alapján a 4–17 évesek körében 2001 és 2008 között csökkent a hírműsorok korosztályi elérése (reach) és átlagos nézettsége (rating). 2001-ben még a megkérdezettek 7,7 százalékához jutottak el a napi eseményekről tájékoztató beszámolók, de ez az arány 2008-ban 4,3 százalékra mérséklődött. Az utolsó vizsgálati évben már csak 65 ezer fiatal látott legalább egy percet az esti hírösszefoglalókból.
A fentieket figyelembe véve felmerül a kérdés: van-e ok-okozati összefüggés a brutalitást bemutató hírműsorok és az ezeket fogyasztó fiatalok agresszívvé válása között? Ságvári Bence szociológus szerint nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a mai fiatalok agresszívebbek lennének az előző generációkhoz képest. Úgy véli, a számok országonként változnak, de például a fiatal ­korosztály esetében az Egyesült Államokban kimutatták, hogy közöttük ará­nyaiban jóval kevesebb volt a bűnelkövető a korábbi generációkhoz mérten.
„Az erőszak hírműsorokban való nézése és az erőszakossá válás között nem feltétlenül egyirányú a kapcsolat. Ha valaki mégis agresszívvé válik, abban jóval nagyobb szerepe van az egyéb, »fikciós« erőszakot megjelenítő filmeknek, az öldöklésre épülő számítógépes játékoknak és az interneten bármikor fellelhető brutális jeleneteknek, videóknak, mint a híradóknak – mondta. – A mostani korosztály ugyanis már nem a tévén keresztül formálódik elsősorban, hanem az internetet tekinti igazodási pontnak.”

Elemezni, árnyalni
A szakember szerint persze a médiának azért megvan a maga felelőssége. Úgy véli, a híradóknak be kell mutatniuk a valóságot, így például a közelmúltban megtörtént németországi és finnországi iskolai mészárlást is, az viszont nagyon nem mindegy, hogy milyen vágóképekbe „csomagolják”.
„A következő lépés pedig az lenne, hogy ne hagyják a történteket elfeledni – tette hozzá Ságvári Bence. – Egy-két perces híranyagokban nincs lehetőség az elemzésre és az árnyalásra. Ha tudományos alapossággal nem is, de közérthetően azonban értékelni lehetne pszichológusok, szociológusok bevonásával, hogy mi miért következhetett be, mi ebből a tanulság, és mit lehet az ilyen rémségek ellen tenni. A szülőknek ez támpontokat is adhat: mit csináljon, hogy a gyermeke ne kerüljön ilyen veszélyeztetett helyzetbe. És ezt a másfajta tájékoztatást nemcsak a közszolgálati adóktól lehetne elvárni, hanem a kereskedelmi csatornáktól is. Ezek működési logikája azonban egyelőre inkább ezzel ellentétes.”
Ságvári Bence szerint a problémát nem szabad leszűkíteni a gyermek-tv/internet-szülő háromszögre, hiszen az oktatási rendszer felelőssége is óriási. „Egy szülőnek ma már alig van ráhatása arra, hogy a gyereke mit nézzen meg a televízióban vagy a számítógépén a világhálón – mondta. – Az egyre olcsóbbá váló szórakoztatóelektronikai és híradás-technikai eszközök miatt ma már sok családban mindenkire jut egy-egy saját tévé és számítógép, így a médiafogyasztás, az információszerzés és a szórakozás individuális cselekedetté vált. A fiatalok maguk döntik el, hogy a rájuk zúduló ingerekből mit, mennyit és hogyan fogadnak be, és ami még fontosabb, ezek értelmezésében is többnyire magukra és a saját kortársaikra vannak hagyatva.”
„Mivel a szülő általában amúgy is kevés időt áldoz fiára, lányára, nagyobb teher hárul az iskolára – folytatta a ­szocio­lógus. – Az ezzel járó pluszfeladatokat azonban csak akkor lehet megfelelően ellátni, ha az ott dolgozó szakemberek megértik, milyen a mai fiataloknak az információhoz és a szórakozáshoz való viszonya, ha ők is hozzá tudnak szólni az ifjúságot érdeklő témákhoz, folyamatokhoz. A kommunikáció jelentős része az online térben, a blogokon, chatszobákban, fórumokon zajlik. Az oktatásban dolgozók pedig nem biztos, hogy ismerik ezt a kultúrát, e tudás nélkül viszont nehéz jó értelemben véve nevelni és irányt mutatni. Egy szülő, egy tanár tilthat, ­sza­bályozhat, de ez csak felületi kezelés. Hatást akkor lehet igazán elérni, ha ­be­lemé­lyednek a fiatalok világába, és a ­tapasz­talatokat felhasználva adják tudtuk­ra, hogy a rájuk zúduló információhalmazból mit kell hasznosítaniuk és mit nem, mi válhat veszélyessé és mi nem.”


A gyermek egyedül ne nézzen híradót
Az ORTT-tanulmány hasonló külföldi kutatásokat is idéz. Egy angliai vizsgálat azt fejtegette, hogy a gyermekek és a felnőttek miként érzékelik a hírműsorok vetítette erőszakot. Az előbbiek körülbelül nyolcéves korukig a térbeli távolságokat nem értelmezik a hírek kapcsán, ilyen módon a katasztrófákról és háborús eseményekről szóló tudósításokat a saját szűkebb világukra vonatkozó fenyegetésként élik meg. Hajlamosak a szenvedő féllel azonosulni, főként, ha gyermekről van szó. Elképzelik, hogy mi minden történhetett az áldozattal, milyen lenne, ha ők lennének a helyében. Az idézett angol szakértő, Tilmann P. Gangloff nem ajánlja, hogy 12 éven aluliak hírműsorokat nézzenek, de ha mégis, azt semmiképpen se egyedül tegyék.

Japán márka tarolt a Best Cars díjátadóján

2 napja

A Central Médiacsoport székházában adták át a Best Cars 2020-as díjait. A tíz országban zajló, az olvasók kedvenc autóit kereső szavazás során vizsgálták az autóvásárlási és -használati szokásokat is.

Charlie A Dal színpadán vendégszerepel

2 napja

Két évvel a Szekeres Adriennel közös fellépése után Charlie most szólóban tér vissza a nézők elé a Jég dupla whiskyvel című számával szombaton A Dal színpadán.

Változás a Vizeum médiaügynökség vezetésében

2 napja

Távozik posztjáról Eipl Vilmos, a Vizeum vezetője, aki öt éven keresztül látta el Dentsu Aegis Network (DAN) innovatív kommunikációs stratégiával és médiatervezéssel foglalkozó ügynökségének vezetői feladatait.

Közel 75 millió forintot fordít rádióműsorokra az NMHH

2020. február 20.

Tizenhét kereskedelmi, öt közösségi és három kisközösségi szolgáltató kap támogatást rádióműsorainak készítéséhez a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa e heti ülésén meghozott döntése szerint.

Új ellátási lánc igazgató a Praktikernél

2020. február 20.

Csorba Lászlót nevezték ki a 20 áruházzal rendelkező áruházlánc ellátási lánc igazgatójának. A szakember 23 éve van a logisztikai pályán - írják közleményükben.

Kezdődik a Berlinale!

2020. február 20.

A Sigourney Weaver és Margaret Qualley főszereplésével készült My Salinger Year világpremierjével ma este elkezdődik a 70. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, a világ legnagyobb filmes közönségfesztiválja - írja az MTI.