2009. 5-6. szám | Elektronikus média

Ne hagyják feledni a tragédiákat!

2006 óta visszafogottabbak a híradószerkesztők

Tizenegy év kutatásait összegző tanulmányt tett közzé az ORTT, amelyben a médiahatóság a hazai televíziócsatornák hírműsoraiban bemutatott erőszakos híreket elemezte. A lapunk által megkérdezett szociológus szerint a tévéknek lenne még feladatuk a tragikus események közzététele után is.

Raffai Ferenc   |   szerk@lapkiadas.hu

Csaknem negyvenoldalas tanulmányt adott közre a közelmúltban az Országos Rádió- és Televíziótestület (ORTT): ebben az erőszak, a tragédia, a brutalitás bemutatását vizsgálta – az 1998 és 2008 között évente elkészített elemzéseket összesítve – a kereskedelmi és a közszolgálati televíziók főműsoridős híradóiban.
A dokumentum szerint az erőszakot tartalmazó hírek gyakorisága a rendszeres vizsgálatok kezdete óta ingadozik, ám a közel egy évtizedes trendet alapul véve elmondható, hogy az esti beszámolók legalább negyede (26,9 százalék) az agresszióábrázolás szempontjából problémásnak minősül. A legkiemelkedőbb értéket a 2001-es év hozta, amikor a New York-i WTC és a washingtoni Pentagon épülete ellen elkövetett terrorcselekmények, valamint a tiszai árvíz jelentősen megnövelte a megrázó hírek előfordulását.
Az erőszakot tartalmazó hírek egyharmad-kétharmad arányban oszlanak meg a vizsgált közszolgálati és kereskedelmi adók között, ettől leginkább 2006-ban és 2007-ben tértek el a műsor­szolgáltatók, amikor is az agressziót magában foglaló beszámolók 37 százaléka az M1 és a Duna Tv hírműsoraiban jelent meg. A mintában szereplő közszolgálati csatornák közül a Duna Tv híradóiban fordultak elő a legkisebb arányban megrázó tudósítások, jelenlétük az elmúlt négy évben 15-16 százalék körül stagnált. A tizenegy éves adatsor szerint az M1 hírszerkesztési gyakorlata valamivel jobban hasonlít a piacorientált adókéhoz (23,5 százalék), 2002 óta állandóan 20 százalék fölött alakul vizsgált programjaiban a brutalitást tartalmazó hírek aránya. A két földi sugárzású országos kereskedelmi adó „erőszakversenyében” 2003-tól állt be fordulat, amikor a TV2-n futó Tények egyértelműen átvette a vezetést, ám a két televízió tizenegy éves átlagát figyelembe véve inkább fej fej mellett haladnak. (Az RTL Klub 2002 előtti, átlagosan 35 százalékos agresszióhányada elsővé tette a csatornát a híradók képzeletbeli ranglistáján, szemben a TV2 33 százalékos eredményével.)

Kevesebb halál a képernyőn
A tanulmány szerint örvendetes, hogy gyilkosságot és magát a halált ábrázoló képsorok 2008-ban sem jelentek meg. 2006 óta a szerkesztők kerülik a különösen megrázó felvételek közzétételét. 2003 és 2005 között azonban nyolc-nyolc alkalommal, átlagosan hat-hat másodpercben lehetett szembesülni a képernyő előtt azzal, hogy embert öltek, vagy valamiféle szerencsétlenség folytán valakik a halálukat lelték.
A bemutatott erőszak jelentősége egy fogyasztói csoport, a fiatalok (10–18 év közöttiek) esetében még nagyobb hangsúlyt kap. Az elemzésben ugyanis szerepel, hogy egy, az ORTT megbízásából 2005-ben készített felmérés szerint a megkérdezett fiatalok (150, 10–14 éves gyermek) 49,6 százaléka nézi és kedveli a hírműsorokat, főleg a két országos kereskedelmi csatornáét. Egy hasonló jellegű, szintén 2005-ös kutatás pedig kimutatta, hogy a 12–18 évesek ezt a műsortípust tekintik a leghitelesebb információforrásnak. Az utóbbi időben azonban megváltoztak arányok. A dokumentumban szerepel, hogy az AGB Nielsen adatgyűjtése alapján a 4–17 évesek körében 2001 és 2008 között csökkent a hírműsorok korosztályi elérése (reach) és átlagos nézettsége (rating). 2001-ben még a megkérdezettek 7,7 százalékához jutottak el a napi eseményekről tájékoztató beszámolók, de ez az arány 2008-ban 4,3 százalékra mérséklődött. Az utolsó vizsgálati évben már csak 65 ezer fiatal látott legalább egy percet az esti hírösszefoglalókból.
A fentieket figyelembe véve felmerül a kérdés: van-e ok-okozati összefüggés a brutalitást bemutató hírműsorok és az ezeket fogyasztó fiatalok agresszívvé válása között? Ságvári Bence szociológus szerint nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a mai fiatalok agresszívebbek lennének az előző generációkhoz képest. Úgy véli, a számok országonként változnak, de például a fiatal ­korosztály esetében az Egyesült Államokban kimutatták, hogy közöttük ará­nyaiban jóval kevesebb volt a bűnelkövető a korábbi generációkhoz mérten.
„Az erőszak hírműsorokban való nézése és az erőszakossá válás között nem feltétlenül egyirányú a kapcsolat. Ha valaki mégis agresszívvé válik, abban jóval nagyobb szerepe van az egyéb, »fikciós« erőszakot megjelenítő filmeknek, az öldöklésre épülő számítógépes játékoknak és az interneten bármikor fellelhető brutális jeleneteknek, videóknak, mint a híradóknak – mondta. – A mostani korosztály ugyanis már nem a tévén keresztül formálódik elsősorban, hanem az internetet tekinti igazodási pontnak.”

Elemezni, árnyalni
A szakember szerint persze a médiának azért megvan a maga felelőssége. Úgy véli, a híradóknak be kell mutatniuk a valóságot, így például a közelmúltban megtörtént németországi és finnországi iskolai mészárlást is, az viszont nagyon nem mindegy, hogy milyen vágóképekbe „csomagolják”.
„A következő lépés pedig az lenne, hogy ne hagyják a történteket elfeledni – tette hozzá Ságvári Bence. – Egy-két perces híranyagokban nincs lehetőség az elemzésre és az árnyalásra. Ha tudományos alapossággal nem is, de közérthetően azonban értékelni lehetne pszichológusok, szociológusok bevonásával, hogy mi miért következhetett be, mi ebből a tanulság, és mit lehet az ilyen rémségek ellen tenni. A szülőknek ez támpontokat is adhat: mit csináljon, hogy a gyermeke ne kerüljön ilyen veszélyeztetett helyzetbe. És ezt a másfajta tájékoztatást nemcsak a közszolgálati adóktól lehetne elvárni, hanem a kereskedelmi csatornáktól is. Ezek működési logikája azonban egyelőre inkább ezzel ellentétes.”
Ságvári Bence szerint a problémát nem szabad leszűkíteni a gyermek-tv/internet-szülő háromszögre, hiszen az oktatási rendszer felelőssége is óriási. „Egy szülőnek ma már alig van ráhatása arra, hogy a gyereke mit nézzen meg a televízióban vagy a számítógépén a világhálón – mondta. – Az egyre olcsóbbá váló szórakoztatóelektronikai és híradás-technikai eszközök miatt ma már sok családban mindenkire jut egy-egy saját tévé és számítógép, így a médiafogyasztás, az információszerzés és a szórakozás individuális cselekedetté vált. A fiatalok maguk döntik el, hogy a rájuk zúduló ingerekből mit, mennyit és hogyan fogadnak be, és ami még fontosabb, ezek értelmezésében is többnyire magukra és a saját kortársaikra vannak hagyatva.”
„Mivel a szülő általában amúgy is kevés időt áldoz fiára, lányára, nagyobb teher hárul az iskolára – folytatta a ­szocio­lógus. – Az ezzel járó pluszfeladatokat azonban csak akkor lehet megfelelően ellátni, ha az ott dolgozó szakemberek megértik, milyen a mai fiataloknak az információhoz és a szórakozáshoz való viszonya, ha ők is hozzá tudnak szólni az ifjúságot érdeklő témákhoz, folyamatokhoz. A kommunikáció jelentős része az online térben, a blogokon, chatszobákban, fórumokon zajlik. Az oktatásban dolgozók pedig nem biztos, hogy ismerik ezt a kultúrát, e tudás nélkül viszont nehéz jó értelemben véve nevelni és irányt mutatni. Egy szülő, egy tanár tilthat, ­sza­bályozhat, de ez csak felületi kezelés. Hatást akkor lehet igazán elérni, ha ­be­lemé­lyednek a fiatalok világába, és a ­tapasz­talatokat felhasználva adják tudtuk­ra, hogy a rájuk zúduló információhalmazból mit kell hasznosítaniuk és mit nem, mi válhat veszélyessé és mi nem.”


A gyermek egyedül ne nézzen híradót
Az ORTT-tanulmány hasonló külföldi kutatásokat is idéz. Egy angliai vizsgálat azt fejtegette, hogy a gyermekek és a felnőttek miként érzékelik a hírműsorok vetítette erőszakot. Az előbbiek körülbelül nyolcéves korukig a térbeli távolságokat nem értelmezik a hírek kapcsán, ilyen módon a katasztrófákról és háborús eseményekről szóló tudósításokat a saját szűkebb világukra vonatkozó fenyegetésként élik meg. Hajlamosak a szenvedő féllel azonosulni, főként, ha gyermekről van szó. Elképzelik, hogy mi minden történhetett az áldozattal, milyen lenne, ha ők lennének a helyében. Az idézett angol szakértő, Tilmann P. Gangloff nem ajánlja, hogy 12 éven aluliak hírműsorokat nézzenek, de ha mégis, azt semmiképpen se egyedül tegyék.

Fido Didóval ünnepli a 90. születésnapját a 7UP

2 napja

A 90-es évek ikonikus figurája, Fido Dido most visszatért. A 7UP idén júliusban ünnepelte 90. születésnapját, és a jeles alkalomból termékei csomagolásán visszahozta a népszerű márkahőst.

Kémikus tematikus nap a Da Vinci TV-n!

2 napja

Szeptember 21-én szombaton délután a kémia varázsát hozza el a gyerekek számára a Da Vinci TV. Szó lesz mindenről, amit az anyagok változásaival foglalkozó természettudománnyal kapcsolatban tudni lehet.

Tarolnak a Soproni Óvatos Duhajok

2 napja

Kiemelkedő eredményt ért el a Soproni Óvatos Duhajok a világ egyik legismertebb sörversenyén, az International Beer Challange-en.