2009. 7-8. szám | Komment

10 kérdés Levendel Ádámhoz

Az utóbbi hetek hazai és külföldi történéseit Levendel Ádám, a Szonda Ipsos elnöke kommentálja

1    Magyarország megválasztotta európai parlamenti képviselőit. Egy piac- és közvélemény-kutató meg tud lepődni bármilyen eredményen?
Minden ember meg tud lepődni. De ezek az eredmények bőven benne voltak a lehetőségek tengerében. A kutatónak mindenesetre célszerű érzelmi távolságot tartania vizsgálata tárgyától. Egyes pártok támogatottsága nő, másoké csökken, ezek társadalmi mozgások, amelyeket nem helyes a jó/rossz dimenziójába helyezni.
Vannak olyan problémák, amelyek megvitatására a rendszerváltás óta nem került sor. Cigány helyett mondhatunk romát, ami semmit nem old meg, a problémakörrel kapcsolatos kérdésekre pedig egyetlen párt sem próbált cselekvően választ adni. Kétszáz éve tudjuk, hogy minden ember egyenlő, ezt azonban hiába ismételgetik annak, aki nem képes a saját maga által megtermelt uborkát leszedni, de annak is, akit a szükség rákényszerít, hogy a másét egye meg. Nem az a dráma, hogy valamelyik pártnak egy pillanatban mekkora a szavazóbázisa, hanem az, hogy a politikai elitnek, az értelmiségnek és a médiának nincs bátorsága szembenézni a legsúlyosabb problémákkal.

2    Ön szerint mikor járulunk legközelebb az urnák elé?
A két kormánypárt több mandátummal rendelkezett, mint bármelyik kabinet az elmúlt tíz évben. Az előrehozott választások mellett nem akkor döntenek, amikor a közvélemény-kutatások szerint kisebbségbe kerülnek, hanem amikor megítélésük szerint számukra is előnyösebbnek látszik. Voltak pillanatok, amikor mint értelmes megoldást mérlegelhették, például a tavalyi népszavazás után. Ahogy közeledik a „normális” választások időpontja, úgy válik egyre kevésbé valószínűnek. Eddig minden párt kitöltötte a négyéves ciklusát, akár miniszterelnök-csere árán is. A kormányzás során minden párt veszít a népszerűségéből. A kabinet egy éve ugyanott állt, ahol bármelyik elődje a kormányzás félidejében. Most pedig úgy áll, mint az MDF 1993-ban, tehát rosszabbul, mint a közben lévők. Soha nem volt ilyen nagy a pártot nem választók aránya, a politikusok megítélése folyamatosan romlik.

3    Egyes elemzők már látni vélik a világgazdasági válság végét, sőt, a gazdaságba pumpált dollármilliárdok inflációs hatásától félnek. Ön szerint látszik már az alagút vége?
Nagyon sokan nagyon sok mindent mondtak már erről az utóbbi hónapokban, van mire szerénynek lenniük a „megmondó” embe­reknek. Amiben bízhatunk, hogy ami rossznak látszik, az nem ritkán valami jó kezdete is egyben. Földünkön ilyen sokan még soha nem ­éltek olyan jól, mint az ezredforduló táján.
Az elmúlt évtizedekben gyorsabban nőtt a fogyasztás, mint ahogy azt a gazdasági tevékenység lehetővé tette, nem beszélve a rohamosan növekvő ökológiai feszültségről. Most eljött a korrekciós időszak, amely után nem szegénység, hanem picit mérsékeltebb fogyasztás következik. Ma az ember nem azért vesz új pulóvert, mert fázik, hanem hogy jutalmazza magát, a vásárlásnak leginkább örömszerző funkciója van, sokaknál túlzottan is. Az anyagi lehetőségek csökkenésével ez változhat. A mai családokban a gyerekek több játékot, de kevesebb szülői törődést kapnak, ha módosulnak az arányok, felértékelődhet az együttlét öröme.
A következő hónapokban még aligha jutunk vissza fogyasztásban a 2007–2008-as szintre, az egy-két év. De közben történ­hetnének pozitív dolgok is, változhatnának az életminőségi mutatók. Úgy, mint mikor mérséklődött a vegyszerek felhasználása, ­csökkentek a termésátlagok, de azzal együtt a környezetszennyezés mértéke is.

4    A 2009-es év három legidősebb felvételizője idén tölti be a hetvenedik életévét. Egyikük kommunikáció és médiatudomány szakra jelentkezett. Ön szerint jól döntött?
Hetven fölött már nem lehet a pályaválasztásban terén rosszul dönteni. Fantasztikus, hogy megőrződött a tudásvágyuk. A többi sok tízezer kommunikációt tanuló helyzete már bonyolultabb. Valaha jól körülhatárolható mesterségeket űztek az emberek, volt orvos, mérnök, tanár, és ilyen szakmákra készültek a kicsik. Napjainkban már több az olyan diplomát igénylő foglalkozás, amelynek a mibenlétét el se tudnánk magyarázni egy hat­évesnek. Sok szakmának nincs is tantárgya az oktatásban. Minket még tanítottak kémiára, földrajzra, ámbár elég kevés haszonnal. Ma a képesség jellegű fejlesztések jó része az egyetemen folyik, mert az általános és középiskolát valamiért másra használják.
A 20. század elején az érettségivel rendelkezők magasan iskolázottaknak számítottak, napjainkban a középiskola körülbelül annyit tesz, mint annak idején a hat elemi. Az egész gazdag világ fő törekvése, hogy az emberek – akik ma már nem használódnak el a munkában – ne menjenek nyugdíjba 55–60 évesen. Kitolódik a tanulás ideje, később kezdődnek a munka évei. Mindenki igyekszik valamilyen végzettséget szerezni, és a média is nagy foglalkoztató.

5    Milyen hatással lehet az idei év a reklám- és médiapiacra?     
A központtól a periféria felé haladva egyre erősebb a negatív hatás. A piaci szereplőknek három egymást erősítő tényezőt kell elviselniük. Egyrészt forradalmian átalakulnak a kommunikációs iparágak. Például egyre növekszik a tévécsatornák száma. A kereskedelmi televíziózás alig tíz éve született meg, de ma már hetven-nyolcvan magyar nyelvű adót is nézhetünk. Eközben az eredeti produkciók aránya csökken, a konzerveké pedig folyamatosan nő. A vizuális tartalmak tömegét már három képernyőn, a tévé mellett számítógépen és mobiltelefonon is kapjuk. Az utóbbi különösen forradalmi változás egy olyan országban, ahol nemrég még húsz évet kellett várni a vezetékes telefonra. Eközben több nyomtatott oldal jelenik meg, mint korábban bármikor, de a közönség ízlése is sokat formálódott, a politikai lapok visszaestek, az életmódmagazinok iránti érdeklődés viszont egyre növekszik.
A másik fontos hatás, hogy végbement a rendszerváltás, és nemcsak a politikai berendezkedés, hanem a gazdaság is átalakult. A tulajdon koncentrációja igen magas, miközben nincsenek lokális multik. E két tényezőhöz adódik most hozzá a gazdasági világválság, és ezek együttes hatását kell elviselnünk. Szűk a felvevőpiac, éles a verseny, kevés a hozzáadott érték. A társadalom nagy bizonytalanságban él. Néha indokolatlanul lenézzük magunkat, pedig a magyar nép hatalmas alkalmazkodóképességről tett tanúbizonyságot az elmúlt húsz évben.

6    Hogyan tud segíteni a kutatás a piaci szereplőknek?
Az információ felértékelődik, a tudás segít alkalmazkodni a változásokhoz. A problémák nem az adat-előállítás, hanem a befogadás oldalán merülnek fel: hogyan tudják a felhasználók az új információkat beépíteni a működő rendszerekbe? Mint az orvostudományban, ahol a diagnosztika mindig gyorsabban fejlődik, mint a terápia. A kutatók megmondják a fő irányokat, de a gyakorlati lépéseket a meg­rendelőknek kell megtenniük. Ami az aktuális helyzetet illeti, úgy tűnik, a kivárásnak vége, kezd mozdulni a piac, csak most itt a nyár… Október táján eljön az igazság pillanata.

7    Ön a közelmúltig tagja volt a Nemzeti Kulturális Alapot (NKA) irányító bizottságnak. Mi a véleménye a kulturális járulék megszüntetéséről, a lottópénzek becsatornázásáról? Elegendő forráshoz jut így a kultúra?
Forrásból sosincs elegendő. Magyarországon a kultúra szórakoztató-szabadidős szegmense sem áll meg tisztán piaci alapon. A másfél évtizede létrehozott NKA hazánkban a legnagyobb mecénás. Alapgondolata az autonómia volt, ami végső soron mindig elég jól működött, hiszen soha nem voltak körülötte nagy cirkuszok. Az eddigi finanszírozási modell a befizetések csökkenése miatt problémássá vált, ám a lottópénzekkel kapcsolatban is vannak fenntartásaim. Vajon a jövőben is ugyanannyi lottószelvényt fogunk venni? A kultúra finanszírozására közmegegyezéssel kellene megoldást találni, nem pedig a vakvéletlenre bízni.

8    Első fokú ítélet született a közelmúlt egyik legnagyobb visszhangot kiváltó bűncselekménye, az olaszliszkai lincselés ügyében. Lehet még folytatása?
Máris van folytatása. Azt tapasztalom, hogy az értelmiség is alig tud valamit a mai magyar faluról. Napjainkra települések egész sorában az önkormányzat vált az egyetlen foglalkoztatóvá. Ezt súlyosbítja az etnikai feszültség, amelyről az elején beszéltünk. Az igazságtalanságot társadalmi szinten állítottuk elő. Súlyos létbizonytalanság keveredik a kocsmai verekedő hangulattal az élet minden területén.

9    Egy friss felmérés szerint a 15–29 év közötti magyar fiatalok négy éve még a drogok terjedését tartották a legsúlyosabb problémának, most viszont a munkanélküliséget és a kilátástalanságot. Tényleg ilyen nagy a baj, vagy a felmérés torzít?
Nagy a baj, a fiatalok komoly része nem lát maga előtt megvalósítható, kielégítő célokat. A drog is a kilátástalanságra utalt, a gazdasági válság azonban nyersebbé tette a korosztály alapproblémáját: nagyon nehéz a pályát elkezdeni. A cégeknek is invesztálniuk kell egy kezdő betanításába, miközben ma jellemzően a gyakorlott munkaerőt is csökkentik. Életpályát felépíteni tehát egyre nehezebb, és nincs hozzá elég állami intézményes és egyéb társadalmi segítség.

10    Mi volt az az esemény, ami az utóbbi hetekben leg­inkább jókedvre derítette?
Sok jó történik velem, általában szerencsés pasinak gondolom magam. Fantasztikus szüleim voltak, és kiváló, jól teljesítő gyerekeim vannak. Mondhatnám, hogy csak én maradtam így középen. Számos negatív dologról esett szó ebben a beszélgetésben, de nem érzem úgy, hogy „vesztébe rohan a világ”.

Fido Didóval ünnepli a 90. születésnapját a 7UP

1 napja

A 90-es évek ikonikus figurája, Fido Dido most visszatért. A 7UP idén júliusban ünnepelte 90. születésnapját, és a jeles alkalomból termékei csomagolásán visszahozta a népszerű márkahőst.

Kémikus tematikus nap a Da Vinci TV-n!

1 napja

Szeptember 21-én szombaton délután a kémia varázsát hozza el a gyerekek számára a Da Vinci TV. Szó lesz mindenről, amit az anyagok változásaival foglalkozó természettudománnyal kapcsolatban tudni lehet.

Tarolnak a Soproni Óvatos Duhajok

1 napja

Kiemelkedő eredményt ért el a Soproni Óvatos Duhajok a világ egyik legismertebb sörversenyén, az International Beer Challange-en.