2009. 7-8. szám | Elektronikus média

Nóta benne

Sercegés helyett

Az utolsó pillanatban döntött a két országos kereskedelmi rádió által használt frekvencia megpályáztatásának mikéntjéről a médiahatóság. Elég lett volna pár hetet késlekednie az ORTT-nek ahhoz, hogy november közepétől csak a sercegést hallhassa, aki ezekre a hullámsávokra téved.

Benedek B. Levente   |   szerk@lapkiadas.hu


Akkor van baj, ha az Országos Rádió- és Televíziótestület június 4-ig nem tud dönteni – hozta lázba kiírásügyben a közönséget május végén, a tihanyi Media Hungary konferencián Gyuricza Péter, a médiahatóság két MSZP által delegált tagjának egyike. Másokhoz hasonlóan ő sem vesztegetett túl sok szót arra, hogy mekkora szerepe van mindebben az ORTT-nek, amely hosszas rákészülés után és csak a harmadik szavazási procedúra során határozott a pályázatról. Ahogy azt sem firtatta, hogy a Reviczky utcában nem volt B terv arra az esetre, ha megint becsúszik valami gikszer.
(A pályázat-előkészítés történetéről szól Hullámkörök című keretes írásunk.)
Pedig ha ebben a menetben is „elhasalt” volna a felvetés (azaz a két előző, kétharmados kör után feles támogatást sem kapott volna az indítvány), akkor nem csupán az a kérdés merült volna fel, hogy miért késlekedett ily soká a rábólintással a grémium, de az is, szakmai vagy – a delegálás alapján gyaníthatóan – politikai okokból szavazott-e szét a testület.
A sokadik olvasatra, a Fidesz és a KDNP delegáltjának támogatása nélkül elfogadott változat nemcsak kacifántos, de szakmai körökben nem is népszerű. Merthogy egyszerre tartják rugalmatlannak, és hiányolják belőle azokat a vészfékeket, amelyekkel meg lehet gátolni a piac (akár rosszhiszemű) letarolását.
A kritikusok ugyanakkor nem vonultattak fel valódi alternatívát, így lapzártánk idején legfeljebb az lehet kérdés, hogy mennyit tudnak formálni az ORTT-állásponton a július eleji közmeghallgatáson a két hullámsávtartományért versenybe szállók. Akik közül négy nevet szinte biztosra vesznek a szakmai körökben megkérdezettek.
Elképzelhetetlennek tartják, hogy a Sláger és a Danubius Rádió ne pályázna, s ezt a véleményt látszanak erősíteni vezetőik nyilatkozatai is. A harmadik induló a szakmai közvélekedés szerint a szintén nagy hagyományú, ám – a főváros körzetében is fogható – regionális műsorszolgáltatóként működő Juventus lesz, a negyedik lehetséges pályázónak pedig az Est Media Groupot (EMG) tekintik. Az utóbbi cég ügyvezetője ugyanis többször is úgy nyilatkozott korábban, fontolóra veszik a rajthoz állást. Noha ők csak egyetlen fővárosi csatornát – az egykori Est FM-ből radiocafé 98.6-tá vedlett adót – mutathatják fel referenciaként, a tulajdonosok attraktív médiaportfóliója garancia lehet arra, hogy meg tudják tölteni tartalommal a napi 24 műsorórát.

Lyukhálózat
Az EMG-vezérnek ugyanaz a fő kifogása, mint megannyi más piaci szereplőnek: túl nagy súllyal esik a latba, hogy ki mekkora koncessziós díjat ígér. Merthogy ez a faktor teszi ki az összpontszám 45 százalékát. Mégpedig úgy, hogy külön értékelik az első évre és a későbbi időszakra vállalt díjat. Előbbire 350 és 700 millió forint közötti ajánlatot lehet tenni, míg utóbbinál – a fix, 200 milliós alap mellett – a nettó árbevétel 10–15 százalékával licitálhatnak a pályázók. (Az arányokról lásd Megák és millák című keretes írásunkat.)


Megák és millák
Tizenkét esztendő alatt külön-külön mintegy 6,5 milliárd forintot fizetett ki frekvenciahasználati díj gyanánt a két országos kereskedelmi rádió. Csalódnia kell azonban annak, aki lineáris vagy inflációkövető növekedést várna az adatsortól: az ezredforduló után az évi akár egymilliárd forintot is meghaladó díjösszegek ugyanis évek óta ennek ötödére rúgnak. A két adónak tudniillik – jellemzően a piaci változásokra hivatkozva – sikerült elérnie, hogy újratárgyalják szerződésüket. Ha tehát abból indulunk ki, hogy a Sláger és a Danubius Rádió az évi 200 milliós díjtételnél volna pénzénél, akkor az első esztendő licitje éppúgy költségnövelő tényezőt volna a számukra, mint az árbevételnek a 200 milliós alapdíjat megfejelő 10–15 százaléka. Ez ugyanis a Sláger esetében 4–600 milliós, a Danubiusnak fele ekkora terhet jelentene. Azaz – ha a két társaság „plafont ígérne”, csak hogy győztesen kerüljön ki a meccsből – a második évtől nominálisan akár annyit is fizethetnének, mint hat-hét esztendővel ezelőtt, „fénykorukban”.


Mivel azonban a legtöbb rádiós guru egyetért abban, hogy legfeljebb évi 400 millió forint lehet az a díjplafon, amit még reálisan ki lehet termelni egy országos frekvenciából, akadnak, akik már előre kongatják a vészharangot. „Egy, a piacot kannibalizálni akaró kamikaze szereplő beígér, majd díjcsökkentést kér” – hozott példát az esetleges sandaságra Tiszttartó Titusz, a Danubius Rádió második embere. Mások szerint viszont ilyen feltételek mellett is leginkább a két mostani „nagynak” állnak testhez a feltételek.
Merthogy a pályázatok hétéves koncesszióra szólnak – márpedig ennyi idő alatt, ilyen feltételek mellett eléggé bajos tisztes haszonnal kitermelni a befektetett összeget. Ráadásul az induláshoz saját stáb és stúdió szükségeltetik, ezt pedig nem könnyű összehozni, ha csak hetekkel az adáskezdés előtt derül ki, ki nyeri a frekvenciaderbit.

Zene füleinknek
Az összpontszám ötöde ítélhető oda a magyar zene arányára, amely azonban nem lehet kevesebb, mint 25 százalék. (Ennek hatásáról lásd Kis hazai című táblázatunkat.) A furfangos médiahatóság persze arra is kitért, hogy a penzumot nem lehet az éjszakai órákban letudni: a magyardal-aránynak nappal is az egynegyedes szint felett kell lennie. Szokatlanul komoly tényezővé váltak viszont a végleges pályázati szövegben a civil, környezetvédelmi és kulturális tartalmak, amelyekre a kiosztható pontszám negyede adható; ez könnyen a radiocafé 98.6 felé billentheti (legalább egy kicsit) a mérleget. A szakmai tapasztalattal szerezhető tíz pont a szakmai berkekben rebesgetett összes szereplő számára borítékolható, míg nagy kérdés, hogy mivel lehet kiérdemelni az értéknövelő szolgáltatásokra kiosztható ötöt.
A végleges pályázati kiírás napvilágra kerülése előtt kérdéses az is, hogy miként és mennyire próbálja az ORTT digitális szerepvállalásra bírni az indulókat. Akiknek számolniuk kell azzal, hogy nem világos, milyen üzleti modellel lehetnek sikeresek a gazdasági válság elültével. Ahogy az sem, mennyire éri meg például – mondjuk, pluszpontok reményében – ígéretet tenni a digitális platformon való megjelenésre, ha egyelőre igencsak kétséges annak sikere. Akadnak, akik intő példaként emlegetik Nagy-Britanniát, ahol ma már tízből hárman az új technológiával rádióznak – más kérdés, hogy ott ez jó egy évtizedes „ránevelés” és a piaci szereplők áldozatvállalásának is az eredménye.


Hullámkörök
Komótos és alapos eljárást ír elő a koncesszióhosszabbítás esetére a hatályos médiatörvény: a műsorszolgáltatónak 14 hónappal a jogosultság lejárta előtt jeleznie kell újrázási igényét, majd indul a médiahatósági eljárás. A mostani menetben azonban már az sem volt világos, valójában szabad-e hosszabbítani. Az 1995 végén elfogadott regula szerint ugyanis a hétéves engedélyt egy alkalommal, öt esztendővel lehet megtoldani. Csakhogy a Sláger és a Danubius Rádió esetében is éppen ez jár le november közepén – ezt a helyzetet pedig nem szabályozta annak idején a parlament.
Ahogy azt sem teszi egyértelművé a törvény, milyen mozgástere van az ORTT-nek egy frekvenciamoratórium idején. Azaz – ha már nem oszthat hullámsávot – előkészítheti-e ilyenkor a pályáztatást. A közelgő, ám magára mindmáig várató új médiatörvény hírére ugyanis tavalyelőtt novemberben az önkorlátozás eszközével élt az ORTT. Nem sokkal később pedig az Országgyűlés (szintén a mielőbbi törvényhozás reményében) a 2008-as év végéig felfüggesztette a koncesszióosztást.
Jó gazdaként a médiahatóság már tavaly nekikezdett az előkészületeknek, mondván, így januárban kiírható a pályázat, nyár végére lehet nyertes, s az eredmény tudatában mindenki készülhet az új helyzetre. Csakhogy a politika saját téli szünete előtt alaposan újrakeverte a lapokat. Majdnem teljes egyetértésben elfogadtak ugyanis egy médiatörvény-módosítást, amely verseny nélkül adott volna harmadik esélyt a most működő két „nagynak”. Az államfő azonban – két nappal az év vége előtt – bejelentette: aláírás helyett előzetes normakontrollra az Alkotmánybírósághoz utalja a dokumentumot. Kifogásai között a sajtószabadság csorbulásával kapcsolatos és a pályáztatást hiányoló aggályok is szerepeltek. A taláros testület mindeddig nem hirdette ki álláspontját az ügyben, így végső esetben az sem kizárt, hogy a meginduló pályázati folyamatot derékba töri egy AB-verdikt.

Fido Didóval ünnepli a 90. születésnapját a 7UP

1 napja

A 90-es évek ikonikus figurája, Fido Dido most visszatért. A 7UP idén júliusban ünnepelte 90. születésnapját, és a jeles alkalomból termékei csomagolásán visszahozta a népszerű márkahőst.

Kémikus tematikus nap a Da Vinci TV-n!

1 napja

Szeptember 21-én szombaton délután a kémia varázsát hozza el a gyerekek számára a Da Vinci TV. Szó lesz mindenről, amit az anyagok változásaival foglalkozó természettudománnyal kapcsolatban tudni lehet.

Tarolnak a Soproni Óvatos Duhajok

1 napja

Kiemelkedő eredményt ért el a Soproni Óvatos Duhajok a világ egyik legismertebb sörversenyén, az International Beer Challange-en.