2009. 7-8. szám | Marketing

Unalmas főpróba

Kampány gyerekcipőben

A következő parlamenti választások előtti utolsó nagy gyakorlat vagy annak tesztelése, mekkora tömeget tud egy-egy szervezet egy távoli cél érdekében az urnákhoz szólítani. E két dimenzió jegyében korteskedtek a június 7-i európai parlamenti (EP-) választások előtt a pártok. A végeredmény egy mérsékelten látványos, innovációtól szinte teljesen mentes kampány lett.

Benedek B. Levente   |   szerk@lapkiadas.hu


Nagy fába vágja a fejszéjét, aki megpróbálja elmagyarázni az átlagos uniós polgárnak, hogy kiket és miért választ meg ­öt­évente – értett egyet a lapunk által az utóbbi hetekben megkérdezett mintegy féltucatnyi EU-szakértő. Nem csupán a földrajzi távolsággal indokolták ezt, hanem a sajátos brüsszeli döntéshozatali módozattal is: az akár éveken át húzódó, a szakmai és a politikai mellett a földrajzi elvet sem nélkülöző alkufolyamatokat pár ezer bennfentesen kívül más aligha látja át. A szakértők szerint ezért nem is csoda, hogy az ilyen elhúzódó és bonyolult folyamatokat még a legfelkészültebb szaktudósítók sem képesek nyomon követni, de ha sikerrel vennék is az akadályt, kérdés, hogy mit tudnának (és mit lenne érdemes) közvetíteni ebből a közösség mintegy négyszázmillió polgárának.

Hazaszólnak
Az EU-szakértők épp ezért nem tartják meglepőnek, hogy ezek a kampányok alig érintik a nagy uniós ügyeket, sokkal inkább arról szólnak, hogy ki miként mond ítéletet saját kormányáról – a többség felfogása szerint tét nélkül. Emiatt azon sem csodálkoznak a szakértők, hogy jóval kevesebben járulnak az urnákhoz ilyenkor, mint az országgyűlési választásokon, ennek következtében pedig jobban szerepelnek a populista, radikális erők, mint amikor az egyes tagállamok törvényhozási helyeiért folyik a verseny.
„Annyiban biztosan más volt ez a voksolás, hogy nem félidőben, hanem kevesebb mint egy évvel a parlamenti választások előtt tartották” – jegyezte meg lapunknak nyilatkozva ­Kiszelly Zoltán politológus. Szerinte azért is sikerült szürkécskére a kampány, mert a nagy pártok számára előre lefutott meccsről volt szó, amelynek kimenetelén egy költséges pergőtűzzel sem módosíthattak volna érdemben, a kisebbek elkölthető pénze pedig nem nyomott oly sokat a latban, hogy annak látványos eredménye legyen.

Fakóbb lett
Épp emiatt volt visszafogottabb a korteshadjárat: a „nagyok” nem akartak hibát elkövetni azzal, hogy mindent beleadva s ezzel az ellenfél táborát aktivizálva szállnak versenybe a voksokért, inkább arra játszottak, hogy az országházi helyosztóra tartalékolják erőforrásaikat – mondta a politológus. Hogy végül ki mennyit költött és mire, azt bajos lesz megtudni: bevallani nem kell, és azzal sem lehet mit kezdeni, ha valamelyik erő a „politikai tevékenység” rubrikában könyveli el e kiadásokat.
Objektív források híján maradnak hát a sajtóhírek, amelyek mintegy százmilliós ráfordításokról szóltak a nagyobbak esetében. A megkérdezett reklámszakemberek mindenesetre óvatosságot javasoltak ezekben az ügyekben, mégpedig a parlamenti választások költésplafonja miatt. Ha ugyanis szemmel láthatóan sűrűbb a plakáterdejük, mint az EP-kampányban, könnyen feltehető a kérdés, nem lépték-e át a pártok a jogszabályban rögzített maximumot.
A látványos (és költséges) óriásplakát-kommunikáció már csak azért sem célravezető, mert nem eléggé személyes – mondta a választási médiamixek újrakeverését vetítve előre ­Kiszelly Zoltán, aki az automatizált telefonhívások áradatát említette az egyik figyelemre méltó újdonságként. Így ugyanis néhány gombnyomás elég ahhoz, hogy a választó (ha óhajtja) közölje az őt megkereső politikai szervezettel, számíthatnak-e aktív vagy legalább passzív támogatására. A politológus a Lehet Más a Politika (LMP) kopogtatócédula-odaígérő akcióját is ide sorolta, akárcsak a szintén itt megjelenő „sok kicsi sokra megy” elvű adománygyűjtés térnyerését, ekként a legutolsó támogatási összeg csak egyetlen forinttal való megfejelésére buzdító internetes akciót is.

Alulról jövők
Viszonylag egyszerű forgatókönyvvel futott neki a választásnak a saját szlogenjét névéül választó, minimális költségvetésből, de az első próbálkozáshoz képest szép számú aktivistával kampányoló, a netes megjelenésre a többieknél jóval nagyobb hangsúlyt fektető LMP. Brüsszeli mandátumhoz ugyan nem jutott az év elején zászlót bontó formáció, de 75 ezer szavazóval (és az így megszerzett 2,6 százalékos voksaránnyal) csatlakozott a köz- és a médiafigyelmet kivívó szervezetek szűk köréhez. „Inspirálóan hatott, hogy kampánykasszánkban még megközelítőleg sem lapult annyi pénz, mint a nagy pártokéban” – adott betekintést a szükségből erényt kovácsoló LMP stratégiájába Csillag Gábor kommunikációs vezető. Így aztán nem volt pénzük óriásplakátokra és szórólaptömegre – jegyezte meg, azt sem titkolva: az erős zöld háttérrel rendelkező szervezeten belül már az is vitát váltott ki, milyen arányban használják a környezetet terhelő, papíralapú kommunikációs eszközöket.
Csillag Gábor szerint a magyar média igencsak túlbecsüli az Obama-kampány ihlető szerepét. „Az ott bevetett ötletek már korábban is léteztek, legfeljebb ügyesen fogták őket egy csokorba” – mondta. „Mindkét kampányban nagy szerepet kapott a Facebook vagy a hálón küldött kisfilmek sora, de az USA-ban ez csak kiegészítő eszköz volt” – emlékeztetett, hozzátéve, nagy különbség, hogy a demokrata elnökjelölt 700 millió dollárból korteskedhetett, szemben az ő 17 millió forintos büdzséjükkel.
A tengerentúl alkalmazott adománygyűjtő és csapatépítő módszert mindenesetre meghonosították: nem nagyobb sum­ma, hanem egy kisebb összeg átutalására bíztatják szimpatizánsaikat. A támogatókból pedig olyan hálózatot építenek, amelynek tagjai a következő választások előtt is kampánymunkára foghatóak. „Sokan azt gondolták, jön a nyári szünet, mindenki mehet nyaralni, de a – mostaninál nagyságrendekkel költségigényesebb – parlamenti választásra már most elkezdünk felkészülni” – mondta. Csillag Gábor közlése szerint olyan sejtszervezetet akarnak kiépíteni, amely helyben alakítja ki és szervezi a kampányt, teremti meg saját munkafeltételeit.


Halottnak a startpisztoly
Sajátos módon csapódott le a hazai audiovizuális ágazatban az európai parlamenti választás eredménye: ha csak hajszállal is, de lecsúszott az országgyűlési tárgysorozatba vételről az új médiatörvény tervezete. Június közepén csupán kilenc szocialista képviselő támogatta, hogy ­kerüljön a plenáris ülés elé a formálisan frakciótársuk, Jánosi György által benyújtott anyag, amelynek kialkudásában korábban minden képviselőcsoport részt vett. Szintén kilencen tartózkodtak a döntéshozatalnál, így legfeljebb a T. Ház elektronikus levéltárában böngészve ismerkedhet meg a nagyérdemű a végleges változattal. Míg korábban épp az MSZP-ben akasztották meg rendre a tavaly november eleje óta nyilvánosságra került változatok benyújtását, most a Fidesz játssza a kerékkötő szerepét, ráadásul megnyilatkozásaikból az sem egyértelmű, mi is az elutasítás oka. Jánosi György heteken át azt hangoztatta, hogy nem szakmai, hanem „nagypolitikai” megfontolások húzódtak meg amögött, hogy az uniós voksolás előtt a Fidesz elnöksége nem bólintott rá az anyagra. Ezzel szemben Cser-Palkovics András, a legnagyobb ellenzéki párt médiapolitikusa – aki részt vett a törvénytervezetet kidolgozó tárgyalásokon – konkrétumok említése nélkül a végső döntést meghozó bizottsági ülésen is ezzel ellentétesen nyilatkozott. Mint mondta: noha ez a javaslat előrelépés a most hatályos regulához képest, jelen formájában nem tudják támogatni a plénum elé vitelét – ezt jelzi tartózkodásuk. Név nélkül nyilatkozó képviselők lapunknak egybehangzóan úgy magyarázták a helyzetet, hogy éppen azért sürgeti az MSZP a jogszabályalkotást, amiért a legnagyobb ellenzéki párt komótosabb tempóba váltott vissza. Szerintük ugyanis a Fidesz a – június eleji eredménye alapján korántsem reménytelen – kétharmados győzelemre számít a következő választásokon, amelynek birtokában könnyedén és alkudozások nélkül alkothat új médiatörvényt. A közös munka hónapjaiban néha már idillikusnak látszó, érdemi és szakmai párbeszéden alapuló viszony ugyanis nemrégiben gyökeres fordulatot vett – állítják. Ennek bizonyítékát látják legalábbis abban, hogy a tárgyalások megszakadtak, a médiahatóság pedig rendre a Fidesz- és a KDNP-delegált támogató szavazata nélkül hoz meg lényeges döntéseket – ennek legutóbbi példájaként a két országos kereskedelmi rádió frekvenciapályázatát említették (erről lásd Nóta benne című írásunkat a 32. oldalon).

Fido Didóval ünnepli a 90. születésnapját a 7UP

2 napja

A 90-es évek ikonikus figurája, Fido Dido most visszatért. A 7UP idén júliusban ünnepelte 90. születésnapját, és a jeles alkalomból termékei csomagolásán visszahozta a népszerű márkahőst.

Kémikus tematikus nap a Da Vinci TV-n!

2 napja

Szeptember 21-én szombaton délután a kémia varázsát hozza el a gyerekek számára a Da Vinci TV. Szó lesz mindenről, amit az anyagok változásaival foglalkozó természettudománnyal kapcsolatban tudni lehet.

Tarolnak a Soproni Óvatos Duhajok

2 napja

Kiemelkedő eredményt ért el a Soproni Óvatos Duhajok a világ egyik legismertebb sörversenyén, az International Beer Challange-en.