2010. 7-8. szám | Elektronikus média

Mit szól a rádió?

Vékonyka a tortaszelet

Nem biztos, hogy a sikerrecept része pár nappal az új médiatörvény tervezetének nyilvánosságra hozatala előtt rendezni konferenciát a rádió jövőjéről. A Nagy Rádiós Nap 2010 szervezői – a GfK Hungária és az Ipsos – mentségére legyen mondva: feltehetőleg ők sem voltak tagjai annak a maroknyi csapatnak, amely tudta, mikor és mi lát napvilágot a témában.

Azt mindenesetre már a rendezvény elején megtudhattuk, mennyiben hasonlítanak és térnek el a hazai rádiós mutatók és problémák a kontinens egyik legnagyobb piacáétól. Az Ipsos és a GfK egy-egy nagy-britanniai cégének munkatársai szerint maga a platform kiváló alap.

A szeretet hulláma

Személyes, de ha más dolgunk van, kicsit hátérbe is szorítható anélkül, hogy teljesen búcsút kellene vennünk tőle, szórakoztat, oktat és tájékoztat – igazi társ a mindennapokban. Ezért nem csoda, ha a szakemberek ezt ítélik a legszemélyesebb médiumnak. Csakhogy a változás korában a rádiónak is fel kell találnia magát. A nagy újdonság ugyanis nem az lesz, hogy mit, hanem az, miként fogyasztunk – értékelt John Stockley a cégük, az Ipsos MORI által megkérdezett iparági szereplők válaszai alapján.

A válság hatása brutális volt és lesz, azok az erős márkák tudnak majd túlélni, amelyek sok forrásból húznak hasznot a digitáliából. A következő háromnegyed, legfeljebb egy esztendőben már lesz olyan hullám, amelyre felülhetnek a rádiók, de a kilábalás még hosszú évek kérdése – állították a brit szakemberek. Úgyhogy – foglalta össze Stockley – a rádiónak van jövője.

Feltéve persze, hogy mindennap dolgoznak az érdekeltek a fejlesztésen, a frissítésen. Már csak azért is, mert a brit otthonok 86 százalékában ismert és mindennapos fogalom a hajnali rádiózás, márpedig aki a napját így kezdi, az hosszasan elérhető. A digitális műsorszórás terjedése ellenére azért még mindig az analóg vétel a meghatározó; odahaza 56, munkahelyen 74, míg autóban 95 százalékban még a hagyományos módszerrel rádióznak a szigetországban. Ebben a helyzetben pedig az az igazi kérdés: miként osszák meg erőiket az adók a két platform között úgy, hogy ne jöjjenek ki vesztesként az átállásból.

Bejöveti nyílás

Az már más lapra tartozik, hogyan szerez pénzt a rádió a működésre. Mert ha nő is a piaci aránya, a csökkenő költés korában ezzel még nincs kisegítve a platform. Különösen, hogy a tévéreklám annyival olcsóbb lett, hogy olyan hirdetők is idesereglettek, akik korábban ezt nem engedhették meg maguknak. Pedig a rádiós reklám hatékony és költséghatékony, kiegészíti a más médiumokból ránk zúduló információzuhatagot – ezenfelül kikerülhetetlen. „A szemünket be tudjuk csukni, a fülünket nem” – adott erre példát Nick North (GfK NOP).

Ráadásul sok hirdető azt sem tudja, hány rádióvevő van a világban. „Tavaly a Nokia 700 millió rádiót bocsátott ki, mindegyiket mobilban” – jegyezte meg a kutató, aki arra azért felhívta a figyelmet, hogy a ma fiataljai teljesen másként viszonyulnak a jellemzően rádiós tartalmakhoz, mint szüleik nemzedéke. Ők már a neten keresnek (és találnak) kedvenceket, akiket aztán hallgatni akarnak; ennek egyik mutatója, hogy a Google után a YouTube a második legnagyobb kereső – magyarázta. Eközben sok rádió épp a válság miatt fogja vissza web 2-es jelenlétét, részben vagy egészben lemondva egy olyan eszközről, amellyel remekül ki tudná aknázni már megszerzett ismertségét, népszerűségét.

Kicsit hátrébb

Nálunk azért még más a helyzet; a magyarok mintegy 70 százaléka ma még a rádióban talál új kedvencet magának – legyen szó előadóról vagy dalról. Eközben egymillió főre tehető azok tábora, akik valamilyen rendszerességgel weben is rádióznak, s e kör jelentős része szerint a rádió a világhálón is pozitív életérzést ad, miközben szép számmal akadnak olyanok, akik egy időben „fogyasztanak” rádiót és netet. A különbség annyi, hogy az utóbbinál „racionális céljuk” van, míg a rádiónak inkább a társasági, emocionális szerepe helyeződik az előtérbe.

A fogyasztók tábora alig zsugorodik: kereskedelmi adót a lakosság 53, közszolgálatit pedig 26 százaléka hallgat. Az összesített 79 százalékos eredmény alig alacsonyabb a tíz évvel ezelőtt mért 86 százaléknál, így kijelenthetjük, hogy a lassú csökkenés dacára ma is tömeges az elérés – mondta Gábos Zsuzsa, az Ipsos médiakutatási igazgatója. Megjegyezte: egyik korábbi, kisiskolások körében végzett kutatásuk bizonyította, hogy a fiataloknál „a zene mindent visz”, és „ez a nemzedék viszi magával a zenemániáját” felnőtt éveire is. A háttérmédium-szerepet ugyan sokan lebecsülik, de épp egy Ipsos-kísérlet (a „vasalós teszt”) mutatott rá, mennyire remek az így fülbe susogott hirdetések visszaidézésének aránya.

Ennek ellenére nem irigylésre méltó a rádiósok helyzete. Simon Zsolt, a Mediaedge:cia (MECGlobal) ügyvezetője megemlítette, a reklámpiacról tavaly eltűnt 40-50 milliárd forint, és ha később visszakerül, nem feltétlenül oda megy, ahonnan tavaly elveszett. Több felszólaló pedig azt pedzegette: mintha az ügynökségek nem volnának túl barátiak velük. Hatékonyság ide vagy oda, a brit piacon is jelentős az aránytalanság a médiafogyasztással töltött idő és az egyes platformokhoz áramló hirdetési bevétel között. Míg az előbbiből 25–30, az utóbbiból alig 5–10 százalékos szeletet hasít ki magának a rádió – jegyezték meg. Mások azt panaszolták: ha vágni kell, nem a fűnyírót, hanem a nagyollót veszik elő – a legsérülékenyebb a rádió.

Fény az alagút végén

A konferenciát záró kerekasztal-beszélgetésen az is kiderült, a rádiós piac szereplői még arról sem igen mernek találgatni, mikorra jöhet ki a gödörből az ágazat. „A válság még évekig tart, plusz-mínusz egy-két hónap” – mondta a rendezvényen akkor még a mostani posztját ismét megpályázó résztvevőként szereplő Such György közrádióelnök. (A részletekről lásd Élen járó vezetők című anyagunkat a 30. oldalon.)

Ennél valamivel pontosabb tippet adott Földes Ádám, az egykori Danubius Rádió vezérigazgatója, aki fél éve (kereskedelmi ügyvezető igazgatóként) a Neo FM-et erősíti. Szerinte a jövő év második fele „már egy kicsit pozitív lehet”, de ennek ellenére senkinek nem érdemes gyors felfutásra számítania. Lesznek ugyan olyan nagy hirdetők, amelyek újult erővel vetik magukat a költekezésbe, de a derékhadat nem ez jellemzi majd. A költések ráadásul túlzottan sok szereplő között oszlanak meg, hiszen nálunk annyi rádió működik körülbelül, mint a jóval nagyobb népességgel és vásárlóerővel rendelkező Németországban. Ezenfelül míg Nyugaton és a tengerentúlon az átlagosnál kisebb volt a rádiós reklámbevételek visszaesése, az idehaza kimutatott, harminc százalék körüli csökkenés brutálisan meghaladja a középértéket.

„Ez a harminc százalék a minőségi tartalomszolgáltatásból ment el, ahogy az ember izomból fogy először” – mondta Módos Márton InfoRádió-főnök, megtoldva ezt azzal, hogy a növekedésből jellemzően nem a hazai tartalom-előállítók részesednek majd, hiszen az egyik legerősebb húzóágazat a nagy globális keresőkre épülő marketing.

Abban viszont minden szereplő egyetértett, hogy nem elég a rádió reklámtortaszeletét vastagabbra vágni, magának a tortának kellene a mainál nagyobbnak lennie. A szektornak pedig sürgősen el kellene indulnia abba az irányba, hogy akár médián kívüli területekről is szerez újabb bevételeket. Hiszen ami egyszer elment innen, korántsem biztos, hogy visszatér; a média egyre több platformot kínál, de akár a médián kívülre is vándorolhat ez a pénz – akkor pedig már valószínűleg bottal üthetik a nyomát.

Rádiós roncsprogram

Miközben Magyarországon még csak tápászkodik a digitális rádiózás piaca, Nagy-Britanniában egy új eszközzel népszerűsítik a rosszul azért nem álló platformot: május közepén rádiós roncsprogramot hirdettek. A cél, hogy minél többen álljanak át a digitális vételre. Az akció lényege, hogy a csatlakozó üzletek 10–20 százalékos kedvezményt nyújtanak a DAB-készülékek vásárlóinak. A kormányzati autós roncsprogram ötletére épülő megoldás mögé a BBC és számos kereskedelmi csatorna állt. És ha már beléptek a támogatók körébe, adták, amijük van – rádiós reklámidőt. A beadott analóg készülékek közül a még működőképeseket az UNICEF afrikai programjainak ajánlják fel.

 

Szerző: Benedek B. Levente

Elindul a Budapest Kertmozi

1 napja

A megmozdulás elsődleges célja a közösségi filmezés, valamint a budapesti kertmozi kultúra újjáélesztése.

Kutatást készített az IKEA

1 napja

A magyarok 61 százaléka szerint a magáncégeknek aktív szerepet kell vállalniuk a zöld megújulás népszerűsítésében.

Megérkezett a YouTube Kids Magyarországra

2 napja

A YouTube Kids egyszerűbbé teszi, hogy a gyerekek számára kedves rajzfilmeket keressünk, mondókákat hallgassunk, valamint megtaláljuk a választ különféle tudományokkal vagy természettel kapcsolatos kérdésekre.

Megújult a Safer Internet Program honlapja

2 napja

Az oldal működtetője a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, az európai SIP hazai tudatosságnövelő központja, konzorciumvezetője és hotline-szolgáltatója.

Még nagyobb tévé?

2 napja

Az átlagos méret az elmúlt öt évben 40-ről közel 48 colosra nőtt , ez pedig a magyar otthonokban is meglátszik.