2010. 7-8. szám | Elektronikus média

Szükség törvényt ont

A jelenleginél sokkal feszesebbre szabná a hazai médiarendszert az a javaslatcsomag, amelyet június közepén nyújtott be két fideszes országgyűlési képviselő. A pakk sajátossága, hogy szinte minden szereplő megtalálhatja benne a számára csábító megoldásokat, de néhány olyan mumust is, amelytől még ébren is kiveri a hideg veríték. Persze nem mindenkinél van egyensúlyban a mérleg. Mivel az anyagot napokkal lapzártánk előtt kezdte tárgyalni az Országgyűlés, az alapváltozatot vettük górcső alá.

Gyors egymásutánban csattoghatott az érkeztető bélyegző az Országgyűlés illetékeseinek asztalán június 11-én a kora délutáni órákban. Hiszen a pártját a médiaegyeztetéseken évek óta képviselő Cser-Palkovics András és az eddig inkább az informatikai és távközlési szakbizottság munkájában szerepet vállaló Rogán Antal fideszes képviselők öt indítványa egymás utáni sorszámot kapott. Akár váteszi előjel is lehet, hogy a médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról szóló, neve alapján is szerteágazó dokumentum a 360-as sorszámot kapta – a kör teljességének érzetét keltve a véletlen egybeesésekben előszeretettel természetfölötti jelet látókban.

Gyaloglásból galopp

Az egyelőre nem világos, hogy miért a „salátatörvény-megoldást” választotta a két képviselő, miért nem az egységes szövegbe szerkesztés eszközével éltek, hacsak nem az húzódik meg a háttérben, hogy a korábban ígértnél gyorsabb ügymenetet kívánt elérni a kormányoldal. Pár hónapja Orbán Viktor még egy-másfél évet adott volna a felkészülésre, de az Országos Rádió- és Televíziótestület (ORTT) Fidesz delegálta tagja alig két nappal a javaslat parlamenti érkeztetése előtt is még arról beszélt, „úgy hallotta”, hogy „talán a nyári ülésszak vége előtt lesz változás”.

A sietségre utalhat az a tény is, hogy a szakadékon legalább két ugrásban keresztüllendülő javaslat született. Kormánypárti szakpolitikusok őszre ígérnek még egy médiatörvényt, míg a most tárgyalt javaslat alapján az Országgyűlés valamikor alkotna egy, a közmédiumok feladatait taglaló kódexet. Az már talán csak technikai (de ettől még lényeges) részletnek tűnhet, hogy a Cser-Palkovics–Rogán-csomagot korábban nemigen látott sebességgel vette napirendre a törvényhozás. Több képviselő is szóvá tette, hogy nem volt elegendő idejük áttekinteni a dokumentumot, amely a benyújtást követő munkanapon már bizottsági viták tárgya volt, s nem sokkal később már a plénum elé került.

Az ORTT hűlt helye

A vállaltan a hazai médiarendszer teljes újraszabását célzó salátatörvény egyszerre nyúl a médiafelügyelet, a finanszírozás, valamint a közszolgálati intézmények tulajdonlása kérdéséhez. Előbbi esetben – a szinte minden szakmai szereplő által szorgalmazott receptet követve – európai mintára konvergens médiahatóságot teremtene. (Lásd Több az egyben című írásunkat a …. oldalon.)

Az már kényesebb kérdés, hogy milyen feltételek mellett állna fel és működne a „hosszú nevű”, azaz a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság. Elnökét a két képviselő javaslata szerint a kormányfő nevezné ki kilenc évre (és hívhatná vissza). E megoldás annak ellenére nem látszik rossznak, hogy ezzel a múlt ködébe veszne a mai rendszer, amelyben az államfő és a miniszterelnök együtt jelöl. Így ugyanis bizton tudható lenne, ki „felelős” a jelölésért, ki vállalt garanciát azért, hogy a megfelelő ember kerül a megfelelő helyre. A másik vitatott pont a megbízatás tartama. Hiszen egy idén őszi–téli kinevezéssel két kormányzati cikluson átívelő módon tölthetik be a posztot. A kinevezett pedig indoklás nélkül hívhatja vissza két – maga kijelölte – helyettesét és a hatóság adminisztrációját iránytó főigazgatót.

Ötölnek

Az új hatóság médiatanácsát körülíró szabályok tervezetében is találhat bármelyik kekec olvasó kivetnivalót. Az ORTT testültének helyébe lépő fórum feladata: „a tájékoztatási monopóliumok lebontásával és újak létrejöttének megakadályozásával, a műsorszolgáltatók piacra lépésének és függetlenségének elősegítésével védi és biztosítja a szólásszabadságot, ennek érdekében ellátja a médiapiac és a szomszédos piacok felügyeletét, elemzi az érintett piacokon fennálló versenyt, illetve annak hatékonyságát, azonosítja az egyes érintett piacok szereplőit, és meghozza a törvényben szabályozott monopóliumellenes hatósági döntéseket”. Továbbá „figyelemmel kíséri a sajtószabadság alkotmányos elveinek érvényesülését, erről tájékoztatást ad az Országgyűlésnek”.

Az elnök mellett a testületbe kerülő négy tagot kétharmaddal kell megválasztania a Országgyűlésnek – egy jelölőbizottság javaslatai alapján, ahol a parlamenti erőviszonyok érvényesülnek. Azaz az anyag elfogadása esetén búcsút mondhatunk a mostani rendnek, ahol minden frakció delegált tagot – azok voksarányát pedig a kormánypárt(ok)-ellenzék választóvonal mentén állapították meg úgy, hogy kijöjjön a paritásos arány. Ha a bizottságban nincs egyetértés, elegendő a kétharmados arány is – ami adut adhat a jelen erőviszonyok mellett a kormányoldal kezébe. S ha már összeállt a tagság, javadalmazásuk meghatározásának módja ismét támadási felületet adhat; továbbra is a kormánytagok juttatásainak arányában szabják ezt meg. A változás annyi, hogy a miniszteri, illetve államtitkári illetmény helyett annak csupán háromnegyede jut nekik.

Mindent egybe

Ennél nagyobb vitát válthat ki, hogy az új rendszer is megőrizné a panaszbizottsági szisztémát, amely bírálatot és mosolyt egyaránt fakasztott az elmúlt 12 évben. De az is, hogy egyetlen felügyelő testületbe vonnák össze a közmédiumok kontrollját. És ahogy az új médiahatóság figyelme az internetre és a nyomtatott médiára is kiterjedne, úgy a kuratórium is kapna egy új területet. Behoznák tudniillik a rendszerbe a Magyar Távirati Irodát, amely ugyan nagyobb arányban mondhat magáénak kereskedelmi bevételt, mint a közszolgálati rádió és a két köztévé, de ettől még korántsem tisztán piaci alapú vállalkozás.

Érdekes felvetés viszont, hogy miért a Magyar Televízió Közalapítványba vonják be a Duna Tv, a Magyar Rádió és az MTI vagyonát is. A nagyobbik köztelevízió ugyanis a négy intézmény közül az egyetlen, amelynek nincs saját székháza – milliárdos hiánya viszont igen. Az összevonással – amelyet az MTV ügyvezetője (ha szűkebb körben is, de) már korábban forszírozott – feléledni látszanak azok az aggodalmak, amelyek szerint a jó érdekérvényesítő képességű Magyar Televízió maga alá gyűrheti a teljes közmédiát. Akár az is lehet a meccs vége, hogy a másik három céget összeköltöztetik az MTV-vel. Legfeljebb nem a Wallis-tulajdonú épületbe.

Tiszta terep

Bármi legyen is a dolog vége, az egyértelmű, hogy egy ilyen integráció révén a kormányzat sokkal egyszerűbben és mélyebben lenne képes kontroll alatt tartani a hazai közmédiarendszert, mint manapság. Mert formailag megmarad bár a cégszervezeti különállás, a felügyelet közös lesz. Már csak azért is, mert a négy testületből létrejövő, Közszolgálati Közalapítvány névre keresztelt szervezet tagjait nem egyszerre, hanem külön-külön, kétharmaddal választaná meg a parlament. Mégpedig úgy, hogy az oldalaknak maguknak kellene megegyezniük a két-két tag személyét illetően. A kormány térfelén ez feltehetőleg nem okozna majd különösebb gondot, de nem nehéz elképzelni, milyen vitákat válthat majd ki az ellenzék körében. Így viszont nem menne csodaszámba, ha megismétlődne az egy évtizeddel ezelőtti forgatókönyv, és megállapodás híján (annak idején a MIÉP kért a négy helyből kettőt, aminek birtokában a kormánypártokkal „kellemes” kétharmadot élvezhetett volna) újabb „csonka kuratóriumi” kor jönne el.

Egy ilyen szcenáriót már szabályoz is a javaslati anyag, amelyben az olvasható: „Nem akadálya a Kuratórium megalakulásának, ha akár a kormánypárti, akár az ellenzéki oldal nem állít jelöltet. Ebben az esetben legalább 2 tag megválasztása szükséges” – azaz a kormányoldal az elnökkel egymaga is boldogulhat. Különösen, hogy a testület elnökét a fentebb vázolt metódussal választott médiatanács delegálja. Megbízatása kilenc évre szól, mint a többi poszt birtokosáé. Tagadhatatlan előnye a struktúrának, hogy majdnem félszáz helyett maximum öt emberrel működteti a szisztémát. Amelynek feladatai közül egy biztosan kimarad.

Pályázat nélkül

A Cser-Palkovics András és Rogán Antal által javasolt rendszer ugyanis kijelölésen, nem pedig önként jelentkező játékosaspiránsok versenyén alapul. A médiatestület elnökét a miniszterelnök, a Közszolgálati Közalapítványét a médiatanács jelöli ki – több intézményelnök pedig nincs a rendszerben. A négy közmédium vezetőjét tudniillik (az egy éve befuccsolt médiatörvénytervezet-egyeztetések anyagaihoz hasonlóan) ez a dokumentum is vezérigazgatóvá fokozza le. A mainál alacsonyabb értékhatárig engedi őket a felügyeleti szerv jóváhagyása nélkül dönteni, ráadásul kinevezésüket egy olyan struktúrába helyezi, amelynek egyes pontjain a korábban felvázolt módon felálló testületek játszanak szerepet.

A vezérigazgatók jelölése ugyanis a médiatanács elnökének (azaz parlament általi megválasztása esetén a médiahatóság első emberének) a feladata. Ő mindegyik betöltendő poszt esetében két-két embert terjeszt a médiatanács elé, s teszi ezt addig, amíg mindkét személyi javaslata át nem megy a rostán. Ha ezt a kanyart vette a két jelölt, már a Közszolgálati Kuratóriumon a sor; kétharmaddal valamelyiküket elnökké kell választani. Ha ez harminc napon belül nem történik meg, újabb jelölési kör következik, amelynek végén már egyszerű többség is elegendő a vezérigazgatóvá választáshoz.

Arról, hogy pontosan mi is lesz az új keretek között a közmédiumok feladata, ma még nem tudhatunk túl sokat. Ennek egyik oka, hogy ezt a kérdést nagy vonalakban egy rövidke alkotmánymódosítással szabályozná a két fideszes honatya. Eszerint „a Magyar Köztársaságban közszolgálati médiaszolgáltatás működik közre a nemzeti önazonosság és az európai identitás, a magyar, valamint a kisebbségi nyelvek és kultúra ápolásában, gazdagításában, a nemzeti összetartozás megerősítésében, illetőleg a nemzeti, etnikai, családi, vallási közösségek igényeinek kielégítésében. A közszolgálati médiaszolgáltatást az Országgyűlés által választott tagokkal működő autonóm közigazgatási hatóság és független tulajdonosi testület felügyeli, céljainak megvalósulása felett pedig az állampolgárok egyes, törvényben meghatározott közösségei őrködnek.”

Újabb testületek

Az azonban még nem tudható, mennyiben módosul majd a közszolgálatiság rendesen kibontott fogalma, hiszen még híre-hamva sincs annak a testületnek, amely a Közszolgálati Kódexet alakítgatná át. Az első szöveget az Országgyűlésnek kellene megalkotnia, ezt követően lépne a képbe az új grémium. Ebbe bekerülne a négy történelmi egyház (a katolikus, a református, az evangélikus és a zsidó felekezet) képviselői mellett a Magyar Tudományos Akadémia, Magyar Olimpiai Bizottság, az Országos Rektori Konferencia, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a települési önkormányzatok szövetségei, illetve szervezetei, a 13 elismert nemzeti kisebbség, a szomszédos államokban bejegyzett magyar kulturális szervezetek, valamint a családok érdekeit védő és képviselő tömörülések egy-egy (összesen így 12) delegáltja.

Nevezhetjük akár érdekesnek, akár megdöbbentőnek, de a médiaszakmai szövetségek nem szerepelnek a listán. Annak is lenne egy diszkrét bája persze, ha felkerülnének, mivel nem világos, hogy itt melyik tömörülésnek mekkora a bázisa. Magyarországon – állítják sokan – ma egy kicsi, de határozott szervezet sokkal többre juthat, mint egy sok taggal rendelkező, de lomhán működő csoportosulás. Éppen ez adja a szakmai egyeztetésekkel kapcsolatos probléma lényegét is.

A nyilvánosság számára mindeddig érzékelhetetlen előzetes egyeztetések hiányára hivatkozva ugyanis számos szakmai szövetség szólította fel a kormányoldalt, hogy hallgassa meg felvetéseiket. Nem egyértelmű ugyanakkor, melyik szervezet mögött milyen intellektuális és tagháttér áll. Így akár azt is mondhatja a kormányzat, hogy várja, aztán majd megfontolja a benyújtott javaslatokat, de azt is, hogy összeránt egy méretesebb egyeztetést. Ha ott minden bejegyzett, magát média-érdekképviseletként deklaráló szövetség megjelenne, már az expozék elmondásához is órákra lenne szükség. Innentől pedig nagy valószínűséggel a kezelhetetlenség mocsarába fulladna egy ilyen dzsembori – mint az egy korábbi médiatörvény-tervezet országházbeli egyeztetésén történt az előző kormány regnálása idején.

Posta fordultával

Amilyen részletességgel szabályozná a törvény a közmédiumok működését, annyira nem tér ki (egyelőre) kereskedelmi társaikra. Rájuk is vonatkozna azonban az a – korábban egyszer már „kilőtt” – lehetőség, amelyet most a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény tervezetébe foglalt a két politikus. „Ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek, vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan válaszközlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, és ehhez képest melyek a való tények.” Ez teljesen rendben is volna, ha a választ nem „a sérelmezett közleményhez hasonló módon és terjedelemben” (lineáris szolgáltatásnál hasonló módon és azzal azonos napszakban) kellene közzétenni. Ettől csak akkor tekinthet el a szerkesztőség, ha „a kérelemben előadottak valósága nyomban megcáfolható”. Más kérdés, hogy meglehetősen szubjektív, ki mit tekint ilyen esetben cáfolatnak.

Ötös fogat

A Cser-Palkovics András és Rogán Antal fideszes képviselők által az Országgyűlésnek június közepén benyújtott öt, médiával foglalkozó előterjesztés:

A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/359.).

A médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/360.).

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa tagjait jelölő eseti bizottság felállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat (T/361.).

A Közszolgálati Közalapítvány felállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat (T/362.).

A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényjavaslat (T/363.).

Helyben nem elég

Csak részben elégedettek a felvázolt új rendszerrel a helyi műsorszolgáltatók – derül ki a Helyi Rádiók Országos Egyesülete (HEROE) elnökének szavaiból. A lapunknak interjút adó Radetzky András bírál és hiányol – egyszerre.

Tapasztalt helyi rádiós semmin nem lepődik meg. Volt azért olyan elem, ami meghökkentette?

Leginkább az időzítés és a forma. Hogy új szabályozásra van szükség, az régóta egyértelmű, ám még napokkal a beterjesztés előtt is arról beszélt minden mérvadó médiapolitikus, hogy szeptemberi elfogadással és januári hatálybaléptetéssel számolhatunk. Aztán nem egészen egy héttel a benyújtás után már a részletes vitánál tartott a parlament. A másik ilyen elem a forma: vagyis hogy nem egy egységes törvény születik, hanem több jogszabályt módosítanak.

Maradjunk a tartalomnál! Az önök problémáit mennyiben orvosolja a törvényhozás előtt fekvő anyag?

Aktuális kérdésekben most még nem látunk igazán tisztán. Nem világos például, hogy a rendszer átalakulása miatt meddig nem ír ki a legkisebb adók jelentős hányada számára létfontosságú pályázatokat a médiahatóság. Ahogy az sem, mikor indulhat meg a közeljövőben lejáró hatvan helyi hullámsáv meg az újabb húsz pályáztatása.

Tavaly ősszel láttuk, milyen gyorsan el lehet az ilyesmit rendezni…

Csakhogy a helyi adóknak nincs annyi tartalékuk, mint egy országos rádiónak. Nem képesek talpon maradni, ha nem világos, érdemes-e fejleszteniük, befektetniük, vagy egy év múlva úgysem tarthatják meg a frekvenciájukat. Márpedig ma még azt sem tudni, milyen feltételek, szempontok alapján írják ki, bírálják el azokat a pályázatokat, amelyeken eldől a sorsuk. Így aztán egyre inkább kaotikus dinamizmus jellemzi a rendszert.

Pozitív elemeket látnak az anyagban?

Egy csepp könnyet sem hullajtunk a közmédiumok külön közalapítványaiért vagy a civil kurátori rendszerért, üdvözöljük a közszolgálati feladatokat megszabó testület felállítását – nem tartjuk ugyanakkor megfelelőnek a belső arányait. Ennek egyik oka, hogy nem világos, több tucat, akár száz szervezet közül mi alapján választanának ki egyet bizonyos kategóriákban, a másik, hogy a médiaszakma képviselete teljesen hiányozna a rendszerből.

Több szakmai szövetség is jelezte: elmaradt a benyújtás előtt az egyeztetés az anyagról.

Mi is fájlaljuk ezt, és reméljük, a még ez évre ígért médiatörvény-tervezettel más utat járnak majd. Nem vagyunk jogalkotók, saját tervezetet nem írunk, de a minket érintő részekről letesszük az asztalra az elképzeléseinket. Ebben már van gyakorlatunk; a korábbi koncepciókhoz is adtunk már vagy kétszáz oldalnyi állásfoglalást.

 

Szerző: Benedek B. Levente

Elindul a Budapest Kertmozi

1 napja

A megmozdulás elsődleges célja a közösségi filmezés, valamint a budapesti kertmozi kultúra újjáélesztése.

Kutatást készített az IKEA

2 napja

A magyarok 61 százaléka szerint a magáncégeknek aktív szerepet kell vállalniuk a zöld megújulás népszerűsítésében.

Megérkezett a YouTube Kids Magyarországra

2 napja

A YouTube Kids egyszerűbbé teszi, hogy a gyerekek számára kedves rajzfilmeket keressünk, mondókákat hallgassunk, valamint megtaláljuk a választ különféle tudományokkal vagy természettel kapcsolatos kérdésekre.

Megújult a Safer Internet Program honlapja

2 napja

Az oldal működtetője a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, az európai SIP hazai tudatosságnövelő központja, konzorciumvezetője és hotline-szolgáltatója.

Még nagyobb tévé?

2 napja

Az átlagos méret az elmúlt öt évben 40-ről közel 48 colosra nőtt , ez pedig a magyar otthonokban is meglátszik.