2013. 7-8. szám | Elektronikus média

Mit tudunk a digitális átállásról?

Miközben az idén júliusban és októberben, két ütemben esedékes analóglekapcsolás gyakori téma a médiában, és az NMHH, illetve az Antenna Hungária kampányol is a zökkenőmentes digitális átállás érdekében, a piaci szereplők számtalanszor hangot adtak azon észrevételüknek, hogy ennek a folyamatnak nagyobb a füstje, mint a lángja. Ezzel párhuzamosan olyan vélemények is elhangzottak, hogy a piaci szereplők (és a hatóságok) – talán hibásan – azt feltételezik a fogyasztókról, rendelkeznek valamiféle digitális tudással, pedig… Az első lekapcsolási ütemet megelőző néhány hétben végzett kutatást az NRC a Médiapiac megbízásából.

Hogyan tévéznek az internetezők?

Az NRC a felnőtt (18–75 éves) internetezők körében végezte kutatását, akiket ezúttal nem online, hanem televíziós szokásaik egy részéről kérdeztünk. A válaszadók 96 százalékának a háztartásában van televízió, 56 százalékánál pedig több készülék is található. Azaz a „nekem már nincs is tévém”, meglehetősen divatossá vált mondat a felnőttek mindössze 4 százalékára igaz – legalábbis az internetezők körében.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a felnőtt internetezők milyen vételi móddal tévéznek, azaz mekkora részüket érinti „kötelező jelleggel” az analóglekapcsolás. A legalább egy televíziókészülékkel rendelkező háztartásban elők 66 százaléka valamilyen kábeles előfizetéssel bír, 20 százaléka parabolaantennával fogja az adást, míg IPTV-je 9 százalékuknak van. 1 százaléknyian MinDig TV-t néznek e körben, ám az analóglekapcsolás éppen e szolgáltatást hozza helyzetbe, tehát októbert követően bizonyára nagyobb arányt mérhetnénk. Érdekesség, hogy 4 százaléknyian nem tudják, hogy milyen vételi móddal rendelkeznek. A digitális átállás által közvetlenül érintettek aránya 5 százalék, ők a „háromcsatornások”, azok, akik amennyiben nem váltottak/váltanak valamilyen egyéb szolgáltatásra, már csak a hangyák harcát nézhetik a képernyőn júliust vagy októbert követően. A nemzetközi tapasztalatok szerint egyébként a fogyasztók az utolsó pillanatban oldják meg ezt a kérdést, és a lekapcsolás után mindig maradnak 1-2 százaléknyian, aki „belenyugszanak”, hogy (hagyományos) tévé nélkül folytatják.

Szinte mindenki hallott a digitális átállásról

Arra a kérdésre, hogy hallott-e már a digitális átállásról, a válaszadók 99 százaléka felelte azt, hogy igen, tehát úgy tűnik, a média által nyújtott és a hatósági/szolgáltatói tájékoztatás megtette a hatását. Nem meglepő módon közülük 90 százaléknyian nyilatkoztak úgy, hogy a tévéből (is) értesültek róla, ezt az internet (52 százalék) és a rádió (39 százalék) követi. Az ismerősök, barátok 20 százaléknyi átállásügyi felvilágosításról gondoskodtak, míg az NMHH tájékoztató médiakampányon túli felvilágosító tevékenysége (például roadshow-k) 3 százalékot ért el a júliusi megkérdezés időpontjáig.

A válaszadó felnőtt internetezők 49 százaléka érezte magát teljes mértékben tájékozottnak a digitális átállással kapcsolatban, míg az ellenpólust mindössze 10 százalék képviselte – ők egyáltalán nem érezték úgy, hogy elég ismeretük volna a témában. Ez persze nem is csoda, hiszen összesen 45 százaléknyian néztek utána alaposabban a kérdésnek, a többiek inkább csak a reklámok passzív befogadójaként szedtek fel tudást.

Akik ugyanakkor az interneten utánaböngésztek a témának, leginkább portálok cikkeiből informálódtak (37 százalék). 35 százaléknyian jelölték meg forrásként a keresőt, míg a digitális átállás tárgykörének szentelt oldalakat 29, illetve 25 százaléknyian említették.

Mi is az a digitális átállás?

Kíváncsiak voltunk, hogy részleteiben mennyire ismerik a digitális átállás tétjét a megkérdezettek. Összesen 30 százalékuk fogalmazta meg valamilyen módon a szikár lényeget, miszerint megszűnik az analóg műsorszórás, de az oly fontos „földfelszíni” kitétel csak 7 százalékuk válaszai között szerepelt. Az, hogy az „analóg” és a „földfelszíni” szó nem igazán jelentkezett együtt a válaszokban, arra is utalhat, hogy a felhasználók nincsenek egészen tisztában a technológiai háttérrel, és nem ment át teljesen az a tény, hogy lehet továbbra is analóg módon tévézni – kábelen keresztül. Izgalmas emellett, hogyan jelentek meg a válaszokban a szolgáltatói csalogató érvek, mint a jobb minőség, a nagyobb választék vagy az elektronikus műsorújság – ezek zöme azonban általánosságban a televíziózás digitalizálódásához kapcsolódik, és nem kifejezetten az analóg műsorszórás megszüntetéséhez.

Kiket érint ez az egész?

A válaszadó felnőtt internetezők 83 százaléka vélte helyesen úgy, hogy a „háromcsatornásokat” érinti a digitális átállás, ám 39 százalékuktól hibás tipp érkezett az analóg kábeltelevíziót nézőkkel, 16 százalékuktól pedig a parabolaantennával tévézőkkel kapcsolatban. Ez szintén aláhúzza, hogy a fejekben nem feltétlenül van különbség analóg kábel és analóg földfelszín között. Inkább kuriózum, hogy a megkérdezettek 4 százaléka szerint a rádióhallgatókat érinti az analóglekapcsolás.

A fogalmi bizonytalanságok miatt utánanéztünk annak is, hogy mennyire tudják jól a válaszadók, érinti-e őket az analóg műsorszórás megszüntetése. Kellemes meglepetésként kiderült: a szobaantennával tévézők mind tisztában vannak azzal, hogy érintettek, és a többi vételi módnál is a döntő többség helyesen tudta, hogy kell-e valamit tennie. Érdekesség ugyanakkor, hogy a MinDig TV-használók körében volt a tévesztők aránya a legnagyobb, ami esetleg kommunikációs problémát is takarhat, bár ennek megállapításához részleteiben kellene vizsgálni a témát érintő szolgáltatói és hatósági kommunikációt. A kampányarcok közül egyébként Rózsa György „akadt be” a legtöbbeknek, a megkérdezettek összesen 65 százalékának, míg a hatósági kampányból mindenhonnan ránk mosolygó Borbás Marcsit 42 százaléknyian tudták reklámarcnak. Kettejüket messze leszakadva, 7 százalékkal követi Gundel Takács Gábor.

A jól/rosszul tudás terén nemcsak a vételi mód alapján, hanem a földrajzi elhelyezkedés szerint is találunk különbségeket. Amikor azt vizsgáltuk, hogy egy adott területen élő helyesen tudja-e a rá vonatkozó lekapcsolási dátumot (július vagy október vége), azt találtuk, hogy az időpontot rosszul ismerők aránya Vas, Veszprém és Fejér megyében volt a legalacsonyabb, míg a legmagasabb messze Baranyában, melyet Nógrád, Hajdú-Bihar, Zala, Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megye követett. Bár mélyebb vizsgálat után lehet csak következtetést levonni, úgy tűnik, a „jobban eleresztett” területeken magasabb a digitális tudás szintje, míg az elmaradottabb országrészeken, ahol nagyobb az analóg földfelszíni sugárzású tévéadást igénybe vevők aránya, alacsonyabb, pedig épp utóbbiak volnának a közvetlen érintettek.

A kutatás az NRC lakossági omnibusza keretében zajlott 2013 júliusában. A minta forrása az NRC NetPanelje volt. Az eredmények elemzésekor egy 1000 fős mintára támaszkodhattunk, amely reprezentatív a 18–75 éves magyarországi internetezőkre.

MÉDIAPIAC-ÖSSZEÁLLÍTÁS

A Magyar Zenei Tanács a talpon maradáshoz kér segítséget

1 napja

Az ősztől újrainduló programok lebonyolításához szükséges pályázatok mielőbbi kiírását és elbírálását kéri a Magyar Zenei Tanács annak érdekében, hogy a zenei élet valamennyi területe talpon maradhasson - írja az MTI.

Duplázott a Wonderduck Agency

2 napja

Az eredetileg felajánlotthoz képest több mint kétszer akkora értékű védőeszköz gyűlt össze a Wonderduck-POP cégcsoport kezdeményezésére. A cél a kisebb kereskedőhelyek dolgozóinak és vásárlóinak megvédése.

Két hónap után véget ér a Maradj Otthon! fesztivál

2 napja

Több mint két hónappal az indulása után véget ér a Maradj Otthon! Fesztivál. A nonprofit kezdeményezés több száz interneten keresztül nézhető eseményt kínált a járvány miatt otthon maradóknak - írja az MTI.

Újrakezdődnek az Avatar-sorozat munkálatai Új-Zélandon

2 napja

Újrakezdődnek az Avatar című film több részes folytatásának munkálatai Új-Zélandon. Jon Landau producer az Instagramon közölte posztjában, hogy a forgatócsapat a következő héten visszatér az országba - írja az MTI.

Vissza a munkába, de hogyan?

2 napja

Munkavállalók milliói térhetnek vissza a munkába, a korábban megszokott kerékvágásba. A biztonságos munkakezdés most rendkívüli kulcskérdés minden munkáltató számára.