Médiapiac
Bencsik András: Habony a nemzet lelkiségét gyógyította meg
A Demokrata főszerkesztője szerint egy politikai lapot a saját tábora fogyaszt, és a vele szövetséges tőke finanszíroz. Nem az a lényeg, hányan olvassák, hanem hogy mekkora befolyással bír a közvéleményre. Bencsik úgy látja: a jobboldal huszonöt év késéssel felismerte, hogy az „alsó néprétegeknek” is van szavazati joguk, hozzájuk is el kell jutni. Ezért van szüksége a jobboldalnak is a bulvárra.
Ön miért nem szolidáris a Népszabadsággal?
Volt egy Facebookra kitett nyilatkozatom, és a Demokratában is erről szólt a vezércikkem. Emberileg sajnálom az újságírókat, együtt is érzek velük. Már csak azért is, mert az elmúlt huszonöt évben többször átéltem hasonló helyzetet. A MDF-kormány bukásakor a Pesti Hírlap szűnt meg, a Demokratát 1997-ben szintén egy választási kampány elején, nem kis politikai nyomásra szántották be. És milyen az élet! Utóbbi hírről épp az aznapi Népszabadságból szereztem tudomást. Ezt az emlékemet írtam meg a mostani vezércikkemben. Ahhoz, hogy ez a Népszabadságban megjelenjen, a tulajdonosnak az előző napon nyilatkoznia kellett róla. Vagyis ők előző nap már tudták, hogy vége a lapnak, de nem emelték fel a telefont, és nem szóltak nekünk.
Az egy másik Népszabadság volt, más munkatársakkal. A mostaniakat kíméletlenül megszívatták.
A Népszabadság bezárása tervezett, cinikus puccs. Már a pizzát is megrendelték az új épületbe költöző szerkesztőség avatóbulijára.
Ez a tulajdonos erkölcsiségét és taktikai érzékét minősíti. Az is felért egy pizzarendeléssel, amikor a Demokrata egykori tulajdonosa a Horn-kormány idején nem engem, hanem a Népszabadságot értesítette a krachról. A politikai sajtó veszteséges, termékeit az tartja a felszínen, hogy a politikai értéke miatt ilyen vagy olyan tőke beáll egy-egy médium mögé.
Ma nem a piaci tőke áll az egyik oldal médiumai mögé, hanem az állam, illetve a kormány rengeteg hirdetéssel.
Az elmúlt huszonhat évben a Demokratával voltam kormányoldalon és ellenzékben is. Amikor a baloldal volt hatalmon, egyetlen forint állami hirdetés sem folyt be hozzánk. Azt nem kifogásolta senki. Lélektani oka van, hogy a nagy állami hirdetők miért támogatják az adott kormány stratégiáját. Amúgy a multinacionális nagytőke miért nem állt a Népszabadság mellé? A baloldali emberek miért nem vették a lapot? Nem kormányzati konspirációról van itt szó, az újság megbukott. Pont.
Az utolsó időben 37 ezer példány fogyott a Népszabadságból, többször annyi, mint a kormány napilapjából. Ki bukott meg?
A Népszabadság, amely 600 ezerről olvadt le ide. Nem korrekt összevetni egy nemrég nulláról indult napilappal.
Bayer Zsolt azt írta: „És ki az a hülye, aki nem örül egy kicsit annak, hogy a mégiscsak negyven éven át emblematikusan undorító, és fennállása alatt sokkal-sokkal több mint hatvan ember egzisztenciáját tönkretevő, a Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb „műhelye” tűnik el talán örökre.” Mi szükség az ilyen hangra?
A Teller-levél óta a Népszabadság mindent megtesz azért, hogy a jobboldalon erőteljes undort érezzenek iránta. Az pedig, hogy a jelentéktelenné vált baloldal képtelen fenntartani egy számára fontos orgánumot, az ő erőtlenségét jelzi. A Demokratát 1997-ben arra hivatkozva zárta be a tulajdonos, hogy a lap üzletileg nem tartható, aztán három hét múlva már a piacon voltunk a saját lapunkkal, a Magyar Demokratával, és ma is létezünk.
A Népszabadság esetében politikai döntés született.
Rogán Antal helikopter-ügye hozzájárult a Népszabadság hirtelen bezárásához?
Van egy gazdag ember Kelet-Magyarországon, akinek borzasztó fontos, hogy a gyermeke esküvőjén jelen legyen minél több celeb, sőt egy miniszter is, ezért az utóbbiért helikoptert küld. Most mi az isten ebben akkora sztori?! Miért kell ezt a retek, proletár demagógiát nyomni a Népszabadságban? Félmillió forint egy ilyen helikopter-bérlés, minden középosztálybéli ember ki tudná fizetni, ráadásul Rogánnak ingyen volt. Tudja, mennyibe kerül egy ilyen gazdag ember esküvője? Tízmilliós tétel. Abba igazán belefér a helikoptereztetés.
Úgy tudni: a helikoptert Rogán feleségének cége barterezte.
Én meg azt olvastam, hogy küldték érte. Semmi jelentősége.
Rogán elsőre letagadta.
Mert már elege van abból, hogy a baloldali médiumok éhes sáskái semmi mással nem foglalkoznak, mint azzal, milyen cipője, karórája, pulóvere van.
Meg azzal, hogy annak idején ő luxusbaloldalazott a leghangosabban, most meg behelikopterezett Szabolcsba. Lehet, hogy ez volt az utolsó csepp a Népszabadság bezárásához?
Azért szabadult meg, mert a Fidesz-kormány elzárta a Népszabadság hirdetési forrásait, és az alapítvány nem tudta finanszírozni a veszteség rá eső részét.
A lényeg, hogy eladták a Népszabadságot, aminek már akkor megpecsételődött a sorsa. Nem emlékszem, hogy az eladásnál hős emberjogi aktivisták kirohantak volna az utcára, hogy vége a sajtószabadságnak. Most azt állítani, hogy a Rogán-féle helikopter miatt az Orbán-kormány bosszút áll, idióta, perverz gondolat. Inkább most az egyszer néznének tükörbe, és mondanák a saját képükbe, hogy elcsesztük, gyerekek. Annyira csak a gyűlöletre, a balhéra mentünk rá, hogy még a saját olvasóink és a minket támogató politikai erő is elhagyott.
A pártalapítvány az eladás előtt is kisebbségi tulajdonos volt.
Kiszállt, és ez a lényeg. De hozok más példát. A Magyar Hírlap kő liberális újság volt, aztán megvette Széles Gábor, és kő jobboldali lapot csinált belőle. Ott sem volt semmi konspiráció, csak dirigált a tulajdonos. A Népszabadság esetében ugyanez történt. Ez nem sajtószabadság kérdése, ez maga a sajtó.
Maga a sajtó? A Fidesz épp lerohanja és bekebelezi szinte az egész magyar médiát.
Egyesek szerint a Népszabadság után az Index lesz a következő.
Miben a következő? Ha üzletileg veszteségessé válik és a befektetője nem lát már benne fantáziát, ezért eladja vagy megszünteti, az nem a következő áldozat, hanem a piac logikája.
A magyar piac logikája életben tart a Népszabadság olvasóinak töredékével rendelkező lapokat épp úgy, mint az Index olvasottságának töredékével bíró portálokat. A G-nap óta az is a piaci logika, hogy aki barát, támogatást kap, aki ellenfél, kinyírjuk.
Miről terelte el a figyelmet?
Előadta, hogy ő az áldozat.
Simicska rengeteget veszített. Bár ő építette fel a Fidesz médiabirodalmát, a G-nap után elbukta a tulajdonában lévő Class FM-et és a Metropolt, orgánumaiból eltűntek az állami hirdetések, az óriásplakát piac is a hátrányára alakul át.
Érdekesen artikulál, nem a jelenséget, hanem annak következményeit sorolja. Ezzel szemben a valóság az, hogy Simicska száznyolcvan fokos fordulatot tett, Orbán és az Orbán-kormány szövetségeséből annak ellensége lett, és a birtokában lévő médiát ráuszította a miniszterelnökre.
Attól még a Class FM nagyon is piacképes, most politikai okból mégis megtagadták tőle a frekvencia-hosszabbítást.
Nem érdekel a Class FM, a hátamon a szőr feláll, ha belehallgatok. A lényeg, hogy Simicska médiumai ellenségesek lett.
Orbán ellensége, s nem az államé, mégis elbukta az összes állami hirdetését.
Miért csodálkozunk azon, hogy az állami irányítás alatt lévő nagy cégek úgy gondolják, nem égetik magukat azzal, hogy ilyen médiumokkal szerződnek?
Ezek szerint sem a politikai lapok, sem a bulvár esetében nem a piac diktál.
Kormánypárti vagy kormányellenes sajtó – más lehetőség nincs?
Az újságíró iskolában azt tanítottam, ha előáll valaki azzal, hogy létezik objektív újságírás, akkor fussatok, amerre láttok! Mert aki ekkorát hazudik, az ölni is hajlandó. Már hogy lenne ilyen? Az objektív kép úgy rajzolódik ki, hogy a különböző orgánumokban mindenki elmondhatja a magáét. Ez jelenleg adott.
A kormány tízmilliárdnyi közpénzből kampányolt a kvótanépszavazásra, az ellenzék a saját forrásaiból ennek töredékét használta. Hogy szerepelt ebben a helyzetben a sajtó?
Önök viszont mintha túltolták volna a kormányzati kampányt.
A népszavazás előtt egy hónappal tényleg felért a csúcsra a részvételi hajlandóság, majd elindult lefelé. Rossz volt az időzítés. De a 3,4 millió szavazó akkor is iszonyú sok.
Szóval jól vizsgázott a média?
Mindenki hozta, amit hoznia kellett.
A közmédia is?
A közmédia is.
2015. februárban a Fidesz számára vesztes veszprémi időközi után így írt az M1-ről. „Vasárnap este nyolckor az M1 televízió híradója, amikor a kereskedelmi csatornákon már a veszprémi választás eredményét 80 százalékos feldolgozottságnál ismertették, nem mondott semmit. Semmit. Csak mellébeszélt. Mi volt ez? Gyávaság? Szolgalelkűség? Mindegy. Tünet. Annak tünete, hogy valami elromlott a szerkezetben.”
Az az eredmény nem volt jó nekünk, és hogy ebben a helyzetben a közmédia nem közli a rossz hírt, súlyos, szakmai hiba. Ma már jobban működik a közmédia.
Az utóbbi hónapokban szinte csak a migránsok démonizálásáról szólt.
A kampánystáb, és nem a közmédia hibája, hogy a csúcspontot pár héttel korábban érték el.
Nem „kampány-szakmailag”, hanem „újságíró-szakmailag” kérdezem.
Mit szól a nyolcvanmilliárdos költségvetéséhez?
A közmédia mindenhol független a hirdetési bevételektől, el is kell kerülni, hogy üzleti érdeket szolgáljon. Ezért a stabil működést államilag finanszírozzák.
Ehhez képest – a töredékéből működő kereskedelmiekkel szemben – alig nézik.
A kereskedelmi tévék az alsó, a legértéktelenebb népréteget szolgálják ki, és egyúttal annak legkártékonyabb szokásait erősítik fel. A köztelevíziót a legértékesebb réteg, a véleményformálók nézik.
Térjünk vissza 2015 áprilisához. Akkor írta azt is: „Ma nem lehetne békemenetet szervezni, mert a menetelők vagy áthúznának a Jobbikhoz, vagy otthon maradnának… Nem a stratégiával van baj, hanem a lélekkel. Orbán Viktort még szeretik, de már nem úgy, mint régen… hidegagyú társadalom-technikusok soha nem lesznek képesek megérteni, hogy micsoda hatalmas erő, micsoda mérhetetlen érték a szeretet, csak amikor elvész.”
A migránsozás a szeretetre alapozódott?
Annak a migránsozásnak a nemzet, a haza, utódaink védelme volt a lényege.
Mintha nem ugyanazt a kampányt láttuk volna. Ön azt is írta, hogy a szoros érzelmi kapcsolat 2014 után eltűnt, jöttek helyette „újhullámos ficsúrok lehetetlenül szűk nadrágokban és zakókban”.
Hatvanöt éves vagyok, én egyenes szárú farmert hordok. Miközben a mai harmincasok, negyvenesek teljesen másképp néznek ki. Fél éve tárgyaltam egy vállalkozóval, aki elképesztően szűk nadrágban volt, marha hosszú orrú barna cipőben, és nem volt rajta zokni. A nadrág bokáig ért, a zakó meg mintha három számmal kisebb lett volna. De az illető magabiztos, rámenős volt, pont, mint ez a generáció.
 |
Habonyékra utalt, amikor az újhullámos ficsúrokról írt?
Habony is „lehetetlenül szűk nadrágokban és zakókban” jelenik meg, és ehhez a generációhoz tartozik.
Habony kezdeményezte, hogy a koronát 2000-ben áthelyezzék a parlamentbe. Nagy jelentőségű gesztus volt, a nemzet lelkiségét gyógyította meg vele. Ugyanakkor megnyilvánulásaiban valóban ficsúr, amit az ellenoldal ki is használ. De ismétlem: nem rá gondoltam, hanem a jelenségre.
Habony egy jelenség.
Nem lennék a helyében. Olyanok jelennek meg róla, hogy őszül a haja, drága ruhákban jár, Ibizán nyaral és befolyásos ember. Alapvetően semleges információk. Habonyt mégis démonizálja a balliberális média, arra akaszkodnak rá, hogy a személyében van valami kihívóan magabiztos.
Magabiztos? Honnan tudnánk, hiszen sose szólal meg nyilvánosan.
Mondja meg, mi Habony bűne!
Még a Fideszben is őt okolják azért, hogy 2014 óta a valós kormányzást átvette a kommunikációs kormányzás. Arról nem is beszélve, hogy nem tudni, miből él.
Akkor miért tagadja őt le Orbán és a kormány?
Habonynak van kapcsolata Orbánnal, de nincs kapcsolata a kormánnyal. Roppant tehetséges, értékes, ám nagyon szabálytalan ember.
Miért kell őt eltolni a kormánytól, amelynek tanácsot ad?
Ha valakit folyamatosan ütnek, akkor is összerándul, amikor csak kezet akarnak vele fogni. Álszent a kérdés. A balliberális média évek óta vadászik rá, pedig akár békén is hagyhatná. Habony azért nem szólal meg, mert tudja, úgyis minden szavát kiforgatnák. Ezért bujkál.
Rengeteg bulvárhír jelent meg róla. Ráadásul a műfajt a politika is egyre inkább kihasználja.
Nagyon kevés bulvárhír jelent meg róla, amit rengetegszer ismételgetnek. A bulvármédiában sokszorozásnak nevezik ezt a módszert. Egyébként huszonöt év késéssel a jobboldal felismerte, hogy az alsó néprétegeknek is van szavazati joguk, hozzájuk is el kell jutni, vagyis a jobboldalnak is kell bulvármédia. Ám az derült ki, hogy a bulvárban – ahol az értéktelenség a legfőbb vezérlő eszme – a jobboldal nem elég tehetséges, nem elég gátlástalan, nem elég rafinált. Ezért nem annyira sikeresek ma még a jobboldali bulvármédiumok.
Épp Rogán Antal volt az egyik első politikus, aki bátran és tudatosan megmutatta magát a bulvárnak.
Igen. De én arról beszélek, hogy a 888.hu és a Lokál megjelenésével a politikai bulvárban is megjelent a jobboldali alternatíva.
Melyik orgánumot tekinti balos politikai bulvárlapnak?
Az Indexet.
AZ Indexet?
Az Index abszolút bulvár.
Abszolút nem bulvár.
A kormányzati bulvár befotózott a jobbikos Volner János után a bozótosba.
Ez is a politikai bulvár része.
A nőügyek eddig tabunak számítottak.
Egyáltalán nem. Hirtelen Kósa Lajos jut eszembe, amikor egy kampányban azzal gyanúsították meg, hogy a debreceni állomáson igénybe vette egy örömlány szolgáltatását. Most csak annyi történt, hogy a bulvárban is megjelent a többpólusúság, és már egyik párt politikusai sem védettek. A társadalom tagozódásának megfelelően kell felépíteni a teljes médiastruktúrát.
A Fidesz most jutott el idáig?
Most az zajlik, hogy a Fidesz tönkreveri, ami nem tetszik neki.
Jól elbeszélgettünk egymás mellett, mindketten elmondtuk a magunkét. Körülbelül ilyen a magyar médiapiac. Bárki szabadon elmondhatja a véleményét. A megértés ideje azonban még nem jött el.
(Az interjú október 12-én készült – a szerk.)
Médiapiac
Új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a szlovák kormány
A szlovák közmédia vezetésének megválasztási folyamatát érintő módosításokat, valamint névváltoztatást is tartalmazó új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a pozsonyi kormány szerdán.
A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) jelenlegi formáját és nevét 2011-ben Iveta Radicová – később idő előtt távozó – liberális kormányának idején hozták létre a Szlovák Rádió (SR) és a Szlovák Televízió (STV) összevonásával. Az RTVS élére később a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió egyik korábbi vezetőjét nevezték ki, és számos vitatott változtatásra is sor került, amelyekkel kapcsolatban az intézményt nem egy bírálat érte, egyebek mellett hírszolgáltatásának kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezve.
A Robert Fico kormánya által most elfogadott – a pozsonyi törvényhozás liberális ellenzéke által élesen bírált – törvényjavaslat a TASR közszolgálati hírügynökség közlése szerint egyebek mellett módosítja az intézmény nevét, amelyet a jövőben Szlovák Televízió és Rádiónak (STVR) hívnak majd, de megtartja annak összevont formáját.
A javasolt új törvény által bevezetett érdemi változtatások egyike az intézményvezető megválasztásának folyamatát, konkrétan a vezérigazgatót megválasztó kilenctagú közmédiatanács összetételét érinti. A közmédiatanács tagjait eddig a parlament választotta egy speciális forgószabály alapján. A jövőben a tagok közül négyet a kulturális miniszter jelöl majd. Az új közmédiatörvény hatálybalépésével a szlovák közmédia jelenlegi vezetésének megbízatása megszűnik majd.
Az új jogszabály változást hoz majd a szlovák köztelevízióban sugározható reklámok mennyiségével kapcsolatban is, a teljes adásidő eddig megengedett 0,5 százalékáról 5 százalékra emelve a reklámidő maximális hányadát.
A szlovák miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint a jogszabályt még nyáron elfogadja a parlament.
Borítókép: Robert Fico szlovák kormányfő
Médiapiac
Reklámriport miatt bírságolt a médiatanács
Túlmutatott a támogatás megengedett keretein a Trendmánia című műsorszám december 16-án sugárzott adása, ezzel a TV2 megsértette a törvényi rendelkezést, a médiatanács emiatt megbírságolta a médiaszolgáltatót – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.
Megsértette a műsorszámok támogatására vonatkozó törvényi rendelkezést a TV2 a Trendmánia (9. évad 40. rész) című műsorszám december 16-án sugárzott adásával – mondta ki a médiatanács április 23-án meghozott határozata.
A műsorrészt egy szépségipari cég üzletében vették fel, amelynek polcain márkanévvel ellátott szépségápolási termékek voltak láthatóak, amelyek egy részét a riporter ki is próbálta, illetve jótékony hatásukról beszélgetett az üzletvezetővel – írták.
Mindezek miatt a testület a műsorszámot reklámriportnak tekintette, és 500 ezer forint bírsággal sújtotta a TV2-t, a jogsértés ismételtségére tekintettel pedig 25 000 forint megfizetésére kötelezte a csatorna vezető tisztségviselőjét.
A közlemény szerint nézői bejelentés alapján, a kiskorúak védelme szempontjából vizsgálta a médiatanács az M4 Sporton február 28-án 18 óra 46 perctől sugárzott MOL Magyar Kupa DVSC-Ferencvárosi TC-nyolcaddöntőt a műsorszámban hallható trágár nézői bekiabálások miatt.
A testület figyelembe vette, hogy az élőben közvetített sportműsorszám szerkesztésére a médiaszolgáltatónak éppúgy nem volt lehetősége, mint a sugárzás időpontjának megválasztására, ezért nem indult hatósági eljárás a médiaszolgáltatóval szemben.
Ugyanezen az ülésén két rádiós frekvenciára kiírt pályázati eljárást is eredményesnek nyilvánított a médiatanács: a Fonyód 101,3 MHz és a Siófok 92,6 MHz helyi vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kereskedelmi jellegű használatára kiírt pályázatok nyertese a Radio Plus Kft. lett.
A közlemény szerint nézői észrevétel nyomán kereste meg a médiatanács a cseh társhatóságot Kőhalmi Zoltán – Történjen bármi című, a Comedy Centralon január 1-jén 15 óra 56 perckor sugárzott műsorszáma miatt.
A műsort a médiaszolgáltató korhatárjelölés nélkül sugározta, azonban az a magyar szabályozás alapján a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) tartozna.
Az RRTV megállapította, hogy a műsorszám ugyan nem sértette meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló cseh rendelkezéseket, de a társhatóság a magyar jogszabályokra tekintettel felhívta a médiaszolgáltatót, a Viacom CBS Networks International Czech s.r.o.-t, hogy tegyen eleget a magyar törvényben meghatározott, az általános közérdeken alapuló szigorúbb szabályoknak a korhatárjelölés tekintetében, amelyet a műsorszám sugárzásakor elmulasztott feltüntetni.
A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket
Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.
Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.
A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.
A sajátot könnyű…
Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.
… és másét?
De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy
többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti
– jegyezte meg Fáczán Gábor.
S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?
– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.
Jakubász Tamás