2018. március 13.

A csorba, zsiráfos bögréből finomabb a kávé

Kutatás készült arról, hogy miért ragaszkodunk a tárgyakhoz.

Miért kötődünk bizonyos tárgyakhoz? Pénzért hajlandóak lennénk mindent eladni, vagy van, amitől sosem válnánk meg? Erre kereste a választ a Jófogás kérdőíve.

Reggelente kinyitjuk a konyhaszekrényt és látunk benne bögréket. Az egyiket szeretjük, sosem adnánk el, évtizedekig fogjuk használni, és ha esetleg összetörne még akár meg is könnyeznénk, míg a többi, funkciójában hasonlóan tökéletes bögre iránt semmiféle érzést nem táplálunk. Miért ragaszkodunk az egyik tárgyhoz, míg a másikhoz nem?

A kérdőív válaszadóinak 40%-a állította, hogy már adott el számára kedves tárgyat a Jófogáson. 65%-uk egy emlék miatt kötődött az adott tárgyhoz. Van, akinek egy nyaralást idézett fel, sokaknak pedig egy-egy felejthetetlen gyermekkori kalandot.

Körülbelül minden ötödik válaszadó egy személy miatt kötődött a tárgyhoz, mert tőle kapta, vagy rá emlékeztette. A nagyitól örökölt váza, vagy az édesanyánk által kötött sál mindig különlegesebb lesz, mint egy puszta használati tárgy, még akkor is, ha a váza esetleg giccses, vagy a sál éppenséggel szúrós. A kitöltők 16%-a egyéb okokból ragaszkodott a tárgyhoz. Nehéz volt megszerezni, évekig gyűjtögetett rá, vagy az első fizetéséből vette, esetleg pusztán azért, mert jól bevált és összeszoktak az évek alatt.

Vannak helyzetek, amik mégiscsak rávesznek minket arra, hogy megváljunk olyan tárgyaktól, amiket szerettünk. Minden negyedik ilyen tárgy pénzhiány miatt kerül fel az oldalra, de nem ez a legnépszerűbb indok. Akik már adtak el számukra kedves tárgyat, azok 18%-a ezt helyhiány miatt tette, 8%-uk pedig költözésre fogta az eladást. 5%-ot már nem kötötte a tárgyhoz szép emlék, 14% pedig egyéb okot jelölt meg.

A legtöbben egy pusztán racionális érv mentén jutottak a szeretett tárgy áruba bocsájtásába, egyszerűen már nem vették hasznát a tárgynak. Így kerülnek hát a kedvenc, de már kinőtt pulóverek, az évekig használt és szeretett, de újabbra cserélt kerékpárok, vagy a régebbi típusú játékkonzolok az oldalra. Meg persze a gyerek első cipője, babakocsija, etetőszéke...

Az oldalon lévő szinte minden tárgynak története van. Az első elektromos gitárjától valaki pénzhiány miatt volt kénytelen megválni, az egyetem alatt használt számológép, ami sok vizsgán átsegítette első tulajdonosát, már nem volt hasznos a végzett diáknak. A gyermekkori Lego gyűjtemény túl sok helyet foglalt, a nagymama csillárja pedig nem illett a lakásba. A kígyóbőr westerncsizma folyton feltörte a tulajdonos lábát, egy gondosan kiválasztott fehérarany gyűrű pedig nem nyerte el a feleség tetszését.

A válaszadók 92%-a nem birtokol olyan tárgyat, amitől ne lenne hajlandó megválni, 8%-uk viszont ragaszkodik annyira valamihez, hogy sohasem adná el. Mik lehetnek ezek a tárgyak? A legtöbben a jegygyűrűjüktől nem válnának meg semmi okból, de sokfajta válasz érkezett, ezekre a kedves és soha pénzzé nem tehető tárgyakra. Kerékpár, fotóalbum, gyerekek rajzai, a nagypapától kapott karóra, régi családi étkészlet, gyermekkorból maradt rádiósmagnó…