Kövess minket!

Művház

Csak enni egy jót és finomat! Avagy mit kezdjünk Laci bácsi konyhájával?

Az alábbiakban nem akarom megvédeni Laci bácsi konyháját, mert tény, hogy olyan csodákat, mint a sonkás banánt nem szeretni kell, hanem a lehetőn leggyorsabban elfelejteni. Ennek megfelelően nem is kívánom felsorolni Benke László TOP20 nagyon „ínyenc” fogását és ötletét. Laci bácsi Youtube-csatornája ontja a gasztro-ellenforradalom remekeit, mondhatni karikatúrája az olyan elitéttermi ajánlatoknak, mint a fehérmákos báránykrémleves bazsalikomos habbal. Az is biztos jó lehet. Jó drága.

„A pénztelenségnek nem kell mindenáron együtt járnia az igénytelenséggel” – írja a digitális véleményvezérségség korának megmondója Laci bácsi, született Benke László mesterszakács munkásságáról. Az előbbi kijelentés lényegében egy borbárnyi borszaglásra van az „az vagy, amit megeszel” bölcselkedésétől.

A fentieket olvasva e sorok írója már nem is tudja kicsoda, hiszen életének egy rövid szakaszában – amely talán a kelleténél így is hosszabbra sikeredett –, hetente inkább kétszer, mint egyszer, cigánypecsenyét evett egy azóta már bezárt pesti étteremben.

A vendéglátó helyén most sushi bár várja a nagyon egzotikusokat. E helyen mindig ugyanúgy csinálták a cigánypecsenyét, és tették úgy, hogy a reformkonyhára és a zsír, az olaj mennyiségére (merthogy sültkrumpli is volt mellé) nem különösebben voltak tekintettel.

Kár. S hogy mindezek ne tapadjanak le hájként, ahhoz már aznap testmozgás kellett: este ajánlatos volt futni pár kanyart a Duna-parton. Ez a „közösségi futásnak” az az időszaka volt, amikor már nem az apák kissé kopottas Senior-melegítőjében, de még nem is foszforeszkáló, általam nem is ismert színű ruhákban futottak a futóipar emberi termékei.

Az alábbiakban nem akarom megvédeni Laci bácsi konyháját, mert tény, hogy olyan csodákat, mint a sonkás banánt nem szeretni kell, hanem a lehetőn leggyorsabban elfelejteni. Ennek megfelelően nem is kívánom felsorolni Benke László TOP20 nagyon „ínyenc” fogását és ötletét. Laci bácsi Youtube-csatornája ontja a gasztro-ellenforradalom remekeit, mondhatni karikatúrája az olyan elitéttermi ajánlatoknak, mint a fehérmákos báránykrémleves bazsalikomos habbal.

Az is biztos jó lehet. Jó drága.

Nyilván azoknak, akik olyan hozzávalókat is ismernek, amelyeket olyan kontinensekről szereznek be a séfek, amelyeket még fel sem fedeztek, azoknak Laci bácsi nemhogy retrográd, hanem a kádári vendéglátás jelenbe történő meg- és átszökését jelenti. Pontosabban az „igénytelenség továbbélését”. Körükben Laci bácsi egyszerre felelős a tankötelezettség 16 évre szállításáig akárcsak a számos étteremben ruhába tapadó ténylegesen zavaró rántott hús szagért.

Azt gondolom, ma már elég rosszul hangzik az, hogy ha valaki a Vendéglátó Főiskolán végzett, és nyilván Benke jelenkori sütési-főzési módszerei távol vannak attól, hogy átörökítsük őket olyan időkre, amikor már a gasztropornógráfia is alábbhagy. Az, hogy valaki valaha király volt, a gasztronómia korabeli pápája, az nem jelenti azt, hogy ma is versenyképes. Ebből azonban nem következik, hogy mindaz, amit csinál, az „botrány”.

Nyilván hasonló vélekedéssel lennének azok a magyar fogyasztók is a másik oldalról, akik betévednek egy Ráday utcai étterembe, annak is az elejére, abba a bizonyosba, ott a Ráday 4. szám alá, és rendelnek egy valamit – ha tudnának, de most vegyük úgy, hogy nyertek egy nagyobbat a kaparóson –, majd kihoznak nekik egy olyan tányért, amelyen a rajta lévő ételek és elrendezései inkább hasonlítanak egy kortárs képzőművészeti alkotásra, mintsem olyanra, amit az ember a szájába vesz. Ettől az még finom, és ettől az még 3900 forintba kerül. Ennél még a Ludwig Múzeum is olcsóbb, ott több is a kortárs, és éppen annyira lehet vele jóllakni.

Ehelyütt kell hozzátennem, hogy Michelin-csillagos budapesti étteremben is „kellemesen jól lehet lakni”, megint nem arról van szó, hogy az erdélyi borzaska oké, a pácolt makréla quinoával előételnek meg nem az.

Azt akarom hangsúlyozni, hogy az étel- és hozzávalóinak megválasztása ma osztálykérdés – és ezt nem kéne figyelmen kívül hagyni.

Míg száz évvel ezelőtt a gazdagok voltak a kövérek, és a szegények a vékonyak, ma fordított a helyzet. Utóbbiak úgy étkeznek, ahogy tudnak.

Ha véletlenül vagy a gyerek érettségijét ünnepelve betévednek egy, az urbánus gasztrobloggereknek is tetsző étterembe – hogy a gyerek se maradjon le e téren a többitől –, akkor olyan kaját rendelnek, amit ki tudnak ejteni és nem csak a részelemeit, hanem a teljes egészét ismerik. Ebből egyre kevesebb akad a budapesti és vidéki belvárosokban.

Akadnak olyanok, akik ezt a hazai gasztroforralom győzelmeként ünnepli, mi halkan kérdezzük: mi lesz a „csórókkal”, akik az erdélyi borzaskát keresik? Szégyelljék magukat, mert szeretik? Egy „lószart, mama”.

 

Tehát a kérdés az, miről ne feledkezzünk el Laci bácsi megítélésekor? Az, hogy tiszteljük más ízléskultúráját, amely nem független pénztárcájától – igaz, Laci bácsi és követői is dolgoznak méregdrága hozzávalóval pazarlóan –, és ne a saját középosztálybeli ízlésünket akarjuk megtenni mércévé. Megtehetjük, és kritizálhatunk mindenki mást aki nem olyan, mint mi, csak éppen magunkra zárjuk a világunk kapuit, és odabent csak a velük mindig egyetértők maradnak.

El kell fogadnunk, hogy másnak mást jelent a kaja. Van, akinek státusz, van, akinek egészséges életmódba szántott jövőjéhez való viszony (azért étkezik „igényesen”), van, akinek a kilátásaihoz van igazítva („minek álljak le a zsírral, attól nekem már nem lesz jobb”) – és van akinek studies.

S már ott is vagyunk, hogy nem egy Laci bácsi van ebben az országban, hanem így maradt Laci bácsik vannak, akik egy viszonylag nagy sugarú körben állnak, amelynek középpontjában tényleg Laci bácsi (és gasztrokultúrája) van. Ezek azok honfitársak, akik még mindig kívánságműsorba küldik el házassági évfordulóra az „azért vannak a jó barátok” dalát – ahelyett, hogy Spotify-on hallgatnák, a tudatlanok –, és akik nem gyűjtik a különböző spéci húsvágókéseket, továbbá étkészletük is onnan van, ahol a „legkisebb is számít”.

Laci bácsi próbálkozik korszerű maradni, de az ő tudása ebben az új, kétségkívül más minőségű pop-gasztrokultúrában kevés. Próbálkozik, elengedi fantáziáját, koppint, és olyan megoldásokat hoz ki néha, ami inkább kérdéseket vet fel. Megpróbált feljönni a digitális létrán, de olyan kosarat hozott magával, amivel ha megérkezik, úgy még az igyekezetet sem méltányolják.

Nyilván Laci bácsi már soha nem lesz „a” Laci bácsi, a kérdés, hogy amikor róla (róluk) beszélünk, akkor mások bukásának igénylése miatt toljuk az arcba azt, amiről egyébként beszélni sem illendő, és egyúttal akarjuk azok erkölcsi, korszellembe nem passzoló megsemmisülését is, vagy elfogadjuk, hogy bár tudásuk sérülékeny, de mégis milliók tudása ma, és ez van.

 

Prémiumképesnek gondolt írásokban nevetgélni rajtuk viszont nem nagy kunszt. Zsigeri élvezetből lenézni a másságot – ami más esetben ugye elismerendő – éppen olyan idétlen magatartás, mint az osztályirigység azok irányába, akik megtehetik, hogy idegen nyelven elnevezett éttermekben egyenek drágán. Mert az osztályharcot nem már elkészült ételek felett, hanem az ételekhez való hozzáférésben vívják.

 

Hadas Miklós írja Pierre Bourdieu-ről: az, hogy „mi tartozik a fontos, és mi tartozik a kevésbé fontos, az értékes és a kevésbé értékes ízlésjavak közé, ez korszakonként változik, és mindig a hatalmi helyzetűek definiálják, legitimálják, hogy mi az adott közegben szimbolikus ranggal, kulturális tőke birtoklásával együttjáró megkülönböztetések alapvető logikája.” Hans-Ulrich Wehler ennek következményéről ír, amikor az úgynevezett „kapuvédő-mechanizmusokat” említi, amelyek a kívánatos pozíciókba történő bejutást szabályozzák, és mindeközben az elsajátított diszpozíciókat és azok következményeit (viselkedés, beszédstílus, ítélőkészség) ellenőrzik”.

Lehet persze most iPhone-ból felnézve nyenyegni, hogy „Laci bácsiról ír, de nincs meg a szöveg társadalomtudományoskodás nélkül”.

Pedig nem ártana figyelembe venni azt, hogy ahogyan beszélünk másokról, azok ízléséről, szokásaikról azt egy bizonyos hatalmi pozícióból tesszük, ahova nem engedünk be olyanokat, akik nem értik kódjainkat, szavainkat, tárgyainkat.

Ha ez így nem így lenne, úgy ez a szöveg se lenne, mert akkor több Laci bácsi(ka)t megértő, de attól még konyhaművészetét helyén kezelő írás születne – „a valahai híres mesterszakács, aki ma viszont arról híres, hogy Btk-ba ütköző…” típusú szövegek nem tartoznak ezek közé.

Fogyasztási és kulturális kiváltságok mögül nevetség és szégyen tárgyává tenni múltat, az olcsót, a nagyevőt, egy jóhiszemű, saját közösségében elismert embert, Laci bácsit, nem több, mint szellemi alulöltözöttség. S erre akár rá is fázhatunk, mert a „lentiek” korrektebbek, mint gondolnánk.

Ennek példája zárásképpen egy ismerősöm, aki vidéken egy klasszik magyaros ízek étteremben felszolgáló. Egy szép szombaton bejött egy kétgyermekes család, leült, és a tagok az asztalon lévő étlapot kezdték el böngészni. Az ismerős kiment hozzájuk, azok a köszönést követően kérdezték:

„És, mit ajánl?”. A pincér nem sokat gondolkozott, rávágta a választ: „Egy másik éttermet”.

Nem udvariatlan volt, csak tudta, hogy a szakács most nincs úgy, nem kéne ingerelni. Pedig, ha magánál van, irgalmatlanul jókat tud főzni. Ő ugyanis olyan szakács, aki kiles a konyhából, hogy ízlik-e. Nem Michelin-csillagos menüket rak össze, de olyanokat, amelyekre azok vágynak, akik „csak enni akarnak egy jót és finomat”.

Az Úr áldja meg őket ezerszer is!

Böcskei Balázs publicisztikája a Médiapiac 2017/9-10. számában jelent meg a tévés gasztroműsorokról szóló mellékletünkben. Benke Lászlónak az ATV-n van főzös műsora, ami az elmúlt években sok vitát váltott ki, szerzőnk részben erre reflektált.

Művház

Öt bérletet kínál a Magyar Rádió Művészeti Együttesei az új évadra

Öt bérletet, közte újdonságként a Bartók Rádió-bérletet kínálja a Magyar Rádió Művészeti Együttesei (MRME) a 2024/2025-ös koncertévadra.

Közzétéve:

MTI/Balogh Zoltán

A keddtől megvásárolható Vásáry-, Lehel-, Dohnányi- és Sapszon-bérlet mellett újdonság lesz a Bartók Rádió-bérlet

– mondta el Devich Márton, az MRME ügyvezető igazgatója és a Bartók Rádió csatornaigazgatója az évadot bemutató sajtótájékoztatón a Zeneakadémián.

Közölte azt is:

új korszakba lép az MRME, hiszen az új évadot a tervek szerint már a VI. kerületi Jókai utcai próbateremben kezdik, amelynek munkálatai ütemterv szerint haladnak. A zenei bázist Dohnányi Ernőről fogják elnevezni.

Kitért arra is, hogy az Újévi Nyitány karmestere 2025-ben Héja Domonkos lesz.

Devich Márton köszönetét fejezte ki az Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnak, hogy a próbaterem építkezését koordinálja, finanszírozza, valamint az MRME működéséhez, a művészi munkához is biztos anyagi hátteret nyújt. Kifejtette: a Jókai utcai próbateremben korszerű, minden szempontból kielégítő új hangversenystúdió épül, amely koncertek befogadására is alkalmas lesz. Az énekkarnak is lesz önálló próbaterme, amelyet kamarakoncertek előadására és felvételére is tudnak használni.

Szólt arról is, hogy a jövő évadban is évfordulót ünnepel az együttes, mivel a Dinyés Soma vezette gyermekkórust 70 éve alapította Csányi László és Botka Valéria.

Az MRME életében a kortárs zene kiemelkedő helyet foglal el – hangsúlyozta az igazgató, hozzátéve: ezért a Bartók Rádió-bérletet szimbolikusan is egy nagy kortárszenei koncerttel indítják a Pesti Vigadóban, amelyen három ősbemutató is elhangzik, Kecskés D. Balázs, Bánkövi Gyula és Kutrik Bence egy-egy műve.

Az ifjúsági koncertek közül felhívta a figyelmet Vivaldi A négy évszak című művére a Magyar Zene Házában, a Hajnaltól estig a Városligetben műsorra, valamint Beischer-Matyó Tamás idén nagy sikerrel bemutatott művének újbóli előadásaira a Müpában. A Müpa felkérésére vállalt fellépések között említette még a Budapesti Wagner-napokat és a Fischer Ádám tiszteletére rendezendő születésnapi koncertet.

Kutnyánszky Csaba rektorhelyettes az MRME és a Zeneakadémia közötti együttműködésről elmondta: az értékét az adja, hogy két nagy presztízsű intézmény között jön létre. Az együttműködés ékkövének nevezte az Újévi nyitányt, amelyen hagyományosan fellépnek a Zeneakadémia legtehetségesebb hallgatói is. A koncertet a Duna és a Bartók Rádió élőben közvetíti.

Riccardo Frizza vezető karmester az évadban egyebek mellett Verdi Requiemjét dirigálja. Elmondta, hogy Verdihez ezer szállal kötődik. Felhívta a figyelmet két hangversenyre, az egyiken Brahms, a másikon Gershwin-, Barber- és Dohnányi-műveket adnak elő. Olyan világsztárok érkeznek a zenekarhoz, mint Simon Trpceski és Jeneba Kanneh-Mason zongoraművész vagy Pretty Yende szoprán. Kitért arra is, hogy egy angliai és egy olaszországi turnén is részt vesznek az évadban.

Kovács János karmester három koncertet emelt ki: a zene világnapján Elgar és Holst műveit dirigálja a Müpában, Truls Mork csellóművész lesz a szólista, novemberben Vivaldit és Bachot adnak elő a Zeneakadémián Matthias Höfs trombitaművésszel, áprilisban pedig francia szerzők műveit a Müpában, azon a koncerten Emmanuel Pahud fuvolaművész lesz a sztárvendég.

Dinyés Soma a gyermekkórus programjai közt említette, hogy meghívást kaptak egy kínai nemzetközi kórusfesztiválra, ahol a Kodály-kultúrát és a magyar zenét népszerűsítik. Nagyszabású születésnapi koncertet adnak a La Maitrise de Radio France közreműködésével márciusban a Zeneakadémián, idén júliusban Kolonits Klára, jövőre pedig Cser Krisztián lép fel a kórussal.

Pad Zoltán vezető karnagy a vendégművészek között említette Peter Dijkstra holland karnagyot, aki októberi estjüket dirigálja. Az évad egyik különlegessége az a kóruskoncert a Mátyás-templomban, amely Bruckner a capella műveit állítja párhuzamba Palestrina kompozícióival, a Szilágyi Dezső téri templomban pedig Szabó Barna a Keresztút szélén című passiója szólal meg.

Vásáry Tamás elnök-karmester azokat a zeneakadémiai koncerteket emelte ki, amelyeknek egyik részét ő, a másikat pedig a fiatalabb karmesterek, Cser Ádám, Erdélyi Dániel, Hontvári Gábor, Dubóczky Gergely dirigálják.

Borítókép: Devich Márton, a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek (MRME) ügyvezető igazgatója (b5) beszél az MRME következő évadát bemutató sajtótájékoztatón a Zeneakadémián 2024. március 26-án. Mellette Kovács János, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának állandó karmestere (b), Riccardo Frizza, a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek vezető karmestere (b3), Dinyés Soma, a Magyar Rádió Gyermekkórusának vezető karnagya (b4), Kutnyánszky Csaba, a Zeneakadémia rektori feladatok ellátásával megbízott rektorhelyettese (j3), Pad Zoltán, a Magyar Rádió Énekkarának karigazgatója (j2) és Vásáry Tamás, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának elnök-karmestere

Tovább olvasom

Művház

Már várják a nevezéseket a 23. Lakiteleki Filmszemlére

Korkép, portré, krónika, valamint hungarikumok és helyi értékek témakörben szeptember végéig lehet jelentkezni a mustrára.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

A Sára Sándor operatőr, filmrendező emlékére meghirdetett filmszemlét a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány, a Hungarikum Bizottság, a Nemzeti Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft., a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár Nonprofit Közhasznú Kft., valamint a Dunaversitas Egyesület november 13. és 15. között rendezi meg – mondta Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Lakitelek Népfőiskola alapítója az MTI-nek.

A versenyre falvak, városok, iskolák televíziói, filmkészítő közösségek és magánszemélyek jelentkezését várják az ország határain túlról is. Nevezni lehet minden olyan, 2015 után egyénileg vagy csoportosan készített magyar nyelvű alkotással, amely a korábbi lakiteleki filmszemléken még nem szerepelt.

Minden filmről egy legfeljebb 500 karakter hosszú szöveges leírást is kérnek, amely az alkalomra készülő katalógusba is bekerül.

Ezúttal is meghirdetik a Most mutasd meg! pályázati kategóriát, amelyikre 18 év alatti fiatalok nevezhetnek a témakörben mobiltelefonnal készített, legfeljebb 3 perc hosszúságú rövidfilmjeikkel.

A benevezett alkotások közül előzsűri választja ki a szemlére bejutó filmeket. A döntésről a pályázókat október végéig elektronikus úton értesítik. A zsűri elnöke Buglya Sándor Balázs Béla-díjas filmrendező, producer, a társelnök pedig Sára Balázs Balázs Béla-díjas operatőr, filmrendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem docense lesz. A legjobb alkotások díjazásban részesülnek.

Tovább olvasom

Művház

László Evelin Legényese nyerte A Dal 2024-et

László Evelin, a nép-, a rock- és a szimfonikus zene fúziójában előadott Legényes című dalával nyerte meg a közmédia idei könnyűzenei versenyét, Az Év Dala 2024 címet, és ezzel lehetőséget arra, hogy elkészítse lemezét a világ egyik legnevesebb stúdiójában – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája az MTI-vel.

Közzétéve:

MTI/Bruzák Noémi

Véget ért az ország egyetlen dalválasztója, a döntő tíz dala szimfonikus változatban versengett Az Év Dala 2024 címért és a lemezkészítési lehetőségért a világhírű, berlini Hansa Studios-ban. A magyar zenék versenyében a Szandi, Németh Alajos Lojzi, Ferenczi György és Egri Péter alkotta zsűri pontszámai alapján a legjobb négy közé jutott: a Kiáltás a Roy Galeritől, a Nem lehetek más a Negáltól, a Legényes László Evelintől, valamint a Félszavak a Phoenix RT-től.

A döntés a közönség kezében volt, a nézők a legtöbb szavazattal a népzenei motívumokat felvillantó Legényest választották az év dalának. László Evelin intim üzenetet megfogalmazó dalát, annak zenéjét és szövegét a férje ihlette.

“Szerzeményem lényege önmagunk elfogadása. Gyermekkoromban sok nehéz időszakot éltem át és büszke vagyok arra, hogy fel tudtam állni ezekből. Remélem, akik hallgatják, erőt merítenek dalomból, és felismerik a bennük rejlő csodát” – fogalmazott a győztes.

A fináléba extra produkcióval tért vissza a tavalyi nyertes Titán. A szászrégeni zenekar előadásában dalválogatás hangzott el az együttes A szavakon túl című új albumáról, közte az előző évad győztes dalával, az Éjféli járattal.

Hazánk egyik legnagyobb televíziós zenei eseményén a legújabb magyar dalok mérettettek meg a heteken át tartó élő show-ban. Több száz pályaműből idén először kapott lehetőséget 60 dal a zsűri előtti bemutatkozásra az előválogatóban. Innen 40 produkció folytathatta a versenyt a fődíjért. A válogatóból továbbjutott 20 versenyzőre izgalmas kihívás várt: az elődöntőben az eredetitől eltérő műfajban, a magyar könnyűzene kiválóságainak segítségével átdolgozva mutatták be dalukat.

A döntőbe került produkciók a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara kíséretében hangoztak el Balassa Krisztián karmester vezénylésével.

Borítókép: A győztes László Evelin A Dal 2024 televíziós show-műsor döntőjében a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) óbudai stúdiójában 2024. március 23-án

Tovább olvasom