Milánovics Danica író, nyugdíjas gyermek- és családgondozó. A Fészek Gyermekvédő Egyesület tiszteletbeli elnöke és aktív tagja. Szeret barátkozni és szeret utazni. Összebarátkozott Faludy Györggyel is, akinek az utolsó évéről könyvet írt. Végigjárta az El Caminót, Európa és a világ egyik leghíresebb zarándokútját, a Szent Jakab zarándoklatot is, ahol új barátságokat kötött. Sárközi Lászlónak, a Fedél Nélkül szerzőjének interjúja.

A Danica név nem éppen egy szokványos magyar név. Honnan ered?

A családom Szerbiából származik. Édesapám a Danica nevet adta nekem. Ezt többféleképpen lehet értelmezni – Holdacskának, Napocskának, Csillagocskának is. A Szerbiában élő rokonaim és az édesapám azt mondták, azt jelenti, hogy Esthajnalcsillag, Hajnalcsillag. És emiatt lett Hajni lányom is Hajnalka.

Danica könyvei

Kérlek, mesélj néhány korábbi könyvedről!

Az írásaim túlnyomó része még kéziratként a szekrények mélyén lapul. Olyan gondolatokat, embereket és érzéseket, amikről azt, gondolom, mások talán nem írnak. "Amit nem írnak meg, olyan mintha meg sem történt volna." Ez az Oscar Wilde idézet a fő inspirálóm. Mert ezt ugyanígy gondolom.

A Te vagy az hajnalcsillag című könyvem életrajzi könyv, illetve önéletrajzi könyv, az eredeti címe az volt: Ősök és utódok között. Dédpapám testvére megírta az előző száz év történetét, én próbálkoztam az 1914 és 2014 közötti éveit bemutatni a családomnak, elsősorban saját élmények alapján. Mint minden könyvem ez is dokumentumregény. Hat évig íródott.

A Majomfalvi kalandokban unokáimnak írtam 30 történetet a Karibi szigeteken eltöltött időről - meseszerű igaz történetekkel próbálkoztam.

Nemrégiben született meg a Fészekmesék című kis kötetem, a Fészek Gyermekvédő Egyesület 25. évfordulójára, ami inkább összeállítás, mint saját szerzemény.

Egyáltalán nem a mának és nem is elsősorban a mai olvasóközönségnek próbálok írni. Persze örülök, ha írásaimmal ma is segítséget, élményt és tudást tudok nyújtani sokaknak, de a fő célom a dokumentálás. Az írás a szenvedélyem. Azért élek, hogy írjak. És azért írok, hogy éljek.

Faludy György bűvöletében

Faludy Györggyel nagyon jó barátságba keveredtél. Hogyan ismerkedtél meg a műveivel?

Véleményem szerint Faludy a XX. század egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb magyar költője, amihez nem csak a kivételesen nagy tehetsége, hanem a magas kor elérése is hozzájárult. Faludy György írásait szerettem, a költő munkásságát nagyra értékeltem és értékelem. Jólesett, hogy a költő a Pokolbéli víg napjaim után című kötetében úgy emlékszik vissza rám, mint sziporkázó jó barátra.

Az első kötetet Faludy György utolsó éve címmel azért írtam meg, mert nagyon megragadtak bennem Csomós Róbert szavai: „…mert Faludyról minden kis morzsát meg kell őrizni az utókornak…” és azt is szerettem volna, hogy Faludy könyvei ott legyenek majd a halála utáni évben is a Könyvhéten, ha ő már nem is lehet ott, de róla a könyv igen. Olyan érzésem volt, hogy örülne neki, hogy ő is ezt szeretné.

Egész életemben voltak példaképeim. Volt egy időszakom, amikor nagyon sok Faludyt olvastam. Akkoriban még csak szamizdat kiadásban lehetett hozzájutni. Egy barátom hozta nekem. Oda voltam a verseiért.

Miért gondoltad azt, hogy könyvet kell írnod Faludy Györgyről?

Nagyon szomorú voltam, amikor meghalt. És tudtam, hogy neki is fontos, hogy ott legyen a köztudatban, ezért ez nekem is fontossá vált. A másik okom az volt, hogy a közvetlen családján, és a legközelebbi barátain kívül nem sokan ismerték úgy Faludyt, az embert, mint amennyire én ebből a korszakából megismerhettem. Csak arról tudok írni, amit szeretek, ami fontos, és Faludy Györgyöt nagyon szerettem, nagyon fontos volt nekem, minden könyvét elolvastam. Azt gondolom, hogy valóságosan olyan életet élt, amilyet megírt, nem szépítette, nem színezte.

Gyermekvédelem, és a Fészek Egyesület létrejötte

A család és gyermekvédelem a hivatásom. Már nagyon korán tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Ferge Zsuzsától tanultam a szociális munkát az egyetemen, és erre nagyon büszke vagyok.

Jó főnökeim és kollégáim voltak, viszont a gyermekvédelem borzalmas állapotban volt. Nem mindig a gyermekek érdekeit tartották szem előtt. Ekkoriban már egyetemre jártam, és a szakdolgozatomat ebben a témában írtam. Ezért sok nevelőszülővel teremtettem kapcsolatom az országban is, nem csak a megyében. Kialakult egy társaság, akik rendszeresen összejártak, nemcsak a gyerekek ügye miatt, és akikkel közös programokat is szerveztünk a gyerekekkel együtt. Az egyik nevelőszülő, Remete Katalin, a későbbi egyesületi elnökünk, kifejezetten aktív és kezdeményező volt ezekben. Nála gyűltünk össze havonta nyolcan-tízen. Eljártunk egymáshoz is, hogy jobban megismerjük a másik problémáit. Felvetődött az ötlet, hogy létre kellene hoznunk egy egyesületet. De csak én voltam közöttük szakember.

Mi annyira haladó gondolkodásuk voltunk már akkoriban is, hogy megengedtük a gyerekeknek, hogy az igazi szüleikkel is együtt lehessenek, hogy lássák, hogy honnan szakították ki őket, és ismerjék meg az ő helyzetüket is. Konferenciákra is eljártunk, a szülők, nevelőszülők és a gyerekek együtt, ami szokatlan volt. És mi is sokszor felszólaltunk. Ebből alakult ki a Fészek Egyesület.

Ekkoriban még szokatlan volt az önszerveződő civilszervezet. De 1995-ben bejegyeztek minket. Most vagyunk huszoöt évesek!

A zarándokút

Voltál az El Camino-n és a Szent Jakab zarándoklaton. „Indulj el, hogy megérkezhess” – ez a Szent Jakab zarándokút ars poeticája. Honnan indultál és hova tartasz? Hova szeretnél megérkezni?

A zarándokutak egyik legnagyobb tanulsága az, hogy teljesen mindegy, honnan indul és hová érkezik az ember, a lényeg maga az út. Az, hogyan megyünk végig az úton. Hogy „meghallom-e néhány hangya sikolyát”, hogy lehajolok-e, ha csigára taposok véletlenül az úton, és reccsen a háza a talpam alatt, vagy beljebb rakom-e az úttestről a fűbe, vagy hogy megállok és bekötözöm-e a vérző lábú embertársam lábát? Hogy megvigasztalom-e azt, akinek fájdalma van, és adok-e enni az éhezőnek, inni a szomjazónak? Az úton sokan voltak, akik végig imákat mormoltak és nem néztek se jobbra, se balra, senkit és semmit nem vettek észre. Én magam örültem a tavasznak. Emellett nagy tapasztalás volt az is, hogy hiába szeretnénk segíteni, és átvenni a másik hátizsákját. Mindannyinknak megvolt a saját batyuja.

Milyen terveid vannak a jövőre?

Amikor két éve nyugdíjas lettem, elterveztem, hogy nem akarok többet már dolgozni. Pénzért sem. De a gondokkal és örömökkel megkeresnek a régen látott gyerekek is. Olyanok is, akiknek már családja van. És a Faludy könyvem megjelenése után szintén nagyon sokan megkerestek. És akik ismerték és szerették Gyuri bácsit, állandóan inspiráltak, hogy valamiképpen őrizzük meg az emlékét. Egy évvel ezelőtt létre hoztuk a Faludy Kört. Anyukám régi lakásában, Pesten tartjuk az összejöveteleinket.

Úgy érzem, hogy teljes életet éltem és élek, elégedett vagyok az életemmel. Hiszek abban, hogy rajtam is múlik, hogy milyen lesz körülöttem a világ. A számomra nem tetsző társadalmi folyamatok ellenére is megpróbálom úgy élni az életemet, ahogy azt megálmodtam gyerekkoromban. Az egyik kedvenc idézetem Pierre Curie-től: „Az életet álommá kell átalakítani, s álmainkból valóságot formálni.”



David Lynch-vetítéssorozat az Urániában

1 napja

A filmszínház és a Budapesti Tavaszi Fesztivál április 5. és 14. között vetítéssorozattal kapcsolódik a Budapesti Fotófesztivál keretében a Műcsarnokban rendezett Kis történetek című fotókiállításhoz.