Művház
Mit műveltünk a Médiapiaccal? És mi várható még?
Elmeséljük, hogy mit miért alakítottunk át, és miért lesz ez jó nektek/önöknek. A 2015-ös tervekről is szót ejtünk.
Az Index-megújulásokat mindig nagyon menő magyarázó megoldásokkal vezetik be a piacra, erre nálunk nincs kapacitás, de talán így is érdekes lehet, hogy mi történt nálunk idén, mi változott, és mi jön még.
Az egész úgy kezdődött, hogy az év elején Siminek, a Café Design vezetőjének kedve támadt megújítani a printlapot. Volt egy remek ötlete, és ez lett belőle. Örültünk Simi (pro)aktivitásának, mivel az egyik építő kritika, amelyet rendre megkaptunk egy-egy megbeszélésen, az volt, hogy a tartalom erős, de a lap arculata picit elöregedett, és a tartalom szempontjából sem lenne hátrányos, ha szebb, modernebb köntöst kapna.
Már ez is mókás projekt volt, mivel javában készült a január-februári lapszám, miközben a Café Design még rajzolta, finomhangolta a dizájnt. Ezzel együtt zökkenőmentesen elkészültünk mindennel, és a visszajelzések pozitívak voltak.
Aztán elkezdtünk a Mediapiac.com megújításáról is álmodozni. Először csak félmondatokat ejtettünk el erről, aztán egyre határozottabban gondoltunk, hogy 2010 májusa (ekkor indult az oldal, én 2011 januárjában érkeztem) már nagyon régen volt, és azóta megváltozott a világ, meg a tartalomfogyasztási szokások (és még amit ilyen helyzetekben a médiacégek vezetői mondani szoktak;)
Itt kell leszögeznem, hogy nem kizárólag dizájnváltásra törekedtünk, bár eleinte valóban csak egy apró ráncfelvarrásról beszéltünk. Ez utóbbinak azonban – mint a beszélgetések során rájöttünk – az égvilágon semmi értelme nincsen, mert a ráncokat ugyan el lehet időlegesen tüntetni, de a piaccal képtelenség ilyen módon lépést tartani. Egyszerűen egy apró változtatás még a mi mini B2B szegmensünkben sem elég ahhoz, hogy legalább 2 év erejéig egy olyan keretrendszerben tudjunk dolgozni, ami nem stresszel/frusztrál nap mint nap.
Felhívtuk Dunder Krisztiánt, aki a Lapkiadás.hu->Médiapiac.com átmenetet, a Márkamonitor.hu elindítását, illetve a Bor és Piac online megújulását is tanácsadóként segítette. Vele és Szakács Lacival legalább 4-5 alkalommal nyomtunk le 4 órás koncepciógyártó szeánszokat a Rubin Hotel halljában (A Rubinban van ugyanis az irodánk). Egy-egy ilyen megbeszélésnek többféle kimenetele lehet: időleges nyugalmi/kegyelmi állapot vagy még annál is több kérdés és bizonytalanság, mint előtte volt. A magam részéről csak egy megbeszélés vezetett durva migrénhez, így nem panaszkodhatom:D
Ezek a megbeszélések nagyon nehezek, nagy és pici szervezetben egyaránt. A pici szervezet sajátossága, hogy nincsenek jól beszabályozott feladatkörök, nem pusztán egy csavar vagy a gépezetben, nemcsak átnyúlhatsz a másik elvi területébe, hanem néha kifejezetten igény is van rá. A megbeszélések egyik vicces mellékhatása, hogy a Menyecske utcai Don Pepe azóta is ezzel a megjegyzéssel hozza a pizzát (akkor ugyanis beégett ez a rendszerükbe): “három ember ül kint a recepciónál”.
A projekt menet közben folyamatosan nőtt. Én a magam részéről, mint tartalomfelelős, egyáltalán nem a dizájnra fókuszáltam. Abban biztos voltam, hogy az klassz lesz. A magam számára is meglepően sokat foglalkoztam azonban a munkaszervezéssel (ennek kicsi cégben is óriási a tétje), azzal, hogy ez hogyan tehető a legkényelmesebbé a magunk számára, és hogy hol vannak a hagyományos cikk határai. Mindent meg kell-e írni a szó szoros értelmében? Miképpen lehet a legrugalmasabban feldolgozni a tartalmakat? Hogyan lehet azokat a fontosságuk alapján “beárazni”? (Nem a hirdetéspiaci értelemben, hanem a felhasznált emberi erőforrás szempontjából.)
Először tehát nem az olvasóinkkal foglalkoztunk, hanem saját magunkkal. Ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy aztán az olvasóinkkal, látogatóinkkal, hallgatóinkkal, konferencia-résztvevőinkkel is az őket megillető módon tudjunk foglalkozni. Ez fontos pont volt: a Médiapiac site nem pusztán egy online újság, hanem a különböző platformokon termelődő tartalmaink gyűjtőhelye. Olyan platform, ahol ezeket meg lehet találni, a megfelelő formában.
Az első lépés az egyéb platformokon termelődő tartalmaink okosabb megmutatása szempontjából az, hogy a rádióadásokat szebben, vonzóbban tálaljuk, és Tóth Peti remek munkája eredményeképpen podcastosítottuk. 2015-ben a konferenciák és a lap tartalmai is méltóbb megjelenítést kapnak. Csak figyeljetek:)
A projekt végül kilenc hónapig tartott. Mivel – bár kívülről nem biztos, hogy látszik – rengeteg technikai, tartalmi kérdést kellett először megérteni, majd átbeszélni és funkcióvá gyúrni Krisztián és a fejlesztést végző, illetve a dizájnt kialakító Fps segítségével, én személy szerint brutális tanulási folyamaton mentem keresztül. Végig azt gondoltam, hogy az eredmény fasza lesz, de voltak – ahogyan Mihók Attila egy “kicsit” nagyobb projekt (bizonyos fúzió) kapcsán mondta a rádióműsorunkban – “lokális mélypontok”.
Fotó: Ilyen bug is volt:) Ezen legalább röhögtünk |
Volt Miskolcon (Dunder Krisztián és az Fps is miskolci, így volt praktikus) egy ötórás megbeszélésünk, ami után kb. felraktak a vonatra, hazáig aludtam. Fontos tanulság, hogy bármennyire is visz a lendület és az akarat, ha az ember nem veszi komolyan a pihenést, akkor nemcsak hisztis lesz (amivel másoknak okoz szörnyű perceket), hanem az egészségét is terheli. Nem véletlen, hogy rákaptam a gyakoribb teniszre, a bringázásra és a futásra is (ez utóbbit a hideg miatt felfüggesztettem, de karácsonyra remek aláöltözetet kapok, szóval…:).
Ami tehát történt:
- Megújult a dizájn. Ez az, amit mindenki elsőre észrevesz, de valójában nem szépészeti vagy esztétikai okból a legfontosabb, hanem azért, mert ez a szerkezet és megjelenés tudja a legjobban támogatni a tartalmat. A tartalom a lényeg, erről szól a dizájn.
- Össszevontuk a rovatokat.
- A rádiós anyagokat átformáltuk, podcast lett belőlük. Mivel értékes anyagoknak gondoljuk, sokkal inkább előtérbe helyezzük. Ezekből még egy szép adagot fel kell töltenünk, ez is meglesz januárra.
- A tartalom a korábbinál többféle formában tud megjelenni, annak igényeihez, fontosságához igazítva.
- A szerzőinket jobban kiemeljük, hiszen az ő munkájukon múlik az olvasóink, látogatóink elégedettsége.
- Lett egy Madártej rovatunk. Ez a főnököm, Szakács Laci fejéből pattant ki, aki a szóviccek nagy barátja. Bármikor: fáradtság ellen vagy miatt, tárgyaláson… Azt szerette volna, hogy ha már idebenn mi sokat nevetünk, kifelé is mutassuk meg a lazább oldalunkat, nem erodálva az egyéb tartalmaink komolyságát. A rovat már él, ezt a bejegyzést is oda írom, de az oda szánt egyedi tartalmak jövőre érkeznek. Ezen még dolgozunk.
- A Ki kicsoda az egyik legértékesebb tartalmunk. Így ezt komplexebbé tettük, összevezettük a “fontosemberekhez” tartozó konferenciatartalmakkal, rádióadásokkal, idézetekkel. Maguk az adatlapok részben elavultak (a fluktuáció, ugye…), így ezeknek a frissítését 2015-ben kezdjük el. Felhívás: ha úgy érzitek, a ti adatlapotok elavult, akkor írjatok az online@mediapiac.com-ra!
Biztos kimaradt még valami, de a lényeg talán megvan.
December nagyon kemény volt a lapzártával és az új oldal indulásával. A tanulási folyamat még csak most kezdődik igazán. Minden esetre egy köszi-szekció éppen ideillik:
- Szakács Lacinak, aki a brutális médiapiaci helyzet ellenére vagány volt, és engedte, hogy ez a projekt akkora legyen, amekkorának lennie kell.
- Dunder Krisztiánnak a tanácsokért és a baráti türelemért.
- Az Fps-nek az arculatért, a fejlesztésért és az azon túlmutató okosságokért.
- Tóth Petinek a podcastekkel végzett gigászi munkáért.
- Csillag Zoli kollégámnak, aki a lapzárta és a siteindítás összecsúszása okán brutális vízhordást végzett egész hónapban.
- És persze nektek, közönségnek:)
Végül pedig 2015 tervei:
-a site-ot finomhangoljuk, gazdagítjuk, fentebb már jeleztem néhány irányt (ki kicsoda, digitális lap, konferenciatartalmak),
-a rádióadásunk a Jazzy-n folytatódik, az adásokból remek podcastek készülnek hétről-hétre,
-jövőre jönnek a konferenciáink, a Médiapiacról hamarosan részletesebben is írunk, mivel itt komolyabb változásokkal készülünk.
Mindenkinek békés/pörgős, de mindenképpen boldog ünnepeket kívánunk, 2015 pedig legyen sokkal jobb 2014-nél. (Bár a fentiek miatt mi a nehézségek ellenére is nagyon boldogok vagyunk:)
Művház
Gyönyörű album készült a Magyarország 365 fotópályázat képeiből
A cél az, hogy a magyar nappalikat ne amerikai sárga taxikat ábrázoló képek díszítsék, hanem Magyarországot bemutató alkotások.
Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára, a Magyarország 365 fotópályázat kezdeményezője a könyv keddi budapesti bemutatóján, amelyet a Magyar Zene Házában tartottak meg, arra emlékeztetett, hogy a pályázatot öt évvel ezelőtt indították el azzal a céllal, hogy magas színvonalú alkotásokon keresztül mutassák be Magyarország büszkeségeit: tájait, természeti kincseit, épített örökségeit, korszakos épületeit és közösségeit. Mint mondta,
az elmúlt öt év pályázataira 120 ezer képet küldtek be profi és amatőr fotósok.
Az államtitkár fontos mérföldkőnek, a „hazaszeretet albumának” nevezte a bemutatott kiadványt. Szerinte a kötet nemcsak képek sorozata, hanem korrajz és esztétikai lajstrom. A kiadványban benne van minden, ami sajátosan magyar, és az is, ami minden embernek érthető – hangsúlyozta Dömötör Csaba.
Kiemelte: a válogatásalbumban 187 szerző 274 alkotása látható, az elmúlt évek legnépszerűbb képei. Az album a jövő héttől lesz elérhető a könyvesboltokban.
A képek egy online galériában is megtekinthetők
– mutatott rá.
Dömötör Csaba köszönetet mondott az alkotóknak, akik képeikkel támogatták az album elkészültét, valamint a Batthyány Lajos Alapítvány és a Magyar Örökség Kezdeményezés Nonprofit Kft. munkatársainak, akik nemcsak az album előkészületeiben tevékenykedtek, hanem koordinálják a Magyarország 365 program egészét.
Az államtitkár felhívta a figyelmet arra, készül egy Magyarország-útikönyv is, amely a tervek szerint még idén megjelenik.
Magas színvonal
„Úgy érzem, ez az a könyv, amely elérte azt a szintet, amit mi vártunk” – hangsúlyozta Kaiser Ottó fotográfus, a Magyarország 365 fotópályázat zsűrielnöke, hozzátéve, hogy nagyon magas színvonalú könyv jött létre.
Mint mondta:
noha 187 szerző munkája látható a 325 oldalas könyvben, sok ezer pályázó és több tízezer kép kellett hozzá, hogy ez az esszencia létrejöhessen.
Elmondása szerint tankönyvnek is tekinthető az album, mert akit érdekel a fotográfia, megnézheti, hogy világszínvonalú szerzők milyen technikával, milyen módszerrel valósítják meg az elképzeléseiket.
Folyamatosan bővülő képanyag
Fodor Csaba, a verseny lebonyolításában közreműködő Magyar Örökség Kezdeményezés Nonprofit Kft. ügyvezetője elmondta, hogy gazdasági társaságukat tavaly alapították azzal a céllal, hogy szakmai közösségépítő kezdeményezéseken keresztül lehetőséget biztosítsanak a magyar fotográfusok közössége számára.
Mint mondta, tavaly a Batthyány Lajos Alapítvány által szervezett Magyarország 365 fotópályázat már társaságuk közreműködésével valósult meg.
Fodor Csaba arról is beszélt, hogy a Magyarország 365 online galériában elérhető képanyagot folyamatosan fogják bővíteni.
Magyar képeket a nappalikba!
Az online galéria és más hasonló szakmai kezdeményezéssel is az a céljuk, hogy
a magyar nappalikat ne csak amerikai sárga taxikat ábrázoló képek díszítsék, hanem Magyarországot bemutató, értékálló, magas színvonalú alkotások
– hangsúlyozta Fodor Csaba.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy közösségépítés céljából elindítottak az idén egy fotósszakmai beszélgetéssorozatot, amelynek a második eseményét pénteken rendezik meg a Batthyány Lajos Alapítvány székházában.
Művház
Ötven év után streamingen ismét látható a Let It Be
Ötven évvel mozis bemutatása után májustól egy streamingszolgáltáson ismét látható a Beatles együttesről készült Let It Be című dokumentumfilm, melynek forgalmazását egy új könyv is megelőzte az együttes tagjainak és ismerőseinek korábban nem publikált interjúival – számolt be róla a The Hollywood Reporter.
A napokban megjelent All You Need Is Love című könyvben mások mellett Paul McCartney, Yoko Ono, George Harrison és Ringo Starr is megszólalnak. A több mint 300 oldalas kötetet Peter Brown, az együttes egykori üzleti menedzsere és Steven Gaines amerikai újságíró jegyzi, akik 1980-ban és 1981-ben készítették az interjúkat.
Az interjúkban a banda tagjai, barátaik és családtagjaik idézik fel az együttes megalakulását, pályafutásuk legfontosabb mozzanatait, de szó esik az üzleti partnereikről és romantikus kapcsolataikról is. A szerzők a banda feloszlásának okaival is foglalkoznak.
Brown és Gaines 1983-ban kiadott The Love You Make című könyvükben már elmesélték ezeket a történeteket, az új kötet egyfajta “rendezői változatnak” is tekinthető a The Guardian című brit napilap cikke szerint.
A Disney+ streamingszolgáltató május 8-tól tűzi műsorára az 1970-ben Michael Lindsay-Hogg rendezésében elkészült Let It Be című brit dokumentumfilmet, amit Peter Jackson újított fel digitálisan.
A produkció elején az együttes a Twickenham Filmstúdióban próbál, majd megérkeznek az Apple lemezkiadóba, ahol a lemezfelvételek folynak. A 80 perces film végén a zenekar a vendégbillentyűs Billy Prestonnal az Apple székház tetején ad be nem jelentett koncertet. A negyvenperces koncertnek végül a fele került be a produkcióba.
A Let I Be eredeti zenéjét 1971-ben Oscar-díjjal jutalmazta az amerikai filmakadémia, és az együttes tagjai abban az évben a Grammy-díjat is megkapták a filmzenéért.
Művház
New Yorkban is telt ház előtt mutatták be a Most vagy soha! című filmet
A Lincoln Centerben volt a vetítés hétfőn, egy nappal a Los Angeles-i, szintén teltházas amerikai premiert követően.
Az Egyesült Államok keleti partján tartott bemutatón is részt vett Lóth Balázs rendező, valamint Mosolygó Sára színésznő, aki az 1848. március 15-i eseményeket feldolgozó mozifilmben Szendrey Júliát alakítja, és jelen volt Fülöp Péter producer is.
Az MTI beszámolója szerint a premiert követően Mosolygó Sára azt emelte ki, hogy
a filmet az Egyesült Államokban is nagyon nagy szeretettel fogadta a közönség, és nagy kíváncsiságot mutat az alkotás iránt.
Megjegyezte, hogy nagyon sokan tőle személyesen arról érdeklődnek, hogy a kaszkadőrjelenetekben is maga alakította-e a szerepét, amire az a válasz, hogy a többségét igen.
Lóth Balázs rendező arról beszélt, hogy személyesen is sokat jelen számára a New York-i vetítés, hiszen majd 25 évvel ezelőtt a New York Film Academyn szerzett diplomát, és az intézmény több diákja is meghívást kapott a premierre.
Az alkotó hozzátette, hogy
a film a világon minden közönség számára érthető, mert nemzetközi filmnyelven fogalmazták meg, stílusa pedig kicsit emlékeztet az amerikai filmekre.
A bemutatónak helyet adó Lincoln Center az egyik legrangosabb művészeti létesítményként ismert, ahol magyar film ilyen fogadtatásban még nem részesült – tette hozzá Lóth Balázs.
A film előzetesét itt tudja megtekinteni:
A New York-i filmbemutatót a New York-i Liszt Intézet szervezésében, a Nemzeti Filmintézet támogatásával tartották.
Palotai Csenge, a New York-i Liszt Intézet igazgatója arról számolt be, hogy szeretnék az Egyesült Államok minél több városába és minél több fiatalhoz eljuttatni a Most vagy soha! című alkotást, így a többi között San Franciscóban, Bostonban és Austinban is le kívánják vetíteni, valamint tárgyalások folynak arról, hogy Kanadában – Torontóban – szintén bemutassák.