Az Index-megújulásokat mindig nagyon menő magyarázó megoldásokkal vezetik be a piacra, erre nálunk nincs kapacitás, de talán így is érdekes lehet, hogy mi történt nálunk idén, mi változott, és mi jön még.

Az egész úgy kezdődött, hogy az év elején Siminek, a Café Design vezetőjének kedve támadt megújítani a printlapot. Volt egy remek ötlete, és ez lett belőle. Örültünk Simi (pro)aktivitásának, mivel az egyik építő kritika, amelyet rendre megkaptunk egy-egy megbeszélésen, az volt, hogy a tartalom erős, de a lap arculata picit elöregedett, és a tartalom szempontjából sem lenne hátrányos, ha szebb, modernebb köntöst kapna.

Már ez is mókás projekt volt, mivel javában készült a január-februári lapszám, miközben a Café Design még rajzolta, finomhangolta a dizájnt. Ezzel együtt zökkenőmentesen elkészültünk mindennel, és a visszajelzések pozitívak voltak.

Aztán elkezdtünk a Mediapiac.com megújításáról is álmodozni. Először csak félmondatokat ejtettünk el erről, aztán egyre határozottabban gondoltunk, hogy 2010 májusa (ekkor indult az oldal, én 2011 januárjában érkeztem) már nagyon régen volt, és azóta megváltozott a világ, meg a tartalomfogyasztási szokások (és még amit ilyen helyzetekben a médiacégek vezetői mondani szoktak;)

Itt kell leszögeznem, hogy nem kizárólag dizájnváltásra törekedtünk, bár eleinte valóban csak egy apró ráncfelvarrásról beszéltünk. Ez utóbbinak azonban – mint a beszélgetések során rájöttünk – az égvilágon semmi értelme nincsen, mert a ráncokat ugyan el lehet időlegesen tüntetni, de a piaccal képtelenség ilyen módon lépést tartani. Egyszerűen egy apró változtatás még a mi mini B2B szegmensünkben sem elég ahhoz, hogy legalább 2 év erejéig egy olyan keretrendszerben tudjunk dolgozni, ami nem stresszel/frusztrál nap mint nap.

Felhívtuk Dunder Krisztiánt, aki a Lapkiadás.hu->Médiapiac.com átmenetet, a Márkamonitor.hu elindítását, illetve a Bor és Piac online megújulását is tanácsadóként segítette. Vele és Szakács Lacival legalább 4-5 alkalommal nyomtunk le 4 órás koncepciógyártó szeánszokat a Rubin Hotel halljában (A Rubinban van ugyanis az irodánk). Egy-egy ilyen megbeszélésnek többféle kimenetele lehet: időleges nyugalmi/kegyelmi állapot vagy még annál is több kérdés és bizonytalanság, mint előtte volt. A magam részéről csak egy megbeszélés vezetett durva migrénhez, így nem panaszkodhatom:D

Ezek a megbeszélések nagyon nehezek, nagy és pici szervezetben egyaránt. A pici szervezet sajátossága, hogy nincsenek jól beszabályozott feladatkörök, nem pusztán egy csavar vagy a gépezetben, nemcsak átnyúlhatsz a másik elvi területébe, hanem néha kifejezetten igény is van rá. A megbeszélések egyik vicces mellékhatása, hogy a Menyecske utcai Don Pepe azóta is ezzel a megjegyzéssel hozza a pizzát (akkor ugyanis beégett ez a rendszerükbe): “három ember ül kint a recepciónál”.

A projekt menet közben folyamatosan nőtt. Én a magam részéről, mint tartalomfelelős, egyáltalán nem a dizájnra fókuszáltam. Abban biztos voltam, hogy az klassz lesz. A magam számára is meglepően sokat foglalkoztam azonban a munkaszervezéssel (ennek kicsi cégben is óriási a tétje), azzal, hogy ez hogyan tehető a legkényelmesebbé a magunk számára, és hogy hol vannak a hagyományos cikk határai. Mindent meg kell-e írni a szó szoros értelmében? Miképpen lehet a legrugalmasabban feldolgozni a tartalmakat? Hogyan lehet azokat a fontosságuk alapján “beárazni”? (Nem a hirdetéspiaci értelemben, hanem a felhasznált emberi erőforrás szempontjából.)

Először tehát nem az olvasóinkkal foglalkoztunk, hanem saját magunkkal. Ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy aztán az olvasóinkkal, látogatóinkkal, hallgatóinkkal, konferencia-résztvevőinkkel is az őket megillető módon tudjunk foglalkozni. Ez fontos pont volt: a Médiapiac site nem pusztán egy online újság, hanem a különböző platformokon termelődő tartalmaink gyűjtőhelye. Olyan platform, ahol ezeket meg lehet találni, a megfelelő formában.

Az első lépés az egyéb platformokon termelődő tartalmaink okosabb megmutatása szempontjából az, hogy a rádióadásokat szebben, vonzóbban tálaljuk, és Tóth Peti remek munkája eredményeképpen podcastosítottuk. 2015-ben a konferenciák és a lap tartalmai is méltóbb megjelenítést kapnak. Csak figyeljetek:)

A projekt végül kilenc hónapig tartott. Mivel – bár kívülről nem biztos, hogy látszik – rengeteg technikai, tartalmi kérdést kellett először megérteni, majd átbeszélni és funkcióvá gyúrni Krisztián és a fejlesztést végző, illetve a dizájnt kialakító Fps segítségével, én személy szerint brutális tanulási folyamaton mentem keresztül. Végig azt gondoltam, hogy az eredmény fasza lesz, de voltak – ahogyan Mihók Attila egy “kicsit” nagyobb projekt (bizonyos fúzió) kapcsán mondta a rádióműsorunkban – “lokális mélypontok”.

Fotó: Ilyen bug is volt:) Ezen legalább röhögtünk

Volt Miskolcon (Dunder Krisztián és az Fps is miskolci, így volt praktikus) egy ötórás megbeszélésünk, ami után kb. felraktak a vonatra, hazáig aludtam. Fontos tanulság, hogy bármennyire is visz a lendület és az akarat, ha az ember nem veszi komolyan a pihenést, akkor nemcsak hisztis lesz (amivel másoknak okoz szörnyű perceket), hanem az egészségét is terheli. Nem véletlen, hogy rákaptam a gyakoribb teniszre, a bringázásra és a futásra is (ez utóbbit a hideg miatt felfüggesztettem, de karácsonyra remek aláöltözetet kapok, szóval…:).

Ami tehát történt:

• Megújult a dizájn. Ez az, amit mindenki elsőre észrevesz, de valójában nem szépészeti vagy esztétikai okból a legfontosabb, hanem azért, mert ez a szerkezet és megjelenés tudja a legjobban támogatni a tartalmat. A tartalom a lényeg, erről szól a dizájn.
• Össszevontuk a rovatokat.
• A rádiós anyagokat átformáltuk, podcast lett belőlük. Mivel értékes anyagoknak gondoljuk, sokkal inkább előtérbe helyezzük. Ezekből még egy szép adagot fel kell töltenünk, ez is meglesz januárra.
• A tartalom a korábbinál többféle formában tud megjelenni, annak igényeihez, fontosságához igazítva.
• A szerzőinket jobban kiemeljük, hiszen az ő munkájukon múlik az olvasóink, látogatóink elégedettsége.
• Lett egy Madártej rovatunk. Ez a főnököm, Szakács Laci fejéből pattant ki, aki a szóviccek nagy barátja. Bármikor: fáradtság ellen vagy miatt, tárgyaláson… Azt szerette volna, hogy ha már idebenn mi sokat nevetünk, kifelé is mutassuk meg a lazább oldalunkat, nem erodálva az egyéb tartalmaink komolyságát. A rovat már él, ezt a bejegyzést is oda írom, de az oda szánt egyedi tartalmak jövőre érkeznek. Ezen még dolgozunk.
• A Ki kicsoda az egyik legértékesebb tartalmunk. Így ezt komplexebbé tettük, összevezettük a “fontosemberekhez” tartozó konferenciatartalmakkal, rádióadásokkal, idézetekkel. Maguk az adatlapok részben elavultak (a fluktuáció, ugye…), így ezeknek a frissítését 2015-ben kezdjük el. Felhívás: ha úgy érzitek, a ti adatlapotok elavult, akkor írjatok az online@mediapiac.com-ra!

Biztos kimaradt még valami, de a lényeg talán megvan.

December nagyon kemény volt a lapzártával és az új oldal indulásával. A tanulási folyamat még csak most kezdődik igazán. Minden esetre egy köszi-szekció éppen ideillik:

• Szakács Lacinak, aki a brutális médiapiaci helyzet ellenére vagány volt, és engedte, hogy ez a projekt akkora legyen, amekkorának lennie kell.
• Dunder Krisztiánnak a tanácsokért és a baráti türelemért.
• Az Fps-nek az arculatért, a fejlesztésért és az azon túlmutató okosságokért.
• Tóth Petinek a podcastekkel végzett gigászi munkáért.
• Csillag Zoli kollégámnak, aki a lapzárta és a siteindítás összecsúszása okán brutális vízhordást végzett egész hónapban.
• És persze nektek, közönségnek:)

Végül pedig 2015 tervei:

-a site-ot finomhangoljuk, gazdagítjuk, fentebb már jeleztem néhány irányt (ki kicsoda, digitális lap, konferenciatartalmak),

-a rádióadásunk a Jazzy-n folytatódik, az adásokból remek podcastek készülnek hétről-hétre,

-jövőre jönnek a konferenciáink, a Médiapiacról hamarosan részletesebben is írunk, mivel itt komolyabb változásokkal készülünk.

Mindenkinek békés/pörgős, de mindenképpen boldog ünnepeket kívánunk, 2015 pedig legyen sokkal jobb 2014-nél. (Bár a fentiek miatt mi a nehézségek ellenére is nagyon boldogok vagyunk:)