A sikeres magyar nő egyik prototípusa, aki mindig jókor és jól váltott szakmát, életet. Voltak periódusai, amikor egyáltalán nem érezte magát sikeresnek, miközben a külvilág ünnepelte. Talán fegyelmezettsége áll sikerességének hátterében, vagy a lényéből áradó furcsa vibrálás, amellyel nemtől függetlenül hatást gyakorol az emberre. Pataki Ági nem megtalálta, hanem felépítette önmagát.

A szakmai életed három markáns véletlen határozta meg. Nem tudatosan lettél modell, a Fabulon márka arca, illetve producer. Mindegyik kapcsán azonnal megérezted a sorsszerűséget?

Hiszek a véletlenekben, de önmagukban mit sem érnek, szükséges észrevenni, megragadni, kezelni a véletlen lehetőségeket, folyamatosan résen kell tehát lenni, hogy élni tudjunk velük. Az életemben több alkalommal is adódott olyan pillanat, amely ugyan a véletlennek volt köszönhető, de az már cseppet sem volt véletlen, hogy mit kezdtem velük.

Azokra a sarokpontokra vagyok kíváncsi, amikor ezek a véletlenek átfordultak tudatos cselekedetekké.

Gimnazistaként spanyolt és németet tanultam, érettségit követően bölcsészkarra jelentkeztem, de nem vettek fel. Ekkor elhatároztam, hogy kamatoztatom a megszerzett nyelvi képességeim, így jelentkeztem idegenvezetőnek. Az első meghatározó véletlen 1970-ben történt. Egy magas rangú dél-amerikai delegáció programszervezőjeként divatbemutatót rendeltem a feleségek számára Rotschild Klára szalonjába. Kiderült, egy lánnyal kevesebb van, megkértek, ugorjak be. Idegenvezetőként mentem be, manökenként jöttem ki. (Nevet.)

Az adottságaim nem predesztinálták, hogy modell legyek, de Klári néninek annyira megtetszettem, hogy a következő bemutatóján engem választott ki, hogy az este fénypontjaként bemutassam a szalon menyasszonyi ruháját.

Hogyan láttatnád a manökenek életét a Kádár-korszakban?

A legvonzóbb kétségkívül az volt, hogy körbeutazhattam a világot egy olyan korszakban, amikor csak háromévente lehetett Nyugatra menni. Az árnyoldalról, hogy például egy kolléganőm Vass Klári fedőnéven jelentéseket írt rólam, csak az utóbbi években értesültem. Nagyon csodálkoztam, mert abban a közegben, ahol mi dolgoztunk, nem igazán volt arra szükség, hogy jelentsünk. Ráadásul engem pont azért figyeltek meg, hogy mennyire lennék alkalmas megfigyelőnek. A dokumentumok nem is tartalmaznak semmi felháborítót. Inkább azt olvastam ki a szövegekből, hogy a lány csupán feladatot teljesített, jóindulatúan, ártó szándék nélkül.

Te voltál az első olyan magyar modell, akinek nevét megtanulta az ország, még ha kezdetben helytelenül is, Fabulon Ágiként azonosítottak.

Egy baráti társaságban voltam, és megtetszettem egy akkor az MTI-ben dolgozó fiatal fotósnak, aki megkért, hadd készítsen rólam néhány felvételt. A szerkesztőségben meglátta a képeket Németh József fotóművész, akinek a lánya, Andrea az Iparművészeti Főiskolán tanult, és éppen a vizsgakiállításához keresett alanyokat, így a papája engem ajánlott a figyelmébe. Ebből a sorozatból született meg aztán az a kép, amit ugyancsak a véletlennek köszönhetően kiszúrt a Kőbányai Gyógyszergyár művészettörténész végzettségű, a reklámokhoz is remekül értő főnökasszonya. Így lettem húsz évre a Fabulon márka arca, és így kerültem fel a Kálvin téri tűzfal Erdély Miklós által készített mozaikjára, amely azóta műemléki védettséget élvez, és egy raktárban várja a sorsát.

Pataki Ági
Pataki Ági

Sokat gondolkodtam azon, mi az oka annak, hogy bár a hetvenes–nyolcvanas években a modellmunka nem számított szakmának, nem is tekintették komoly hivatásnak, mégis sikeres lettem. Azt hiszem, az, hogy azok a márkák, amelyeket reklámoztam, elsősorban a nőkre voltak hatással, őket tudtam megszólítani. Egyszerre voltam a szemükben átlagos, egyúttal jó külsejű. Ez a siker titka.

Mikor született meg Pataki Ági mint önálló márka?

Ez sem volt tudatos. Nem akartam ismert modell lenni. Egy másik nő attitűdjén múlott, hogy Fabulon Ágiból Pataki Ágivá avanzsáltam. (Nevet.) Az Ez a Divat főszerkesztője, Zsigmond Márta sokkal empatikusabban kezelte a női modelleket, mint bárki előtte. Ő határozta el, hogy a nevükön nevezi a lapban szereplőket. De ekkor alakult ki az a „mozgásban lévő” modellkedési stílus is, amelyet többek között velem azonosítanak. Ahhoz, hogy hosszú távon sikeres legyen valaki ezen a területen, több kell a jó külsőnél. Voltak, akik branddé váltak, és voltak, akiknek elfelejtettük a nevét, ez ma sincs másképpen.

A tudatosság abban nyilvánult meg, hogy amikor a modellszakmára adtam a fejem, pontosan tudtam, mit vállalok, és az nagyjából meddig fog tartani. Mindig is úgy tekintettem rá, mint múltra, nem mint jövőre. Ezért voltam jelen a köztudatban mint szupermodell húsz évig.

Miközben soha nem élvezted.

Valóban. Most sem szeretem a szereplést. Ez még a gimnáziumi időkre vezethető vissza, amikor Sándor Pál kiválasztott a Szeressétek Odor Emiliát! egyik szerepére. Iszonyatosan izgalmas dolog volt, de a forgatás alatt szembesültem a saját tehetségtelenségemmel. Ha akkor a színművészetet választom, amire kapacitáltak, ma egy huszadrangú vidéki színésznőcske lennék. Az ambíció nem pótolja a tehetséget, a kettő együtt vihet sikerre.

Mindig is kamerafrászom volt. Az más kérdés, hogy megpróbáltam leplezni, és igyekeztem inkább kiaknázni a jelenben meglévő lehetőségeket. Privát és szakmai értelemben is megbízható voltam, megválasztottam, kivel dolgozom, és nem hagytam magam elsodorni a körülmények által.

Pataki Ági
Pataki Ági

A szakmával járó stressz és kiszámíthatatlanság miatt könnyű olyan pótszerekhez nyúlni, mint az alkohol vagy az akkor általunk még nem nagyon ismert drog. Ettől még nekem is meg kellett küzdenem a démonaimmal, ahogy másoknak is. Persze megtaláltam az örömöket is, de kétlem, hogy egy ember élete csak pozitívumokból állna, még ha ezt is kommunikálja.

Hoztál rossz döntéseket?

Volt, amit megbántam, de nem tehettem ellene. A modellpályafutásom alatt abszolút jogi bizonytalanság és kiszolgáltatottság övezte a manökeneket. Az ikonikus Fabulon-fotó például nem arra a célra készült, amire később felhasználták, de a gyógyszergyárnak ez az eljárás volt a természetes, ahogy nekem az, hogy eszembe sem jutott beperelni őket. Hasonló eset volt, amikor az Ez a Divat számára egy fürdőruhás sorozathoz álltam modellt. Sok évre rá, már a Váci utca 10. szám alatti butik tulajdonosaként álltam a pultban, és bejött az üzletbe egy kéményseprő, és eladásra kínált egy kártyanaptárt – ekkor a kéményseprőknek még bevett pénzkereseti forrása volt a naptárakkal való házalás, különösen újévkor –, amelyen az én fürdőruhás képem szerepelt, rajta a felirat: Állatforgalmi és Húsipari Tröszt. Ötvenéves történet, de most is szétrobbanok a dühtől.

A manökenkorszakom sok szempontból hasznos volt, de nem felhőtlen. Ha összegezni akarom, jól kamatoztattam a sikereim, mindig szerencsésen váltottam. A következő lépéshez pedig nagy előnyt jelentettek az előzőekben elért sikerek.

Milyen érdekes az élet, hisz valahogy csak visszakanyarodtál oda, ahonnan elindultál az említett Sándor Pál-film kapcsán.

Nagyon sokszor eszembe jut a forgatás, az a varázsos légkör, amelynek a titkát talán jobb nem megfejteni. Nem véletlen, hogy producer lettem. Biztosan volt akkor valami, amiből kimaradtam, és szükséges pótolnom.

Melyek azok a személyiségjegyeid, amelyek producerként meghatároznak?

Tapasztalat és tudás nélkül ezt a szakmát sem lehet művelni, de legalább ennyire fontos a határozottság, a nagyvonalúság és az empátia is. A rendező és a producer sok helyzetben ellenérdekelt, ami érthető, hisz egyiket hajtja az alkotás vágya, a másikat pedig sok más egyéb, amelyek ugyancsak lényegesek egy film szempontjából. A cél azonban közös, a lehető legjobb alkotás létrehozása.

Mennyire lehet ma politika-, illetve korrupciómentesen filmet készíteni?

A Filmalap szakmai önállóságot valósított meg, jelenleg nincs politikai nyomás, remélem, ez Andy Vajna halála után is így marad. A magyar film sok szempontból jó helyzetben van. Pont annyi pénz áll rendelkezésre, amennyit egészségesnek találok. És éppen elég film készül ahhoz, hogy a szakma megmutathassa magát. Rendkívül jó ötletnek tartom a Havas Ágnes kezdeményezte Inkubátor Programot, amelynek segítségével kevés pénzből ugyan, de bemutatkozhatnak az első filmes alkotók. Nem mondom, hogy nem maradnak ki olyanok, akikért vérzik a szívem, ahogy azt sem, hogy minden döntéssel egyetértek, de jó struktúrájú és hasznos filmgyártás működik ma Magyarországon.

Mi inspirál?

Igen imponál az, ahogy a férjem (Kovács Gábor – a szerk.) producerkedik. Én az ő sok évtizedes szakmai tudására támaszkodva kerültem be a szakmába, amit azóta is tőle tanulok. Rendkívül szenvedélyes, hangos, de inspiráló kapcsolatban élünk. (Nevet.) Hihetetlenül inspiráló maga a filmes közeg is.

Pataki Ági
Pataki Ági

Hatvannyolc évesen teljes erőbedobással és örömmel csinálok valamit, köszönhetően azoknak az izgalmas és érdekes embereknek, akik körbevesznek. Töltést adnak, merítkezem belőlük.

Hallottam egy zártkörű klubról is.

A kizárólag hölgyekből álló, meghívásos alapon működő könyvklubot két filmes kolléganőm, Peták Nóra és Antal Ica (a Pioneer Pictures alapítói – a szerk.) hozta létre úgy tizenöt éve. Minden hónapban van egy kötelező olvasmányunk, amit parázs viták közepette megbeszélünk. Igen, ők is inspirálnak.

Beszélgettünk az életed különböző szakmai állomásairól, amelyek nem mindig voltak felhőtlenek. A velem szemben ülő Pataki Ági elégedett a helyzetével?

Jól érzem magam. Azt hiszem, a siker kérdésében sem állok rosszul. Na jó, igazából tök sikeresnek érzem magam. (Felnevet.) Fiatal tehetségek, nagyágyúk, izgalmas projektek vesznek körül. Persze vannak nagy csalódások, ez sem csak diadalmenet, de zajlik az élet, és így a kudarcok sem tudnak úgy lehúzni a mélybe, hogy ne érezzem magam a csúcson.

(A címlapinterjú eredetileg a Médiapiac 2019/3. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)
A cikk szerzője Tóth Olivér

Nézze meg Tóth Olivér teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.