Tagügynökségekkel bővültetek, új ügynökségi márkanevet vezettetek be, ami új arculatot és szervezeti felállást is eredményezett. Miért volt ezekre a lépésekre szükség? A név-, stílus- és arculatváltás mekkora rizikóval jár?

Hinora Ferenc alapító-tulajdonos (HF): Jól működő, elismert ügynökség vagyunk, felmerülhet a kérdés, hogy minek ezen változtatni. Ám mi abszolút a jövőben gondolkodunk, abban, hogy hová tudunk még eljutni. A korábbi struktúrával is nagyon eredményesek voltunk, de nem akarunk ezzel megelégedni, tovább akarunk fejlődni. Tizenhét éven keresztül a családnevünket használtuk, hiszen kezdetben kis- és középvállalkozások voltak a megbízóink.

Ez a piaci pozíció már megkívánta, hogy elhagyjuk a korábbi nevünket, másrészt ez az ügynökség már rég nem csak a Hinora fivérekről szól, hiszen a Positive by Hinora Group egy sok-sok tehetséges szakembernek munkát adó, full-service ügynökségi csoporttá vált. Az új brand bevezetése ezeket is szimbolizálja.

A változás előtt is full-service reklámügynökségi szolgáltatásokat nyújtottunk az ügyfeleinknek, ám egyre több lett a PR- és a digitális megbízásunk is, ez követelte meg azt, hogy ezekre a területekre is jobban fókuszáljunk.

Hinora Bálint, a reklámügynökségi csoport ügyvezető-tulajdonosa (HB): Eddigi történetünk legfontosabb mérföldkövéhez érkeztünk. Az elmúlt négy év a növekedésről szólt, ez a pénzügyi adatainkon is látható. Dinamikus fejlődésen megyünk keresztül: idén nettó 1,7 milliárdos árbevételt produkálunk majd, és régóta a terveink között szerepelt, hogy egy PR-, valamint egy digitális ügynökséggel is bővüljünk. Regivel és a Positive Communications csapatával már évek óta együtt dolgoztunk.

Az is célunk volt ezzel, hogy a Positive márkanevet használjuk – amibe beleszerettünk – és a Hinora égisze alatt új ügynökségi brandként bevezessük. A Positive-márkajogok a Hinorához kerültek. Gábor pedig májusban csatlakozott hozzánk, s az újonnan alapított digitálistagügynökségünket vezeti.

Fotó: Hinora Bálint – Fotó: Valuska Gábor

Hogyan néz ki ez a folyamat az tagügynökségi vezetők szemszögéből?

Kerekes-Dancsok Regina, a Positive Communications alapítója, a Positive PR managing partnere (KDR): Hat és fél év után azt éreztem, hogy a PR területén minden igényt képesek vagyunk kielégíteni, de ügyféloldalról egyre több volt a komplett, full-service szolgáltatásokra irányuló ajánlatkérés, amit mi már nem tudtunk teljesíteni. Így mi is a Hinora Groupot bíztuk meg ezekkel a feladatokkal. Másrészt nőként céget vezetni elég nehéz, hiszen időközben családanya is lettem.

Itt meg vannak rátermett férfiak, akik támogattak mindenben, és egy komplett ügynökségi csoport részévé váltam. Bálinttal nagyon sokat beszélgettünk az egyesülés előtt, és éreztem, hogy megbízhatok bennük, működni fog közöttünk a kémia, a bizalom arra vonatkozóan, hogy a cégemet – ami nekem a másik gyerekem, és a szívemet is beletettem – jó helyen tudhatom.

Kéri Gábor, a Positive Digital & Social tagügynökség managing partnere (KG): A digitális marketing területén dolgozom 2004 óta. A csatlakozás előtti hónapokban hosszú távú kihívást kerestem, így mondhatom, hogy a legjobb pillanatban találtunk egymásra.

Feriéknek pedig épp olyan emberre volt szükségük, aki ezt tudja, stratégiai gondolkodással megfejelve.

Nagy Márton, a Positive Advertising tagügynökség managing partnere és társtulajdonos (NM): Milyen ügynökségi csoport lennénk, ha a magunk cégét nem azzal a metodikával kezelnénk, mint amit szakmailag képviselünk, és amit a piac is folyamatosan visszaigazol? A márka olyan, amilyennek mások gondolják, nem pedig olyan, amilyennek mi szeretnénk látni. Amikor a Positive mint kifejezés és mint valóság betette a lábát a küszöbünkön, megláttuk, hogy a márkánk birtokolhatja azt, amit minden márka szeretne. Egy attitűdöt: a pozitivitást.

Tulajdonképpen a célunk az, hogy mi öten a többi kollégánkkal együtt ezt az attitűdöt képviseljük.

Kéri Gábor, Kerekes-Dancsok Regina, Nagy Márton és Hinora Ferenc – Fotó: Valuska Gábor

Nektek egyénileg nagy feladat a pozitív hozzáállást elsajátítani?

NM: A pozitivitás nem azt jelenti, hogy akkor is vigyorgunk, amikor esetleg probléma van, a problémák életünk részei, ez normális. A dolog sokkal inkább arról szól, hogy van egy csapat, amely abban hisz, hogy ha van egy helyzet, amit meg kell oldani, akkor abba tesszük az energiát. Feladatként tekintünk erre a helyzetre, nem problémaként, és megpróbáljuk megérteni, hogyan jutottunk oda.

HF: A magyar társadalom felfogásában és a magyarországi atmoszférában is sok a negatív elem, ami az élethosszunkra, az emberi kapcsolatainkra is rossz hatással van. Ez a név minket is kötelez, magunk is fejlődésen megyünk keresztül, hogy hitelesen képviselhessük. Szeretnénk, ha az ügyfeleink is díjaznák ezt. Ez tehát egy filozófia és értékrend közvetítése is a részünkről.

Céges szinten többszörösen bizonyítottuk már, amit én személyesen is vallok, hogy semmi sem lehetetlen, hogy például a nulláról is lehetséges felépíteni egy másfél milliárdos céget, ami egyébként a reklámügynökségi piacon hatalmas dolog.

Nem vált még elcsépeltté a pozitív kifejezés?

HB: Hosszú latolgatás és tervezgetés előzte meg az új brand bevezetését, aludtunk rá elég sokat, és volt olyan, amikor bennünk is megfogalmazódott, hogy esetleg túl általános ez a kifejezés. De arra jutottunk, hogy csak a szó használata az általános, a mögötte lévő tartalom ugyanis abszolút hiányzik az emberek fejéből. Mi viszont tartalmat is teszünk mögé, és a jövőben is sok olyan projektet tervezünk, akár a társadalmi felelősségvállalás területén is, amely mindezt erősíteni fogja.

Miben lettetek másak a többi topügynökséghez vagy akár a korábbi önmagatokhoz képest ezzel a váltással?

HF: A top 5 ügynökségi skill a kreativitás, a stratégiai gondolkodás, a challenging, a chemistry és a digitális szaktudás. Ezt nem mi mondjuk, hanem a szakma, mi azonban tudatosan képviseljük, hiszen mind az öten felelősek vagyunk egy-egy területért, így ez az öt skill nagyon hangsúlyosan van jelen a vállalati kultúránkban és az ügyfeleinkkel folytatott együttműködéseinkben. Marci és csapata képviseli a kimagasló kreativitást, Bálint területe a stratégia, Regié a chemistry, ami az egyik legfontosabb tulajdonság a szakmában, míg Gábor birtokolja a digitális szaktudást, az ő személyében találtunk egy olyan szakembert, akinek ez a vérében van. Nekem pedig az egész életem egy challenging, és ez valószínűleg így lesz az elkövetkezendő húsz évben is. A pozitivitás ugyan nincs az ügynökségi skillek között, mert ez mentalitásbeli képesség, ám ennek mindegyiken át kell ütnie!

Mit jelentenek számotokra ezek az ügynökségi skillek?

HF: Számomra a challenging a legfontosabb skill, hiszen milyen ügynökség az, amelyik nem ösztönzi ügyfeleit arra, hogy kimozduljanak a komfortzónájukból?

HB: Legyen szó performance-kampányokról, brandépítésről vagy a kettő egyvelegéről (brandformance), mi mindig a nagy egészet nézzük, az integrált kommunikációs stratégiát. Minden esetben megvizsgáljuk, hogy az adott márka hol tart jelenleg, és megtervezzük, hogy az ügyfél által megadott célok mentén hová érhet el. Nekem az analitikus, rendszerszintű megközelítés, a stratégiai gondolkodásmód lételemem, a munkámban talán a legnagyobb szakmai motivációm, amikor azt látom, hogy a sok részletből összeáll a nagy egész. Azt tapasztalom, hogy erre a típusú rendszerszemléletre nagy szükség van a piacon, és ezt a tendergyőzelmeink is igazolják. A marketingvezetőkön túl az ügyvezetők és vezérigazgatók is ezt a megközelítést várják el, ezért mi a Positive-nál erre különösen nagy hangsúlyt fektetünk.

NM: A kimagasló kreativitás véleményem szerint azért fontos – ha nem a legfontosabb – ügynökségi skill, mert minden jó ötlet alapja. Ha van ötlet, azt koncepcióba lehet gyúrni, ha van koncepció, azt a világ legizgalmasabb dolga szavakba, formákba, színekbe önteni, ezekből tartalmakat alkotni. Minden, amit egy ügynökség csinál, hordozza a kreativitás jegyeit, legyen az például egy online filmes megoldás, egy rövid tévészpot vagy akár egy kampány headline-ja, a kreativitás, az ötlet, az emberi gondolat mindegyikben ott van. A kreativitás ma már nem cél, hanem kiindulópont egy ügynökség esetében, és bizony az ügynökségnek ezt a skillt tudatosan kell fejlesztenie; a világ legjobb dolga pedig mindezt Positive-környezetben, nap mint nap megtenni.

KDR: A chemistry nem véletlenül az egyik legfontosabb ügynökségi skill. Úgy gondolom, hogy hiába tesszük le az asztalra a világ legjobb szakmai anyagát vagy árajánlatát, ha a kémia nem működik, nem sokra megyünk velük – ez a PR területére talán még inkább igaz. Én évek óta abban hiszek, hogy csak megfelelő tudással lehet jó munkát végezni, de a kiválóhoz a szív is kell, az a „megfoghatatlan” plusz a kapcsolatban, amit egy ügyfél és az ügynökségi szakember ki tud alakítani, ha valóban működik közöttük a kémia. Persze ezért is folyamatosan dolgozni kell, és őszintének kell lennünk egymással, még akkor is, ha ez időnként szembemegy az ügyfél véleményével, elképzelésével.

KG: Az információszerzés nagy része ma már az online és ezen belül is a mobilplatformra költözött, mi azon dolgozunk, hogy ezt az összes ügyfelünk is evidenciaként kezelje, és a marketingaktivitásokat ennek tudatában építsük fel. A digitális szaktudás, mint skill, véleményem szerint semmi más, mint az a képesség, amikor az ügyfél céljainak eléréséhez vezető utat a digitális térben is kikövezed. Persze rengeteg formája és eszköze van ennek, de ha az ügynökség valóban birtokolja ezt a skillt, akkor pontosan tudja, hogy milyen célokat hogyan érjen el. A digitális szaktudás a Positive számára egyrészt ügyfeleink digitális jelenlétének kialakítását, a digitális márkaidentitás felépítését és a digitális kommunikáció megvalósítását jelenti.

HB: A készség, a skill nem más, mint irányított képesség, vagyis ha képesek vagyunk ezt az öt ügynökségi skillt megfelelően összehangolni, az arányokat ügyfélre szabva kialakítani, akkor a megbízó valóban érezni fogja, hogy teljes körű szolgáltatást kap; és mi más lenne a célunk, ha nem ez? A célunk, hogy kiváló szolgáltatásaink mellé pozitív érzet is társuljon. Ezért választottuk azt a szlogent: „Full service. Full Positive.”

Hogyan védekeztek a fluktuáció ellen?

HF: A fiatalabb generáció munkavállalói a pozitív munkakörnyezetet keresik. Nem érdekli őket, hogy hány hónapot dolgoznak egy helyen – el fognak menni, ha nem elég motiváló számukra a szervezet. Folyamatosan keresik azt a környezetet, amiben jól érzik magukat. A pozitív értékrendünk és vállalati kultúránk segít abban, hogy motiváló légkört teremtsünk.

KG: Ha lehet azt mondani, hogy az ügynökségi világban nagy a fluktuáció, akkor ez a digitális területre specializálódott szakemberek esetében még inkább hangsúlyos. Jellemző, hogy nemzetközi cégek, ügynökségek is versengenek a fiatalokért. Kicsit visszatérve az arculatváltáshoz: az is szempont volt, amikor az új helyemet kerestem, hogy ahol dolgozni fogok, jól csengő nevű cég legyen.

A cégünknél lezajlott változás szintlépés is az ügynökségi csoport részéről, és ez nem csupán a szakmának szól, hanem az itt dolgozóknak is – hogy büszkék legyenek erre a cégre. Ha valaki büszke arra, hogy hol dolgozik, jól érzi magát a munkahelyén, és ez a szakmai előmenetelével együtt elégedetté teszi, nem fogja keresni az új lehetőségeket. Illetve ha megtalálják mások, nem fog élni az adott lehetőséggel, hanem itt marad velünk.

KDR: Az elmúlt közel hét év alatt több mint egy tucat embernek tanítottam meg ezt a szakmát, és sokukból képeztem szakembert, átadtam nekik a tudást.

A legtöbb kollégának én is sokat köszönhettem, amit azzal háláltam meg, hogy segítettem nekik elhelyezkedni. Nekem is megnyugtató, ha olyan helyre kerülnek, ahol értékelik őket. Mégis nehéz volt áthidalni az állandó változást, és ez a Positive by Hinora Groupnál könnyebbé vált. Gördülékenyebben mennek a dolgok, úgy látom, hogy akik ide jönnek dolgozni, hosszú távon gondolkoznak.

HB: Minden pozícióra fejvadászon keresztül keresünk szakembert, mert a klasszikus álláshirdetések már nem működnek. Vannak jelentkezők, de sokuk tudása gyakran nem éri el a mi elvárásaink szintjét. Sok múlik azon, hogy az egyes munkatársakat milyen élethelyzetben sikerül leigazolni, hogy hol tartanak a karrierjükben. Ezeket próbáljuk az interjúztatás során megtudni, segítjük az új kollégák beilleszkedését, mentoráljuk őket, ami hosszú távú berendezkedést alapoz meg.

Az is helyénvaló, ha egy harminc év alatti fiatal ki szeretné próbálni magát más ügynökségnél is, vagy netán el szeretne menni külföldre, esetleg ügyféloldalon is szívesen dolgozna. Mi az ilyen helyzetekből nem csinálunk érzelmi kérdést, pozitívan kezeljük a változásokat, hiszen minden változás egy új lehetőséget is teremt.

A jelentkezők tudása kapcsán érdekelne, hogy mit gondoltok a hazai képzésekről?

HF: Egyre gyakorlatorientáltabb a felsőoktatás, ám szerintem hiányoznak a nem szakmai tantárgyak, témák. Például hogyan legyünk sikeresek, vagy hogyan tervezhetjük meg a karrierünket, vagyis a dolog mentális része. Az ehhez a szakmához szükséges tudást a gyakorlatban lehet elmélyíteni, ezért van óriási felelőssége a piaci szereplőknek az iparági edukációban. Mi az élen járunk ebben.

A marketing az egyik legnépszerűbb szakma, ráadásul rengeteg önjelölt „szakemberrel” találkozhatunk e területen, akiknek jó, ha nincs minőségi ellenőrzés, és a zavarosban halászhatnak. Mi két dolgot tehetünk ez ellen: az egyik, hogy ügynökségi szinten példát mutatunk, a másik, hogy felhívjuk ezekre a jelenségekre a figyelmet, kizárólag segítő szándékkal.

NM: Több felsőoktatási intézményben is tanítok, és tapasztalok egyfajta érdekes kettősséget. Élvezem, amikor kiállnak szakdolgozatot védeni a diákok, hiszen összeszedetten, céltudatosan vezetnek le egy-egy koncepciót, hipotéziseket igazolnak tizenöt percben.

Az az érzésem, nemegyszer rosszul mérik fel, hogy valójában mire is képesek, és gyakran nincs igazán elképzelésük arról, hogy milyen területen szeretnének elhelyezkedni. Nem mindig könnyű feloldani bennük azt az ellentmondást, hogy jól képzettek, ám nincs tapasztalatuk. Sok okos ember ül az iskolapadban, nagyon jó gondolatisággal, de előfordul, hogy hiányolom belőlük az alázatot és az önismeretet, amelyek viszont alapvető pozitív tulajdonságok.

Nagy Márton és Hinora Ferenc – Fotó: Valuska Gábor

Felszívja a pályakezdőket a piac?

NM: A munkaerőhiány miatt igen. Ma egy pályakezdőnek az iskolát elvégezve jó esélyei vannak arra, hogy elhelyezkedjen egy klassz helyen. A türelem, a kitartás és a pozitív hozzáállás már más kérdés…

HB: Szerintem sok múlik a kémián is. Mi szívesen fektetünk energiát egy pályakezdő gyakorlati tudásának a megalapozásába, de a kérdés az, hogy működik-e a kémia, hogy hogyan viszonyul a közös munkához, milyen neveltetést kapott, milyen fajta szorgalommal, alázattal áll a munkához. Mi mindannyian végigjártuk a ranglétrát, tudjuk milyen az, amikor a gimnáziumból kijőve az egyetemmel párhuzamosan elkezdtünk dolgozni.

Fél-egy év alatt akarnak realitást nélkülöző karrieríveket bejárni. Sajnos az idegennyelv-tudás terén még mindig nagy a hiányosság, sokaknak nincs még meg a nyelvvizsgájuk, amikor befejezik az egyetemet, vagy ha mégis, nem tudják használni a nyelvet munkakörnyezetben. Azt gondolom, hogy a marketing területén elvárásnak kell lennie, hogy mindenki operatív szinten beszélje a nyelvet.

KG: A fiatalok a digitális marketinggel kelnek és fekszenek, ezért a felhasználói szintű ismereteik révén azt hiszik, hogy szakemberek is. A másik, hogy rengeteg alacsony színvonalú képzés van, akkreditáció nélkül működő szervezeteknél jó nevű előadókkal meghirdetve. Gyakran tapasztalom, hogy valaki, aki elvégzett egy tanfolyamot, már azt gondolja, hogy ő digitálismarketing-szakember. Az interjún pedig kiderül, hogy alapvető fogalmakkal sincs tisztában, nem ismeri a piac szereplőit, nem tudja, hogy egy digitálismarketing-stratégiát hogyan kell felépíteni, vagyis épp azt, hogy ez csak a többi területtel szorosan együttműködve lehetséges.

HF: Mi továbbra is hiszünk a pályakezdőkben, hiszen az elmúlt tizenhét évben sokuknak adtunk lehetőséget, és ez a jövőben is így lesz.