Kövess minket!

Médiapiac

A médiakoncentráció mérésének néhány módszertani kérdése

A médiakoncentráció definiálása és mérése régóta kutatott kérdés az akadémiai szakirodalomban, de a szabályozásban is egyre nagyobb a jelentősége. A hagyományos média korában sem volt egyértelmű válasz arra, hogy miként kell mérni a koncentrációt, az új média térhódítása és a médiafogyasztási szokások átalakulása azonban minden korábbinál nagyobb kihívások elé állítja a téma szakértőit.

A médiakoncentráció esetében jellemzően a tulajdonosi koncentrációról beszélünk, vagyis arról, hogy egy tulajdonos vagy tulajdonosi kör kezében mekkora piaci tulajdon összpontosul. Mint minden más iparágban, a médiában is fontos, hogy a piacon verseny legyen, ne alakuljon ki monopólium, hiszen a verseny csökkenése magasabb árakhoz, kisebb választékhoz, szegényesebb szolgáltatáshoz vezet. Nem véletlen, hogy bizonyos értékhatár fölött mindenhol versenyhivatali engedélyhez kötik a vállalati fúziókat, felvásárlásokat.

A média esetében azonban nem csak az általános versenyszabályozás érvényesül, ebből a szempontból más, mint a legtöbb iparág. A média egyben a nyilvánosság piacát is jelenti, és a nyilvánosság egy demokratikus országban a politikai, társadalmi, kulturális fejlődés talán legmeghatározóbb eleme. Ha csökken a nyilvánosság terén a sokszínűség, akkor annak elsősorban nem gazdasági következményei vannak, sőt, a legkevésbé ez a fontos: sokkal nagyobb hatású a közbeszédre, a közgondolkodásra gyakorolt hatás. Kevesebb vélemény jelenik meg, elmaradnak a viták a fontos társadalmi kérdésekről, nincsenek érvek és ellenérvek, a tömegek manipulálhatóvá válnak.

Magyarországon a médiakoncentráció és a sokszínűség kérdése nincs igazán napirenden még a szakmai közbeszédben sem, a Gálik Mihály médiaközgazdász által szerkesztett A médiakoncentráció szabályozása című, 2011-ben kiadott könyvön kívül nem jelent meg komolyabb ezzel foglalkozó magyar nyelvű szakirodalom, ezen kívül néhány tanulmány és cikk említhető még a témában. Sem az 1996-os első médiatörvény (1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról), sem pedig a korábbinál sokkal enyhébb koncentrációs szabályozást előíró jelenlegi médiatörvény (2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról) megalkotását nem kísérte érdemi szakmai vita, soha nem derült ki, hogy a törvényalkotó milyen logika mentén gondolkodott a szabályok megalkotásáról.

A szakmai vita hiánya azért is sajnálatos, mert a médiakoncentráció és a sokszínűség területén számos izgalmas kérdés van, a technológiai fejlődésnek köszönhetően rengeteg módszertani probléma jelent meg az elmúlt években. A médiafogyasztási szokások megváltozása, a teljes médiatérkép átalakulása Magyarországon is jól érzékelhető, ráadásul kis országként és kis piacként a koncentráció változása sokkal inkább érezhető nálunk, mint egy nagyobb országban. Már csak ezért is érdemes végiggondolni néhány olyan jelenséget, amelyet a jövőben kutatni kellene, legalábbis ha a magyar médiapolitika meg szeretné akadályozni a médiatartalmak sokszínűségének drámai beszűkülését.

 

A sokszínűség mérésének nehézségei

Hagyományosan elfogadott állítás, hogy a nyilvánosság szerkezetét elsősorban a hír- és információs tartalmak piaca határozza meg, hiszen általa szerzünk információkat a politikai, gazdasági történésekről, a szűkebb és tágabb környezetünk legfontosabb eseményeiről. Adottnak vesszük, hogy egy híradó sokkal inkább alakítja a közvéleményt, mint egy szórakoztató műsor, egy minőségi napilap számottevően több információt tartalmaz, mint egy bulvárlap. Ez az állítás azonban azt feltételezi, hogy a műfajok egyértelműen elválaszthatók, a hír- és a szórakoztató tartalmak megkülönböztethetők egymástól, holott ma, az infotainment világában ez egyáltalán nem így van. Egy magyarországi televíziónézőnek nem kell megmagyarázni, hogy mit jelent a híradó elbulvárosodása, s feltehető a kérdés, hogy ha egy aktuális társadalmi probléma megjelenik egy napi sorozatban, és azt akár hosszú időn keresztül különböző szempontokból megvilágítja, nem befolyásolja-e jobban a közvéleményt, mint ugyanezen időszakban a tévéhíradó. A korábbi politikai/közéleti vs. bulvár felosztás ma már aligha használható kiindulópontként, nem lehet műfaji alapon azonosítani azokat a tartalmakat, amelyek a közgondolkodást alakítják.

Hogy még érdekesebb legyen a helyzet, a különböző műfajok között egyfajta átjárás is van. Sok borús elemzést lehet olvasni arról, hogy a fogyasztók nem értékelik a minőségi tartalmakat, nemhogy pénzt, de még időt és figyelmet sem szánnak rájuk, sokkal inkább a kisebb erőfeszítést igénylő szórakoztató tartalmakat keresik. Ma már jellemzővé vált, hogy a minőségi sajtó által feltárt ügyek leegyszerűsített formában tovább élnek a bulvármédiában, aztán véleménycikkek tucatjainak adják apropóját, egy-egy médiasztori életciklusa tehát kifejezetten hosszú lehet. Lehetséges, hogy az eredeti forrás révén nem sokakhoz jut el a tartalom – mert például egy kis példányszámú lapban vagy egy kevesek által olvasott hírportálon jelent meg –, de az újrafeldolgozásoknak köszönhetően széles tömegeket érhet el. Így ha a minőséginek nevezett médiumok fogyasztási mutatóiból indulunk ki (például hányan olvasnak egy lapot), nem kapunk pontos képet a sokszínűségről, hiszen csak a fogyasztók egy szűk köréhez jut el a közéleti tartalmak széles választéka. A bulvármédiában is megjelennek ugyanakkor – más formában, más feldolgozásban – olyan hírek, információk, amelyek eredetileg a minőségi médiából indultak.

A koncentrációszabályozás jelenlegi logikájában érdekes kérdés az is, hogy mennyire ismerhetők meg a tulajdonosok. A nagy amerikai vagy nyugat-európai médiacégek befektetései, különösen, ha tőzsdei vállalkozásokról van szó, jól ellenőrizhetők, lehet tudni, hogy e cégeknek milyen érdekeltségei vannak. A magyarországi médiatulajdonosok feltérképezése nem ilyen egyszerű, gyakran oknyomozó újságírók próbálják feltárni, hogy ki is áll egy médiavállalat mögött. Ráadásul nem is feltétlenül kell kimutatható tulajdonosi koncentráció ahhoz, hogy a közönség számára a sokszínűség érezhetően csökkenjen. Míg a kilencvenes években a külföldi befektetők megjelenése, az elmúlt néhány évben a magyarországi befektetők térnyerése volt jellemző. Gyakran lehetett hallani korábban a „ballib média hegemóniájáról”, mint ahogy ma arról, hogy „a Fidesz letarolja a médiát”. Ezek természetesen nem tekinthetők tudományos megállapításoknak, de azt azért jól tükrözik, hogy a médiarendszer átalakulása sokak számára csapódhat le a sokszínűség csökkenéseként. Akár a külföldi szakmai, akár a magyarországi politikaközeli befektetők kerülnek túlsúlyba egy bizonyos időszakban, érezhető a nyilvánosság átalakulása még akkor is, ha adott esetben a tulajdonosi koncentráció kiszámítása nem igazolja a sokszínűség változását.

 

Az új média hatása

A koncentrációszámítás terén a legnagyobb kihívást kétségtelenül az internet térhódítása, a médiafogyasztási szokások átalakítása jelenti. Könnyű lenne azt mondani, hogy az internet-hozzáféréssel rendelkezők végtelen tartalomkínálatot érnek el, és így a médiakoncentráció már egyre kevésbé érdekes, hiszen a jelenlegi internetellátottság mellett a nyilvánosságot már aligha tudja befolyásolni. Ez azonban messze nincs így, mind nagyobb annak a szerepe, hogy a keresleti oldal, vagyis a befogadó mennyire képes feldolgozni a rendelkezésre álló tartalmakat. Nagyon sokan vagyunk olyanok – alighanem ennek a cikknek az olvasói mind közéjük tartoznak –, akik megtalálunk mindent, ami érdekel bennünket, tudatosan szelektálunk a fontos és a kevésbé fontos információk között. A médiafogyasztók jelentős része azonban nem rendelkezik ezzel a képességgel, nem tudja megkülönböztetni a hiteles és a kevésbé hiteles forrásokat, nem találja meg azokat a tartalmakat, amelyek érdekesek számára.

A fenti jelenség nem is annyira a médiafogyasztáshoz, mint inkább a szélesebb értelemben vett információs társadalomhoz kapcsolódó kérdés: a digitális írástudatlanság ugyanis nemcsak az eszközhasználat, illetve a hozzáférés nehézségét jelenti, hanem a felhasználói járatlanságot, a tudatosság hiányát is. Ez utóbbi számottevően nehezebben definiálható és mérhető, mint a hozzáférés vagy eszközhasználat problémája, de minden tapasztalat szerint sokakat érint: hiába érhető el az online tartalmak széles választéka, és jellemző a vélemények sokszínűsége, a tájékozódási források köre meglehetősen szűk, még az internethasználók közül is sokan a hagyományos médiából szerzik be a híreket. A Mérték Médiaelemző Műhely és a Medián nemrégiben publikált kutatása szerint a megkérdezetteknek csak a harmada (34 százalék) vallotta, hogy rendszeresen tájékozódik közéleti/politikai hírekről az interneten, és további 19 százalék alkalmanként teszi ezt. Ennél sokkal jelentősebb a televízió, sőt valamelyest még a rádió szerepe is. Az internet és a szélesebb értelemben vett új média fogyasztása így nagyon sokrétű: a fogyasztók egy része számára valóban minden korábbinál sokszínűbb tartalomkínálatot jelent, széles fogyasztói csoportok esetében azonban alig-alig van hatással a tájékozódásra.

Legalább ennyire izgalmas a közösségi oldalak hatása. Egyrészt számolni kell azzal, hogy új, gyorsan óriásira nőtt szereplők váltak meghatározóvá a nyilvánosság alakításában, gondoljuk csak a Facebookra. Nem tudjuk pontosan, hogy milyen algoritmusok szerint működik a közösségi oldal, mi határozza meg a posztok láthatóságát, hogy döntenek a feljelentésekről, mi alapján tiltják le valakinek/valaminek a profilját. Egy olyan szereplő lépett be – ráadásul rögtön globális játékosként – a piacra, amelyről valójában keveset tudunk, szoftverek és algoritmusok döntik el esetében – akár egyik napról a másikra változtatható módon –, hogy a felhasználók milyen információkhoz jutnak hozzá. A közösségi oldalak látszólag rendkívüli módon demokratizálták a nyilvánosságot, gyorssá és hatékonnyá tették az információk áramlását, valójában azonban komoly kockázatok is vannak a tájékozódási források terén betöltött túlzott szerepükben.

A közösségi oldalak használói nemcsak a mainstream média szerkesztett tartalmaiból, hanem a saját ismerőseik által megosztott hírekből is tájékozódnak. Ennek is megvannak a maga kockázatai, a felhasználó ismeretségi köre jellemzően olyanokból áll, akiket hasonló dolgok érdekelnek, akik hasonló értékrendet vallanak. Kialakulnak olyan véleménykörök, ahol leginkább az egymással egyetértők kommunikálnak, meg is erősítik egymást véleményükben, és egyre kevésbé találkoznak más érvekkel, más megközelítésekkel. Elvileg tehát rendelkezésre áll az online médiatartalmak végtelen kínálata, de egy olyan felhasználó, aki túlságosan is épít a közösségi oldalakon az ismerősei megosztásaira, és nem keresi tudatosan az ettől eltérő hírforrásokat, nagy valószínűséggel csak a valóság egy szűk szeletét vagy éppen torzult formáját érzékeli.

Könnyű belátni, hogy a demokratikus nyilvánosság működése szempontjából ez kifejezetten negatív fejlemény. A közéleti viták alapja, hogy a felek megpróbálják megérteni a másik fél érveit, és azokat cáfolják. Ha valaki nem találkozik ezekkel az érvekkel, sőt még azokkal az információkkal sem, amelyekből mások a saját következtetéseiket levonták, könnyen gondolhatja azt, hogy nincsenek ellenvélemények és alternatív magyarázatok, vagy ha mégis, akkor azok csak egy nagyon elszigetelt csoportra jellemzők, és a tények ismeretének hiányából fakadnak. Ezt a jelenséget a legnagyobb közösségi oldalról Facebook-buboréknak vagy szűrő buboréknak (filter bubble) hívják.

Az új média megjelenésével és terjedésével sokkal bonyolultabbá vált a médiarendszer, mint korábban bármikor. Ma már messze nem elegendő a média sokszínűségének vizsgálatakor a hozzáférési lehetőségeket számba venni, ennél fontosabb, hogy a fogyasztók mennyire képesek a rájuk zúduló információhalmazból a számukra releváns tartalmakat megtalálni. A médiaipar logikája megfordult: a korábbi push modell helyett (tehát amikor a médiavállalatok relatíve szűk tartalomkínálatot állítottak elő, és ezt próbálták „rátukmálni” a fogyasztóra) a pull modell vált jellemzővé (amikor a végtelen kínálatból a fogyasztó választhatja ki azt, amire szüksége van).

Ez szükségessé teszi a médiakoncentráció elemzésének, a szabályozási logikának az újragondolását is. Korábban, a szűkös kínálat idején a termelői oldal szereplői, tehát a médiavállalatok pozíciója volt a meghatározó, a piacszerkezet adta a koncentrációszabályozás alapját. Ma már a médiafogyasztók keresletének korlátossága – nem is annyira pénzügyi szempontból, mint inkább a ráfordított idő és figyelem értelmében – jelenti a szűk keresztmetszetet, a kínálat lényegében végtelen (Chris Anderson híressé vált modelljében, a hosszúfarok-elméletben vég nélküli piacnak, endless marketnak nevezi a tartalomipart). A médiafogyasztás szerkezetét a korábbiaknál sokkal inkább meghatározza a felhasználók viselkedése, ráadásul nemcsak az, hogy mit fogyasztanak, hanem az is, hogy milyen tartalmakat osztanak meg, adott esetben mit állítanak elő ők maguk.

Ezt a paradigmaváltást a sokszínűség vizsgálatakor is figyelembe kell venni. Ezt ugyanis már nem csak a médiavállalatok tulajdonosi szerkezete határozza meg, legalább ennyire fontos a keresleti oldalon a fogyasztást befolyásoló tényezők, illetve a kínálati oldalon az új szereplők, elsősorban a közösségi oldalak megjelenése. Ahhoz, hogy következtetéseket vonhassunk le a magyar médiapiac sokszínűségét illetően, illetve egyáltalán megmondhassuk, hogy az elmúlt években ez miként változott, és milyen teendői vannak a szabályozásnak a koncentráció kérdésében, elsőként a mérés módszertanát kellene kidolgozni. Olyan kérdésről van szó, amelyet ezúttal nem jogászoknak és legkevésbé sem politikusoknak kellene eldönteniük: a módszertan kialakításához a közgazdászok, kommunikációkutatók, szociológusok alighanem többet tudnak hozzátenni, éppen ideje, hogy elkezdődjön ez a szakmai munka.

 

A szerző egyetemi docens, a Mérték Médiaelemző Műhely alapító tagja.

Médiapiac

Kamu folytán került ellenséges tűz alá a Megafon

Avagy a Média1 esete a szakmaisággal. Közleményt adott ki a Magyar Nemzeti Médiaszövetség.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

„Kínos és árulkodó hibába szaladt bele a baloldali Média1, amikor egy paródiaoldalon közzétett képernyőképből kreált valósnak tekintett, a jobboldali média működését lejáratni próbáló hírt” – mutat rá portálunkhoz eljuttatott csütörtöki közleményében a Magyar Nemzeti Médiaszövetség (MNMSZ).

Mi is történt?

Egy blog, amely főként a jobboldali sajtó lejáratására fókuszál, olyan fotót tett közzé, amely a Megafon egy állítólagos bakijára hívta fel az olvasói figyelmét. A mémben minden alap nélkül úgy állították be Kötter Tamást, mint a Magyar Péter-ügy kapcsán egy központi akaratot levezényelni próbáló médiaszemélyiséget.

Ezt tálalta valós hírként a „Véletlenül a központból jövő utasítást is kiposztolta a Megafon egyik tagja, amikor Magyar Pétert támadta” című cikkében a Média1. Az azóta helyesbített bejegyzésről végül a Telex rántotta le a leplet.

Fokozott felelősség az újmédia korában

Az eset kapcsán az MNMSZ közleménye arra figyelmeztet, hogy a politikai elfogultság nem írhatja felül a szakma alapvető szabályait, és hogy az újságírás etikai normáinak betartása mellett az újságírók feladata forrásaik alapos vizsgálata is. „Különösen fontosnak tartjuk ezt az újmédia korában, amelyben már szinte minden képet, hangot és állítást lehet manipulálni. Ezekben az időkben határozottan felértékelődik a szakmai normákra szigorúan hagyatkozó professzionális szerkesztőségek munkája” – teszi hozzá az újságírószervezet közleménye.

Az MNMSZ hangsúlyozza, hogy az írott szónak teremtőereje van, és kifejezi reményét, hogy „ennek felelősségét még a baloldali médiazsoldosok is érzik”. Hozzáteszik, hogy szövetségük eltökélt szándéka érvényt szerezni a szakmai normáknak a változó médiavilágban is, ezért „erre szólít fel minden, magát újságírószervezetnek tituláló alakulatot”.

Az újságíró-szövetség egyúttal szolidaritását fejezi a hamisan hírbe hozott Megafon egész csapatával.

Tovább olvasom

Médiapiac

Megújul az M2 Petőfi TV

Friss arculattal, új műsorokkal jelentkezik a közmédia zenés ifjúsági csatornája.

Közzétéve:

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) gyártóbázisának épületei és a főváros III. kerületében, Óbudán, a Kunigunda útja 64. alatt, előtérben az M2 Petőfi TV logója, fotó: MTVA/MTI/Zih Zsolt

Az M2 Petőfi TV a Petőfi Rádió műfajgazdag, magyar kínálatához igazodó, sokszínű tartalommal várja nézőit, a fiatalok igényeire szabott, aktuális témákkal – közölte a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Sajtó és Marketing Irodája szerdán az MTI-vel.

A csatorna új, saját gyártásában készült egyedi tartalmakkal, élő közvetítésekkel, fesztiválok, koncertek, szórakoztató programok bemutatásával, filmes és ismeretterjesztő adásokkal, a fiatalok mindennapjait érintő témákkal várja a nézőket.

A megújulás szoros együttműködésben valósul meg a Petőfi Rádióval, láthatóvá téve a rádiós műsorvezetőket.

A közlemény szerint a csatorna kiemelt célja, hogy napjaink magyar slágereinek, a fiatal feltörekvő, értékteremtő zenei teljesítményt nyújtó zenészeknek bemutatkozási lehetőséget biztosítson a Petőfi Rádió tehetségkutató törekvéseivel szoros együttműködésben.

A tavaly októberben megújult rádióadónak már több ezer felvételt küldtek az új, valamint a széles körben még nem ismert előadók.

Tehetségük kibontakoztatásában, dalaik terjesztésében vállal hangsúlyos szerepet – műfaji megkötés nélkül – a magyar zenei médiumok között egyedüliként a két csatorna – emlékeztetnek a közleményben.

Mint hozzáteszik, a tehetséggondozás mellett fontos törekvésük a múlt könnyűzenei örökségének gondozása, hogy a hazai könnyűzene legendás alakjait közelebb hozzák az ifjúsághoz. A nézők ennek részeként több évtizede készült, zenei ritkaságnak számító archív koncertfelvételeket, interjúrészleteket is láthatnak.

Íme az újdonságok

Az elmúlt évekhez hasonlóan minden hétköznap 21 órától élő műsor várja majd a nézőket. Az Esti Kornél című műsorban különböző zenei formációk aktualitásait mutatják be, de előtérbe kerül az előadók színpadon túli élete, például kedvenc sportjuk, hobbijuk vagy karitatív tevékenységeik.

Az adások továbbá rávilágítanak arra is, hogyan kapcsolódik össze a zene egyéb művészeti és más területekkel. A műsorvezetők között a már jól ismert csatornaarcok szerepelnek, így Csitári Gergely, Pató Márton, Csapó Dóra, Hernandez Vivien, Matthesz Flóra és Tótfalusi Fanni.

A tévéadó újdonságai közé tartozik az élő műsor után következő zenés kívánságműsor. A Mit kíván? című műsor adásaiban válogatást adnak a Petőfi Rádió kívánságműsorának legnépszerűbb dalaiból, valamint zenei témákban megszólaltatják az utca emberét.

Szombat esténként 20 órától a Petőfi Rádióból ismert műsorvezetők, Mák Kata, Fekete László, Habóczki Máté, Szani Roland és Szikora Tamás várják a nézőket a Házibuli című zenés műsorral. Minden adás egy hazánkban népszerű zenei stílust, illetve sokakat foglalkoztató, a dalokban gyakorta megjelenő emberi érzelmet jár körbe különböző rovatokban.

Az adások után szombaton 22 órától koncert- vagy zenés filmet ad a csatorna.

A csatorna népszerű koncertműsora, az Akusztik továbbra is jelentkezik vasárnaponként 20 órától, valamint folytatódik az A38 hajó színpadán és a Kulisszák mögött – az A38 hajón, az A38 Archív és az A38 BESZTOF a zenei szerkesztők válogatásában, a legjobb hazai produkciókkal, érdekességekkel – olvasható a közleményben.

Tovább olvasom

Médiapiac

Vizsgálat indult az EU-ban az Apple, a Google és a Meta ellen

Az Európai Bizottság vizsgálatot indított az Apple, a Google és a Meta vállalat ellen, hogy megfeleltek-e a digitális piacokról szóló szabályozásnak (DMA) – jelentette be Margrethe Vestager digitális korra felkészült Európáért felelős uniós biztos.

Közzétéve:

MTI/EPA/Caroline Brehman

Margrethe Vestager brüsszeli sajtótájékoztatóján közölte:

az előzetes vizsgálatok eredményei szerint feltételezhető, hogy az érintett vállatok nem kezdték meg a hónap elején életbe lépett, átjárhatósággal és versennyel kapcsolatos előírásokat tartalmazó szabályozás szerinti kötelezettségek betartását.

A szabályozás szerint az “alapvető platformszolgáltatásokat” nyújtó, kapuőrnek nyilvánított vállatoknak fel kell számolniuk azokat a zárt technológiai rendszereket, amelyek a fogyasztókat egyetlen vállalat, főként saját termékeinek vagy szolgáltatásainak használta felé terelik. Kiemelte, a szabályozás előírja, hogy a vállalatoknak lehetővé kell tenniük, hogy “ingyenesen tereljék” a felhasználókat alkalmazásboltjain kívüli ajánlatokhoz.

Az Európai Bizottság szeptemberben hat szolgáltatót minősített kapuőrnek, az Alphabet, az Amazon, az Apple, a ByteDance, a Meta és a Microsoft céget.

Az uniós biztos szerint az Európai Bizottság “gyanítja”, hogy az érintett vállatok által bevezetett intézkedések nem tesznek eleget a DMA szerinti kötelezettségeiknek. Az uniós bizottság mélyreható vizsgálata során arra keres választ, hogy a Google és az Apple teljes mértékben betartja-e a DMA szabályait, amelyek megkövetelik a technológiai cégektől, hogy lehetővé tegyék, hogy az alkalmazásboltjaikon kívül elérhető ajánlatokhoz irányítsák a felhasználókat. Az uniós bizottság aggodalma szerint a két vállalat saját ajánlataikon kívüli választás esetén “különféle korlátozásokat” alkalmaz, beleértve egyebek mellett díjak felszámolását.

A gyanú szerint a Google nem tartja be azokat az előírásokat, amelyek megakadályoznák, hogy a technológiai óriáscégek előnyben részesítsék saját szolgáltatásaikat a riválisokkal szemben.

“Az Európai Bizottság aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Google és az Alphabet keresőfelületeiken előnyben részesítik saját szolgáltatásaikat” – mondta.

Közölte továbbá: az előzetes vizsgálatok szerint az Apple alternatív alkalmazásboltokra vonatkozó új díjstruktúrája és az Amazon keresési találatokra vonatkozó rangsorolási gyakorlata szintén aggályokat vet fel. Az Apple intézkedései, beleértve a webböngésző keresési képernyőjének kialakítását, megakadályozhatják a felhasználókat abban, hogy gyakorolják a szabad szolgáltatásválasztás jogát saját rendszerén belül. Az uniós bizottság a Meta esetében a felhasználók adatainak kezelése és a díjköteles szolgáltatások fizetési feltételeivel kapcsolatosan vizsgálódik majd – tájékozatott.

Az Európai Bizottság közölte: vizsgálata során bizonyítékokat és információkat gyűjt a felvetődött gyanúk tisztázására, az eljárást 12 hónapon belül le kívánja zárni.

Jogsértés esetén a brüsszeli testület az érintett vállalat teljes, globális forgalmának 10 százalékáig terjedő bírságot szabhat ki. A bírságok ismételt jogsértés esetén akár 20 százalékot is elérhetnek.

Folyatódó jogsértések esetén az Európai Bizottság további lépéseket is tehet, például kötelezheti a vállalatot egy üzletág vagy annak egy részének eladására, vagy megtilthatja a rendszerszintű meg nem feleléshez kapcsolódó szolgáltatások nyújtását.

Borítókép: a Google amerikai informatikai óriáscég logója a Nemzetközi Szórakoztatóelektronikai Kiállításnak (CES) otthont adó épületen Las Vegasban 2023. január 10-én

Tovább olvasom