Médiapiac
″Az új generációkkal már nem lehet erőből kommunikálni″
Ügynökségi oldalról érkezett a Lapcomhoz, korábban több évet töltött külföldön. Kovács Illés Bencét, a cég nemrég kinevezett digitális és fejlesztési igazgatóját arról kérdeztük, hogyan szólíthatja meg a 30–35 év alatti fiatalokat egy printben utazó kiadó, és lesznek-e valaha fizetős tartalmak a hazai online piacon. A Médiapiac május-júniusi számában megjelent interjú most teljes terjedelmében online is olvasható.
Van-e még olyan piac a világon, mint a magyar, ahol ennyire kettévált az online és a printszegmens, és ezt mennyire tartja egészségesnek?
Ha csak a térségünket nézzük: a lengyel, a cseh és a szlovák lappiac kifejezetten erős, ami nyilván a kiadók és termékeik társadalmi beágyazottságára vezethető vissza. Ezek a társadalmak ragaszkodnak ahhoz, hogy papíron olvassák a híreket, vagy a printmárkák online tartalmait keresik, választják. 2005 és 2008 között, amikor Ausztrália legnagyobb városában éltem, rendszeresen forgattam a The Sydney Morning Heraldot, ami ott „a” napilap. A hétvégi mellékleteit külön meg lehetett venni, ezek vaskos, sokoldalas magazinok voltak. Ezt a jól beágyazott lapot sem hagyta azonban érintetlenül a fogyasztói szokások átalakulása, a hétvégi kiadása lassan sajtpapírrá zsugorodik.
Egyrészt tehát van igazság abban, amit a hazai piaccal kapcsolatban említett, másrészt mindenütt a világon egy irányba mutatnak a trendek. Ugyanakkor a közel kétszáz éves hírlapolvasási szokások nem tűnnek le egyik napról a másikra, a kutatások azt mutatják, hogy 35 év felett az emberek még mindig szeretnek papíralapú újságokat forgatni.
Felmérte már, mennyire erős a Lapcom digitális lába?
Csak két hónapja léptem be (az interjú április 27-én készült – a szerk.), de az „kintről” is jól látszik, hogy a Lapcom erős digitális lábbal rendelkezik. A 2000-es évek eleje óta foglalkoznak ezzel. Itt komoly stáb, fejlesztői kapacitás, külön online tartalom-előállítás van. A szerkezet átalakítására viszont szükség van, másfajta működésre kell berendezkednünk.
Hogyan tudja az X és az Y generáció szokásaihoz igazodó, szöveges tartalmakat gyártó kiadó kiszolgálni a „digitális bennszülötteket”?
Még nem tudom, hogy ezzel a tartalommal ki tudjuk-e. Persze nem kell feltalálni a spanyolviaszt, hiszen látjuk, hogy milyen tartalmakat fogyasztanak a fiatalok. A citizen journalism és a user-generated content (UGC) korában túlzottan kísérletezni sem kell, megteszik ezt maguk a felhasználók. 1998 körül megjelentek az első blogok, majd később a social media, azaz ma már mindenki újságíró lehet, a userek közül pedig folyamatosan emelkednek ki a népszerűvé váló influencerek. A Kisalföldnek, a Délmagyarországnak, a Borsnak és a különféle mellékleteinknek köszönhetően elképesztő mennyiségű és nagyon sokféle tartalmunk van. Bulvár, életmód, gasztró, hírek: minden rendelkezésre áll, ráadásul ezek instant használhatók online is. Az a kérdés, hogyan lehet ezeket olyan formátummá alakítani, amely érdekes a fiatal korosztálynak is. Egyelőre csak sejtéseink vannak.
Mik a sejtései?
Sutba kell dobni azt az önteltséget, ami a médiát és a reklámipart, az egész kommunikációs szakmát jellemzi. A felnövekvő új generációkkal már nem lehet erőből kommunikálni.
 |
Fotó: Réti Dóra
Mit jelent ez mondjuk a BorsOnline-nál?
A bulvár esetében talán könnyebb a dolgunk. Vegyük például a Kardashian családot: náluk minden egyes poszt, videó, kép úgy van kitalálva, hogy hatást váltson ki. Nem bízzák a véletlenre. Egy egész stáb, ha úgy tetszik, egy „szerkesztőség” dolgozik ezen. Ha viszont megnézzük a hazai hírességek Instagram– vagy Facebook-oldalát, akkor azt láthatjuk, hogy néhány kivételtől eltekintve nincs minőségi és tervezett tartalom-előállítás. Ha valamiben lehet szerepe egy kiadónak, akkor abban mindenképp, hogy segítsünk nekik, végső soron egymáson.
Jó ideje közhelynek számít a piacon, hogy az audiovizuális tartalmak lenyomják a literálisakat. Mit kezdhet ezzel egy alapvetően szöveggyárként működő, printvezérelt kiadó?
Itt sem kell feltalálni a meleg vizet. Hagyományos értelemben véve a történetmesélés szöveges formátumú, amit egy-két képpel illusztrálunk. Fordítsunk a dolgon: a képregényformátummal – ami most a hollywoodi filmgyártás fő forrása – ugyanazt a sztorit el lehet mesélni képekkel. Magyarán ugyanazt a cikket más formátumban kell eljuttatni egy 40 és egy 28 éveshez. Mi most azon dolgozunk, hogy a történeteinkhez adjunk vizuális lábat, mert csatornafüggő, hogyan adunk el egy tartalmat.
Ha csak a két sikertörténetet, a The New York Times és a The Washington Post példáját nézzük, ehhez a teljes szerkesztőségi rendszert át kell alakítani, mélyen bele kell nyúlni a vállalati működésbe. Erre van felhatalmazása?
Náluk is szükség volt közel húsz évre ahhoz, hogy felépítsék az új modelleket, most már végre profitot is termelnek. Persze nem biztos, hogy ezek a modellek alkalmazhatóak Kelet-Európában, de ez a két eset is azt bizonyítja, hogy nem kell feladni a történetmesélést, ami a hagyományos újságírásnak is sajátja. Illetve azt is megtanulhatjuk tőlük, hogy az online platformok olyasmit nyújtanak a kiadóknak, amire a print önmagában nem képes. A mérhetőséget, az adatokat. Mert egy újságnál legfeljebb csak azt tudom, hány példányt adtam el, körülbelül hányan vették a kezükbe, és meg tudom becsülni, mennyi időt töltött az olvasó egy cikk felett. Az online megjelenésnél viszont egy jó adatelemző csapat ennél százszor több és pontosabb információt szállíthat segítve a szerkesztőséget abban, hogy az optimális mutációkat, formátumokat elkészíthesse. Magát a kiadót pedig abban, hogy mibe és mennyit kell invesztálni ahhoz, hogy pénzt keressen, és ebből a hírszolgáltatást és a köz szolgálatát finanszírozni tudja.
 |
| Fotó: Réti Dóra |
Az imént említett amerikai piacvezető lapok vagy a skandináv, szlovák modell sikeressége is azt bizonyítja, hogy a hirdetések önmagukban nem elegendők, előbb-utóbb pénzt kell kérni az online tartalomért is. Lesz-e valaha ilyen Magyarországon?
Miért ne lehetne?
Eddig senkinek sem sikerült.
Ha lenne jó termék, akkor el lehetne adni.
A Lapcom melyik online tartalmáért fizetne az olvasó?
Vannak helyi híreink, elemzéseink, vannak magazintartalmaink. Ezeket nagy számban fogyasztják, sokan fizetnek értük a standokon, előfizetőként. Egyébként azt gondolom, hogy ez hozzászoktatás kérdése. Ott van például a Netflix vagy a magyar piacon beágyazottabb HBO Go. A Hulu modellje arról szól: a user azért fizet, hogy a reklámok ne állítsák meg sorozatnézés közben. Bár az RTL Most nem kér még pénzt, de idővel megteheti: „Előbb akarod megnézni a Barátok közt új részét? Megvásárolhatod.” Úgy vélem, a magyar felhasználók is készek fizetni, ha nem is a tartalomért, de annak egy olyan kiterjesztéséért, ami számukra valamiért értéket jelent. Hogy ez milyen típusú tartalom lesz a Lapcomnál, nem tudom megmondani, de biztos vagyok benne, hogy ez előbb-utóbb hozzánk is begyűrűzik.
Médiapiac
A Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás – bár néha olyannak tűnik
Így használd a közösségi médiás profilodat – II. rész: Sokkal többet szabad annak, aki kritizál vagy parodizál.
Sokan sok mindent közzétesznek a közösségi médiában, ám a megjelenő tartalmakat nem mindig lehet szabadon elvinni, átvenni. A Facebook és a többi információs közösségi médiafelület tehát nem olyan, mint az utcai lomtalanítás, onnan nem lehet mindent hazavinni, ami csak tetszik. Bizonyos esetekben azonban mégis. Hogy mikor, arról a médiahatóság adott útmutatást.
Mind többször hallani, hogy a közösségi média egyre inkább az álhírek, a hitvány információk és performanszok gyűjtőhelyévé silányul. Ennek ellentmond, hogy megannyi olyan tartalom lelhető fel a különféle platformokon, amelyeket utóbb – bármilyen céllal – idéznénk. De milyen szabályok kötik azt, aki részben vagy egészben átvenné mások bejegyzését? A kérdést a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakemberének, Fáczán Gábornak tette fel a Médiapiac.com.
Előnyben a humorista
A szervezet Online Platformok Főosztályának vezetője azzal kezdte: attól függ, milyen minőségű tartalomról van szó. Ha szerzői alkotásról, vagyis például zenéről, videóról, irodalmi műről, úgy a szerzői jog szabályai alapján feltételezni lehetne, hogy minden esetben engedélyt kellene kérni az eredeti alkotás szerzőjétől, hogy posztolni lehessen a tartalmakat. – Ugyanakkor – mutatott rá a főosztályvezető – akadnak bizonyos kivételek.
A felhasználók mások posztjait engedély nélkül is felhasználhatják, ha kritikát fogalmaznának meg azzal kapcsolatban, ha paródiát készítenének, de akkor is, ha véleményüket fejeznék ki vagy tudósítanak, beszámolnak róla. A kutatás is olyan eset lehet, amikor nem kell beszerezni a bejegyzés eredeti szerzőjének engedélyét.
A főosztályvezető megemlítette, a kérdés kapcsán maga a Facebook is ad iránymutatást arról, miként érhető el, hogy a felhasználó által közzétett tartalom ne sértsen szerzői jogot. Eszerint attól, hogy egy tartalmat megvásárolt az adott felhasználó, vagy az interneten talált egy képet, amit posztolni szeretne, még megsértheti a szerzői jogot. A platform ezért azt tanácsolja, hogy védett tartalom megosztása előtt általában véve tanácsos írásos engedélyt kérni a szerzőtől. – Egy ismert sportolóról készült kép közzététele előtt érdemes tájékozódni, hogy az adott felvétel élvez-e szerzői jogi védelmet. Ha igen, engedélyt kell kérni a fotó eredeti posztolójától – húzta alá Fáczán Gábor.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett, sokan idejük igen jelentős részét töltik ezen a felületen. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, fénykép.
Jakubász Tamás
Médiapiac
Átadták a 42. Magyar Sajtófotó Pályázat díjait
A 42. Magyar Sajtófotó Pályázat MÚOSZ Nagydíját Mohos Márton, az André Kertész Nagydíjat pedig Erdős Dénes vehette át csütörtökön Budapesten, a pályázat képeiből rendezett kiállítás díjátadóval egybekötött megnyitóján.
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Nagydíját Mohos Márton (24.hu) Fokozódó nyomás a magyar-szerb határon című sorozatával nyerte el, a legjobb emberközpontú dokumentarista fotográfiáért járó André Kertész Nagydíjat pedig Erdős Dénes (The Associated Press) A lakhatás alapjog című sorozata érdemelte ki. A fotóriporteri életműdíjat Balogh László vehette át.
A kiállítást Karikó Katalin nyitotta meg. A Nobel-díjas kutatóbiológus fontosnak nevezte a fotóriporterek munkáját és a képeket, amelyek üzenetet hordoznak. Karikó Katalin szerint a fotózás és a tudományos kutatás abban hasonlít egymásra, hogy az emberek látják az eredményeket, de nem tudják megnevezni, hogy azt ki hozta létre, kinek a munkája áll mögötte.
Karikó Katalin felidézte, hogy az általános iskola ötödik osztályában a fotószakkör tagja volt, képeket hívtak elő, fixáltak, szárítottak, a tanár fényképezőgépével készítettek fotókat. Nyolcadikos korában az országos élővilág versenyen harmadik helyezést ért el és jutalmul egy Smena fényképezőgépet kapott, amellyel a családról, az iskoláról és a barátokról készített képeket. Ezt a gépet később a Szegedi Tudományegyetemnek ajándékozta – tette hozzá.
Karikó Katalin a megnyitón megkapta Koszticsák Szilárdnak, az MTI/MTVA fotóripoterének fotóját, amely a Nobel-díj átadása előtti napon készült róla és Krausz Ferenc fizikusról a svédországi magyar nagykövetségen.
Kőrösi Orsolya, a 42. Magyar Sajtófotó Kiállításnak helyet adó Capa Központ ügyvezető igazgatója emlékeztetett arra, hogy tavaly ünnepelte fennállása 10. évfordulóját a fotográfiai központ, és az alkalomból megnyílt a Robert Capa munkásságát bemutató állandó kiállítás is. Az első emelet termeit is felújították, így a sajtófotó-kiállítás is megszépült környezetben várja a látogatókat – mondta.
Kitért arra is, hogy jövő szerdán Burger Barna-emlékkiállítás nyílik a Természettudományi Múzeumban a 2017-ben elhunyt fotóriporter Kék vándor című könyvéből.
A Magyar Sajtófotó Pályázatra ebben az évben 250 fotográfus 2470 pályaművel, összesen 6801 képpel nevezett – hangsúlyozta Bánkuti András, a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztályának elnöke, hozzátéve: Az év fotói 2023 című évkönyv a kiállítás megnyitójával egy időben jelenik meg.
Bánkuti András átadta a sajtóban dolgozó fotóriporterek teljesítményét, életművét elismerő Arany Kamera-díjakat is, amelyet minden évben hárman kapnak meg. Idén Balázs Attila fotóriporter (MTI/MTVA), Révész Tamás fotóművész, fotóriporter és Szlukovényi Tamás fotóriporter, kurátor, a 42. Magyar Sajtófotó Pályázat zsűrijének elnöke kapta meg az elismerést.
A csütörtöki eseményen átadták a sajtófotó pályázat tizennégy kategóriájának első három díját és számos különdíjat is, amelyeknek nyerteseit már februárban nyilvánosságra hozták.
A Magyar Sajtófotó kiállítás június 2-ig tart nyitva a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.
Borítókép: A díjazottak a 42. Magyar Sajtófotó Pályázat eredményeit ismertető sajtótájékoztatón a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) székházában 2024. február 15-én
Médiapiac
VIP különkiadással indul a Zsákbamacska április 27-én
Új műsorvezető párokkal és új játékokkal tér vissza a TV2 képernyőjére a Zsákbamacska. A második évadban Szente Vajk és T. Danny, valamint Marics Peti és Pető Brúnó garantálják a jó hangulatot.
Április 27-én szombaton VIP adással indul a Zsákbamacska második évada a TV2-n. Az évtizedek után tavaly visszatért műsor sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 2023-as év legnézettebb műsora volt a tavaly március 12-én adásba került Zsákbamacska nyitóepizódja mindhárom kiemelt korcsoportban (A18-59, A18-49, A4+).
A teljes lakosság körében ez 1,3 milliós átlag nézettséget (AMR) jelentett.
A mostani különkiadásban Demcsák Zsuzsa, Stohl András, Sydney van den Bosch, Ördög Nóra, Krausz Gábor, Lékai-Kiss Ramóna, Gáspár Győző és Gáspár Bea, valamint Tilla és a Kincsvadászokból ismert műtárgykereskedő, dr. Katona Szandra játszanak majd, és az első évadhoz hasonlóan jelmezben érkeznek. A fergeteges hangulatú adásban nem csak alkudozás lesz, hanem zrikálás is rendesen, még egy pofon is elcsattan a sztárok között – derül ki a TV2 közleményéből.
A megújult game-show április 29-én folytatódik minden hétköznap este, ezúttal is közel 60 féle játékot próbálhatnak ki a szereplők. A régi jól beváltak mellett olyan látványos és izgalmas próbatételek is lesznek, mint például az óriás társasjáték, ahol a játékos maga a bábu, aki lépked a pályán, de lesz pénzlapátolás bekötött szemmel, és egy különleges golyóderbi, ahol minden a száguldó golyókon múlik, na meg a szerencsén.
Szente Vajk és T. Danny, valamint Marics Peti és Pető Brúnó folyamatosan hozzák a buli hangulatot, de nemcsak ők, hanem a játékosok is, hiszen énekes, táncos performanszokból ezúttal sem lesz hiány. Ahogy értékes nyereményekből sem: több autó is gazdára talál az új évadban, de egyéb értékes tárgynyereményekkel és akár milliós pénznyereménnyel is hazatérhetnek a szerencsések.
A műsorvezetőket most is egy-egy hölgy segíti a vetélkedőben: Kárpáti Rebeka és Stana Alexandra.