Az interjú elsőként a Médiapiac lap 2014. január-februári számában jelent meg.

Szikszai Péter (fotó: Máté Péter)

A különböző csatornák híradóival kapcsolatban ön a tavalyi Korrektúra konferencián azt mondta: „mintha nem ugyanabban az országban élnénk”.

Egész pontosan úgy fogalmaztam: volt néha ilyen érzésem. És hozzátettem azt is, hogy mostanában némileg javult a helyzet, hiszen az elmúlt pár évben sok minden változott a médiapiacon.

Mi minden?

Enyhült a korábbi kemény adok-kapok. Bár most a kampány miatt akadnak fellángolások, és ilyenkor aztán médium médiumnak a farkasa. A mi szakmánkban sajnos nincs összetartás.

Azért nincs, mert a politika rátenyerelt a sajtóra?

De igaz fordítva is: a sajtó tenyerelt rá a politikára. Az MSZP minapi kongresszusán az első sorban újságírók ültek. Mégis, mit kerestek ott? Ugyanezt persze a másik oldalról is el lehet mondani.

Néztem ma az ATV és a HírTV déli híradóját.

És?

És a hírek között alig találtam átfedést, az információk sorrendjéről, hangsúlyairól nem is beszélve. Az önök első három híre az MSZP-kongresszuson elhangzott köteles/börtönös bekiabálásról szólt, aztán jött egy bajnais anyag, majd az, hogy a Jobbik sikkasztással vádolva egykori SZDSZ-es vezetőket feljelentést tett. Az ATV vezető híre az OECD-jelentés kormánykritikája volt, ezt a MOL-részvények eladása követte, majd az, hogy Sólyom László ellenzi a paksi atomerőmű-beruházást. Ezután jött, hogy reptér épül Felcsúton, és csak ezt követően fért be a műsorba a szoci kongresszus.

Hát ezért mondtam, hogy nem ugyanabban a világban élünk! Ha én azt hallom a szoci kongresszuson, hogy „kötél”, az ATV szerint nem hangzott el ilyen. Ha ironizálnék, azt mondanám, azért különbözőek a híradók, hogy ne mindenütt ugyanazt lássuk.

Ugyanazt? Teljesen mást.

A két országos kereskedelmi televízió híradóiban pont ugyanazok a bulvárhírek mennek. Az jobb?

Azok szórakoztatnak. Önök viszont elvileg tájékoztatni, vagy inkább „orientálni” akarnak.

Az ATV-nek, de az RTL-nek is van egy bizonyos szemlélete, csak nem vallja be. Nekünk is van, de mi nem csinálunk belőle titkot. A tulajdonosnak vagy épp egy egyháznak is vannak szempontjai, elvárásai, és mindenki a saját közönségét szolgálja ki. Én úgy tartom korrektnek, mondjuk meg, ki melyik pályán focizik, melyik csapatot erősíti, hogy legyen választása a nézőnek. Nagy-Britanniában vagy éppen az USA-ban nem titok, kit támogat egy újság, senki nem ütközik meg azon, ha a The New York Times Obama mellett kampányol.

Csakhogy a The New York Times publicistája az elnökkel szemben is rendkívül kritikus. Ettől objektív, ettől hiteles. Ezáltal vannak olvasói, előfizetői. Nálunk ez szinte elképzelhetetlen.

Ha az egyik oldal nem hallgatna el ügyeket, nálunk is más világ lenne.

Melyik oldal hallgat el?

A balliberális. Ezért mi rendre az ő torzításainak helyreállításával foglalkozunk, és nincs időnk azon bíbelődni, hogy a saját oldalunk mit hibázott. Az ördögi körből csak akkor léphetnénk ki, ha kölcsönösen betartanánk az alapvető szabályokat, és nem lenne elhallgatás, torzítás. A minap az MTI ugyan kiadta a Mesterházy-féle köteles hírt, de egyetlen vezető internetes portálon sem jelent meg addig, amíg az MSZP elnöke nem cáfolta. Kivártak. Ha Orbán mondott volna hasonlót, biztos másként viselkednek.

Nem biztos.

De. Régóta így van ez. A magyar sajtó szinte összes problémája visszavezethető a rendszerváltás utáni baloldali médiatúlsúlyra.

A HírTV-t 2002-ben azzal a céllal alapították, hogy ellensúlyozza a „baloldali médiatúlsúlyt”. Orbán Viktor azt ajánlotta Medgyessy Péter miniszterelnöknek: módosítsák a médiatörvényt, legyen két közszolgálati csatorna, egy az ellenzéknek, egy a kormánynak. Medgyessy azt válaszolta: akinek tévé kell, vegyen magának.

Valóban ekkor kezdődött az a folyamat, melynek során a jobboldal a vele szimpatizáló vállalkozók segítségével megteremtette a maga médiumait. Égető szükség volt rá. Hadd hozzak egy példát: 2002 után, a szoci kormány idején még az MTV-ben dolgoztam. Egyik nap a Szabadság téri székház előtt tüntetett a Jobbik talán épp a köztévé elfogultsága miatt, ám az esemény egész egyszerűen kimaradt a híradóból. Talán nem láttak ki az ablakon?

Vagy talán nem tartották indokoltnak, hogy beszámoljanak egy akkor marginális, szélsőséges párt akciójáról.

Ha egy ilyen esemény csak úgy elhallgatható, az nem vet túl jó fényt a közszolgálati médiára, de a kereskedelmi tévékre sem, amelyek pedig a MIÉP tüntetéseiről mindig a kopasz, bomberdzsekis fiúkat vágták be a tudósításaikba. Ez a kirekesztés és a manipulálás vezetett el odáig, hogy most a Kuruc.info létezésén kell szörnyülködnünk.

A HírTV indulása szimbolikus, hiszen az életre hívásával a „második nyilvánosság” jegyében hivatalosan is deklarálták: vagytok ti, és vagyunk mi.

Szerintem ezt épp Medgyessy Péter deklarálta az említett nyilatkozattal. Annak idején sem a közszolgálati, sem a kereskedelmi médiumok nem adtak kellő teret a jobboldali politikusoknak és a konzervatív értékrendnek. Nem volt médiaegyensúly.

És most?

Most kezd helyrebillenni.

Kezd?

Sokat javult a helyzet, de amíg az országos kereskedelmi televíziók külföldi tulajdonosai a jelenlegi kormány ellenségei, addig nincs értelme egyensúlyról beszélni.

Most vették meg a TV2-t.

Erről csak pletykát hallani. De hogy az eredeti kérdésére válaszoljak: emlékezetes, hogy az új médiatörvény körüli botrány idején a kereskedelmi médiumok sorra gyártották a médiatörvény-ellenes anyagokat, a külföldi tulajdonos erre presszionálta őket. Vagy nemrég a Sanoma magyarországi vezérigazgatójának érdekeit sértette a kormány néhány terve, erre létrehozta a Hír24 híradót.

Inkább pénzt akarnak keresni, kevés, de alaposan feldogozott hírrel. Oknyomozással önök is próbálkoztak, de mindig csak a balosoknak meg a liberálisoknak mentek, mennek neki.

A híradó drága műfaj, ha pénzt akarnának keresni, kifizetődőbb lenne Bud Spencer-filmet vetíteniük. Ami pedig az oknyomozásunkat illeti, a Célpont című műsorunk riportjai többek voltak próbálkozásoknál. A fénykorunk azonban tényleg az „elmúltnyolcévben” volt, amit az is segített, hogy annak idején volt Zuschlag-, Hunvald- és Hagyó-ügy. Ráadásul a kormányváltás óta eleve kevesebb érdekes információ landol nálunk, mondván, „ezek úgysem csinálják meg”.

Ha azzal kopogna be valaki önhöz, hogy itt egy dossziényi durván kompromittáló adat valamelyik kormánytagról, utánamennének az ügynek?

Volt már fideszes politikusról szóló kritikus anyagunk, de a nézőink nem nagyon szerették, ráadásul ebben a stigmatizált médiavilágban sokkal nagyobb politikai súlya és jelentése volna annak, ha a HírTV leplezne le egy kormánytagot, mintha a másik oldal tenné. Nem nálunk kopogtatnak tehát.

Nem tudom, mi minősül másik oldalnak, de például az Átlátszó számos komoly ügyet felgöngyölített: az MTVA milliárdos külsős beszállítói szerződéseit, valamint trafik- és földügyet, sőt Horváth András NAV-os feltárását is támogatta.

Nem venném el a kenyerüket. Ma nincsenek olyan nagy ügyek, mint annak idején a nokiásdoboz-sztori.

Az MTVA ügyei nem férnének el egyetlen nokiás dobozban.

Bírósági ügy még sincs belőlük. Annak idején a Nokia-dobozos botrány jól mediatizálható történetté kerekedett. Volt egy „áldozat”, a BKV-s Balogh Zsolt, aki terített a mutyizó szocialista főpolgármester-helyettesről, volt is nyomozás. A baloldali sajtó mostani ügyeinek szereplői ezzel szemben láthatatlanok, nincsenek szemtanúk, nyilatkozók, hangfelvételek.

És Horváth András? A volt NAV-os számos találkozót kért kormányzati potentátoktól, köztük Orbán Viktortól. Mindannyiszor lepattant.

Ha Horváth úr tudna konkrétumokat, már biztosan kiszivárogtatta volna a zöld dossziéja tartalmát.

A HírTV hírműsorait hová pozicionálják?

Klasszikus politikai híradót készítünk.

Az MTV-székház 2006-os ostromának közvetítése hozta meg a nagy áttörést.

Akkor valóban kiemelkedő teljesítményt nyújtottunk, ráadásul rajtunk kívül mindenki más csődöt mondott, mind technikában, mind információk terén. Mi szorosan az események ütőerén tartottuk a kezünket, így időben tudtuk, hogy nagy balhé lesz, méghozzá nem a Parlament előtt.

A többi csatorna utcai zavargást, randalírozást közvetített, önök ötvenhathoz mérhető forradalmat láttak az eseményekben.

Az ötvenhatozás nyilván túlzás volt, de abban a sokkhatásban még ez a reakció is érthető. A romániai forradalom óta az első magyar breaking news 2006 szeptembere volt. A másik oldal kizárólag arról beszélt, hogy bántják a szegény rendőröket.

Azt hinné az ember, legalább a hírek terén van objektivitás. De hát nincs.

Egy kerekasztal-beszélgetés során Kotroczó Róbert RTL-hírigazgató felvetette, hogy a szélsőjobboldallal miért kellene objektívnek lenni?

Miért?

Azért, amiért minden mással. Itt bizony kibukott az előítélet. Az ATV-ben hány jobbikos politikust látott? Nálunk ilyen nem fordulhat elő.

Mindenki megfordul a HírTV-ben?

Nem rajtunk múlik, hogy nem. A DK-sok nem jönnek be, a Gyurcsány-érában is mindössze két miniszter fogadta el a meghívásunkat. A baloldali politikusoknak bőven vannak előítéleteik és kirekesztő szándékaik. Nem csoda, hiszen még a Nap-keltében szocializálódtak. Az a műsor volt a média ősbűne.

Miért?

Fábrynak van erre egy jó mondása, de inkább nem idézném. („A Nap-kelte az a műsor volt, amelyben vagy szoptak, vagy szopattak” – a szerk.)

Most a Ma Reggelről mondják ugyanezt.

A Ma Reggelnek azért mégsem egy jobboldali Gyárfás Tamás a producere.

A Nézőpont felmérése szerint az emberek nyolcvan százaléka a hírműsorokból tájékozódik. Aki csupán egy híradót néz, nem tudja meg, mi történt.

Mindenki maga választ csatornát. Megjegyzem, az objektív híradó kevesebb nézőt vonz, mint a véleményes. Amerika három nagy hírtelevíziója közül a CNN a legkevésbé nézett, mert az a legobjektívebb. Nem információéhségből veszünk újságot, hallgatunk rádiót, nézünk tévét.

Hanem?

Hanem hogy jól felhúzzuk magunkat. Ezt neveztem indulati médiafogyasztásnak. Ennek ellenére 2010 után sokkal többet foglalkoztunk közéleti hírekkel, mint pártpolitikával, hagyományos hírtévét csináltunk. A tavaly márciusi hókatasztrófa idején elég kritikusak voltunk a hatóságok tevékenységével. Az árvízi tudósításunk pedig Kamera Korrektúra díjat kapott.

Hogyan alakul a nézettségük?

Katasztrófahelyzetekben magas, egyébként meg a politikai klíma alakítja, így természetesen nem néznek bennünket annyian, mint 2010 előtt. De most is 15.-ek vagyunk 96 csatornából, ami egy hírtelevíziótól elég jó teljesítmény.