Médiapiac
Minden, amit tudni akartál a sorozatokról, de nem merted megkérdezni
„Sorozat azért van, hogy két reklámblokk között is legyen valami a tévében.”
(Ismeretlen amerikai tévés producer)
Az első tévéműsor, amit valaha Amerikában, a tévé őshazájában sugároztak, egy reklám volt. A Bulova nevű cég igyekezett rásózni valamit a nézőkre, akik minden bizonnyal kiguvadt szemmel nézték a fekete-fehér mozgóképet, de mégsem rohantak vásárolni. Ettől még ez a momentum alaposan rányomta a bélyegét a televíziózásra.
Amikor az első szabályozások megszülettek az 1950-es években, az amerikai médiahatóság pont azt tette világossá, hogyan adható le valami olyan is a tévében, ami nem arról szól, hogy vegyél ezt vagy azt. Szépen meghatározták, hogy egy órán belül hány perc reklám kerülhet képernyőre. Ezzel párhuzamosan született meg az első tévés formátum is, a szappanoperáé, ami azért jött létre, hogy az időben korlátozott terjedelmű reklámblokkokon felül is lehessen a portékát tolni a ma csak „termékelhelyezésként” ismert, a történetbe épített hirdetés révén.
Élő ember nincs, aki ezt be tudná fogadni. És ez csak a fikciós sorozatokat jelenti, a reality show-kat, a talkshow-kat, a hírműsorokat, a sportközvetítéseket, a gyerekműsorokat és a pornót nem is vettük bele. Elképesztő adat, de mondunk még párat:
- 2002-ben 127,
- 2009-ben 211 sorozat volt látható,
- öt évvel később pedig már 371.
A gyártás tehát valósággal kilőtt. Ám hiába készül 520, 600 vagy akár 1000 sorozat évente, mindegyiket be lehet sorolni pár fő- és valamivel több mellékkategóriába.
Napszak szerinti felosztás
A fikciós piacon alapvető különbséget illik tenni a nappali (daytime) és főműsoridős (prime-time) tartalom között – ez lehet az első nagy felosztási kritérium. A dél-amerikai telenovellák és hazai mutációik, valamint az amerikai találmánynak tekinthető szappanoperák a világ országainak nagy többségében napközben láthatók, akkor, amikor a tévét nem a gyerek vagy az apa, hanem az anya, pontosabban a háziasszony nézi.
 |
| Fotó: rtlklub.sajtoklub.tv/Nagy Botond |
Innen a név: ezeket a műsorokat eleinte mosópor- és szappangyártó cégek fi nanszírozták, ők határozták meg, melyik epizód melyik drámai pillanatában nyögi be a főhős, hogy „de azért remélem, X. Y. szappannal mosod ki a vért a takaróból”. A szappanoperát a belőle kinövő telenovellától az különbözteti meg, hogy míg az előbbi nyílt végű, azaz akár az örökkévalóságig is lehet nyújtani, a telenovella zárt végű, 100–120 részes történet.
Mindkettő naponta látható, mindkettő egyórás időtartamú – legalábbis az esetek nagy többségében –, és mindkettőre jellemző, hogy a tehetséges, később fényes karriert befutó színészek sem tekintik zsenántnak a bennük való szereplést.
Szappanopera például a Barátok közt vagy a Jóban-rosszban. Nyitott végű, végeláthatatlan, olcsó műsorok, amelyekben a szereplők jönnek-mennek, a történetbe istenigazából bármikor be lehet csatlakozni, és különösebb agytornát nem igényel a befogadásuk.
 |
| Fotó: Jóban rosszban |
A telenovella idehaza új műfaj, hiszen az RTL II az első, ami ilyet bemutatott az Oltári csajok képében, ami most járhat az ötvenedik epizód környékén (a cikk január közepén készült – a szerk.), azaz még tavasz előtt kifut a tévé műsoráról. A felsorolt magyar példák mindegyikéről elmondható, hogy semmiben nem maradnak el külföldi társaiktól, sem a megvalósításban, sem a témában, sem a forgatókönyvek minőségében.
A Sitcom és a dramedy
A szappanopera után vagy inkább azzal párhuzamosan, mellette jött létre a két legfőbb műfaj, a vígjáték (sitcom) és a dráma. Ez nem a görög felosztás kicsúfolása, az amerikaiak ugyanis a komolyabb témákat drámának nevezik. Egy harmadik is létezik, a dramedy, amely vígjátéki elemekkel tarkított, alapvetően komoly kérdéseket feszegető sorozat, esetleg fordítva, vicces alaphelyzetre építő, de komoly elemekkel megtűzdelt történet.
A két fő kategória közül a sitcom jellemzője, hogy kereskedelmi félórás tartalomról van szó, azaz nettó 18–2 percről, és – ahogy a nevéből is adódik – vicces. 1946 óta létezik, de akkor még nem sitcomnak azaz szituációs komédiának nevezték. Egyébként az angoloknál született meg, az amerikaiak csak 1950 után kaptak rá. A sitcomnak két alfaja van: az egykamerás és a többkamerás változat. A népszerűbb és ismertebb a többkamerás, amit mi itthon az „aláröhögéses” jelzővel szoktunk illetni.
Ezeket a sorozatokat úgy veszik fel, mint egy színházi előadást: a színészek élőben adják elő a jeleneteket a stúdióban a nyitott színnel szemben ülő közönség előtt (epizódonként általában három díszletet szoktak felépíteni egymás mellett), egymás után többször is, majd a végén meghajolnak, és függöny. Azért hívják többkamerásnak, mert ezeket a sorozatokat négy kamerával rögzítik, míg az egykamerás változatot értelemszerűen eggyel. Az utóbbi fi lmszerűbb képet mutat, nincs röhögés alatta, sok benne a külső felvétel, más műfaj tehát.
 |
| Agymenők |
Az itthon ismert sorozatok közül többkamerás az Agymenők vagy a Jóbarátok, egykamerás a Modern család vagy A Hivatal. Magyar példákat is lehet hozni mindkettőre, igaz, a többkamerásra csak régebbieket, ráadásul a magyar sitcomokat nem élő közönség előtt vették fel, hanem konzervröhögést használtak. Ilyen volt a Família Kft., a Tea, a Limonádé, a Pasik vagy éppen az Egy rém rendes család Budapesten című félresikerült próbálkozás. Míg az amerikai tévékben hetente hat-nyolc ilyen sorozat fut, a magyar nézővel a hazai sitcomokat még mindig nem igazán sikerült megszerettetni. Az egykamerás műfaj nálunk sokkal népszerűbb: ilyen a Munkaügyek – a munkahelyi komédiázás, úgy tűnik, bejön a magyar nézőknek is – vagy a Tóth János, de említhetjük a Fapad című elkaszált sorozatot is.
A dramedy nehezebb tészta. 60 perces sorozatokról beszélünk, ilyen az Ugly Betty – Betty, a csúnya lány, az Ally McBeal vagy a Született feleségek (az utóbbi valójában a hibridek hibridje volt, de erre még visszatérünk). Magyar vonalon ide sorolható a Válótársak vagy a Korhatáros szerelem.
A műsorkészítők persze nem tekintik betonba öntöttnek a szabályokat, és időről időre új formátumokat, műfajokat alkotnak. Ilyen többek közt A mi kis falunk, amely egyórás, és hetente jelentkezik, de tőrőlmetszett vígjáték, és nincs benne se dráma, se feszültség. Ez csak egy példája a crossover műfajoknak, hiszen a kelet-európai régióban találni például naponta adásba kerülő egyórás vígjátéksorozatot is.
Az amerikai tévékben és streamingszolgáltatóknál sem minden félórás sorozat sitcom, a Jackie nővér például biztosan nem az, de ha már itt tartunk, a Monk vagy a Psych – Dilis detektívek sem nevezhető drámának csak azért, mert 60 perces. Az izraeli Terápia heti ötször fél órában jelentkezik, mégsem jutna eszébe senkinek vígjátékként meghatározni. Ez azért lényeges, mert egészen 2015-ig az amerikai tévéakadémia az Emmy-díjak kiosztásakor a sorozatokat alapvetően a műsoridő hossza alapján sorolta kategóriákba. Így kaphatta meg például Edie Falco a legjobb vígjátékszínésznőnek járó elismerést 2010-ben a Jackie nővérért.
A dráma
Itt már jóval egyszerűbb a képlet. Nettó 42–46, bruttó 60 perces komoly sorozatokról beszélünk: sok pénzből készülő, nagy szereplőgárdával forgatott szériákról, amelyek között igen nagy számban vannak a tévézés paprikás krumplijai és krumplis tésztái, azaz a nyomozós, a kórházas és az ügyvédes sorozatok. És milyen furcsa, az említett egyszerű ételekhez hasonlóan ezekről is azt hiszi mindenki, hogy szimpla ügy az elkészítésük, pedig nagyon nem az.
 |
| Fotó: Dr. Csont |
A Doktor House, a Gyilkos elmék, a Dr. Csont, A férjem védelmében, a Vészhelyzet és a Helyszínelők mind egy családba tartoznak, az epizodikus szerkezetűbe, ami annyit tesz, hogy ezen sorozatok egyes részei csak annyiban kapcsolódnak egymáshoz, hogy ugyanazok a szereplőik, de az előző heti eset, nyomozás nem befolyásolja a következő epizód történéseit, meg lehet érteni őket magukban is. Ilyen volt a Kórház a város szélén vagy a Klinika is, nálunk meg a köztévés Hacktion. Egy nyomozás, műtét per epizód, mellé némi magánéleti szál, és mehetünk is tovább.
A másik nagy alfaj a szerializált sorozat, ami egy nagy, összefüggő történetet mesél el, és aminek minden részét látni kell, egyébként lemarad az ember.
Ám épp ezért szeretik a streamingszolgáltatók, a Netflix, a Hulu vagy az Amazon, illetve az olyan fizetős kábeladók, mint az HBO: becsábítja hozzájuk és ott is tartja a nézőket. Azért az nem túl valószínű, hogy valaki két évadnyi Trónok harca után lemondja az előfizetését. Ha már belefeccölt annyi időt a történetbe, tudni akarja a végét.
 |
| Fotó: Terápia |
A folytatásos – egyik epizódot a másikba fűző – sorozatok hozták meg a Netflixnek a nagy áttörést. A streamingszolgáltató modellje ugyanis tökéletesen alkalmazkodott a sorozatfüggők tartalomfogyasztásához. Egyszerre kapja meg az ember a 10–13 részes adagját, és ha akarja, akkor megnézi egy ültő helyében, mint egy dupla hosszúságú Tarr Béla-filmet. Ha rászokik egy sorozatra, akkor biztos, hogy rákap egy másikra is, és közben pengeti az előfizetési díjat, esze ágában nincs váltani.
Hazai példának említhetjük a Válótársakat, ami ugyan dramedy, hiszen vicces helyzetekkel és jelenetekkel oldja fel a válás alapvetően komoly témáját, de a történet összefüggő, és ha három részt kihagyunk, akkor lemaradunk a történetben.
Médiapiac
A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket
Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.
Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.
A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.
A sajátot könnyű…
Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.
… és másét?
De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy
többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti
– jegyezte meg Fáczán Gábor.
S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?
– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.
Jakubász Tamás
Médiapiac
Az EU eljárást indított a TikTok ellen a TikTok Lite elindítása miatt
Az Európai Bizottság eljárást indított a TikTok ellen a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály (DSA) alapján, mert előzetes megállapítások szerint a TikTok Lite franciaországi és spanyolországi elindítását megelőzően az üzemeltető nem hozott kockázatcsökkentő intézkedéseket a gyermekek védelmére – tájékoztatott a brüsszeli testület.
Az uniós bizottság közleménye szerint
az eljárás célja annak megállapítása, hogy a kínai ByteDance tulajdonában álló TikTok megsértette-e a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályt, amikor elindította a TikTok Lite-ot Franciaországban és Spanyolországban anélkül, hogy az online óriásplatformok esetében kötelező értékelési jelentést nyújtott volna a lehetséges kockázatok mérséklésére.
Az Európai Bizottság aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a TikTok Lite Task and Reward nevű programot, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy az alkalmazáson belül bizonyos feladatok, így például videók megtekintése, tartalom kedvelése, barátok meghívása során pontokat szerezzenek, az üzemeltető anélkül indította el, hogy előzetesen értékelte volna az azzal járó kockázatokat, különösen a platform függőséget okozó hatásával kapcsolatosan.
Különös aggodalomra ad okot, hogy az üzemeltető nem hozott kockázatcsökkentő intézkedéseket a gyermekek védelmére, ugyanis a TikTokon nem állnak rendelkezésre hatékony életkor-ellenőrző mechanizmusok.
Amennyiben a felsorolt aggodalmak bizonyítást nyernek, a mulasztások a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály vonatkozó cikkeinek megsértését jelentenék – hívták fel a figyelmet.
A TikToknak április 23-ig kell benyújtania a kockázatértékelési jelentését az Európai Bizottság részére, és május 3-ig az összes kért információt a brüsszeli testület rendelkezésére kell bocsátania.
Abban az esetben, ha a TikTok a megadott határidőn belül nem válaszol, az uniós bizottság a szolgáltató teljes éves jövedelmének vagy világméretű forgalmának 1 százalékáig terjedő pénzbírságot, valamint a szolgáltató átlagos napi jövedelmének vagy világszintű éves árbevételének legfeljebb 5 százalékát kitevő kényszerítő bírságot szabhat ki – közölték.
Mivel a brüsszeli testület szerint “fennáll a felhasználók mentális egészsége súlyos károsodásának kockázata”, arról tájékoztatta a TikTokot, hogy ideiglenes intézkedéseket kíván bevezetni a TikTok Lite érintett programjának felfüggesztésére az egész EU-ban a program biztonságosságának értékeléséig.
Az Európai Bizottság emlékeztetett, hogy ez a második eljárás a TikTokkal szemben a hatékony életkor-ellenőrzési mechanizmusok hiánya és a platform feltételezett függőséget okozó kialakítása miatt. A február 19-én kezdődött eljárást a brüsszeli testület azért indította, mert előzetes vizsgálatai alapján a TikTok “feltételezhetően nem tesz eleget a kiskorúakat érő negatív hatások kezelésére”.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
Politikusok, sportolók és hírességek szerepeltek a leggyakrabban tavaly az online médiában
Politikusok, sportolók, hazai és külföldi hírességek szerepelnek a leggyakrabban említett nevek között, amelyek megjelentek az online médiatérben 2023-ban. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 93 népszerű médiafelület – televíziós csatornák, újságok, rádiók honlapjai, valamint hírportálok, közösségimédia-felületek, fórumok és blogok – elemzésével azt vizsgálta, kik álltak a hírek és a közbeszéd fókuszában, valamint azt is, hogy Magyarország és a nagyvilág helyszínei közül melyek szerepeltek a legtöbbet.
Az NMHH kommunikációs igazgatósága kedden azt közölte az MTI-vel, hogy
az ezer legtöbbször említett ismert ember nevével összesen egymillió alkalommal lehetett találkozni a neten, köztük domináltak a hazai szereplők, illetve a férfiak.
A leggyakoribb száz név esetében az említések több mint felét politikából ismert emberek tették ki, csaknem harmaduk médiaszereplőhöz vagy hírességhez volt köthető, 14 százalékban pedig sportolókról lehetett olvasni az online felületeken.
Kiemelték, hogy
2023-ban a legtöbbször említett név az online médiatérben Orbán Viktor miniszterelnöké volt, 92 ezer alkalommal.
A kormányfő leginkább a Kossuth rádióban adott interjúi és bejelentései miatt került fókuszba. Neve egy átlagosnak nevezhető napon 250 alkalommal jelent meg, legtöbbet december 15-én és 21-én említették.
Magyarország miniszterelnökét a külügyminiszter, Szijjártó Péter követte, 27 ezres értékkel, harmadik helyen pedig Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerepelt, nevével 14 ezer alkalommal lehetett találkozni
– írták.
Az év során többször kiemelkedett egy-egy közszereplő a mindennapi közbeszédből: két kiváló magyar kutató is jelentős említést ért el, október 2-án Karikó Katalint (682 említés) tüntették ki orvostudományi Nobel-díjjal, másnap pedig Krausz Ferencet (330) díjazták a fizikában elért kiemelkedő munkásságáért.
Úgy folytatták, hogy akadtak lesújtó, tragikus események is, mint például Vágó István (312) volt televíziós műsorvezető, vagy épp a Mount Everest megmászására induló, majd eltűnő Suhajda Szilárd halálhíre (338), a hegymászó hollétéről utoljára május 25-én hallhatott a világ.
Tavaly a külföldiek toplistáján legtöbbet Vlagyimir Putyin (49 ezer) orosz, Volodimir Zelenszkij (25 ezer) ukrán elnök és Joe Biden (15 ezer) az Egyesült Államok vezetője szerepelt.
Európán kívüliként az első tíz ember között feltűnt még Donald Trump volt amerikai elnök, illetve Benjámín Netanjáhu jelenlegi izraeli miniszterelnök is.
A nemzetközi hírességek között olyan embereket gyászolt a média, mint a Jóbarátok sorozat szereplője, Matthew Perry (446), Tina Turner (228) énekesnő vagy Elvis lánya, Marie Presley (188)
– tették hozzá.
Az online médiatérben megjelent földrajzi helynevek esetében tízből négy magyar vonatkozású volt. Négy esetben az említés európai országgal vagy várossal, míg a fennmaradó részben a világ többi tájával volt kapcsolatos.
A kutatás szerint az év során Magyarországot 191 ezer alkalommal említették meg a vizsgált médiatermékek, Budapestet pedig 151 ezerszer. Magyarországot és fővárosát a sportrendezvények idején kifejezetten gyakran, legalább ezerszer emlegették.
A kulturális események is nagy visszhangot váltottak ki: kiemelkedett Ferenc pápa áprilisi látogatása, a magyar fővárost ekkor csaknem négyezerszer említették. A további magyar helyszíneket illetően háromezernél is több említést főleg a vármegyeszékhelyek, a nagyobb városok és a Balaton értek el – fűzték hozzá.
A külföldi földrajzi neveket elemezve kitűnik a kiemelt jelentőségű háborúk hírértéke (Ukrajna, Oroszország, Izrael), az Európai Unióhoz (Brüsszel, tagországok és azok fővárosai), illetve a fontosabb külpolitikai partnerekhez (Kína, USA, Törökország) fűződő történések bemutatása.
Egyes napok statisztikáit elemezve kiemelkedik többi között Liverpool (460) Szoboszlai Dominik, a magyar válogatott csapatkapitányának szerződésével kapcsolatban, továbbá néhány szomorú esemény helyszíne is, mint például Törökország (725), a februári tragikus földrengés idején vagy Prága (424) a Károly Egyetemnél meggyilkolt és megsebesített emberek miatt – áll a közleményben.
Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke beszédet mond a Fidesz-KDNP európai választási kampányindító rendezvényén a Millenárison 2024. április 19-én