Kövess minket!

Médiapiac

(Majdnem) minden, amit az Omnicom-Publicis ügylet hátteréről tudni akart

Arra voltunk kíváncsiak, milyen egy ilyen jelentőségű ügynökségi egyesülés jogi háttere. Min bukhat meg az ügylet? Kik hagyhatják jóvá? Kiknek van beleszólásuk? Dr. Balogh Virág, az MRSZ főtitkára, reklám- és fogyasztóvédelmi jogász, és dr. Kőmíves Attila, a Morley Allen & Overy Iroda versenyjogász ügyvédje segítettek a felmerült kérdések megválaszolásában.

Miközben a felek azt kommunikálják, hogy „deal done”, előfordulhat, hogy az ügylet mégis elbukik. Mekkora ennek az esélye? Melyek a főbb mérlegelési pontok?

Jelenleg azt tudjuk, hogy a felek aláírtak egy szerződést – ez azonban több felfüggesztő feltételtől is függ. Két feltételről mindenképp tudunk: (i) a részvényesek jóváhagyása; és (ii) a versenyhatóságok jóváhagyása.

A részvényesek jóváhagyását nehéz előre megjósolni. A végső jóváhagyás főleg attól függ, hogy az aláírt szerződés szerinti végleges pénzügyi feltételeket (és persze hogy az egész dealt üzletileg) elfogadhatónak találják-e.

A versenyhatóságok ritkán szoktak arra kényszerülni, hogy megtiltsanak egy tranzakciót. Ha valamelyik hatóság szerint az egyik országban versenyproblémát okozna a fúzió, akkor a felek ezt orvosolhatják úgy is, ha még időben felajánlják pl. egyes üzletágak értékesítését az adott országban – és ezzel általában elkerülhető egy tiltó határozat. Viszont, ha az engedély megszerzéséért esetleg olyan sok üzletágtól / területtől kellene megválni, hogy ez már az egész deal üzleti céljait is aláássa, akkor előfordulhat, hogy a felek maguk kénytelenek elállni az ügylettől.

 

Kiknek kell jóváhagynia az ügyletet hatósági vonalon? Mitől függ ez? Nagyon szerteágazó tevékenységű, földrajzilag elterülő, több központú cégcsoportokról van szó, amelyek az egyes piacokon, régiókban nagyon eltérő részesedést szereznek majd így. Pl. Kínában így sem lesznek nagyobbak, mint az összességében második helyezett WPP, de Amerikában kétszeres lehet a forgalmuk.

Szinte biztos, hogy lesz versenyhatósági vizsgálat az Egyesült Államokban, és minden olyan országban, ahol a felek komolyabb piaci jelenléttel rendelkeznek (így pl. Kína és bizonyos latin-amerikai országok is szóba jöhetnek). Minden versenyhatóság a maga területén vizsgálódik – és szinte borítékolni lehet, hogy az eltérő piaci részesedések miatt egyes helyeken eltérő eredményre jutnak majd. Ezért, ha esetleg versenyproblémák merülnének fel valamelyik országban, akkor a feleknek arra az adott országra kell majd valamilyen speciális megoldást felajánlaniuk, az adott ország hatóságának. PÉLDA: egy esetleges versenyprobléma A országban pl. a médiaügynökségi piacon kezelhető azzal, hogy egyik fél A országbeli médiaügynökségi tevékenységét leválasztják és eladják. Ez nem szükségszerűen érinti majd a tranzakciót (és az összes piac összes érintett médiaügynökségi márkáját).

Európában az Európai Bizottság végzi majd a versenyjogi vizsgálatot. Az EU-ban „egyablakos” rendszer van, ezért a magyar versenyhatóság (GVH) csak véleményezőként vesz részt az eljárásban – a magyar piaci hatások tekintetében is. Bár a GVH különleges helyzetben akár le is kérheti az ügy magyar részeit Brüsszelből, de ilyenre Magyarország EU-csatlakozása óta nem volt még példa. Az egyablakos rendszer egyébként nem feltétlenül az jelenti, hogy a Bizottság majd csak EU szintű folyamatokat / piaci részesedéseket vizsgál. Sőt, a 2005-ös WPP / Grey deal esetében minden országgal (így Magyarországgal) is külön-külön foglalkoztak, külön kiszámították a magyar piacon a piaci részesedéseket stb.

Fontos azt látni, hogy pusztán a versenyjogi vizsgálatok ténye nem feltétlenül jelenti azt, hogy bármelyik hatóságnak gondja lenne a tranzakcióval. A versenyjogi szabályozás ugyanis olyan, hogy bizonyos méretű tranzakciók felett mindig van hatósági vizsgálat, ami arra irányul, hogy a hatóság megvizsgálja, hogy az újonnan létrejövő cég – elsősorban a megnövekedett méret miatt – nem hathat-e negatív irányban a piaci folyamatokra.

 

Az ügylet érinti a magyar piacot is. A GVH véleménye mekkora súllyal esik latba? Hirtelen a – más nagyságrendű – régiós Ringier-Axel Springer deal jut eszünkbe, amely körül zajlik a magyarországi fúziós procedúra. A nagyságrend egyébként jogi kategória?

Az egyablakos rendszerben, ahol a Bizottság vizsgálja a tranzakciót, a GVH véleményezőként részt vesz – tehát ilyen értelemben Brüsszelben hivatalból „kíváncsiak a véleményére”.

A nagyságrend egyébként nagyon is számít, mert eleve csak a nagyobb nagyságrendű ügyek kerülnek a versenyhatóságok elé. A rendszert (kis leegyszerűsítéssel) úgy lehet elképzelni, hogy sem a GVH sem a Bizottság nem foglalkozik azokkal a dealekkel, amelyeknél a felek nem teljesítik a magyar „küszöbszámokat”: a felek együttes árbevétele csoportszinten min. 15 milliárd forint, külön-külön pedig mindkét csoport árbevétele min. 500 millió forint. Efelett a nagyságrend felett csak a GVH-nak kell bejelenteni a dealt engedélyezésre – egészen addig, ameddig a nagyságrend eléri az ennél jóval nagyobb EU-s küszöbszámokat. Az EU-s küszöbszámokat elérő dealeket viszont már csak az EU Bizottsághoz kell bejelenteni „egyablakos” engedélyezésre, vagyis a magyar (német, francia stb) versenyhatóságokhoz nem. Bár erről nincs pontos nyilvános adat, az Omnicom / Publicis vélhetően el fogja érni az EU-s küszöbszámokat, és ezért tippelünk arra, hogy EU-s „egyablakos” engedélyezés lesz, nem pedig GVH-s eljárás.

Az Axel Springer / Ringier egyébként azért is volt más, mert ott a fő akadályt nem is feltétlenül a GVH, hanem az NMHH jelentette. Médiahatósági jóváhagyás pedig Omnicom / Publicis ügyben nem kellene.

 

Mi alapján számítanak ebben az esetben piaci súlyt? Pl. lapok esetében a példányszám, az elért olvasók száma vagy a hirdetéspiaci súly jó mérőszám. Az ügynökségi piac teljesen más, mint a médiapiac. A médiapiacon a hatóságok a piaci szempontok mellett elviekben figyelemmel vannak a demokratikus őrkutya szerepre és ezzel összefüggésben a sajtószabadságra is, itt viszont más a logika.

A Bizottság 2005-ben vizsgálta a WPP / Grey fúziót – az akkori döntése jó kiindulópont lehet ahhoz, hogy nagy valószínűséggel mit és hogyan fognak megközelíteni. Akkor nagyrészt árbevételi adatokat nézett, bár ezek nagyon nehezen voltak beszerezhetőek, úgyhogy kénytelek voltak beérni (komplexebb) becslésekkel. A Bizottság a következő piacokat vizsgálta (országonként külön-külön): (i) „marketing kommunikációs szolgáltatások” (ideértve a kreatív ügynökségeket, szervezést tanácsadást stb); (ii) „sales market” (vagyis a média ügynökségek által a hirdetők felé értékesített szolgáltatások); és (iii) „TV procurement market” (vagyis a médiaügynökségek által vásárolt TV hirdetési felületek piacát); és az ehhez hasonló (iv) „print procurement market”.

 

Az összeálló cégek nagyobb piaci ereje jobb alkupozíciót eredményez, ami ugyan más ügynökségi csoportokat nem feltétlen tesz kiszolgáltatottá, de a médiapartnereket még lejjebb nyomhatja. A további áresés a reklámpiac nem kis bajt okozhatna. Ez jogilag értelmezhető aggály?

Az áresést a versenyhatóság nem feltétlenül tekinti problémának, főleg, ha az valami hatékonyabb működésből származik, és valahogy fenntartható módon alacsonyabb fogyasztói árakra / jobb termékekre / bármilyen más fogyasztói jóléti előnyre transzformálódik. Probléma akkor lehetne, ha az áresés nem a hatékonyságból származna, hanem abból, hogy a „verseny jelentős mértékben csökken” az érintett piacon. Ez ugyan az EU jogszabályokban szereplő jogi sztenderd, de igazad van abban, hogy ez valójában nem egy jogi, hanem egy közgazdasági kategória. Komplexebb ügyekben ezért a versenyhatóságok valamilyen speciális mikroökonómiai / versenyközgazdász elemzést is szoktak végezni (és egyébként a felek is – azért, hogy meggyőzzék a hatóságot).

Nagy vonalakban azt mondhatjuk, hogy a versenyhatóságok akkor szoktak elkezdeni aggódni egy adott piaccal kapcsolatban, ha a felek együttes piaci részesedése 40% fölé kerülne. De ugyanígy, például probléma lehet az is, ha kis számú nagyon hasonló „szimmetrikus” szereplő jön létre a piacon (pl. 30-30-30% körüli részesedésekkel). Az Ominom-Publicis deal versenyjogi megítélést tehát nem csak a két fél, hanem adott esetben az egyes országok piacain így második legnagyobb piaci szereplőként megmaradó WPP részesedése (és persze az esetleges további szereplők súlya) is befolyásolhatja.

 

Mit jelent a „részvényesek jóváhagyása”? Nehéz elképzelni, amint – karikírozva – több százezer kisrészvényes ül egy közgyűlésen, és emelget egy táblát, hogy igen vagy nem.

Pedig lényegében valami hasonlóról lesz szó. A két cég menedzsmentje a bejelentés óta egyértelmű marketing tevékenységet folytat a részvényesek felé arról, hogy miért is előnyös nekik jóváhagyniuk a dealt. Nyilvános conf callokat tartanak, prezentációkat, Investor Q&A-ket tesznek ki a honlapra stb. Bár pontosan nem lehet tudni, hogy milyen (minősített / feles) többség kell részvényesek között, az szinte biztos, hogy nem kell egyhangúság. Vagyis, ha vannak nagy intézményi befektetők, akkor könnyen lehet, hogy a sok kisrészvényes nélkül is dönteni tudnak.

 

A hírek szerint nem kérdezték meg az ügyfeleket, mit szólnak, és tudható, hogy volt már példa kisebb, de hasonló ügylet esetében komoly ügyfél kifogásra. Emelhetnek-e jogi alapon kifogást egyes nagy ügyfelek?

Az ügyfelek véleményére a versenyhatóságok kiemelten figyelnek, és némelyiknek külön ki is kérik a véleményét a versenyhatósági eljárás során. Például ha sok ügyfél jelez egy adott versenyjogi problémát, akkor azt a hatóságok általában komolyabban megvizsgálják.

Az conflict of interest (ügyfélkonfliktus) kérdések is érdekesek lehetnek. A Bizottság a 2005-ös WPP / Grey ügyben a conflict of interest kérdéseket is érintette. A Bizottság akkor véleménye szerint a conflict of interest eredménye (egyébként együtt több más körülménnyel együtt) biztosítja, hogy a WPP / Grey ne nőhessen túl nagyra. Az a tény, hogy a hatóság maga is piaci tényezőként vette figyelembe az ügyfélkonfliktus lehetőségét, azt jelzi, hogy ez egy tényleges lehetőség. Az, hogy egy ügyfélkonfliktus esetén az ügyfél mit tehet, egy külön cikk témája lehetne…


Ha kérdése maradt, ne habozzon, és jelezze kommentben vagy írjon az online[kukac]mediapiac[pont]com címre.

Médiapiac

Új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a szlovák kormány

A szlovák közmédia vezetésének megválasztási folyamatát érintő módosításokat, valamint névváltoztatást is tartalmazó új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a pozsonyi kormány szerdán.

Közzétéve:

MTI/Koszticsák Szilárd

A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) jelenlegi formáját és nevét 2011-ben Iveta Radicová – később idő előtt távozó – liberális kormányának idején hozták létre a Szlovák Rádió (SR) és a Szlovák Televízió (STV) összevonásával. Az RTVS élére később a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió egyik korábbi vezetőjét nevezték ki, és számos vitatott változtatásra is sor került, amelyekkel kapcsolatban az intézményt nem egy bírálat érte, egyebek mellett hírszolgáltatásának kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezve.

A Robert Fico kormánya által most elfogadott – a pozsonyi törvényhozás liberális ellenzéke által élesen bírált – törvényjavaslat a TASR közszolgálati hírügynökség közlése szerint egyebek mellett módosítja az intézmény nevét, amelyet a jövőben Szlovák Televízió és Rádiónak (STVR) hívnak majd, de megtartja annak összevont formáját.

A javasolt új törvény által bevezetett érdemi változtatások egyike az intézményvezető megválasztásának folyamatát, konkrétan a vezérigazgatót megválasztó kilenctagú közmédiatanács összetételét érinti. A közmédiatanács tagjait eddig a parlament választotta egy speciális forgószabály alapján. A jövőben a tagok közül négyet a kulturális miniszter jelöl majd. Az új közmédiatörvény hatálybalépésével a szlovák közmédia jelenlegi vezetésének megbízatása megszűnik majd.

Az új jogszabály változást hoz majd a szlovák köztelevízióban sugározható reklámok mennyiségével kapcsolatban is, a teljes adásidő eddig megengedett 0,5 százalékáról 5 százalékra emelve a reklámidő maximális hányadát.

A szlovák miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint a jogszabályt még nyáron elfogadja a parlament.

Borítókép: Robert Fico szlovák kormányfő

Tovább olvasom

Médiapiac

Reklámriport miatt bírságolt a médiatanács

Túlmutatott a támogatás megengedett keretein a Trendmánia című műsorszám december 16-án sugárzott adása, ezzel a TV2 megsértette a törvényi rendelkezést, a médiatanács emiatt megbírságolta a médiaszolgáltatót – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.

Közzétéve:

Pixabay

Megsértette a műsorszámok támogatására vonatkozó törvényi rendelkezést a TV2 a Trendmánia (9. évad 40. rész) című műsorszám december 16-án sugárzott adásával – mondta ki a médiatanács április 23-án meghozott határozata.

A műsorrészt egy szépségipari cég üzletében vették fel, amelynek polcain márkanévvel ellátott szépségápolási termékek voltak láthatóak, amelyek egy részét a riporter ki is próbálta, illetve jótékony hatásukról beszélgetett az üzletvezetővel – írták.

Mindezek miatt a testület a műsorszámot reklámriportnak tekintette, és 500 ezer forint bírsággal sújtotta a TV2-t, a jogsértés ismételtségére tekintettel pedig 25 000 forint megfizetésére kötelezte a csatorna vezető tisztségviselőjét.

A közlemény szerint nézői bejelentés alapján, a kiskorúak védelme szempontjából vizsgálta a médiatanács az M4 Sporton február 28-án 18 óra 46 perctől sugárzott MOL Magyar Kupa DVSC-Ferencvárosi TC-nyolcaddöntőt a műsorszámban hallható trágár nézői bekiabálások miatt.

A testület figyelembe vette, hogy az élőben közvetített sportműsorszám szerkesztésére a médiaszolgáltatónak éppúgy nem volt lehetősége, mint a sugárzás időpontjának megválasztására, ezért nem indult hatósági eljárás a médiaszolgáltatóval szemben.

Ugyanezen az ülésén két rádiós frekvenciára kiírt pályázati eljárást is eredményesnek nyilvánított a médiatanács: a Fonyód 101,3 MHz és a Siófok 92,6 MHz helyi vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kereskedelmi jellegű használatára kiírt pályázatok nyertese a Radio Plus Kft. lett.
A közlemény szerint nézői észrevétel nyomán kereste meg a médiatanács a cseh társhatóságot Kőhalmi Zoltán – Történjen bármi című, a Comedy Centralon január 1-jén 15 óra 56 perckor sugárzott műsorszáma miatt.

A műsort a médiaszolgáltató korhatárjelölés nélkül sugározta, azonban az a magyar szabályozás alapján a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) tartozna.

Az RRTV megállapította, hogy a műsorszám ugyan nem sértette meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló cseh rendelkezéseket, de a társhatóság a magyar jogszabályokra tekintettel felhívta a médiaszolgáltatót, a Viacom CBS Networks International Czech s.r.o.-t, hogy tegyen eleget a magyar törvényben meghatározott, az általános közérdeken alapuló szigorúbb szabályoknak a korhatárjelölés tekintetében, amelyet a műsorszám sugárzásakor elmulasztott feltüntetni.

A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Médiapiac

A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket

Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.

Közzétéve:

A TikTok kínai videomegosztó applikáció ikonja egy okostelefonon, fotó: MTI/EPA/Hayoung Jeon

Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.

A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.

A sajátot könnyű…

Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.

… és másét?

De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy

többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti

– jegyezte meg Fáczán Gábor.

S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?

– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.

Sorozat indul!

A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.

Jakubász Tamás

Tovább olvasom