Kövess minket!

Médiapiac

Sokszor nincs más megoldás – még egyszer az etikátlanságról

Felrúghatjuk a szabályokat, de csakis tudatos mérlegelést követően: az etikátlanságnak is megvan a maga etikája.

Az elmúlt hetekben több fontos írás is megjelent a Médiapiacon azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy mennyire kell a mai Magyarországon etikusnak lennie egy újságírónak.

Pethő András hangsúlyozta, „nem hazudunk és nem manipulálunk sem akkor, amikor az információkat gyűjtjük, sem akkor, amikor azokat a közönség elé tárjuk”, Bátorfy Attila amellett érvelt, hogy az olvasóknak igenis az az elvárásuk, hogy az újságíró menjen el a falig, ha kell, akár a tisztesség rovására is, Polyák Gábor pedig, az etikai kérdéseket ugyan kikerülte az írásában, de kimerítő felsorolását adta mindazoknak a tényezőknek, amelyek arra vehetnek rá egy újságírót, hogy szépen lassan önmagának is beismerje: lehetetlenség az etikai mércéhez tartania magát.

A vita Michel Wolff január elején megjelent, a fehér házi káoszt elénk táró könyve apropóján indult – és már Pethő András írásából is kiderült, hogy egyik legnagyobb probléma vele, hogy a szerző egy élénk fantáziájú konfabulátor hírében áll, aki nem átall hozzákölteni a történetekhez (legutóbb, pár napja Tony Blair nevezte hazugnak). Ez egy olyan kiindulópont, amelyet minden újságírónak el kell fogadnia: a felhasználók elé csak olyan információt tárunk, amelynek igazságtartalmáról, amennyire csak lehetett, meg tudtunk győződni, a fantáziánknak semmiféle terepet nem adunk.

Ha ezt leszögeztük, léphetünk tovább a következő, ennél jóval bonyolultabb kérdés felé, miszerint félrevezetheti-e az újságíró a forrásait, ha azzal a közvélemény számára fontos információhoz jut hozzá?

Egy ideális világban…

Pethő Andrásnak annyiban igaza van, hogy a Washington Postnál (és a magukra valamit is adó amerikai lapok többségénél) bevett felfogásból kiindulva, a források átverése sem lehet megengedett (a Post azóta tartja magát ehhez, mióta a hetvenes években szerkesztőik arra jutottak, mégse volt szerencsés, hogy újságírójuknak, a később médiakutatóvá avanzsált Ben Bagdikiannek megengedték, hogy álnéven egy hétre börtönbe vonuljon, majd megírja tapasztalatait).

Ráadásul igaza van abban is, hogy az Egyesült Államokban a szeriőz újságírók tapasztalata azt mutatja, a közönség sem díjazza az effajta praktikákat. Ron F. Smith Groping for Ethics in Journalism című könyvében például azt írja, az amerikai újságírók és egyben a társadalom hetven százaléka elítéli azt, hogy újságírók félrevezetés útján jussanak hozzá információhoz. A Pulitzer-díj zsűrije is elfogadhatatlannak találta a nyolcvanas években, hogy a Chicago Sun-Times szerkesztősége azért nyitott saját kocsmát, hogy aztán a magukat csaposnak kiadó újságírók dokumentálhassák, hogyan teszik zsebre a rendőrök a nekik juttatott kenőpénzt.

Most viszont eljutottunk arra a pontra, ahol meg kell említenünk, hogy Magyarországon nem csak Halloween nincs, de a sajtószabadság is teljesen másként létezik, mint az Egyesült Államokban. Az angolszász szabályokat már csak azért sem tudjuk száz százalékig betartani, mert a kontinentális európai környezet, akárcsak a poszt-szocialista berögződések mind-mind speciális kihívásokat jelentenek.

És akkor még nem is beszéltünk azokról a kihívásokról, amelyet Magyarország jelenlegi kormánya állít a sajtó munkatársai elé. Többek között, ok nélkül titkosítja a köz számára fontos információkat, pénzt kér az adatszolgáltatásért, nem áll szóba a kicsit is kritikus lapok munkatársaival, valamint kompetens emberek tömegeinek adja tudtára: jól megnézhetik magukat, ha beszélnek a sajtóval.

Ha nem sikerül a kívánt információhoz hozzáférnie, akkor az újságíró megpróbálhatja megírni, mennyi módon próbálják állami szervek elérhetetlenné tenni a közre tartozó információkat (mint ahogy tette azt számos magyar lap), vagy perelhet, ha épp úgy látja jónak. De mindezek a módszerek sokszor nem elegendők ahhoz, hogy felkeltsék az egyre apatikusabb közvélemény figyelmét. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor pazaroljuk az időnket, miközben a megírásra váró simlisségek felderítése egyre inkább meghaladja az egyre csökkenő számú független szerkesztőség energiáit.

Nincs más megoldás

Az újságíró elsősorban a közvéleménynek, az olvasóknak tartozik elszámolással, a hatalmat pedig épphogy neki kell elszámoltatnia. Csakhogy a politika ahelyett, hogy a hatalomgyakorlás szükséges fékeit és ellensúlyait látná a sajtómunkásokban, már jó ideje barátokra és ellenségekre osztja a sajtót, annak megfelelően, hogy ki lehet-e őket használni a hatalmi játszmákban.

Egy demokratikus társadalomban az állampolgároknak ugyanis tisztában kell lenniük azzal, hogyan működik az államapparátus, hogyan teljesít a kormány, illetve, mi történik az adófizetők pénzével – már csak azért is, hogy tudja, bizalmat szavazhat-e választott képviselőinek egy újabb választáson.

Ezért a szakirodalom az Egyesült Államokban is úgy látja, vannak esetek, amikor el lehet tekinteni az etikai elvek teljes mértékű tiszteletben tartásától.

Aaron Quinn a Journalism Ethics. A Philosophical Approach című könyvben például amellett érvel, hogy a források védelme sem abszolút érték. A forrás és az újságíró közötti kapcsolatot ugyanis egy kétoldalú szerződésnek kell tekinteni, és amennyiben a forrás szánt szándékkal félrevezette az újságírót, igenis nyilvánosságra hozható a kiléte (ahogy ezt meglépte a HVG a hírhedtté vált bajai videó esetén*). Ezt a logikát folytatva a politikát ellenőrizni hivatott újságíró is mondhatja azt a nem kooperatív hatalomgyakorlók esetében, hogy felrúgva érzi azt a társadalmi szerződést, amely őt egyes etikai szabályok betartására késztette – és esetleg az állami gépezetben dolgozók, pártcsinovnyikok vagy más, közérdekű adatokat visszatartó személyek félrevezetésén keresztül próbál meg információhoz jutni.

Talán még rosszul sem kell éreznünk magunkat emiatt, hiszen azok az emberek, akik munkájuk, vagy valamely más tevékenységük révén folyamatos kapcsolatban vannak a sajtóval, – például választott képviselők, közszereplők, gyakran idézett szakértők – ismerik a „játék szabályait”, mint ahogy tudják azt is, mikor van olyasmiben részük, aminek nyilvánosságra hozatala a köz érdekében állna. Ha nincs meg az a kölcsönös tiszteleten alapuló munkakapcsolat, amely lehetővé teszi a közös munkát, akkor bizony kénytelenek lehetünk arra, hogy ezen emberektől, illetve az alattuk dolgozóktól félrevezetés útján cseljünk ki információt. (Hogy erről a társadalom milyen véleményen van, arról nem találtam információt.)

Rúgjuk fel, de csak ésszel

A Society for Professional Journalists médiaetikai tankönyve iránymutatásokat is megfogalmaz arra nézve, hogyan legyünk „etikusan etikátlanok”.

Például a szabályok áthágásához nem elég indok arra hivatkozni, hogy az újságírói vizsgálódásunk alanyai maguk is etikátlanok.

Szükség van arra, hogy az effajta átverésen keresztül egy más módon ki nem deríthető, a közvélemény számára viszont mindazonáltal nagyon is fontos problémára hívjuk fel a figyelmet.

Emellett rendkívül fontos, hogy a kár, amelyet a cikk megírásával megelőztünk, meghaladja azokat a károkat, amelyeket a cikk megírása során okoztunk. (Bár ez a magyar helyzetben meglehetősen szubjektív: vajon mekkora kárt akadályozunk meg akkor, ha megírjuk Mészáros Lőrinc meggazdagodását, ő meg ennek ellenére is hizlalja tovább cégeit közpénzekkel?). Az olvasóink felé viszont ilyenkor is fel kell fednünk, hogy miképpen szereztük meg az információt – őket soha nem vezethetjük meg.

Arról nem is beszélve, hogy ez a módszer működhet egy ideig, ám csak addig, amíg az újdonság erejével hat, de ha túl sokat használjuk, hosszabb távon visszaüthet, arra késztetheti a hatalomgyakorlókat, hogy még jobban vértezzék fel magukat, és még szigorúbban korlátozzák az újságírói munkát. Ráadásul ha feleslegesen hágunk át szabályokat, azzal problémát okozhatunk újságírótársainknak is, akik elveszíthetik meglévő forrásaik bizalmát. Valamint tisztáznunk kell azt a kérdést is (és ez lehet még vita tárgya), hogy az ilyen formán – azaz formális beleegyezés híján – megszerzett tudásunkat milyen körülmények között tekinthetjük on-the-record elhangzott információnak. Esetleg kénytelenek vagyunk-e ezeket minden esetben off-the-record információkként elraktározni, hogy aztán a későbbi kutatómunkánkat segítsék?

Végül pedig – és talán ez a legfontosabb –: az etikától eltekinthetünk ugyan, amikor a hatalomgyakorlókat, vagy a hatalmi gépezet bizonyos láncszemeivel lépünk kapcsolatba, de az egyszerű állampolgárokat, főként a kiszolgáltatott csoportokat, és traumatizált személyeket semmiképpen nem vezethetjük meg. Velük szemben a fair eljárás mindenek felett áll, hiszen ők azok, akik biztosítják a sajtó számára azt a bizalmat, amely valamelyest talán megingott az elmúlt években, de még remélhetőleg visszanyerhető.

* Megjegyzés: A Médiapiac főszerkesztője az említett ügy kipattanásakor a hvg.hu újságírója volt.

 

B. Simon Krisztián a berlini Freie Universität doktori hallgatója és az ELTE kommunikáció tanszékének vendégoktatója. Írásai többnyire a Magyar Narancsban jelennek meg.

 

Médiapiac

Kamu folytán került ellenséges tűz alá a Megafon

Avagy a Média1 esete a szakmaisággal. Közleményt adott ki a Magyar Nemzeti Médiaszövetség.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

„Kínos és árulkodó hibába szaladt bele a baloldali Média1, amikor egy paródiaoldalon közzétett képernyőképből kreált valósnak tekintett, a jobboldali média működését lejáratni próbáló hírt” – mutat rá portálunkhoz eljuttatott csütörtöki közleményében a Magyar Nemzeti Médiaszövetség (MNMSZ).

Mi is történt?

Egy blog, amely főként a jobboldali sajtó lejáratására fókuszál, olyan fotót tett közzé, amely a Megafon egy állítólagos bakijára hívta fel az olvasói figyelmét. A mémben minden alap nélkül úgy állították be Kötter Tamást, mint a Magyar Péter-ügy kapcsán egy központi akaratot levezényelni próbáló médiaszemélyiséget.

Ezt tálalta valós hírként a „Véletlenül a központból jövő utasítást is kiposztolta a Megafon egyik tagja, amikor Magyar Pétert támadta” című cikkében a Média1. Az azóta helyesbített bejegyzésről végül a Telex rántotta le a leplet.

Fokozott felelősség az újmédia korában

Az eset kapcsán az MNMSZ közleménye arra figyelmeztet, hogy a politikai elfogultság nem írhatja felül a szakma alapvető szabályait, és hogy az újságírás etikai normáinak betartása mellett az újságírók feladata forrásaik alapos vizsgálata is. „Különösen fontosnak tartjuk ezt az újmédia korában, amelyben már szinte minden képet, hangot és állítást lehet manipulálni. Ezekben az időkben határozottan felértékelődik a szakmai normákra szigorúan hagyatkozó professzionális szerkesztőségek munkája” – teszi hozzá az újságírószervezet közleménye.

Az MNMSZ hangsúlyozza, hogy az írott szónak teremtőereje van, és kifejezi reményét, hogy „ennek felelősségét még a baloldali médiazsoldosok is érzik”. Hozzáteszik, hogy szövetségük eltökélt szándéka érvényt szerezni a szakmai normáknak a változó médiavilágban is, ezért „erre szólít fel minden, magát újságírószervezetnek tituláló alakulatot”.

Az újságíró-szövetség egyúttal szolidaritását fejezi a hamisan hírbe hozott Megafon egész csapatával.

Tovább olvasom

Médiapiac

Megújul az M2 Petőfi TV

Friss arculattal, új műsorokkal jelentkezik a közmédia zenés ifjúsági csatornája.

Közzétéve:

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) gyártóbázisának épületei és a főváros III. kerületében, Óbudán, a Kunigunda útja 64. alatt, előtérben az M2 Petőfi TV logója, fotó: MTVA/MTI/Zih Zsolt

Az M2 Petőfi TV a Petőfi Rádió műfajgazdag, magyar kínálatához igazodó, sokszínű tartalommal várja nézőit, a fiatalok igényeire szabott, aktuális témákkal – közölte a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Sajtó és Marketing Irodája szerdán az MTI-vel.

A csatorna új, saját gyártásában készült egyedi tartalmakkal, élő közvetítésekkel, fesztiválok, koncertek, szórakoztató programok bemutatásával, filmes és ismeretterjesztő adásokkal, a fiatalok mindennapjait érintő témákkal várja a nézőket.

A megújulás szoros együttműködésben valósul meg a Petőfi Rádióval, láthatóvá téve a rádiós műsorvezetőket.

A közlemény szerint a csatorna kiemelt célja, hogy napjaink magyar slágereinek, a fiatal feltörekvő, értékteremtő zenei teljesítményt nyújtó zenészeknek bemutatkozási lehetőséget biztosítson a Petőfi Rádió tehetségkutató törekvéseivel szoros együttműködésben.

A tavaly októberben megújult rádióadónak már több ezer felvételt küldtek az új, valamint a széles körben még nem ismert előadók.

Tehetségük kibontakoztatásában, dalaik terjesztésében vállal hangsúlyos szerepet – műfaji megkötés nélkül – a magyar zenei médiumok között egyedüliként a két csatorna – emlékeztetnek a közleményben.

Mint hozzáteszik, a tehetséggondozás mellett fontos törekvésük a múlt könnyűzenei örökségének gondozása, hogy a hazai könnyűzene legendás alakjait közelebb hozzák az ifjúsághoz. A nézők ennek részeként több évtizede készült, zenei ritkaságnak számító archív koncertfelvételeket, interjúrészleteket is láthatnak.

Íme az újdonságok

Az elmúlt évekhez hasonlóan minden hétköznap 21 órától élő műsor várja majd a nézőket. Az Esti Kornél című műsorban különböző zenei formációk aktualitásait mutatják be, de előtérbe kerül az előadók színpadon túli élete, például kedvenc sportjuk, hobbijuk vagy karitatív tevékenységeik.

Az adások továbbá rávilágítanak arra is, hogyan kapcsolódik össze a zene egyéb művészeti és más területekkel. A műsorvezetők között a már jól ismert csatornaarcok szerepelnek, így Csitári Gergely, Pató Márton, Csapó Dóra, Hernandez Vivien, Matthesz Flóra és Tótfalusi Fanni.

A tévéadó újdonságai közé tartozik az élő műsor után következő zenés kívánságműsor. A Mit kíván? című műsor adásaiban válogatást adnak a Petőfi Rádió kívánságműsorának legnépszerűbb dalaiból, valamint zenei témákban megszólaltatják az utca emberét.

Szombat esténként 20 órától a Petőfi Rádióból ismert műsorvezetők, Mák Kata, Fekete László, Habóczki Máté, Szani Roland és Szikora Tamás várják a nézőket a Házibuli című zenés műsorral. Minden adás egy hazánkban népszerű zenei stílust, illetve sokakat foglalkoztató, a dalokban gyakorta megjelenő emberi érzelmet jár körbe különböző rovatokban.

Az adások után szombaton 22 órától koncert- vagy zenés filmet ad a csatorna.

A csatorna népszerű koncertműsora, az Akusztik továbbra is jelentkezik vasárnaponként 20 órától, valamint folytatódik az A38 hajó színpadán és a Kulisszák mögött – az A38 hajón, az A38 Archív és az A38 BESZTOF a zenei szerkesztők válogatásában, a legjobb hazai produkciókkal, érdekességekkel – olvasható a közleményben.

Tovább olvasom

Médiapiac

Vizsgálat indult az EU-ban az Apple, a Google és a Meta ellen

Az Európai Bizottság vizsgálatot indított az Apple, a Google és a Meta vállalat ellen, hogy megfeleltek-e a digitális piacokról szóló szabályozásnak (DMA) – jelentette be Margrethe Vestager digitális korra felkészült Európáért felelős uniós biztos.

Közzétéve:

MTI/EPA/Caroline Brehman

Margrethe Vestager brüsszeli sajtótájékoztatóján közölte:

az előzetes vizsgálatok eredményei szerint feltételezhető, hogy az érintett vállatok nem kezdték meg a hónap elején életbe lépett, átjárhatósággal és versennyel kapcsolatos előírásokat tartalmazó szabályozás szerinti kötelezettségek betartását.

A szabályozás szerint az “alapvető platformszolgáltatásokat” nyújtó, kapuőrnek nyilvánított vállatoknak fel kell számolniuk azokat a zárt technológiai rendszereket, amelyek a fogyasztókat egyetlen vállalat, főként saját termékeinek vagy szolgáltatásainak használta felé terelik. Kiemelte, a szabályozás előírja, hogy a vállalatoknak lehetővé kell tenniük, hogy “ingyenesen tereljék” a felhasználókat alkalmazásboltjain kívüli ajánlatokhoz.

Az Európai Bizottság szeptemberben hat szolgáltatót minősített kapuőrnek, az Alphabet, az Amazon, az Apple, a ByteDance, a Meta és a Microsoft céget.

Az uniós biztos szerint az Európai Bizottság “gyanítja”, hogy az érintett vállatok által bevezetett intézkedések nem tesznek eleget a DMA szerinti kötelezettségeiknek. Az uniós bizottság mélyreható vizsgálata során arra keres választ, hogy a Google és az Apple teljes mértékben betartja-e a DMA szabályait, amelyek megkövetelik a technológiai cégektől, hogy lehetővé tegyék, hogy az alkalmazásboltjaikon kívül elérhető ajánlatokhoz irányítsák a felhasználókat. Az uniós bizottság aggodalma szerint a két vállalat saját ajánlataikon kívüli választás esetén “különféle korlátozásokat” alkalmaz, beleértve egyebek mellett díjak felszámolását.

A gyanú szerint a Google nem tartja be azokat az előírásokat, amelyek megakadályoznák, hogy a technológiai óriáscégek előnyben részesítsék saját szolgáltatásaikat a riválisokkal szemben.

“Az Európai Bizottság aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Google és az Alphabet keresőfelületeiken előnyben részesítik saját szolgáltatásaikat” – mondta.

Közölte továbbá: az előzetes vizsgálatok szerint az Apple alternatív alkalmazásboltokra vonatkozó új díjstruktúrája és az Amazon keresési találatokra vonatkozó rangsorolási gyakorlata szintén aggályokat vet fel. Az Apple intézkedései, beleértve a webböngésző keresési képernyőjének kialakítását, megakadályozhatják a felhasználókat abban, hogy gyakorolják a szabad szolgáltatásválasztás jogát saját rendszerén belül. Az uniós bizottság a Meta esetében a felhasználók adatainak kezelése és a díjköteles szolgáltatások fizetési feltételeivel kapcsolatosan vizsgálódik majd – tájékozatott.

Az Európai Bizottság közölte: vizsgálata során bizonyítékokat és információkat gyűjt a felvetődött gyanúk tisztázására, az eljárást 12 hónapon belül le kívánja zárni.

Jogsértés esetén a brüsszeli testület az érintett vállalat teljes, globális forgalmának 10 százalékáig terjedő bírságot szabhat ki. A bírságok ismételt jogsértés esetén akár 20 százalékot is elérhetnek.

Folyatódó jogsértések esetén az Európai Bizottság további lépéseket is tehet, például kötelezheti a vállalatot egy üzletág vagy annak egy részének eladására, vagy megtilthatja a rendszerszintű meg nem feleléshez kapcsolódó szolgáltatások nyújtását.

Borítókép: a Google amerikai informatikai óriáscég logója a Nemzetközi Szórakoztatóelektronikai Kiállításnak (CES) otthont adó épületen Las Vegasban 2023. január 10-én

Tovább olvasom