Blogszolgáltatót indított. Miért nem hírportált? Vagy miért nem állt újságírónak?

A blogstarnál újságíró vagyok.

Az kizárólag publicisztika.

Riportkönyvet is írok.

Az sem újságírás.

A hírműfaj alapvetően unalmas. Ráadásul Magyarországon a hírverseny nem az exkluzív információkról szól, hanem hogy tíz óra egy vagy tíz óra két perckor tesszük ki a cikket. Engem a hírhez kapcsolódó vélemény, az állásfoglalás, az elemzés érdekel, mert azzal lehet vitatkozni, lehet szeretni, gyűlölni. Így lehet különbséget tenni ál- és valódi hír között. Ezért is kellett egy véleményoldal.

Vélemény lapban is írható.

Ott nem olvassák el. Ráadásul az újságokban borzasztóan hosszú írások jelennek meg, ami egy szűk értelmiségi rétegnek fontos, de tömegigényt nem elégít ki, szélesebb kör orientálására alkalmatlan.

A véleményével orientálná a nagyközönséget?

Inkább teret adnék a véleményeknek. A blog.hu mára szétesett, keresni kell a temérdek PR között a valódi értéket, bár sokáig monopolhelyzetben volt a piacon. Erre Fodor Ákossal összeraktuk a blogstart. Ő a honlap.hu csináld-magad honlapkészítő alapítójaként lehet ismerős, a maga területén piacvezető, meghatározó figura. Személyében nagyon kreatív, jó értelemben vett „kockával” találkoztam, aki nemcsak a technikai részleteket tudta megoldani, hanem a formához is értett, folyamatosan kattog, hozza az új ötleteket, és fejlesztéseket a rendszerbe. És bejött: egy vélemény megjelenik a telefonon, két metrómegálló között elolvasható, és terjed virálisan. Emellett blogszolgáltatót indítani olcsóbb is, mint egy híroldalt nulláról felépíteni.

Pedig mostanában sorra startolnak híroldalak: vs, abcug, faktor, 888, ripost. És mindnél van publicisztika rovat.

Bayer Zsolt nálunk ír. Nem mindegy, ki kéri fel: mi régóta ismerjük egymást. Akik most hírportálokat indítanak, azok – kis iróniával –, szinte még írni sem tudtak, amikor nekünk már emberi és munkakapcsolatunk volt.

Bayer Zsolt a Magyar Hírlapnak is megírja ugyanazt, mint önöknek.

Nem ugyanazt. Itt sarkosabban fogalmazhat, egyből reagálhat. Itt bármikor meg tud jelenni cikke, nemcsak a másnap reggeli újságban, amikor a hírt már mindenki szétcincálta. Ráadásul az új híroldalakon nincsenek normális publicisztikák és véleménycikkek. Csak a gonzó újságírás, amit – hogy Geszti Pétert idézzem – „Uj Péter seggéből szellentettek”.

A faktor.hu épp azzal lépett piacra, hogy nála nincs fikázás, anyázás, mindenhez értés, okoskodás.

Örömmel olvasom vissza mostani főszerkesztők szájából azokat a gondolatokat, amelyek mentén annak idején a via.hu-t terveztem. Ez azt jelenti, hogy mások is hasonlóképpen gondolkodnak. Sok sikert kívánok nekik. Annak idején a 888.hu képorientáltsága, a faktor.hu említett ideológiai mondanivalója vagy éppenséggel a Magyar Idők online layout-jának bizonyos elemei egy egységes, szellemi és kreatív alappal támogatott koncepció része volt.

Ez lett volna a via.hu.

Így van.

Miért nem lett?

Pénz nélkül nincs indulás.

Nehezen hihető, hogy ne lett volna hozzá anyagi háttér.

Végül nem lett. Pedig fél éven át velem szórakozott a magyar sajtó.

Annyi jelent meg, hogy szerveződik a habonyi médiabirodalom hírportálja, melyet ön főszerkeszt majd.

Januárban a 444 azt írta, hogy 888.hu lesz az új kormánypárti portál neve, amit Habony hoz létre és én leszek a főszerkesztő. Felhívtak a szerkesztőségből, mondtam nekik, ha megtudjátok, hogy gyárat veszek, szóljatok. A hír ugyanis köszönőviszonyban sincs a valósággal. Mégis megírták, mindenki lehozta és azóta is erre hivatkoznak. Hogy mi a valóság? Nem számít.

Csúri Ákos Nézze meg Csúri Ákos teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.

A valóság ezzel szemben?

A via.hu domaint vásároltam meg, mégpedig Fodor Ákos feleségétől. Habony Árpádnak pedig nemcsak ahhoz, hanem a blogstarhoz sincsen semmi köze.

Nem is akarta – mármint Habony – hogy legyen köze hozzá?

Nem. Én csak egy szerény ötletadó vagyok, nem vagyok a cégben, tisztséget nem viselek, nem is szerkesztek. Ugyanolyan blogger vagyok, mint a többiek.

Ki a tulajdonos?

Almási Annamária főszerkesztő és a már említett Fodor Ákos. A Blogstar eredetileg egy izgalmas kihívás, alsite lett volna a via.hu-n, de aztán megállt a saját lábán is.

Hányan alkotják a szerkesztőséget?

Tudtommal hatan.

Csak?

Csak.

Kit tekint fő versenytársuknak?

Önálló blogoldal vonatkozásában nincs versenytársa, hiszen a blog.hu az Indexhez van bekötve.

Attól még versenytárs.

Nem tekinteném annak. Már csak azért sem, mert a blogstartól nem vittek át blogot a blog.hu-hoz, fordítva viszont igen. Nem is keveset. A Blogstar a maga útját járja.

Mi a cél blogszámban, olvasottságban, elérésben?

Cél nincs. Klasszikus startup vállalkozás. Minden hónapban megduplázódott az oldal látogatottsága, szeptemberben meghaladta az egymilliót. Az elmúlt huszonnyolc napban több mint négymillió volt a Facebook-elérésük, háromszáznyolcvan blogja van. Ez a jövő: mások élete, gondolkodása, véleménye és az azokból megfogalmazott cikkek érdeklik az embereket. A blogstar egy látlelet. A posztok eléréséből látható, hogy mit írnak és olvasnak napról napra. És azt is látom, hogy ezek a témák nem forognak a szerkesztőségekben. Igaz, hogy néha sete-suta íráskészségű emberek blogolnak, történeteiket mégis hatvan-nyolcvanezren olvassák. Sokkal nagyobb szabadságot ad ez az oldal, mint a Facebook, trágár kifejezések tekintetében is, ráadásul míg a Facebook hirdetésorientáltan terjeszti a posztokat, a blogstar értékalapon.

Egyik olvasójuktól idézek: „Tegnap Bayer Zsolt blogjára akadva fedeztem fel, hogy elindult egy új blogszolgáltatás Magyarországon Blogstar néven. Természetesen a baloldali liberális csürhének (nekem) rögtön provokálnia kellett a Habony-féle médiabirodalom első üdvöskéjének tűnő oldalt…Van Bayer Zsolt, Csúri Ákos, meg szexblog is… És a termék jellegéből adódóan muszáj volt egy kicsit provokálni is. A buzerans.blogstar.hu (Nemzeti Buzeráns) kemény fél órát élt meg, mielőtt törölték volna.”

El kell olvasni az ÁSZF-et, és csókolom. Egyesek trollkodni kezdtek buzzfeed, fideszmaffia, kdnp-porno, orbanisztan, faszfaszfasz, kiafaszomfogjaezthasznalniarpi, kocsismate.blogstar.hu, buzerans.blogstar.hu címekkel, politikusok fényképeivel és hasonló kezdeményezésekkel. Ezek után a blogstar főszerkesztője levélben megkérdezte az érintetteket, hogy ők indítottak-e saját blogot. Azt válaszolták, hogy nem.

Szép lett volna Kocsis Máté az említett a blogcímmel.

Nem ő volt, így a blog személyiségi jogot sért, ezért törölték. De politikai alapú cenzúra nincs, bárki írhat.

A trágárkodás meg az anyázás keresett attitűd.

Tényleg unalmas tud lenni az újságírás, tizenhat éves korom óta csinálom, persze, hogy én is unom. A klasszikus újságírói skatulyáknak már nincs sok értelme. Mélyen egyetértek azzal, hogy fel kell frissíteni nyelvezetet. De abban már nem vagyok biztos, hogy ez kizárólag trágár szavakkal érhető el. A trágárság akkor áll meg, amikor szöveg szerinti funkciója van. Ráadásul a jobboldali, konzervatív, polgári olvasótáborra egy baszd meg vagy egy kurva anyád rémisztő hatással lehet.

Bayer Zsolt ezekben igen erős.

Neki nimbusza van ezen az oldalon. Megjegyzem, blogján perui útleírások is szerepelnek, melyek szépirodalmi színvonalúak. Én ritkábban baszdmegelek, inkább ironizálok. Humorral és szójátékkal is elérhető hatás, de ez vérmérséklet kérdése. A Magyar Narancs hozta be a kilencvenes évek elején ezt a stílust, nekem tetszett. De mára unalmassá vált. Ahogy a 444 és az Index nyelvezete is az.

A blogstaron jobbosok írnak?

Is. Bayer Zsolt és talán az én nevem meghatározó lehet a jobboldali gondolkodású embereknek. Ezért nyilván nem tartják ellenségesnek az oldalt, ha mi itt publikálunk. Így sok ember, aki eddig még nem mert véleményt nyilvánítani, nem talált fórumot, most klaviatúrát ragad. Kiengedtük a szellemet a palackból. Pedig a jobboldali kultúrkörök korábban távol tartották magukat az online-tól, mondván, ehhez nem értenek. Inkább tollal, rózsaszín papírra írják le a gondolataikat, amit a fiók mélyébe süllyesztenek. Ezt a hozzáállást lovagolták meg balliberális újságírók és médiacsináló társaságok, olyan szinten telepedtek rá erre a vonalra, hogy jobboldalon fel sem vetődött, hogy ők is képesek lennének ilyet csinálni. A blogstar esetében kiderült: nagyon is tudnak írni, és kereslet is van rá.

A G-nappal szakadt a jobbos média, új birodalmak épülnek.

Első lépésként, szerintem, nem birodalmat kell építeni, hanem médiát kell csinálni. Mint a blogstar.

Mi lett a G-nap médiában érzékelhető következménye?

A Magyar Nemzetben megszaporodtak a Vona Gábor-interjúk. És olyanok, akik korábban be nem tették volna lábukat a Hír TV-be, műsorvezetők lettek ott, amolyan tévé a tévében jelleggel.

Tévé a tévében?

Az újak, ahogy hallom, a szerkesztőség régi tagjaival nem igazán érintkeznek.

Kire gondol?

Ismerőseim Veiszer Alindát és csapatát említették.

Új médiumok is indultak.

Szeptemberben indult a 888.hu, a Magyar Idők és a faktor.hu, május óta van a Lokál, márciusban átalakult a közmédia. És ott a TV2, ahol még semmi nem biztos. Hogy mindez beálljon, legalább egy év kell. Már a G-nap előtt látszott, hogy mozgolódik a piac. Ráadásul annyira felhígult az újságíró szakma, annyira nincsenek minőségi tartalmat előállító emberek, hogy az érdemi változáshoz legalább tíz év kell.

Az imént épp azt fejtegette, hogy a blogosoknak nem kell tudni profin írni.

De az újságíróknak igen.

Menekültkérdésben hogy írt és hogy vizsgázott a magyar sajtó?

Kritikán alul. Kicsit tovább kellett volna látnia az orránál. A menekültkérdés ugyanis tipikus nemzeti ügy, tényleg az országról szól. A baloldal is nagyon nehezen tud kifarolni abból, hogy ez csak egy, a Fidesz által „kreált” téma. És a sajtó is rossz pályára állt. Egyáltalán hol a sajtó? Sehol. A balos médiumok felelőssége lett volna a baloldali elit orrára koppintani, és akkor talán nem generálódik ekkora feszültség a migránssimogatók és a migránsütögetők között. Sajnos a magyar sajtó átvette a nyugat-európai szövegeket, legalábbis addig, míg odakint el nem kezdtek Orbánnak igazat adni. Pedig itt volt az alkalom, hogy valóra váljon a sajtó régi álma: befolyásolni a politikát.

A sajtó befolyásolni szeretné a politikát?

Persze. Mi mást? Ez a TV2 ügyből is látszik, sokan maguknak akarják a csatornát. Csak egy megjegyzés erről: Simicskára sok minden mondható, de hogy nem véletlenül tart ott, ahol tart, és hogy nem kispályás játékos, az pont ebből a helyzetből látszik. Összességében pedig az a véleményem, a klasszikust idézve, hogy „mindenki nyugodjon le a picsába”. És azok, akik már tizenötödször fordulnak meg a damaszkuszi úton, és oda dörgölőznek, ahonnan két forint lepotyog (lásd Népszava írásai, jelzői Simicskáról az elmúlt 10 év tükrében…), azok meg nyugodtan menjenek nyugdíjba, a picsába.