Szigeti Péter több mint hat évig volt a Kreatív magazin főszerkesztője, majd négy évig a lapot kiadó PPH Media tartalomfejlesztési vezetőjeként dolgozott. Október 4-én vette át az ország egyik legnagyobb szerkesztőségének irányítását. Az új főszerkesztővel a hazai digitális piacot érő kihívásokról, a 24.hu újrapozicionálásáról, a hírportálépítés nehézségeiről beszélgettünk.

Mennyit gondolkodtál, mielőtt elvállaltad a főszerkesztőséget?

Nagyjából két hetet, viszonylag gyors folyamat volt. Valamivel tovább tartott a munkába állásom, hiszen az előző munkahelyemen kitöltöttem a felmondási időt.

Mit találtál vonzónak a mai magyar közéletben?

Nem a közélet vonzott, hanem az, hogy részt vegyek egy olyan hírportál működtetésében, fejlesztésében, amely közéleti kérdésekkel is foglalkozik. Az is szerepet játszott a döntésemben, hogy jó helyről érkezett az ajánlat.

Mit érzel akkor, amikor az egyik vetélytársatok „ellenzéki propagandaoldalként” minősíti a 24.hu-t?

Kalkuláltam azzal, hogy jönnek majd támadások, és sokáig azt hittem, idegesíteni fognak. De nem, nevetek rajtuk, ahogy a kollégáim is.

Nem szabad személyesre venni.

Ha kommunikációs szempontból nézem, értem, miért csinálják ezt, mi a célja a politikai propagandának, le akarnak járatni minket, bár szerintem ez nagyon nem működik. Ha újságíróként olvasom ezeket a cikkeket, képtelen vagyok értelmezni őket.

Miért éri meg ma Magyarországon a közéleti tartalmak előállításába pénzt fektetni?

Kinek miért. Vannak olyan médiacégek, ahol politikai motivációk húzódnak meg a háttérben. A mi esetünkben viszont azért éri meg, mert úgy látjuk, hogy egy közéleti portál jól illeszkedik a digitális portfólióba, ki tudja egészíteni. A Central zömében olyan magazinokat ad ki, olyan site-okat üzemeltet, amelyek elsősorban a női közönséget célozzák meg. A különféle kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy a közéleti kérdések nagyobb arányban foglalkoztatják a férfiakat. A cég üzleti szándéka, hogy minden célcsoportot elérjen.

A tartalomgyártással nem foglalkozó két globális óriás évről évre nagyobb szeletet vág ki a hazai online reklámtortából. Az olyan hirdetésoptimalizáló technológiák, mint a programmatic, egyre olcsóbbá teszik a „magyar kattintást”. Hogyan látod a piac jövőjét?

 

Szerintem a nagyon nagy portáloknak és a szűk célközönséghez szóló kis site-oknak lesz jövőjük.

Valószínű, hogy mi a jövőben sem elsősorban a szeriőz tartalmakkal generáljuk majd azt a látogatottságot, ami a nyereséget termeli. Ahhoz azonban, hogy igazán széles közönséget elérő portál legyünk, bővíteni kell a portfóliót, aminek a 24.hu az egyik eleme, a szeriőz tartalom pedig ezen belül egy értékes és fontos részelem. Nemcsak közéleti tartalmakra gondolok itt egyébként, hanem kultúrára, életmódra, sportra is, és nem csupán szövegekre, hanem például videókra is. A Facebook és a Google az egész hazai médiapiac számára óriási kihívás. Ha tudnám, mi a megoldás, lehet, hogy már én lennék a világ egyik leggazdagabb embere. [Nevet.] Megjegyezném, a programmatic valóban jön fel, de a natívra és a branded contentre is egyre többet költenek a hirdetők, ami jó hír a kiadóknak, hiszen erre van ráhatásuk.

 

Mivel a natív hirdetések lényege a szerkesztőség és a hirdető együttműködése, mi lesz a szerkesztőséget védő tűzfallal?

A tűzfal most is megvan, elsősorban az olvasót kell védenie. Őt nem szabad átverni, világossá kell tenni számára, hogy amit lát, az szerkesztőségi tartalom-e vagy hirdetés.

Nem erről a tűzfalról beszélek, hanem arról, amelyik az újságírót védi attól, hogy a bevételeit féltő kiadó letiltson bizonyos hirdetői érdekeket sértő, ám közérdekű cikkeket.

Nem vitás, továbbra is garantálni kell az ilyen esetekben, hogy a szerkesztőség akarata érvényesülhessen, a médium hitelességét semmi ne kezdhesse ki. Persze nem akarok mellébeszélni,

tisztában vagyok vele, hogy az egész világon arrébb mentek a határok.

A The New York Times nem divíziót, hanem külön céget hozott létre a natív és a branded content gyártására. Mert tényleg a lét a tét. Jelenleg három útja van egy médium finanszírozásának: a reklámok, az olvasók és a politika. Az utóbbi egészségtelen és nálunk teljességgel kizárt, online pedig – miután idehaza nem működnek a fizetős megoldások – az olvasó csak a figyelmével tud fizetni. Ebben a tekintetben a Central még a szerencsésebbek közé tartozik, mert a portfóliójában számos olyan nyomtatott kiadvány van, melyet boldogan vesznek az emberek.

 

Az interjú teljes változata a Médiapiac napokban megjelenő 2017/11-12. számában olvasható. Lapunk ezen a linken előfizethető.