Médiapiac
Vitray Tamás: „A véletlennek nem jár esély”
Vitray Tamás szerint a szakma ma sokkal gyorsabb, rövidebben, egyszerűbben közli mondandóját, miközben a politikának gazdagabb, színesebb, ám egyértelműbb lett a médiát kezelő eszköztára. A Soros-plakátokról és -kampányról pedig úgy véli a 85 éves televíziós műsorvezető: előbb-utóbb visszájára fordulhat, ha valakire ilyen tömegével öntik a vádakat.
A Médiapiac 2017/9-10-es számában megjelent interjút eddig csak a magazin előfizetői olvashatták, online most közöljük először teljes terjedelmében. Lapunkra ezen a linken fizethet elő.
Interjúiban a lehető legnyugodtabban válaszol a legidegesítőbb kérdésekre is.
Elvileg „céhtársak” kérdeznek, nem igaz? Én is elkezdtem egyszer. Őrzök is erről egy becses emléket: egy kéziratot a csodás hangú basszustól, Székely Mihálytól, akivel angolul kellett interjút készítenem, amikor a Metropolitanből hazatért. Abban a hitben voltam, hogy tud angolul. De nem tudott. Végül megírtam a válaszait angolul, a felesége pedig betanította. A rádió angol nyelvű adása számára készült a beszélgetés, de gyanítom, a „célhallgatóság” aligha érthette, mert a művész kiejtése – hát mit mondjak…?! A végén megkértem, dedikálja a fordításomat. Ezt írta: „Életem legnehezebb riportjának emlékére. Egy született magyar miért is beszélne úgy, mint egy született angol?! Kérdi: Székely Mihály”.
Az újságíróknak is nehéz ma helytállni, a politika annyira belemászik a munkájukba.
Hallom és olvasom hírét, és szerencsésnek érzem magam, hogy már nem vagyok aktív. Meg különben is, főleg a sport volt az én terrénumom.
Nyilván figyeli a médiában zajló eseményeket.
Említettem: hallom, olvasom.
Nem érdekli?
Inkább azt mondanám, már nem érint. A jelenség nem új, más-más fokon, monhatnám, mindig is létezett. Hogy lehet-e ettől a béklyótól szabadulni, azt nem tudom. Honnan is tudnám?
Ennyiben merült ki nagyjából az ellenállás.
Abban a kádári médiában dolgozott évtizedeken át, amit – működését tekintve – sokan a mostani rendszerhez hasonlítanak.
A jelenkori politikának ebben a tekintetben talán gazdagabb a médiát kezelő eszköztára. Színesebb, ám egyértelműbb. Akkoriban a sportriportereket nem utasították, hanem vezetőik útján üzentek nekik, hogy nem kéne a rossz hazai focimeccseket annyira kritizálni, ne „simföljenek”, mondják inkább a jót: esetleg a kicsit nagynak, a keveset soknak. Most talán nem is kell mondani, magától is tudja, aki mondja, legfeljebb a tévé képe olykor ellenáll, és „rakoncátlanul” mást mutat.
Válogat a tévéműsorok között?
Hát persze.
Oda ugyanúgy bemászott a politika. Különösen a köztévébe.
Nekem az égvilágon semmi kapcsolatom nincs egykori munkahelyemmel. Ennek kölcsönössége folytán nem látjuk egymást.
Az egész életét a televízióban töltötte, nem hiszem, hogy ne tudná, mi zajlik odabent.
Az a televíziózás, amit szenvedélyesen szerettem és csináltam, egészen más volt, mint a mai, és ez nem minősítés. Honnan is tudhatnám, „mi zajlik odabent”?!
Mindig azzal hárítja el a sajtóra vonatkozó kérdéseket, hogy nem ért a mai médiához.
Nyolcvanöt éves vagyok. Bocsánat a szerénytelen hasonlatért: ha Shakespeare vagy Molière betévedne ma egy színházba, ugyanezt mondaná. Igaz, ők évszázadokkal korábban éltek, de a tévé az én közel hatvan szakmai évem alatt még többet is változott, mint a színház évszázadok során.
A szakma alapszabályai is megváltoztak volna?
Igen.
Mellesleg ez teljesen rendjén való, hiszen azt sosem mondják, hogy műveltebb lesz a néző.
Ettől még a szakma alapszabályai változatlanok maradhattak volna.
A szakma ma sokkal gyorsabb, rövidebben, egyszerűbben, tömörebben közli mondandóját. Ahogy az élet tempója is változott. Az én egykori 50–60 perces interjúim aligha kötnék le ma a nézőket. Régen türelmesebbek voltak, nyugodtabban hallgatták a beszélő embert. Igaz, kevesebb információt is kaptak, néha túlontúl keveset, de hozzá több kiegészítő magyarázatot. Talán kevésbé zihált akkor a sajtó.
A kérdezéstechnika, a felkészülés, a háttérismeretek objektív tényezők, amelyek a tempó miatt nem változnak.
Remélem.
Ahogy a tízparancsolat sem módosult, de manapság kevesebben tartják be. |
Amúgy meg az én szakmám nem ennyire szilárd, amit mondhatnék róla, ma már aligha érvényes.
Mi nem érvényes belőle?
A Színművészetin a mindenkori osztályomban arra szántam az első szemesztert, hogy a diákok megtanuljanak leülni a kamerával szemben, és képesek legyenek szabadon beszélni egy választott témáról. Tanulják meg ott rendezni és elmondani gondolataikat. No, erre már nincs szükség a súgógép miatt. Azóta a hétköznapi beszéd is kicsit olyan lett, mintha gépről olvasná az ember. Hangsúlytalan, dinamikátlan, monoton. De való igaz: sokkal gyorsabb.
A súgógép miatt sem kell változtatni a szakma alapszabályain.
Csupa részletkérdés jut eszembe, ezekben mégis benne rejlik az egész. Van egy napi játék az egyik televízióban, aki vezeti, otthonosan, természetesen mozog benne, jól csinálja. Csak épp fokozatosan főszereplővé vált, „a darab” monodráma lett statisztériával. A játékosok érdektelenné válnak, a műsorvezetőnek viszont nem kell kockázatot vállalnia, ő mondja el helyettük, ki kicsoda. Két perc múlva egyikükre sem emlékszünk már.
 |
| Fotó: Szabó Barnabás |
Annak idején a világ legunalmasabbnak ítélhető kvíz formátumát vezettem: volt tizenkét versenyző, egyszerre ketten játszottunk, a soron következő versenyző meg én. És volt tíz kérdés. Nem egy szóval megválaszolhatók, hanem kifejtősek, tudáspróbának. Egy versenyző akár ötven percig is játszhatott, ha jól válaszolgatott. Nekem csak a kérdés feltevése jutott. Mire vége lett, legtöbbjük országos téma lett. Egyiküknek, aki balszerencsésen esett ki, az egész országból küldtek „vigaszajándékokat”. Együttes értékben sokkal többet, mint amennyit nyert volna, ha nem esik ki.
Egykori színművészetis tanítványai közül figyeli, ki merre tart?
Ha nem is figyelem, de tudok róluk.
Marsi Anikó TV2-s híradós műsorvezetéséről mit gondol?
Marsi Anikó eljött hozzám, hogy megkérdezze, mit szólok hozzá. Igaz, addigra már megvolt az aláírt szerződése, de ha előbb jött volna, akkor is azt mondtam volna, amit egyébként is: vállalja mindaddig, amíg nem ütközik a lelkiismeretével.
A mai híradós riportokról mit gondol?
Híradós riportok? A bemondó felolvassa, hogy Kőbányán bestiálisan meggyilkoltak egy asszonyt. Indul a riport: bestiális gyilkosság helyszíne volt Kőbánya, és elmondják ugyanazt. Majd jön a riportalany, követi a rendőrség szóvivője, és közlik: bestiális gyilkosság történt Kőbányán. Végül egy szemtanú hadarja el, hogy bestiális gyilkosság történt Kőbányán.
Azért van új forma is: a közmédia sportcsatornáján egyperces híreket adnak.
A breaking news fontos műfaj, ha a hír akkora horderejű, hogy azonnal közölni kell. Itt azonban „mindenáron” mondják el az egypercnyit. Talán csak a friss és fontos kéne.
Politikai üzenetek gyors és célirányos kommunikálására viszont mindenképp hatékony.
Lehet. A mai közmédia a régi keretekből semmit nem kívánt megtartani. Az egyperces hírekben is bejön egy hölgy, beáll egy pózba, mindig mindenki ugyanabba, ugyanoda, ugyanúgy, majd felolvassa azt a három mondatot. A hosszabb híreknél esetleg hirtelen átfordul. Hogy mozogjon a kép. Normális ember nem forgolódik, ha közöl valamit. Mondom: amit én tanultam, tanítottam, arra nincs már szükség. Belátom.
A nézőnek sem?
A néző is idomul. Régen Takács Mari Marika volt, Tamási Eszter pedig Esztike: családtagok. Előforduló esetlenségeikkel, bakijaikkal együtt szerették őket. A maiakat viszont már nem tekinthetik családtagnak a nézők, de csodálhatják őket. Celebek lettek. Napi kalandjaik, életük „titkai” megtalálhatók a magazinokban. A számos – technikailag, kiállításban kiváló – tehetségkutató műsor egyikében zsűritag, másikában versenyző a csatorna valamelyik sztárja. Csodálhatjuk őket, tapsolhatunk nekik. De tévedés ne essék: van köztük nem is egy, aki nagyon jó, szeretnivaló, csak a túlhajszolt reklámozás szegi kedvünket. De lehet, hogy csupán én látom így.
Nincs igény a valóságra?
A véletlennek nem jár esély.
Miért?
Gondolom, kockáztatja a biztonságos lebonyolítást.
A tanítványainak a Színművészetin biztos nem ezt tanította. Szokott velük találkozni?
A minap volt egy különleges összejövetel.
Azt is megkérdezte valaki, hogy Marsi Anikó miért vállalt híradós műsorvezetést a mostani a TV2-n?
Azt is.
És?
Ahogy mondtam az imént!
A politika fölülírhat emberi kapcsolatokat?
Azt hiszem, igen. Így volt ez máskor is. A nyilaskorszakban, az azt követő koalíciós időben, majd a követő rendszerek mindegyikében. Sokan igazodtak viselkedésben, gondolkodásban, megnyilvánulásokban. A politika megosztja az embereket.
Ma is?
Persze.
Azt meg lehet tenni, hogy a 888.hu listáz és „Soros-bérencnek” nevez külföldi tudósítókat?
Botrányos. Ugyan az említett online topic nem hivatalos fórum, de akkor is. Ki az, aki veszi a bátorságot, hogy eldöntse, kit hova soroljon és miért?
Egyesek szerint a Soros-plakátok antiszemiták, a negyvenes éveket idézik. Ön mit gondol erről?
Egyszer régen, még óraadó voltam a Színművészeti Főiskolán, egy riport agresszív kérdezője kapcsán azt találtam mondani, hogy aki a mi mesterségünkben felülkerekedik, az alulmarad. Az ön kérdésére is ugyanez vonatkozik: előbb-utóbb visszájára fordulhat, ha valakire ilyen tömegével öntik a vádakat.
Tehát antiszemita a Soros-plakát?
Én olyan öreg vagyok, hogy emlékszem a nyilasidők plakátjaira is: játék ez a tűzzel.
Amikor augusztusban Esztergályhorvátiban szerettek volna nyaraltatni néhány menekült gyereket, a pici falu fellázadt, a minap ugyanez történt Őcsényben. Pedig egyik községben sem láttak még menekültet.
Tudok róla. Rémületes.
A média hitette el velük, hogy „Soros küldte a migránsokat a faluba”.
Biztos benne, hogy a sajtó volt?
A politika.
Látja, tudja maga.
Csakhogy szinte a teljes média a politikáé.
Örökre?
Médiapiac
A Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás – bár néha olyannak tűnik
Így használd a közösségi médiás profilodat – II. rész: Sokkal többet szabad annak, aki kritizál vagy parodizál.
Sokan sok mindent közzétesznek a közösségi médiában, ám a megjelenő tartalmakat nem mindig lehet szabadon elvinni, átvenni. A Facebook és a többi információs közösségi médiafelület tehát nem olyan, mint az utcai lomtalanítás, onnan nem lehet mindent hazavinni, ami csak tetszik. Bizonyos esetekben azonban mégis. Hogy mikor, arról a médiahatóság adott útmutatást.
Mind többször hallani, hogy a közösségi média egyre inkább az álhírek, a hitvány információk és performanszok gyűjtőhelyévé silányul. Ennek ellentmond, hogy megannyi olyan tartalom lelhető fel a különféle platformokon, amelyeket utóbb – bármilyen céllal – idéznénk. De milyen szabályok kötik azt, aki részben vagy egészben átvenné mások bejegyzését? A kérdést a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakemberének, Fáczán Gábornak tette fel a Médiapiac.com.
Előnyben a humorista
A szervezet Online Platformok Főosztályának vezetője azzal kezdte: attól függ, milyen minőségű tartalomról van szó. Ha szerzői alkotásról, vagyis például zenéről, videóról, irodalmi műről, úgy a szerzői jog szabályai alapján feltételezni lehetne, hogy minden esetben engedélyt kellene kérni az eredeti alkotás szerzőjétől, hogy posztolni lehessen a tartalmakat. – Ugyanakkor – mutatott rá a főosztályvezető – akadnak bizonyos kivételek.
A felhasználók mások posztjait engedély nélkül is felhasználhatják, ha kritikát fogalmaznának meg azzal kapcsolatban, ha paródiát készítenének, de akkor is, ha véleményüket fejeznék ki vagy tudósítanak, beszámolnak róla. A kutatás is olyan eset lehet, amikor nem kell beszerezni a bejegyzés eredeti szerzőjének engedélyét.
A főosztályvezető megemlítette, a kérdés kapcsán maga a Facebook is ad iránymutatást arról, miként érhető el, hogy a felhasználó által közzétett tartalom ne sértsen szerzői jogot. Eszerint attól, hogy egy tartalmat megvásárolt az adott felhasználó, vagy az interneten talált egy képet, amit posztolni szeretne, még megsértheti a szerzői jogot. A platform ezért azt tanácsolja, hogy védett tartalom megosztása előtt általában véve tanácsos írásos engedélyt kérni a szerzőtől. – Egy ismert sportolóról készült kép közzététele előtt érdemes tájékozódni, hogy az adott felvétel élvez-e szerzői jogi védelmet. Ha igen, engedélyt kell kérni a fotó eredeti posztolójától – húzta alá Fáczán Gábor.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett, sokan idejük igen jelentős részét töltik ezen a felületen. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, fénykép.
Jakubász Tamás
Médiapiac
Átadták a 42. Magyar Sajtófotó Pályázat díjait
A 42. Magyar Sajtófotó Pályázat MÚOSZ Nagydíját Mohos Márton, az André Kertész Nagydíjat pedig Erdős Dénes vehette át csütörtökön Budapesten, a pályázat képeiből rendezett kiállítás díjátadóval egybekötött megnyitóján.
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Nagydíját Mohos Márton (24.hu) Fokozódó nyomás a magyar-szerb határon című sorozatával nyerte el, a legjobb emberközpontú dokumentarista fotográfiáért járó André Kertész Nagydíjat pedig Erdős Dénes (The Associated Press) A lakhatás alapjog című sorozata érdemelte ki. A fotóriporteri életműdíjat Balogh László vehette át.
A kiállítást Karikó Katalin nyitotta meg. A Nobel-díjas kutatóbiológus fontosnak nevezte a fotóriporterek munkáját és a képeket, amelyek üzenetet hordoznak. Karikó Katalin szerint a fotózás és a tudományos kutatás abban hasonlít egymásra, hogy az emberek látják az eredményeket, de nem tudják megnevezni, hogy azt ki hozta létre, kinek a munkája áll mögötte.
Karikó Katalin felidézte, hogy az általános iskola ötödik osztályában a fotószakkör tagja volt, képeket hívtak elő, fixáltak, szárítottak, a tanár fényképezőgépével készítettek fotókat. Nyolcadikos korában az országos élővilág versenyen harmadik helyezést ért el és jutalmul egy Smena fényképezőgépet kapott, amellyel a családról, az iskoláról és a barátokról készített képeket. Ezt a gépet később a Szegedi Tudományegyetemnek ajándékozta – tette hozzá.
Karikó Katalin a megnyitón megkapta Koszticsák Szilárdnak, az MTI/MTVA fotóripoterének fotóját, amely a Nobel-díj átadása előtti napon készült róla és Krausz Ferenc fizikusról a svédországi magyar nagykövetségen.
Kőrösi Orsolya, a 42. Magyar Sajtófotó Kiállításnak helyet adó Capa Központ ügyvezető igazgatója emlékeztetett arra, hogy tavaly ünnepelte fennállása 10. évfordulóját a fotográfiai központ, és az alkalomból megnyílt a Robert Capa munkásságát bemutató állandó kiállítás is. Az első emelet termeit is felújították, így a sajtófotó-kiállítás is megszépült környezetben várja a látogatókat – mondta.
Kitért arra is, hogy jövő szerdán Burger Barna-emlékkiállítás nyílik a Természettudományi Múzeumban a 2017-ben elhunyt fotóriporter Kék vándor című könyvéből.
A Magyar Sajtófotó Pályázatra ebben az évben 250 fotográfus 2470 pályaművel, összesen 6801 képpel nevezett – hangsúlyozta Bánkuti András, a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztályának elnöke, hozzátéve: Az év fotói 2023 című évkönyv a kiállítás megnyitójával egy időben jelenik meg.
Bánkuti András átadta a sajtóban dolgozó fotóriporterek teljesítményét, életművét elismerő Arany Kamera-díjakat is, amelyet minden évben hárman kapnak meg. Idén Balázs Attila fotóriporter (MTI/MTVA), Révész Tamás fotóművész, fotóriporter és Szlukovényi Tamás fotóriporter, kurátor, a 42. Magyar Sajtófotó Pályázat zsűrijének elnöke kapta meg az elismerést.
A csütörtöki eseményen átadták a sajtófotó pályázat tizennégy kategóriájának első három díját és számos különdíjat is, amelyeknek nyerteseit már februárban nyilvánosságra hozták.
A Magyar Sajtófotó kiállítás június 2-ig tart nyitva a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.
Borítókép: A díjazottak a 42. Magyar Sajtófotó Pályázat eredményeit ismertető sajtótájékoztatón a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) székházában 2024. február 15-én
Médiapiac
VIP különkiadással indul a Zsákbamacska április 27-én
Új műsorvezető párokkal és új játékokkal tér vissza a TV2 képernyőjére a Zsákbamacska. A második évadban Szente Vajk és T. Danny, valamint Marics Peti és Pető Brúnó garantálják a jó hangulatot.
Április 27-én szombaton VIP adással indul a Zsákbamacska második évada a TV2-n. Az évtizedek után tavaly visszatért műsor sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 2023-as év legnézettebb műsora volt a tavaly március 12-én adásba került Zsákbamacska nyitóepizódja mindhárom kiemelt korcsoportban (A18-59, A18-49, A4+).
A teljes lakosság körében ez 1,3 milliós átlag nézettséget (AMR) jelentett.
A mostani különkiadásban Demcsák Zsuzsa, Stohl András, Sydney van den Bosch, Ördög Nóra, Krausz Gábor, Lékai-Kiss Ramóna, Gáspár Győző és Gáspár Bea, valamint Tilla és a Kincsvadászokból ismert műtárgykereskedő, dr. Katona Szandra játszanak majd, és az első évadhoz hasonlóan jelmezben érkeznek. A fergeteges hangulatú adásban nem csak alkudozás lesz, hanem zrikálás is rendesen, még egy pofon is elcsattan a sztárok között – derül ki a TV2 közleményéből.
A megújult game-show április 29-én folytatódik minden hétköznap este, ezúttal is közel 60 féle játékot próbálhatnak ki a szereplők. A régi jól beváltak mellett olyan látványos és izgalmas próbatételek is lesznek, mint például az óriás társasjáték, ahol a játékos maga a bábu, aki lépked a pályán, de lesz pénzlapátolás bekötött szemmel, és egy különleges golyóderbi, ahol minden a száguldó golyókon múlik, na meg a szerencsén.
Szente Vajk és T. Danny, valamint Marics Peti és Pető Brúnó folyamatosan hozzák a buli hangulatot, de nemcsak ők, hanem a játékosok is, hiszen énekes, táncos performanszokból ezúttal sem lesz hiány. Ahogy értékes nyereményekből sem: több autó is gazdára talál az új évadban, de egyéb értékes tárgynyereményekkel és akár milliós pénznyereménnyel is hazatérhetnek a szerencsések.
A műsorvezetőket most is egy-egy hölgy segíti a vetélkedőben: Kárpáti Rebeka és Stana Alexandra.