Médiapiac
„Értse meg, nem telefonált le senki!”
A Lokál főszerkesztője szerint független média a 18. század óta nem létezik. Ezért nem érti, a balliberális sajtó miért imádja ezt hangoztatni magáról. Leitner Attila azt is mondja: nem volt szükségük ukázra, hogy a Spéder-üggyel intenzíven foglalkozzanak, ahogy Vona Gábor lebuzizása sem utasításra történt, hiszen azt az úgymond hiteles Terry Black állította.
A Habony-művek propagandalapja, kormányzati szócső, állami hirdetési kifizetőhely – nagyjából ez a Lokál image-e.
Már megszoktuk ezeket az állításokat. Akik ezeket előhozzák, azoknak az a dolguk, hogy ezt tegyék.
Azért nem teljesen. A Lokált állami hirdetéssel kitömve, rengeteg pénzből, hatalmas példányszámmal indították a tavaly kegyvesztetté vált Simicska Lajos Metropoljának ellenlábasaként.
Nekem az a mániám, hogy a magunk szakmai elképzeléseit ne vetítsük ki az olvasóra. Amit ön állít, azt az Index meg a 444 írja rólunk, ami nem meglepő, hiszen őket pedig nevezhetnénk Soros-műveknek. Hozzánk viszont egész más olvasói visszajelzések érkeznek.
Milyenek?
Leginkább pozitívak, bár kaptunk olyat is, hogy a baloldalnak szolgáltatunk. Akkor csak ültünk, és nem kaptunk levegőt.
Nem csodálom. A cég egyik tulajdonosa Habony Árpád, a másik Győri Tibor, aki az előző ciklusban a Miniszterelnökség jogi ügyekért felelős vezetője volt.
Ez alapból semmit nem jelent.
Csak annyit, hogy a Lokál két, Orbánhoz és a kormányhoz rendkívül közel álló bizalmi ember lapja.
A 24 oldalas hetilap tavaly májusban indult Budapesten, a 16 oldalas napilap egy év múlva került a főbb közlekedési csomópontokra. Pár hete pedig a megyeszékhelyeken elérhető 16 oldalas vidéki mutációk készültek el. Három fázisban építkeztünk tehát, jól megtervezett stratégia mentén haladunk.
Ez nem ellenérv arra, hogy kormányközeli a lap.
Ez arra érv, hogy senki nem hülye, és nem vág bele egy halálra ítélt vállalkozásba.
Ez a legkevésbé sem halálra ítélt vállalkozás, hiszen a hirdetés, a bevétel betonbiztos, szinte államilag garantált.
Ez a korábban becsődölt Helyi Téma üzleti modellje volt, a közlekedési csomópontos terjesztés pedig a Metropolé.
Ahogy tették ezt mások Londonban és a világ számos más nagyvárosában. Nem a Helyi Téma és a Metropol találta fel a spanyolviaszt.
A lokálos verzió Habony ötlete volt?
Én ennek az újságnak a főszerkesztője vagyok. Nem én mentem oda Habony Árpádhoz, hogy csináljuk meg a lapot. Engem felkértek.
Ő?
A vezérigazgató. De, gondolom, a döntést megfuttatták a tulajdonosoknál is.
Habony bejár a szerkesztőségbe?
Nem jár be. A tulajdonosok részt vesznek a cég működésében, hiszen a kiadónál van a 888 is, de hogy milyen gyakran találkozunk, az a cég életével és nem a szerkesztőségi munkával függ össze.
A G-nap előtti időkről a Fidesz-közeli sajtó irányítói azt nyilatkozták, a párt napi szinten szólt bele a munkába. Megmondták, mi legyen az aktuális üzenet, hol legyenek a hangsúlyok, kit kell támadni. Most a Lokálnál mehetnek így az ügyek.
Nincs kézi irányítás. A tulajdonosok a napi munkába nem szólnak bele.
Önök mégis beleálltak a kormánynak fontos ügyekbe, így a kegyvesztetté vált Spéder Zoltán lejáratásába is.
Szerintem meg az a kérdés, hogy a sajtószabadság bajnoka, az Index – melyet történetesen épp Spéder Zoltán birtokol – egy hónapon át miért nem foglalkozott az üggyel? Később a főszerkesztő egy cikkben arról írt csak, hogy ezt miért nem tehetik meg. És akkor még minket csesztetnek, mert nem írunk a tulajdonosainkról szóló történésekről?! A balliberális oldalon imádnak a független magyar médiáról szónokolni, olyan viszont már a 18. század eleje, vagyis az első hirdetés megjelenése óta nem létezik. Mutogatnak ránk, eljátsszák, hogy ők a sajtószabadság megtestesítői, miközben olyan könnyfakasztó Vona Gábor-interjút is olvastam már az Indexen, hogy zsebkendőért kellett nyúlnom. Pedig egy-két éve még nem ilyen volt náluk a hangnem a Jobbikkal kapcsolatban.
A hangnem önöknél sem visszafogott. Spéder lejáratását a többi kormánymédiummal, a TV2-vel, a 888-cal közösen elég agresszíven csinálták.
Mások helyett nem tudok nyilatkozni.
Azt nyilván ön döntötte el, hogy a Spédert ekéző cikkek bekerüljenek a Lokálba.
Így van. Fontosnak éreztük a téma feldolgozását.
Jött az ukáz, hogy nyomni kell az ügyet?
Nem volt szükségünk ukázra, rögtön foglalkoztunk vele. Ugyanezt tettük Vona Gábor Terry Black-es történetével is. Erre persze az ellenoldalon azonnal úgy reagáltak, hogy egy politikus lebuzizása egyedülálló a magyar médiatörténetben. Pedig nem az. A bíróság Kocsis Máté esetében ki is mondta, hogy ezt el kell viselnie. Vona történetében azonban igazából az érdekes, hogy olyan valaki állította ezt róla, aki korábban a hűtlenkedéseiről is beszélt. Erre Vona annak idején beismerte: megcsalta a feleségét.
Mindez hitelesítené, amit Terry Black Vona Gábor állítólagos homoszexuális kapcsolatáról mondott?
Miért, nem?
A legkevésbé sem.
Egyszer már igaz volt, amit állított, ezért most is érdemes megfontolni, amit mond.
Az önök által is megdönthetetlen bizonyító erejűnek titulált fotóról kiderült, hogy egy régi MTI-s kép. Ez nem igazán hitelesíti a sztorit.
Ez a kép önmagában nem bizonyíték semmire, de ezt is úgy vették elő a másik oldalon, mintha ilyen eset még nem történt volna. Pedig ott volt Volner János bozótos ügye is.
Mostanában a kutya-gyerek-család idill helyett egyre több a politikusi bugyiügy a bulvárban.
Egyetértek. Azért van így, mert van rá kereslet.
Az korábban is volt.
Talán eddig senki nem szolgálta ki ezt az igényt. Pedig külföldön bevált műfaj. A Jobbik esetében mindez azért különösen érdekes, mert olyan politikusról beszélünk, aki folyamatosan a család szentségéről papol. Vona arra alapozta a pártját, hogy végigbuzizta a korábbi időszakot.
Vona a cigányozásra alapozta azt az időszakot. Ráadásul Vona lebuzizása – ahogy Bayer Zsolt is megírta – nyilvánvalóan kamu, és kizárólag a szavazatrablásról szól.
Ezt meghagynám a politikai marketingeseknek.
Habony abban elég jó.
Csakhogy ennek semmi köze ahhoz, hogy mi kerül be a Lokálba, és még kevésbé jelenti azt, hogy ami megjelenik az újságban, az ne lenne igaz.
Azóta szaporodtak meg ezek a sztorik, mióta Habony együtt dolgozik a negatív kampányok amerikai mesterével, Arthur Finkelsteinnel.
Ilyen sztorik korábban is voltak, amivel lehetett ütni, azt a politika előszedte. Vagy ön komolyan elhiszi a Jobbiknak, hogy nekik is van jó pár kellemetlen történet a tarsolyukban? Mert én nem. Ez a kamu.
Minden pártban akadnak kellemetlen sztorik és nőügyek. Ha egy szocialistáról derülne ki hasonló, lehoznák?
Ha ilyen horderejű a történet, akkor simán.
És ha egy vezető fideszesről?
Ez esetben is attól függ, hogy milyen horderejű a sztori, de volt már nálunk olyan téma, ami nem vetett jó fényt a Fideszre.
Mi volt az?
A budapesti veszélyes utcákról szóló sorozatunkban bemutattunk egy fideszes kerületben található területet, ami után az illetékes polgármester beszólt, hogy mégis mi szükség volt erre.
Kemények.
Mindenféle necces témával foglalkozunk. Említhetem Mengyi ügyét, Gyárfás Tamás lemondásával kapcsolatban pedig meg is kaptuk: a Lokál küldte el neki a selyemzsinórt, amikor Czene Attila lenyilatkozta nálunk, hogy Gyárfás diktatórikusan vezeti az úszószövetséget. Pedig csak felhívtuk, és megkérdeztük a véleményét. Nem egyeztettünk senkivel arról, szabad-e bántani Gyárfást.
Aki lemondott.
A G-nap után a Simicska Lajos által felépített médiabirodalom alól kihúzták a szőnyeget. Bukott a Class FM, a Metropol, dőltek a Mahir-oszlopok.
Nyilván van összefüggés, az elmúlt pár évben ugyanakkor komoly médiapiaci átrendeződés is zajlott. Visszakérdezek: én mennyire érezhetem biztonságban magam? Ha valamiért másképp alakul a következő egy-másfél év, és hirtelen előugrik négymillió Gyurcsány-hívő a bokorból, milyen létjogosultsága lehet ennek a lapnak?
A Lokál más színű kormány alatt életképtelen lenne?
Nem. Csak azt mondom, ez az egész jelenség nem újdonság, régóta így megy. De ez nem panasz, pontosan tudtam, mit vállaltam.
Úgy tudni, Orbán és Simicska összeveszésének egyik oka épp a média volt. A miniszterelnök ugyanis nem tűri a kritikus sajtót, legfeljebb a semleges hangokat.
Legyen semleges a Lokál?
Az már majdnem független, de olyan nincs. A Népszabadság például hirtelen a sajtószabadság védelmezőjévé vált, pedig sok mindent lehet rá mondani, de hogy független lenne, azt azért ne játsszuk el!
Csak megírtak pár, a kormánynak igencsak kellemetlen ügyet.
Semmilyen összefüggés nincs a kettő között. A lapot azért zárták be, mert brutális veszteséget termelt.
Ön is komolyan ezt a mantrát nyomja?
Mert ez az igazság. Amikor a Helyi Téma megszűnt, a dolgozókat egyik pillanatról a másikra küldték el, a mai napig jelentős pénzekkel tartoznak nekik. Ehhez képest a népszabadságos újságírók végig kapták a fizetésüket. Igaz, pizzát én sem rendeltem volna, a stílus nekem sem tetszik, de bőven akadt korrekt része is az ügynek.
A tulajdonos szólhatott volna előre, ha eladási tervei voltak.
Szűntek meg újságok egyik pillanatról a másikra korábban is. Miért ne lett volna értelme megtartani és ugyanazt tenni vele, mint a Magyar Hírlappal? Ezt csak arra mondom, ha nyereséges lett volna, és nem csökken a példányszáma, talán megtartják és átalakítják.
Önnek könnyű a dolga, 150 ezres példányszámmal indított.
A Metropolnak ennél is több volt.
Volt. A fő versenytársnak tekintett Blikk 113 ezres, a Bors 62 ezres. Ehhez képest önök nagyban nyomják.
Kitalálták, kiszámolták. A Metropol sokéves tapasztalatát vettük alapul, és az induló példányszámot sikerült jól belőni. A hetilapot országszerte már 1,2 millió példányban viszik el.
Ingyen. Állítólag jelentős hányad kerül egyenesen a kukába a postaládából.
Az olvasottságunk folyamatosan javul. Mindenkinek nyilván nem lehet tetszeni, de sok olvasótól kapunk levelet, ha valamiért nem jutnak hozzá a laphoz.
Az önök bulvárhírei mennyiben mások, mint a többieké?
Semmiben.
Akkor hol volt a rés a piacon?
Az ingyenességben. Továbbá ha az olvasó egy nap nem vett el Metropolt, nem veszített semmit, nálunk viszont ritka az olyan nap, hogy így ne maradna le valamiről. Nagyon jó újságíróink vannak, a Blikktől, a Borstól, a Story magazintól hoztunk el munkatársakat.
Van miből fizetni őket: önökhöz ömlik az állami hirdetés.
Szeretném leszögezni, hogy az újságíróink semmivel sem keresnek többet a piacon szokásosnál. Az állami hirdetésekről pedig megint úgy beszél, mintha újdonság lenne, miközben évtizedes történet. A helyzet talán nem tükrözi egy idealizált, tankönyvi piac körülményeit, de ez nem magyar sajátosság. Legfeljebb a mértékeken lehet vitatkozni.
A Heti Válasz írta, hogy a 24 oldalas Lokál május 16-i számának háromnegyede tisztán reklám és PR-interjú, a saját tartalom mindössze hatoldalnyi.
Ez nettó hazugság. Olyannyira, hogy a cikk miatt perelni is akartunk. Kínosan ügyelünk arra, hogy amikor lehet, az 50 százalékos hirdetési arányt ne lépjük túl, a fölött ugyanis a lap hirdetési terméknek minősül, ami után díjat kell fizetnünk. Talán egyszer fordult elő, hogy átléptük ezt a határt, de akkor becsületesen fizettünk.
A Heti Válasz szerint a lapnak ebben a számában több mint tíz oldalt tesz ki az állami hirdetés. A Szerencsejáték Zrt. egymaga hat és egynegyed, a Magyar Villamos Művek három, az Erzsébet-utalvány csaknem másfél, a babakötvény egy teljes oldalon hirdet. Mi ez, ha nem kifizetőhely?
Megint csak azt mondhatom, én ennek a lapnak a főszerkesztője vagyok. Soha nem küldtek az MVM-hez, hogy hozzak be hirdetést. Azért hadd jegyezzem meg: bár sajnálom a népszabadságos kollégákat, be kell látni, ha az állam nem hirdetne, a Népszabadság sem tudott volna megélni a piacról, ahogy a Heti Válasz sem. Ellenben arra lenne esély, hogy mi megéljünk a piacról.
Viccel?
Nem. A piaci szektorból érkező bevételeink alapján ez reális. Az is teljesen rendben van, hogy az állam hirdetőként jelen van a reklámpiacon. De ha egy lap folyamatosan ekézi a tevékenységét, akkor minek hirdessen ott bármit is? Már csak marketingszempontból sincs értelme.
Annak viszont marketingszempontból igencsak van értelme, hogy a népszavazási kampány hajrájában ön interjút készített Orbán Viktorral. Miért pont akkor?
Amióta elindult a lap, szerettünk volna interjút készíteni vele.
Nincs olyan lap az országban, amelyik ne szeretne. Egyesek évek óta várnak rá, hiába.
Mi is folyamatosan kilincseltünk, és egyszer csak jelezték, hogy mehet. Az időzítés nem a mi dolgunk.
Elsőként azt kérdezte Orbán Viktortól, hogy „pelenkázta már az unokáját?”. Sokat gondolkozott rajta?
Az egyik kolléganőm találta ki, és kötelezett rá, hogy megkérdezzem. Ez érdekli az embereket, ennyire egyszerű.
PR-interjú. Ennyire egyszerű.
Nem érzem úgy, hogy az olvasó PR-interjút kapott volna.
Az a kérdés, hogy „Alíz [!] érkezése óta változott a hozzáállása a migrációs válsággal kapcsolatban?”, finoman szólva is necces.
Szerintem viszont nagyon jó és jogos kérdés. Ha nem lett volna az, se ön, se más nem emlékezne rá. A miniszterelnök nagyapa lett, ami teljesen új dimenzió egy férfi életében. Amúgy ez sem az én ötletem volt, hanem csapatunk egyik tagjáé. És még egyszer: arról a párt dönt, hogy politikusaik épp mikor és kinek adnak interjút. Ilyen a politika természete, érdekek mentén húzódik. Ez olyan, mint amikor a farkast azért szidjuk, mert megette a nyulakat. Ez a dolga.
Az interjú elsőként a Médiapiac 2016/11-12. számában jelent meg.
Médiapiac
Új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a szlovák kormány
A szlovák közmédia vezetésének megválasztási folyamatát érintő módosításokat, valamint névváltoztatást is tartalmazó új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a pozsonyi kormány szerdán.
A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) jelenlegi formáját és nevét 2011-ben Iveta Radicová – később idő előtt távozó – liberális kormányának idején hozták létre a Szlovák Rádió (SR) és a Szlovák Televízió (STV) összevonásával. Az RTVS élére később a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió egyik korábbi vezetőjét nevezték ki, és számos vitatott változtatásra is sor került, amelyekkel kapcsolatban az intézményt nem egy bírálat érte, egyebek mellett hírszolgáltatásának kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezve.
A Robert Fico kormánya által most elfogadott – a pozsonyi törvényhozás liberális ellenzéke által élesen bírált – törvényjavaslat a TASR közszolgálati hírügynökség közlése szerint egyebek mellett módosítja az intézmény nevét, amelyet a jövőben Szlovák Televízió és Rádiónak (STVR) hívnak majd, de megtartja annak összevont formáját.
A javasolt új törvény által bevezetett érdemi változtatások egyike az intézményvezető megválasztásának folyamatát, konkrétan a vezérigazgatót megválasztó kilenctagú közmédiatanács összetételét érinti. A közmédiatanács tagjait eddig a parlament választotta egy speciális forgószabály alapján. A jövőben a tagok közül négyet a kulturális miniszter jelöl majd. Az új közmédiatörvény hatálybalépésével a szlovák közmédia jelenlegi vezetésének megbízatása megszűnik majd.
Az új jogszabály változást hoz majd a szlovák köztelevízióban sugározható reklámok mennyiségével kapcsolatban is, a teljes adásidő eddig megengedett 0,5 százalékáról 5 százalékra emelve a reklámidő maximális hányadát.
A szlovák miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint a jogszabályt még nyáron elfogadja a parlament.
Borítókép: Robert Fico szlovák kormányfő
Médiapiac
Reklámriport miatt bírságolt a médiatanács
Túlmutatott a támogatás megengedett keretein a Trendmánia című műsorszám december 16-án sugárzott adása, ezzel a TV2 megsértette a törvényi rendelkezést, a médiatanács emiatt megbírságolta a médiaszolgáltatót – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.
Megsértette a műsorszámok támogatására vonatkozó törvényi rendelkezést a TV2 a Trendmánia (9. évad 40. rész) című műsorszám december 16-án sugárzott adásával – mondta ki a médiatanács április 23-án meghozott határozata.
A műsorrészt egy szépségipari cég üzletében vették fel, amelynek polcain márkanévvel ellátott szépségápolási termékek voltak láthatóak, amelyek egy részét a riporter ki is próbálta, illetve jótékony hatásukról beszélgetett az üzletvezetővel – írták.
Mindezek miatt a testület a műsorszámot reklámriportnak tekintette, és 500 ezer forint bírsággal sújtotta a TV2-t, a jogsértés ismételtségére tekintettel pedig 25 000 forint megfizetésére kötelezte a csatorna vezető tisztségviselőjét.
A közlemény szerint nézői bejelentés alapján, a kiskorúak védelme szempontjából vizsgálta a médiatanács az M4 Sporton február 28-án 18 óra 46 perctől sugárzott MOL Magyar Kupa DVSC-Ferencvárosi TC-nyolcaddöntőt a műsorszámban hallható trágár nézői bekiabálások miatt.
A testület figyelembe vette, hogy az élőben közvetített sportműsorszám szerkesztésére a médiaszolgáltatónak éppúgy nem volt lehetősége, mint a sugárzás időpontjának megválasztására, ezért nem indult hatósági eljárás a médiaszolgáltatóval szemben.
Ugyanezen az ülésén két rádiós frekvenciára kiírt pályázati eljárást is eredményesnek nyilvánított a médiatanács: a Fonyód 101,3 MHz és a Siófok 92,6 MHz helyi vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kereskedelmi jellegű használatára kiírt pályázatok nyertese a Radio Plus Kft. lett.
A közlemény szerint nézői észrevétel nyomán kereste meg a médiatanács a cseh társhatóságot Kőhalmi Zoltán – Történjen bármi című, a Comedy Centralon január 1-jén 15 óra 56 perckor sugárzott műsorszáma miatt.
A műsort a médiaszolgáltató korhatárjelölés nélkül sugározta, azonban az a magyar szabályozás alapján a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) tartozna.
Az RRTV megállapította, hogy a műsorszám ugyan nem sértette meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló cseh rendelkezéseket, de a társhatóság a magyar jogszabályokra tekintettel felhívta a médiaszolgáltatót, a Viacom CBS Networks International Czech s.r.o.-t, hogy tegyen eleget a magyar törvényben meghatározott, az általános közérdeken alapuló szigorúbb szabályoknak a korhatárjelölés tekintetében, amelyet a műsorszám sugárzásakor elmulasztott feltüntetni.
A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket
Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.
Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.
A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.
A sajátot könnyű…
Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.
… és másét?
De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy
többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti
– jegyezte meg Fáczán Gábor.
S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?
– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.
Jakubász Tamás