Kövess minket!

Médiapiac

„Értse meg, nem telefonált le senki!”

A Lokál főszerkesztője szerint független média a 18. század óta nem létezik. Ezért nem érti, a balliberális sajtó miért imádja ezt hangoztatni magáról. Leitner Attila azt is mondja: nem volt szükségük ukázra, hogy a Spéder-üggyel intenzíven foglalkozzanak, ahogy Vona Gábor lebuzizása sem utasításra történt, hiszen azt az úgymond hiteles Terry Black állította.

A Habony-művek propagandalapja, kormányzati szócső, állami hirdetési kifizetőhely – nagyjából ez a Lokál image-e.

Már megszoktuk ezeket az állításokat. Akik ezeket előhozzák, azoknak az a dolguk, hogy ezt tegyék.

Azért nem teljesen. A Lokált állami hirdetéssel kitömve, rengeteg pénzből, hatalmas példányszámmal indították a tavaly kegyvesztetté vált Simicska Lajos Metropoljának ellenlábasaként.

Nekem az a mániám, hogy a magunk szakmai elképzeléseit ne vetítsük ki az olvasóra. Amit ön állít, azt az Index meg a 444 írja rólunk, ami nem meglepő, hiszen őket pedig nevezhetnénk Soros-műveknek. Hozzánk viszont egész más olvasói visszajelzések érkeznek.

Milyenek?

Leginkább pozitívak, bár kaptunk olyat is, hogy a baloldalnak szolgáltatunk. Akkor csak ültünk, és nem kaptunk levegőt.

Nem csodálom. A cég egyik tulajdonosa Habony Árpád, a másik Győri Tibor, aki az előző ciklusban a Miniszterelnökség jogi ügyekért felelős vezetője volt.

Ez alapból semmit nem jelent.

Csak annyit, hogy a Lokál két, Orbánhoz és a kormányhoz rendkívül közel álló bizalmi ember lapja.

A 24 oldalas hetilap tavaly májusban indult Budapesten, a 16 oldalas napilap egy év múlva került a főbb közlekedési csomópontokra. Pár hete pedig a megyeszékhelyeken elérhető 16 oldalas vidéki mutációk készültek el. Három fázisban építkeztünk tehát, jól megtervezett stratégia mentén haladunk.

Ez nem ellenérv arra, hogy kormányközeli a lap.

Ez arra érv, hogy senki nem hülye, és nem vág bele egy halálra ítélt vállalkozásba.

Ez a legkevésbé sem halálra ítélt vállalkozás, hiszen a hirdetés, a bevétel betonbiztos, szinte államilag garantált.

Már a hetilap indulásakor készen álltak a rövid- és a hosszú távú stratégiai elképzelések. Én még ilyen profi cégnél nem dolgoztam, pedig megfordultam pár helyen. Ráadásul nincs olyan ügyfél az országban, akinek ne tudnánk a pénztárcájához szabott hirdetési csomagot kialakítani. Nálunk lehet 1/1 oldalon országosan kilencmillióért megjelenni, ahogy akár tizenkétezer forintért is lokálisan hirdetni.

Ez a korábban becsődölt Helyi Téma üzleti modellje volt, a közlekedési csomópontos terjesztés pedig a Metropolé.

Ahogy tették ezt mások Londonban és a világ számos más nagyvárosában. Nem a Helyi Téma és a Metropol találta fel a spanyolviaszt.

A lokálos verzió Habony ötlete volt?

Én ennek az újságnak a főszerkesztője vagyok. Nem én mentem oda Habony Árpádhoz, hogy csináljuk meg a lapot. Engem felkértek.

Ő?

A vezérigazgató. De, gondolom, a döntést megfuttatták a tulajdonosoknál is.

Habony bejár a szerkesztőségbe?

Nem jár be. A tulajdonosok részt vesznek a cég működésében, hiszen a kiadónál van a 888 is, de hogy milyen gyakran találkozunk, az a cég életével és nem a szerkesztőségi munkával függ össze.

A G-nap előtti időkről a Fidesz-közeli sajtó irányítói azt nyilatkozták, a párt napi szinten szólt bele a munkába. Megmondták, mi legyen az aktuális üzenet, hol legyenek a hangsúlyok, kit kell támadni. Most a Lokálnál mehetnek így az ügyek.

Nincs kézi irányítás. A tulajdonosok a napi munkába nem szólnak bele.

Önök mégis beleálltak a kormánynak fontos ügyekbe, így a kegyvesztetté vált Spéder Zoltán lejáratásába is.

Szerintem meg az a kérdés, hogy a sajtószabadság bajnoka, az Index – melyet történetesen épp Spéder Zoltán birtokol – egy hónapon át miért nem foglalkozott az üggyel? Később a főszerkesztő egy cikkben arról írt csak, hogy ezt miért nem tehetik meg. És akkor még minket csesztetnek, mert nem írunk a tulajdonosainkról szóló történésekről?! A balliberális oldalon imádnak a független magyar médiáról szónokolni, olyan viszont már a 18. század eleje, vagyis az első hirdetés megjelenése óta nem létezik. Mutogatnak ránk, eljátsszák, hogy ők a sajtószabadság megtestesítői, miközben olyan könnyfakasztó Vona Gábor-interjút is olvastam már az Indexen, hogy zsebkendőért kellett nyúlnom. Pedig egy-két éve még nem ilyen volt náluk a hangnem a Jobbikkal kapcsolatban.

A hangnem önöknél sem visszafogott. Spéder lejáratását a többi kormánymédiummal, a TV2-vel, a 888-cal közösen elég agresszíven csinálták.

Mások helyett nem tudok nyilatkozni.

Azt nyilván ön döntötte el, hogy a Spédert ekéző cikkek bekerüljenek a Lokálba.

Így van. Fontosnak éreztük a téma feldolgozását.

Jött az ukáz, hogy nyomni kell az ügyet?

Nem volt szükségünk ukázra, rögtön foglalkoztunk vele. Ugyanezt tettük Vona Gábor Terry Black-es történetével is. Erre persze az ellenoldalon azonnal úgy reagáltak, hogy egy politikus lebuzizása egyedülálló a magyar médiatörténetben. Pedig nem az. A bíróság Kocsis Máté esetében ki is mondta, hogy ezt el kell viselnie. Vona történetében azonban igazából az érdekes, hogy olyan valaki állította ezt róla, aki korábban a hűtlenkedéseiről is beszélt. Erre Vona annak idején beismerte: megcsalta a feleségét.

Mindez hitelesítené, amit Terry Black Vona Gábor állítólagos homoszexuális kapcsolatáról mondott?

Miért, nem?

A legkevésbé sem.

Egyszer már igaz volt, amit állított, ezért most is érdemes megfontolni, amit mond.

Az önök által is megdönthetetlen bizonyító erejűnek titulált fotóról kiderült, hogy egy régi MTI-s kép. Ez nem igazán hitelesíti a sztorit.

Ez a kép önmagában nem bizonyíték semmire, de ezt is úgy vették elő a másik oldalon, mintha ilyen eset még nem történt volna. Pedig ott volt Volner János bozótos ügye is.

Mostanában a kutya-gyerek-család idill helyett egyre több a politikusi bugyiügy a bulvárban.

Egyetértek. Azért van így, mert van rá kereslet.

Az korábban is volt.

Talán eddig senki nem szolgálta ki ezt az igényt. Pedig külföldön bevált műfaj. A Jobbik esetében mindez azért különösen érdekes, mert olyan politikusról beszélünk, aki folyamatosan a család szentségéről papol. Vona arra alapozta a pártját, hogy végigbuzizta a korábbi időszakot.

Vona a cigányozásra alapozta azt az időszakot. Ráadásul Vona lebuzizása – ahogy Bayer Zsolt is megírta – nyilvánvalóan kamu, és kizárólag a szavazatrablásról szól.

Ezt meghagynám a politikai marketingeseknek.

Habony abban elég jó.

Csakhogy ennek semmi köze ahhoz, hogy mi kerül be a Lokálba, és még kevésbé jelenti azt, hogy ami megjelenik az újságban, az ne lenne igaz.

Azóta szaporodtak meg ezek a sztorik, mióta Habony együtt dolgozik a negatív kampányok amerikai mesterével, Arthur Finkelsteinnel.

Ilyen sztorik korábban is voltak, amivel lehetett ütni, azt a politika előszedte. Vagy ön komolyan elhiszi a Jobbiknak, hogy nekik is van jó pár kellemetlen történet a tarsolyukban? Mert én nem. Ez a kamu.

Minden pártban akadnak kellemetlen sztorik és nőügyek. Ha egy szocialistáról derülne ki hasonló, lehoznák?

Ha ilyen horderejű a történet, akkor simán.

És ha egy vezető fideszesről?

Ez esetben is attól függ, hogy milyen horderejű a sztori, de volt már nálunk olyan téma, ami nem vetett jó fényt a Fideszre.

Mi volt az?

A budapesti veszélyes utcákról szóló sorozatunkban bemutattunk egy fideszes kerületben található területet, ami után az illetékes polgármester beszólt, hogy mégis mi szükség volt erre.

Kemények.

Mindenféle necces témával foglalkozunk. Említhetem Mengyi ügyét, Gyárfás Tamás lemondásával kapcsolatban pedig meg is kaptuk: a Lokál küldte el neki a selyemzsinórt, amikor Czene Attila lenyilatkozta nálunk, hogy Gyárfás diktatórikusan vezeti az úszószövetséget. Pedig csak felhívtuk, és megkérdeztük a véleményét. Nem egyeztettünk senkivel arról, szabad-e bántani Gyárfást.

Aki lemondott.

Értse meg, nem telefonált le senki! Ezúton üzenem Gyárfás Tamásnak: mi nem küldtünk neki selyemzsinórt. Akarja a rosseb magára haragítani. Egyszerűen újságot írunk.

A G-nap után a Simicska Lajos által felépített médiabirodalom alól kihúzták a szőnyeget. Bukott a Class FM, a Metropol, dőltek a Mahir-oszlopok.

Nyilván van összefüggés, az elmúlt pár évben ugyanakkor komoly médiapiaci átrendeződés is zajlott. Visszakérdezek: én mennyire érezhetem biztonságban magam? Ha valamiért másképp alakul a következő egy-másfél év, és hirtelen előugrik négymillió Gyurcsány-hívő a bokorból, milyen létjogosultsága lehet ennek a lapnak?

A Lokál más színű kormány alatt életképtelen lenne?

Nem. Csak azt mondom, ez az egész jelenség nem újdonság, régóta így megy. De ez nem panasz, pontosan tudtam, mit vállaltam.

Úgy tudni, Orbán és Simicska összeveszésének egyik oka épp a média volt. A miniszterelnök ugyanis nem tűri a kritikus sajtót, legfeljebb a semleges hangokat.

Amikor az újság alapjait leraktuk, kifejezett kérés volt, hogy problémás ügyekkel is foglalkozzunk. Hogy kritika legyen, ne fröcsögés. Nem a propagandát kell tolni, hanem reális tájékoztatást kell adni.

Legyen semleges a Lokál?

Az már majdnem független, de olyan nincs. A Népszabadság például hirtelen a sajtószabadság védelmezőjévé vált, pedig sok mindent lehet rá mondani, de hogy független lenne, azt azért ne játsszuk el!

Csak megírtak pár, a kormánynak igencsak kellemetlen ügyet.

Semmilyen összefüggés nincs a kettő között. A lapot azért zárták be, mert brutális veszteséget termelt.

Ön is komolyan ezt a mantrát nyomja?

Mert ez az igazság. Amikor a Helyi Téma megszűnt, a dolgozókat egyik pillanatról a másikra küldték el, a mai napig jelentős pénzekkel tartoznak nekik. Ehhez képest a népszabadságos újságírók végig kapták a fizetésüket. Igaz, pizzát én sem rendeltem volna, a stílus nekem sem tetszik, de bőven akadt korrekt része is az ügynek.

A tulajdonos szólhatott volna előre, ha eladási tervei voltak.

Szűntek meg újságok egyik pillanatról a másikra korábban is. Miért ne lett volna értelme megtartani és ugyanazt tenni vele, mint a Magyar Hírlappal? Ezt csak arra mondom, ha nyereséges lett volna, és nem csökken a példányszáma, talán megtartják és átalakítják.

Önnek könnyű a dolga, 150 ezres példányszámmal indított.

A Metropolnak ennél is több volt.

Volt. A fő versenytársnak tekintett Blikk 113 ezres, a Bors 62 ezres. Ehhez képest önök nagyban nyomják.

Kitalálták, kiszámolták. A Metropol sokéves tapasztalatát vettük alapul, és az induló példányszámot sikerült jól belőni. A hetilapot országszerte már 1,2 millió példányban viszik el.

Ingyen. Állítólag jelentős hányad kerül egyenesen a kukába a postaládából.

Az olvasottságunk folyamatosan javul. Mindenkinek nyilván nem lehet tetszeni, de sok olvasótól kapunk levelet, ha valamiért nem jutnak hozzá a laphoz.

Az önök bulvárhírei mennyiben mások, mint a többieké?

Semmiben.

Akkor hol volt a rés a piacon?

Az ingyenességben. Továbbá ha az olvasó egy nap nem vett el Metropolt, nem veszített semmit, nálunk viszont ritka az olyan nap, hogy így ne maradna le valamiről. Nagyon jó újságíróink vannak, a Blikktől, a Borstól, a Story magazintól hoztunk el munkatársakat.

 

Van miből fizetni őket: önökhöz ömlik az állami hirdetés.

Szeretném leszögezni, hogy az újságíróink semmivel sem keresnek többet a piacon szokásosnál. Az állami hirdetésekről pedig megint úgy beszél, mintha újdonság lenne, miközben évtizedes történet. A helyzet talán nem tükrözi egy idealizált, tankönyvi piac körülményeit, de ez nem magyar sajátosság. Legfeljebb a mértékeken lehet vitatkozni.

A Heti Válasz írta, hogy a 24 oldalas Lokál május 16-i számának háromnegyede tisztán reklám és PR-interjú, a saját tartalom mindössze hatoldalnyi.

Ez nettó hazugság. Olyannyira, hogy a cikk miatt perelni is akartunk. Kínosan ügyelünk arra, hogy amikor lehet, az 50 százalékos hirdetési arányt ne lépjük túl, a fölött ugyanis a lap hirdetési terméknek minősül, ami után díjat kell fizetnünk. Talán egyszer fordult elő, hogy átléptük ezt a határt, de akkor becsületesen fizettünk.

A Heti Válasz szerint a lapnak ebben a számában több mint tíz oldalt tesz ki az állami hirdetés. A Szerencsejáték Zrt. egymaga hat és egynegyed, a Magyar Villamos Művek három, az Erzsébet-utalvány csaknem másfél, a babakötvény egy teljes oldalon hirdet. Mi ez, ha nem kifizetőhely?

Megint csak azt mondhatom, én ennek a lapnak a főszerkesztője vagyok. Soha nem küldtek az MVM-hez, hogy hozzak be hirdetést. Azért hadd jegyezzem meg: bár sajnálom a népszabadságos kollégákat, be kell látni, ha az állam nem hirdetne, a Népszabadság sem tudott volna megélni a piacról, ahogy a Heti Válasz sem. Ellenben arra lenne esély, hogy mi megéljünk a piacról.

Viccel?

Nem. A piaci szektorból érkező bevételeink alapján ez reális. Az is teljesen rendben van, hogy az állam hirdetőként jelen van a reklámpiacon. De ha egy lap folyamatosan ekézi a tevékenységét, akkor minek hirdessen ott bármit is? Már csak marketingszempontból sincs értelme.

 

Annak viszont marketingszempontból igencsak van értelme, hogy a népszavazási kampány hajrájában ön interjút készített Orbán Viktorral. Miért pont akkor?

Amióta elindult a lap, szerettünk volna interjút készíteni vele.

Nincs olyan lap az országban, amelyik ne szeretne. Egyesek évek óta várnak rá, hiába.

Mi is folyamatosan kilincseltünk, és egyszer csak jelezték, hogy mehet. Az időzítés nem a mi dolgunk.

Elsőként azt kérdezte Orbán Viktortól, hogy „pelenkázta már az unokáját?”. Sokat gondolkozott rajta?

Az egyik kolléganőm találta ki, és kötelezett rá, hogy megkérdezzem. Ez érdekli az embereket, ennyire egyszerű.

PR-interjú. Ennyire egyszerű.

Nem érzem úgy, hogy az olvasó PR-interjút kapott volna.

Az a kérdés, hogy „Alíz [!] érkezése óta változott a hozzáállása a migrációs válsággal kapcsolatban?”, finoman szólva is necces.

Szerintem viszont nagyon jó és jogos kérdés. Ha nem lett volna az, se ön, se más nem emlékezne rá. A miniszterelnök nagyapa lett, ami teljesen új dimenzió egy férfi életében. Amúgy ez sem az én ötletem volt, hanem csapatunk egyik tagjáé. És még egyszer: arról a párt dönt, hogy politikusaik épp mikor és kinek adnak interjút. Ilyen a politika természete, érdekek mentén húzódik. Ez olyan, mint amikor a farkast azért szidjuk, mert megette a nyulakat. Ez a dolga.

Az interjú elsőként a Médiapiac 2016/11-12. számában jelent meg.

Médiapiac

Kamu folytán került ellenséges tűz alá a Megafon

Avagy a Média1 esete a szakmaisággal. Közleményt adott ki a Magyar Nemzeti Médiaszövetség.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

„Kínos és árulkodó hibába szaladt bele a baloldali Média1, amikor egy paródiaoldalon közzétett képernyőképből kreált valósnak tekintett, a jobboldali média működését lejáratni próbáló hírt” – mutat rá portálunkhoz eljuttatott csütörtöki közleményében a Magyar Nemzeti Médiaszövetség (MNMSZ).

Mi is történt?

Egy blog, amely főként a jobboldali sajtó lejáratására fókuszál, olyan fotót tett közzé, amely a Megafon egy állítólagos bakijára hívta fel az olvasói figyelmét. A mémben minden alap nélkül úgy állították be Kötter Tamást, mint a Magyar Péter-ügy kapcsán egy központi akaratot levezényelni próbáló médiaszemélyiséget.

Ezt tálalta valós hírként a „Véletlenül a központból jövő utasítást is kiposztolta a Megafon egyik tagja, amikor Magyar Pétert támadta” című cikkében a Média1. Az azóta helyesbített bejegyzésről végül a Telex rántotta le a leplet.

Fokozott felelősség az újmédia korában

Az eset kapcsán az MNMSZ közleménye arra figyelmeztet, hogy a politikai elfogultság nem írhatja felül a szakma alapvető szabályait, és hogy az újságírás etikai normáinak betartása mellett az újságírók feladata forrásaik alapos vizsgálata is. „Különösen fontosnak tartjuk ezt az újmédia korában, amelyben már szinte minden képet, hangot és állítást lehet manipulálni. Ezekben az időkben határozottan felértékelődik a szakmai normákra szigorúan hagyatkozó professzionális szerkesztőségek munkája” – teszi hozzá az újságírószervezet közleménye.

Az MNMSZ hangsúlyozza, hogy az írott szónak teremtőereje van, és kifejezi reményét, hogy „ennek felelősségét még a baloldali médiazsoldosok is érzik”. Hozzáteszik, hogy szövetségük eltökélt szándéka érvényt szerezni a szakmai normáknak a változó médiavilágban is, ezért „erre szólít fel minden, magát újságírószervezetnek tituláló alakulatot”.

Az újságíró-szövetség egyúttal szolidaritását fejezi a hamisan hírbe hozott Megafon egész csapatával.

Tovább olvasom

Médiapiac

Megújul az M2 Petőfi TV

Friss arculattal, új műsorokkal jelentkezik a közmédia zenés ifjúsági csatornája.

Közzétéve:

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) gyártóbázisának épületei és a főváros III. kerületében, Óbudán, a Kunigunda útja 64. alatt, előtérben az M2 Petőfi TV logója, fotó: MTVA/MTI/Zih Zsolt

Az M2 Petőfi TV a Petőfi Rádió műfajgazdag, magyar kínálatához igazodó, sokszínű tartalommal várja nézőit, a fiatalok igényeire szabott, aktuális témákkal – közölte a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Sajtó és Marketing Irodája szerdán az MTI-vel.

A csatorna új, saját gyártásában készült egyedi tartalmakkal, élő közvetítésekkel, fesztiválok, koncertek, szórakoztató programok bemutatásával, filmes és ismeretterjesztő adásokkal, a fiatalok mindennapjait érintő témákkal várja a nézőket.

A megújulás szoros együttműködésben valósul meg a Petőfi Rádióval, láthatóvá téve a rádiós műsorvezetőket.

A közlemény szerint a csatorna kiemelt célja, hogy napjaink magyar slágereinek, a fiatal feltörekvő, értékteremtő zenei teljesítményt nyújtó zenészeknek bemutatkozási lehetőséget biztosítson a Petőfi Rádió tehetségkutató törekvéseivel szoros együttműködésben.

A tavaly októberben megújult rádióadónak már több ezer felvételt küldtek az új, valamint a széles körben még nem ismert előadók.

Tehetségük kibontakoztatásában, dalaik terjesztésében vállal hangsúlyos szerepet – műfaji megkötés nélkül – a magyar zenei médiumok között egyedüliként a két csatorna – emlékeztetnek a közleményben.

Mint hozzáteszik, a tehetséggondozás mellett fontos törekvésük a múlt könnyűzenei örökségének gondozása, hogy a hazai könnyűzene legendás alakjait közelebb hozzák az ifjúsághoz. A nézők ennek részeként több évtizede készült, zenei ritkaságnak számító archív koncertfelvételeket, interjúrészleteket is láthatnak.

Íme az újdonságok

Az elmúlt évekhez hasonlóan minden hétköznap 21 órától élő műsor várja majd a nézőket. Az Esti Kornél című műsorban különböző zenei formációk aktualitásait mutatják be, de előtérbe kerül az előadók színpadon túli élete, például kedvenc sportjuk, hobbijuk vagy karitatív tevékenységeik.

Az adások továbbá rávilágítanak arra is, hogyan kapcsolódik össze a zene egyéb művészeti és más területekkel. A műsorvezetők között a már jól ismert csatornaarcok szerepelnek, így Csitári Gergely, Pató Márton, Csapó Dóra, Hernandez Vivien, Matthesz Flóra és Tótfalusi Fanni.

A tévéadó újdonságai közé tartozik az élő műsor után következő zenés kívánságműsor. A Mit kíván? című műsor adásaiban válogatást adnak a Petőfi Rádió kívánságműsorának legnépszerűbb dalaiból, valamint zenei témákban megszólaltatják az utca emberét.

Szombat esténként 20 órától a Petőfi Rádióból ismert műsorvezetők, Mák Kata, Fekete László, Habóczki Máté, Szani Roland és Szikora Tamás várják a nézőket a Házibuli című zenés műsorral. Minden adás egy hazánkban népszerű zenei stílust, illetve sokakat foglalkoztató, a dalokban gyakorta megjelenő emberi érzelmet jár körbe különböző rovatokban.

Az adások után szombaton 22 órától koncert- vagy zenés filmet ad a csatorna.

A csatorna népszerű koncertműsora, az Akusztik továbbra is jelentkezik vasárnaponként 20 órától, valamint folytatódik az A38 hajó színpadán és a Kulisszák mögött – az A38 hajón, az A38 Archív és az A38 BESZTOF a zenei szerkesztők válogatásában, a legjobb hazai produkciókkal, érdekességekkel – olvasható a közleményben.

Tovább olvasom

Médiapiac

Vizsgálat indult az EU-ban az Apple, a Google és a Meta ellen

Az Európai Bizottság vizsgálatot indított az Apple, a Google és a Meta vállalat ellen, hogy megfeleltek-e a digitális piacokról szóló szabályozásnak (DMA) – jelentette be Margrethe Vestager digitális korra felkészült Európáért felelős uniós biztos.

Közzétéve:

MTI/EPA/Caroline Brehman

Margrethe Vestager brüsszeli sajtótájékoztatóján közölte:

az előzetes vizsgálatok eredményei szerint feltételezhető, hogy az érintett vállatok nem kezdték meg a hónap elején életbe lépett, átjárhatósággal és versennyel kapcsolatos előírásokat tartalmazó szabályozás szerinti kötelezettségek betartását.

A szabályozás szerint az “alapvető platformszolgáltatásokat” nyújtó, kapuőrnek nyilvánított vállatoknak fel kell számolniuk azokat a zárt technológiai rendszereket, amelyek a fogyasztókat egyetlen vállalat, főként saját termékeinek vagy szolgáltatásainak használta felé terelik. Kiemelte, a szabályozás előírja, hogy a vállalatoknak lehetővé kell tenniük, hogy “ingyenesen tereljék” a felhasználókat alkalmazásboltjain kívüli ajánlatokhoz.

Az Európai Bizottság szeptemberben hat szolgáltatót minősített kapuőrnek, az Alphabet, az Amazon, az Apple, a ByteDance, a Meta és a Microsoft céget.

Az uniós biztos szerint az Európai Bizottság “gyanítja”, hogy az érintett vállatok által bevezetett intézkedések nem tesznek eleget a DMA szerinti kötelezettségeiknek. Az uniós bizottság mélyreható vizsgálata során arra keres választ, hogy a Google és az Apple teljes mértékben betartja-e a DMA szabályait, amelyek megkövetelik a technológiai cégektől, hogy lehetővé tegyék, hogy az alkalmazásboltjaikon kívül elérhető ajánlatokhoz irányítsák a felhasználókat. Az uniós bizottság aggodalma szerint a két vállalat saját ajánlataikon kívüli választás esetén “különféle korlátozásokat” alkalmaz, beleértve egyebek mellett díjak felszámolását.

A gyanú szerint a Google nem tartja be azokat az előírásokat, amelyek megakadályoznák, hogy a technológiai óriáscégek előnyben részesítsék saját szolgáltatásaikat a riválisokkal szemben.

“Az Európai Bizottság aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Google és az Alphabet keresőfelületeiken előnyben részesítik saját szolgáltatásaikat” – mondta.

Közölte továbbá: az előzetes vizsgálatok szerint az Apple alternatív alkalmazásboltokra vonatkozó új díjstruktúrája és az Amazon keresési találatokra vonatkozó rangsorolási gyakorlata szintén aggályokat vet fel. Az Apple intézkedései, beleértve a webböngésző keresési képernyőjének kialakítását, megakadályozhatják a felhasználókat abban, hogy gyakorolják a szabad szolgáltatásválasztás jogát saját rendszerén belül. Az uniós bizottság a Meta esetében a felhasználók adatainak kezelése és a díjköteles szolgáltatások fizetési feltételeivel kapcsolatosan vizsgálódik majd – tájékozatott.

Az Európai Bizottság közölte: vizsgálata során bizonyítékokat és információkat gyűjt a felvetődött gyanúk tisztázására, az eljárást 12 hónapon belül le kívánja zárni.

Jogsértés esetén a brüsszeli testület az érintett vállalat teljes, globális forgalmának 10 százalékáig terjedő bírságot szabhat ki. A bírságok ismételt jogsértés esetén akár 20 százalékot is elérhetnek.

Folyatódó jogsértések esetén az Európai Bizottság további lépéseket is tehet, például kötelezheti a vállalatot egy üzletág vagy annak egy részének eladására, vagy megtilthatja a rendszerszintű meg nem feleléshez kapcsolódó szolgáltatások nyújtását.

Borítókép: a Google amerikai informatikai óriáscég logója a Nemzetközi Szórakoztatóelektronikai Kiállításnak (CES) otthont adó épületen Las Vegasban 2023. január 10-én

Tovább olvasom