Művház
Félig kiszínezett valóság
Több mint négyszáz jelmeztervet készített színházi produkciókhoz Magyarországon és szerte a világban, de több tucat filmes munka is fűződik a nevéhez. Tizennégyszer kapta meg a Színikritikusok Díját, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, akit egyedüli magyarként Oscar-díjra is jelöltek a kosztümjeiért. Szakács Györgyit ma is ugyanaz a szenvedély hajtja, mint kislányként, amikor az édesanyja divatszalonja felé vezető úton még csak megcsodálta a csipkegallérokat. Az Alkotni születtünk interjúsorozat nyolcadik része.
Hogyan jut el a fiatal értelmiségi lány egy Váci utcai divatszalonból az építésztanulmányokon keresztül a jelmeztervezésig?
Bizonyos értelemben véletlenül. Nem volt bennem tudatos elhatározás a szakma felé. Kislányként iskola után minden időmet édesanyámnál, a Váci utcában a divat, a ruhák, a kosztümök bűvöletében töltöttem. Az üzletben főleg szabásmintákat készítettek, és az országban egyedülálló módon olyan textilipari szakirodalom állt az érdeklődők rendelkezésére, amelyet a Vogue és egyéb világlapok csak kiegészítettek. Szabadidőmben ezeket, illetve folyóiratokat lapozgattam. Az üzlet egyfajta oázis volt a Váci utca 10. szám alatt, a Rotschild-szalon mellett, ahova mindig sokan betértek, köztük híres emberek, írók, művészek. Hihetetlen mázlim volt, olyanokkal találkoztam, mint Simonyi Imre, Csoóri Sándor, Ottlik Géza, Major Máté vagy Várkonyi Zoltán. Ezen a helyen még József Attila is járt, korábban ugyanis könyvesboltként működött (Cserépfalvi Imre 1929-ben nyitotta meg könyvesboltját – a szerk.), sok évtizeden keresztül a magyar irodalmi élet egyik találkozóhelye volt.
Ezt követően anyám directrice lett egy másik Váci utcai divatszalonban, ahol szintén nézhettem a ruhakészítés folyamatát, közben pedig nagyszerű szabásznőket ismerhettem meg.
Jó tanuló voltam, mégsem tudtam, mivel szeretnék foglalkozni. A színház világa mindig vonzott. Csiszár Imrét tizennégy éves koromban ismertem meg, egy gimnáziumba jártunk. Emlékszem, az első beszélgetésünk alkalmával azt mondta: „Ha majd egyszer megrendezem A vihart…” (Nevet.) Persze soha nem rendezte meg. Egyfolytában színházba jártunk, szinte minden előadást megnéztünk. Ugyanebbe a gimnáziumba járt a férjem, Szlávik István is. Ő már akkor elhivatott volt, tudta, hogy díszlettervező lesz. Édesapja egyik legjobb barátja Vogel Erik volt, gyerekként – hozzám hasonlóan – ő is magába szívott sok mindent, egy másik műfajból.
 |
| Három nővér a Katona József Színházban 1985-ben |
1983-ban ő hívott a Katona József Színházba is. Azóta is folyamatosan dolgozom a Katonában, harminchat éve, Ascher Tamás, Zsámbéki Gábor, Székely Gábor rendezéseiben, több mint hatvan előadáshoz készítettem jelmeztervet, köztük a Három nővér, A revizor és a Catullus című darabokhoz, amelyek világhírt hoztak a színháznak. De fontos megemlítenem a Radnóti Színházat is, ahol folyamatosan dolgoztam, főleg Valló Péter rendezéseiben. A hetvenkedő katona, Nóra, Ványa bácsi, sok emlékezetes előadás.
 |
| A revizor a Katona József Színházban |
Úgy tudom, Major ajánlására hívott Ascher Tamás az aranykorát élő kaposvári Csiky Gergely Színházba a Chicago előadására. Később szinte minden ottani rendezővel dolgoztam, Ács Jánossal, Gothár Péterrel, Gazdag Gyulával, Babarczy Lászlóval. Ennek az időszaknak a Marat/Sade-előadás lett a csúcspontja.
Ezzel párhuzamosan dolgoztam Miskolcon, főleg Csiszár Imre rendezte darabokban: Peer Gynt, Galilei élete, Az ember tragédiája, A tribádok éjszakája. Sorolhatnám. Az utóbbi két színház legnagyobb korszakát élhettem meg és dolgozhattam végig egy csodálatos alkotóközösség tagjaként.
Mi az első emléke a kreativitással kapcsolatban?
Egy időszak jut eszembe. Kilencéves koromban Szentendrén, csodálatos környezetben, művészek társaságában éltem, szüleim egyetlen gyerekeként külön világot alakítottam ki magamnak. Olyan érdekes, a mai napig visszaköszönnek az akkori képzetek, a félig kiszínezett valóság. Mindig nagyon fontos volt számomra az esztétikum, a szépség. Emlékszem, milyen csalódás volt Pestre költözni. (Nevet.)
 |
| Szakács Györgyi |
Mikorra datálható a régi ruhák, textilek, csipkék iránti gyűjtőszenvedélye?
Édesanyámhoz rendszerint a mai Ferenciek terén keresztül mentem, ahol a Klotild-palota aljában működött egy régiségüzlet. A kirakatban elhelyezett csodálatos tárgyakat naponta megcsodáltam. Az érdeklődésem komplex volt, ma is nagyon szeretek például festményaukciókra járni, de annak ismeretében, amit eddig meséltem, illetve azért, mert egy százéves felsőrész vagy egy csipkegallér nem került sokba, a gyűjtés ebben a műfajban ragadott magával leginkább.
 |
| Napszállta (Fotó: Mozinet) |
A Napszállta kapcsán lehet tudni, hogy Nemes Jeles László apró részletességgel figyelt mindenre, például a kalapokat ugyanazzal a technikával kellett elkészíteni, mint abban korban, amelyikben a film játszódik. Mennyire jellemző, hogy a magyar színházi és filmes világ ennyire nagyvonalúan és magas művészi érzékkel kezeli a jelmezeket?
A szakmám elengedhetetlen feltétele, hogy rendelkezzem történelmi tudással, hogy kérjen bármit a rendező, azt el tudjam helyezni időben. A mai színházi világ egyre távolodik a történelmi jelmezek használatától, mindennek az aktualitását keresi, sokkal inkább a stilizált vagy a mai ruhákat preferálja. A rendezők részéről sincs igény a korabeli darabokra, mert nagy anyagi ráfordítással járna az elkészítésük, ráadásul a szakmai háttér is egyre kevésbé adott hozzá. Sorolhatnám a nagy magyar színházakat, ahol nincs szabóműhely. A régi Nemzeti Színház jelmezraktárát szétbombázták, a díszletgyártását és a cipészműhelyét megszüntették. Ezekben több évtizednyi munka volt, a lerombolásuk nagy űrt hagyott maga után. Különleges szerencsém volt, hogy olyan színházakban dolgozhattam, amelyek még olyan konstellációban működtek, mint a Monarchia idején. Emlékszem, amikor Jancsó Miklóssal terveztük a Csárdáskirálynőt, és mindössze két hét volt a kosztümök elkészítésére, szóltam a jelmeztárvezetőnek, hogy legalább húsz-huszonöt frakkra lesz szükségem, és azok határidőre, hibátlanul elkészültek. Nagyon sokat köszönhetek azoknak a kiváló szakembereknek, akik végig segítettek a pályám során. Sajnos egyre kevesebben vannak.
Milyen kapcsolatban áll egymással a jelmez és a dramaturgia?
A színház és a film műfaját külön kell választani. Már csak azért is, mert színpadon nem feltétlenül érvényesülnek a részletek, amelyek a filmen viszont felnagyítódnak. A legfontosabb, hogy miután elolvastam a darabot vagy a forgatókönyvet, megértsem a szándékot, illetve magát a rendezőt, a színészek szerepét. Nagyon empatikus csapatmunkáról van szó. Bíznunk kell egymásban. Így kerülhető el, hogy a jelmez öncélúan rátelepedjen az alkotásra.
 |
| Szakács Györgyi (Fotó: Csibi Szilvia/Nők Lapja) |
Erre volt jó példa a már említett Marat/Sade-előadás, amely a Kádár-rendszer egyik legnagyobb tabuját hozta be a képbe, az 1956-os forradalmat. Rendkívül fontos volt, hogy hitelesek legyenek a kosztümök, és majdnem mindent teljesen eredeti ruhadarabokból raktunk össze. Az előadás túlzások nélkül színháztörténeti jelentőségűvé vált, pedig igyekeztek elhallgatni.
Korábban azt mondta, a színházban a jelmeztervező által elképzelt kép valósul meg, míg filmen az operatőré.
A kulcs a láttatás. A hagyományos színház egy kép, amely a díszlettervezővel közös munka eredményeképpen jön létre. Színpadon a jelmez bele tud szólni a kompozícióba, film esetében nem is tudjuk, mi kerül vászonra a végső vágás után. Ezért szükséges a legutolsó sorban álló statisztára is odafigyelni. Nagyon nehéz munka. Fizikailag is nagy kihívás mindkét műfajban dolgozni, hiszen a színházakban későn érnek véget a darabok, a filmforgatások pedig gyakran korán kezdődnek. Ráadásul macskatermészetem van, ahonnan csak lehet, hazavezetek, ha kell ötszáz kilométert is, hogy az otthonomban pihenhessek, ne ismeretlen helyen.
 |
| Szakács Györgyi F. Kovács Attila díszlettervezővel A napfény íze forgatásán Bécsben |
A napfény íze című Szabó István-filmért Oscar- és Genie-díjra is jelölték. A tervezés, majd a forgatás során érezte, hogy valami különleges van születőben?
A film közel száz év történetét dolgozza fel. Nem voltam biztos abban, mennyire fogják az emberek értékelni a jelmezeket, de azt éreztem, hogy kivételesen nagyszerű művészekkel dolgozom együtt, és minden erőmmel megpróbáltam felnőni hozzájuk. Emlékszem, az első vetítésnél azon mérgelődtem, miért kellett levennem egy tollat egy kalapról, és hogy miért cseréltem le egy gallért. (Nevet.)
Nem is panaszkodom. Németország, Finnország, Norvégia, Svédország. Ausztráliában Cate Blanchett játszotta Ascher Ványa bácsijának főszerepét, amelyet később óriási sikerrel mutattak be New Yorkban is. Dolgoztam a lyoni, a lipcsei és a bécsi operaházakban. Az IMDb adatbázisa szerint több mint negyven nagyjátékfilm fűződik a nevemhez.
 |
| A fehér szalag a Katona József Színházban (Fotó: Horváth Judit) |
 |
| A Ha elmúlik öt év a Katona József Színházban (Fotó: Horváth Judit) |
Jelenleg is több színházi és filmes munkája van.
Legutóbb Milcho Manchevski Willow című filmjében dolgoztam, amelyet ősszel mutattak be Rómában, illetve Szabó István utolsó filmjében, a Zárójelentésben, amelynek február végén lesz a premierje. A filmben több operának a részlete is felcsendül, amelyek közül a Tannhäuser a szegedi operában, ugyancsak Szabó István rendezésében debütál majd. Ezenkívül a Katona József Színházban A fehér szalag és a Ha elmúlik öt év, a Nemzeti Színházban a Macskajáték című darabban terveztem legutóbb.
 |
| Macskajáték a Nemzeti Színházban (Fotó: Eöri Szabó Zsolt) |
Talán kissé furcsa lesz, amit mondok, de tulajdonképpen minden munkám olyan, mint egy betegség, amiben nyakig benne vagyok egészen a premierig. Nagy szerencsém volt, hogy sok olyan értékes emberrel dolgozhattam, akik meghatározó alkotói a színházi és a filmes kultúrának. A jelmeztervezés szellemi játék, amely a kihívásokon túl szenvedéllyel tölti meg a napjaim.
Művház
Látta már? Íme a S.E.R.E.G. első képkockái (videó)
A készülő akciósorozat címe egy mozaikszó, amely a Szolgálat, Erény, Rend, Erkölcs és Gondviselés szavakból áll össze.
Látványos képi világot és izgalmas történetvezetést ígér az idén ősszel debütáló, S.E.R.E.G. című katonai sorozat hat epizódja, amelyekből az első képkockákat a Digital-Media Hungaryn láthatták a konferencia résztvevői. A Megafilm Service katonai sorozata – amelyben a Magyar Honvédség is közreműködött – izgalmakat sejtető akciót ígér – hívta fel a figyelmet cikkében a Magyar Nemzet.
Az alkotás címe egy mozaikszó, amely a Szolgálat, Erény, Rend, Erkölcs és Gondviselés szavakból áll össze (S.E.R.E.G.), és már az első hangulatkeltő képkockákból is kirajzolódnak ezek a tulajdonságok. A történet egy iraki háborús misszióban kudarcot valló katonáról, Győrbíró Zsolt alezredesről szól, akit Csórics Balázs alakít. Győrbírónak egyetemista fiával való rossz kapcsolata is megnehezíti az életét és számot kell vetnie a bajtársiasság fogalmával is, miközben újra bevetésre készül csapatával. A férfiak mellett természetesen megjelennek a nők és a bonyolult szerelmi szálak is.
A film előzetesét itt tudja megtekinteni:
A forgatásról a Magyar Nemzet készített werkfilmet:
Művház
Folytatódnak a Metropolitan Opera közvetítései az Urániában
Folytatódnak októbertől a New York-i Metropolitan Opera közvetítései az Uránia Nemzeti Filmszínházban, amelynek kínálatában nyolc új előadás, Offenbach, Mozart, Beethoven, Puccini, Richard Strauss, Verdi és Rossini örökzöld művei mellett egy kortárs darab, Jeanine Tesori Grounded című operája is helyet kapott.
A Metropolitan Opera Live in HD közvetítéseinek 2024/25-ös programjában a nézők új rendezésben láthatják New Yorkból Verdi Aidáját és Strauss Saloméját is, olyan művészek előadásában, mint Lise Davidsen, Angel Blue, Piotr Beczala, Peter Mattei, Quinn Kelsey vagy Kutasi Judit és Kálmán Péter – áll a filmszínház pénteki közleményében.
Az évadot október 5-én Offenbach műve, a Hoffmann meséi nyitja. A főszerepet a francia tenor, Benjamin Bernheim alakítja, három egykori szerelmét pedig Erin Morley, Pretty Yende és Clémentine Margaine. Az előadást Marco Armiliato vezényli.
Október 19-én a kétszeres Tony-díjas zeneszerző, Jeanine Tesori kifejezetten a Met számára írta Grounded című új operáját. A kortárs mű Michael Mayer LED-képernyőket és légifelvételeket is használó rendezésében kerül színpadra, története pedig a 21. századi háború etikai és pszichológiai problémái körül forog. Főhőse, Jess első vonalbeli vadászpilóta, aki váratlan terhessége miatt kikerül a pilótafülkéből, és a földre kényszerülve drónokkal vesz részt a támadásban. A főhőst Emily D’Angelo, az opera egyik fiatal művésze személyesíti meg.
Az évad kiemelkedő eseményei közé tartozik a norvég szoprán, Lise Davidsen visszatérése aki először november 23-án lesz látható Puccini Tosca című operájának címszerepében. Freddie De Tommaso tenor mint Cavaradossi tűnik fel, Quinn Kelsey bariton pedig Scarpia rendőrfőnökként látható.
Az Urániában már hagyomány, hogy karácsony körül minden évben levetítik A varázsfuvola 2006-os felvételét. Idén december 26-án lesz látható Mozart művének rövidített, ifjúsági előadása, amelyben Miklósa Erika énekli az Éjkirálynő szerepét.
Verdi Aidájával 2025. január 25-én folytatódik a sorozat Michael Mayer látványos új rendezésével, amelyben Kutasi Judit Amneris egyiptomi hercegnőt alakítja. A temesvári születésű mezzoszoprán Verdi A végzet hatalma című dalművében az idén debütált a Metropolitan Operában. Az Aida főbb szerepeit Kutasi Judit mellett Angel Blue, Piotr Beczala, Quinn Kelsey és Dmitrij Belosszelszkij éneklik.
Március 15-én Beethoven Fidelióját közvetítik, amelyet Jürgen Flimm rendező a jelenkorra adaptálva, mai környezetbe helyezett. A darab főhősnőjét Lise Davidsen alakítja.
Két, Baumarchais-vígjátékból készült klasszikus opera is része a programnak. A Figaro házassága, Mozart operája április 26-án lesz látható Michael Sumuel basszbaritonnal a címszerepben és az angol Richard Eyre rendezésében.
Új produkcióként, húsz év után tér vissza a Met színpadára Richard Strauss Saloméja. Claus Guth rendező viktoriánus környezetbe helyezi a bibliai tárgyú történetet, amelynek május 17-i közvetítésén a dél-afrikai Elza van den Heever szoprán énekli a címszerepet, Keresztelő Szent Jánost pedig Peter Mattei bariton alakítja.
Az évad utolsó operája a másik híres Baumarchais-adaptáció, A sevillai borbély, Rossini műve lesz. Bartlett Sher csaknem húszéves rendezése május 31-én új szereposztásban, az olasz Giacomo Sagripanti vezényletével kerül színre. Bartolo doktort Kálmán Péter énekli, Rosina szerepében pedig az orosz-kirgiz mezzoszoprán, Aigul Akhmetshina lesz látható.
Az Uránia honlapján meghirdetett élő és ismétlő előadásokra május 7-én kezdődik a jegyárusítás. Minden darab angol és magyar felirattal látható.
Művház
Kövér László: a filmmel mindenekelőtt az emberi szabadságot kell megvédeni
A mai progresszívok nemcsak énekelnek a múlt eltörléséről, hanem döntik a szobrokat, cenzúrázzák a könyveket, és technológiailag uralni akarják a XXI. század teljes nyugati tudatiparát, benne a filmipart is, hogy akadálytalanul érvényesíthessék a múltat eltörlő ideológiájukat.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke csütörtökön a IV. Pápai Nemzetközi Történelmi Filmfesztivál megnyitóján elmondott beszédében a huszonegyedik századot a vizualitás, a látvány évszázadának nevezte, amelyben a kép, a mozgókép „a legveszélyesebb fegyver”.
Azonban – mint mondta – felmerül a kérdés, hogy a film támadó vagy védekező fegyver-e, illetve mit kell támadni vagy védeni a „film fegyverével”. Erre a magyarok válasza az, hogy a filmmel mindenekelőtt az emberi szabadságot kell megvédeni – hangsúlyozta a házelnök.
Kövér László szerint három oka van annak, hogy Magyarország a legjobb hely egy ilyen fesztiválnak. Elsőként: a magyarok egyáltalán nem hisznek abban, hogy a történelem véget ért, ellentétben azokkal, akik 1989-ben a világ urainak képzelték magukat, és egy ideológusuk által azt üzenték a nagyvilágnak, hogy a történelem véget ért – emelte ki.
Fotó: MTI/Bodnár Boglárka
A magyart „ezeréves rebellis hajlamú nemzetnek” nevezte, amely az idegen elnyomásnál csak egyvalamit utál jobban: ha az idegen elnyomók ostobának nézik.
„Mi abban hiszünk, hogy a történelmet a maga érdekében és hasznára senki sem tudja kisajátítani” – fogalmazott az Országgyűlés elnöke.
Kövér László megjegyezte: régebben a magyarok az ilyeneket egyszerűen csak kommunistáknak hívták, de a mai politikailag korrekt világban ezek az emberek már progresszívoknak nevezik magukat.
Ők nemcsak énekelnek a múlt eltörléséről, hanem döntik a szobrokat, cenzúrázzák a könyveket, és technológiailag uralni akarják a XXI. század teljes nyugati tudatiparát, benne a filmipart is azért, hogy akadálytalanul érvényesíthessék a múltat eltörlő ideológiájukat
– jelezte a házelnök.
Az Országgyűlés elnöke arra is kitért: a magyarok nem hisznek abban „a hamis technológiai fétisizmusban”, hogy a művészeti alkotásban az emberi lélek kiváltható volna a mesterséges intelligencia algoritmusai által. Emberi lélek nélkül minden művészet, így a filmművészet is, halott dologgá válik, ami csak ideológiai indoktrinációs eszközzé silányítja az alkotást – jelentette ki.
Egyre nagyobb az érdeklődés
Kövér László Pápa városát méltatva arról is beszélt: a város büszke a múltjára, illetve a történelmi kulturális teljesítményére, amellyel mindig lélekszámán és erején felül járult hozzá a magyar és az európai kultúra szabadságához. Ezért is volt jó választás Pápa a rendezvény helyszínéül – tette hozzá a házelnök.
Áldozó Tamás (Fidesz–KDNP), Pápa polgármestere örömét fejezte ki, hogy egyre többen fogadják el a meghívást a filmfesztiválra, egyre nagyobb érdeklődés övezi a programjaikat.
Pozsgai Zsolt fesztiváligazgató hangsúlyozta:
rendezvényük nem a kosztümös történelmi filmek, a romantikus mesék fesztiválja, itt minden filmnek köze van a mai valósághoz, a mai fájdalmainkhoz vagy boldogságunkhoz, de közös bennük, hogy a múltban gyökereznek.
A fesztiváligazgató köszönetet mondott a Nemzeti Filmintézet támogatásáért, amellyel lehetővé tették, hogy a meghívott alkotók szinte mindannyian jelen lehetnek a fesztiválon.
A IV. Pápai Nemzetközi Történelmi Filmfesztiválon hat kategóriában – játékfilm, kisjátékfilm, dokumentumfilm, rövid dokumentumfilm, animációs film és kísérleti film – mutatnak be alkotásokat, Európa egyetlen több kategóriás történelmi filmfesztiváljaként.