Ujj Mészáros Károly szerint a filmek képesek üzeneteket közvetíteni, amelyek megfogalmazásakor arra gondol, mire van az embereknek szükségük. De miért a nők jelentik számára a világ hőseit, és miért véli úgy, hogy a mesék léteznek, mi, emberek pedig csak elmeséljük őket? Az Alkotni születtünk interjúsorozat második része.

Mi egy mozifilm fő funkciója?

Ilyen fogós kérdéseket fogsz feltenni?

Arra gondolok, hogy szerinted elsősorban szórakoztatnia kell, egy adott időre más világba helyezni a nézőt, vagy magasztosabb célokat is meg lehet fogalmazni?

Minden rendezőnek lényeges, hogy valamilyen szinten szórakozzanak a filmjén, ha nem így lenne, inkább fehérzajt csinálna, amin mindannyian bealudnánk. Ezért is van az, hogy a filmkészítők elsőként azt döntik el, hogy a filmjüket a fesztiválpiacra, egy szűk, műértő közegnek vagy szélesebb rétegeknek szánják-e. Számomra mindkét piac érdekes. Hiszek abban, hogy a film üzeneteket képes közvetíteni. Olyannyira, hogy mindkét nagyjátékfilmem esetében volt egy központi téma, amiről beszélni szerettünk volna. Ez egy fontos kérdés, még akkor is, ha sokak szerint hülyeség, és nem érdemes direkt üzenetekkel előjönni olyan médiumban, mint a mozi. Az megint más kérdés, hogy a megfogalmazott üzenetet milyen stílusban, formában és mennyire szórakoztatóan, illetve érdekesen helyezzük el.

Milyen üzenet közvetítésére törekedtél a Liza, a rókatündér esetében?

A szeretet, illetve annak ereje került középpontba. Hogy mennyire komoly munka egy embert szeretni és az, hogy szeretni tudjunk. Gyakran elfeledkezünk arról, milyen munka van abban, hogy egy párkapcsolat kialakuljon vagy megmaradjon. Sok ezért is ér véget az első három hónap után, amikor elszáll a hevület, pedig ekkor kezdődik a munka oroszlánrésze, amely örökké tart. Az élet már csak ilyen, és ez így van jól.

Ujj Mészáros Károly (Fotó: Valuska Gábor)
Ujj Mészáros Károly (Fotó: Valuska Gábor)

Semmit sem adnak ingyen. Nekem is mindenért meg kellett harcolnom, semmi nem hullott csak úgy az ölembe.

Az első nagyjátékfilmed mind a kritikusok, mind a közönség körében sikeres volt. Ez alapján azt feltételezhetem, ismered a filmes siker receptjét.

Pedig nem, az elismerés több dologtól függ. Abban biztos vagyok, hogy az elvégzett munka sokat számít. Akár a Liza, a rókatündér, akár az X – A rendszerből törölve című filmről beszélünk, az látható, hogy a történet kellőképpen csavaros, teli van meglepetésekkel, de nem szájbarágós. Azt gondolom, a Liza a hihetetlenül magas nézőszámát annak a szinte térítő közönségrétegnek köszönhette, amelynek nagyon tetszett a film, ők vitték a hírét. De volt olyan réteg is, amelynek épphogy csak elment, és voltak, akiknek egyáltalán nem jött be, nem találták a fogást rajta; azt viszont talán még ők is elismerték, hogy akár a képi megjelenítést, akár a színészek alakítását nézzük, munka volt benne. Ugyanígy sok meló volt a forgatókönyvben is, és az utómunkán sem spóroltunk.

Mi határozza meg a választásaid rendezőként? A főszereplőn, Balsai Mónikán túl mi a közös a Lizában, az X-ben és a szintén általad rendezett Büszkeség és balítélet vagy Mi történt Vegasban című színdarabokban?

Talán küldetéstudatos maszlagnak fog hangzani, de mindig arra gondolok, mire van az embereknek szükségük. Amikor elkezdtem a Lizát, azt szerettem volna, ha a szeretet ereje pozitív irányba mozdítja el a nézőket. A film küldetése az emberek szívének megmelengetése volt. Az X esetében a kiindulópontot az a kérdés jelentette, hogy mi a hősiesség, hogyan válik valaki hőssé. Hollywoodban ez iszonyatosan elcsépelt téma, legyen szó hétköznapi vagy szuperhősökről, az amerikai polgárok számára döbbenetesen evidens kérdésről beszélünk. Például a 2008-as válság után hamar mozikba került az Egek ura című film George Clooney főszereplésével, aki munkaerő-leépítési szakértőként mások helyett végzi el a piszkos munkát, vagy említhetem az Apu vad napjait, ami az időskori demenciáról szól, Philip Seymour Hoffmannal. Ezeknek a témáknak a feldolgozásával mindkét film valós élethelyzetekben lévő embereknek adott támpontokat.

Ujj Mészáros Károly (Fotó: Valuska Gábor)
Ujj Mészáros Károly (Fotó: Valuska Gábor)

Mivel én is voltam nehéz helyzetben, tudom, egyes filmek megtekintése nagyon komoly pozitív hatással lehet ránk. Magyarországon valahogy csak antihősök születnek. A szegény magyar társadalom elég beteg.

A Mi történt Vegasban című darabot most kezdtük próbálni a Centrál Színházban. Ez egy alig egyéves amerikai mű, amely a haldokló nyomtatott sajtó perspektívájából foglalkozik az igazság fogalmával. A tények, adatok összessége jelenti-e az igazságot, vagy van egy általánosabb vagy magasztosabb igazságfogalom, ami túlmutat ezen? Ez egy nagyon időszerű, néhol fájdalmas kérdés – a fake news háborúk közepette –, amit nagyon szórakoztató formában dolgozunk fel.

Úgy tűnik, mintha számodra a nők lennének a világ hősei.

Olyan furi, de nekem valahogy mind magánéleti, mind érzelmi, mind pedig szakmai szempontból a nők segítettek, ők mozdították elő a pályám vagy akár a személyiségem fejlődését.

Lehet, hogy otthonról hozom a példát. Ha egy férfi elvágja az ujját, mindenki azzal van elfoglalva, de ha egy nővel történik meg a baleset, ugyanúgy asztalra kerül a vacsora egy mosoly kíséretében, mintha semmi sem történt volna. Ez a finom, csendes és kitartó női energia borzasztóan fontos. A Muriel esküvőjétől kezdve sok olyan filmet tudok mondani, amelyben a női erő szívmelengetően képes győzedelmeskedni.

A varázslat, a mesék világa markáns eleme a rendezői munkádnak. Unalmasnak tartod a valóságot?

Amikor a néző moziélményt kap, kiszakad a hétköznapokból, még akkor is, ha az az élmény nagyon valóságos.

Ujj Mészáros Károly (Fotó: Valuska Gábor)
Ujj Mészáros Károly (Fotó: Valuska Gábor)

A legreálisabb film is egy mese. Misztikus dolgoknak gondolom a meséket. Biztos vagyok abban, hogy léteznek, mi pedig csak elmeséljük őket. Főleg a Liza esetében éreztem, hogy olyan erős párhuzam volt a készítése közbeni valóság és a Liza saját világa között, hogy azt szinte csak át kellett lépni, és mindenre lehetett tudni a választ.

Picit nehezebb az a mese, ami kötődik a valósághoz, hiszen azt sokkal jobban ismerjük, ha valami ott fals, hamar feltűnik, és elidegeníti a nézőt. Az X-szel például egy olyan mesét próbáltunk meg elmondani, amely sok szállal kapcsolódik a valósághoz. Ezzel ellentétben ha alkotsz egy saját meseszerű világot, az a te szabályrendszered szerint működik, és meg tudod lepni a nézőt egy olyan húzással, amelyre nem számít, ez nagyobb szabadságot ad.

Mit jelent számodra a kreativitás?

A kreativitás a szabadságfokhoz köthető.

Minél szabadabb az ember lelke, annál kreatívabb, vagyis egyenes arányosság áll fenn?

Igen, kell hozzá a lelki felszabadultság. Iszonyatosan élvezem, ha a körülöttem lévők szabadon elmondják a véleményüket. Persze lehet erőltetni is, kierőszakolni valamit négy kávéból…

Ujj Mészáros Károly (Fotó: Valuska Gábor)
Ujj Mészáros Károly (Fotó: Valuska Gábor)

Ugyanígy, amikor elkezdesz mesélni, még nem tudod, miről fog szólni, de ahogy kimondod, hogy egyszer volt, hol nem volt, a történet már meséli magát. Ezt is csak úgy lehet, ha az agyad rákapcsolódik a saját meséd fonalára. Például akkor is találkoztam ezzel, amikor az RTL számára forgatott Alvilág című sorozathoz válogattunk szereplőket. Minden színészre egy óra jutott, és szerencsém volt olyanokkal is találkozni, akikkel addig soha, például Mácsai Pállal. Megtisztelt azzal, hogy odajött, felkészült, ahogy a többiek is. Ez egy ajándék az élettől. A színészek szakmája egyébként is szorosan összefügg a kreativitással, de a bátorsággal is. Képzeljük csak el, mennyire gyorsan kell egy színművésznek megválnia a biztonsági paneljeitől, amikor egy egyszerű közegben, szürke falak előtt kell eljátszania egy figurát, előadnia egy jelenetet, átadnia magát egy partnernek, egy általunk teremtett helyzetnek, pillanatokon belül. Ha ez működik, mindenki élvezi, mert játszunk, mint a gyerekek, egyúttal mindannyian használjuk a kreativitásunkat is. A szereplőválogatás kegyetlen műfaj, már a rövidsége miatt is, de lehet nagyon klassz folyamat is.

Mi az első dolog, ami eszedbe jut a kreativitással összefüggésben?

Egyszer egy rendőr igazoltatott a házunk előtt, és észrevette, hogy lejárt a forgalmim, majd megkérdezte: „Károly, mivel foglalkozik maga?” Mondtam, hogy reklámokat rendezek. Erre ő: „Igen? Akkor önnel biztos előfordul, hogy bizonyos helyzeteket kreatívan kell megoldani…” Annyira ideges lettem, hogy azt kértem, büntessen meg, de ezen az úton ne menjünk tovább. (Nevet.) Szóról szóra azt kérdezte, amit te. Az ilyen feladványoktól mindig iszonyúan féltem.

Ujj Mészáros Károly (Fotó: Valuska Gábor)
Ujj Mészáros Károly (Fotó: Valuska Gábor)

Amikor elkezdtem reklámokat rendezni, néhányan tehetségesnek neveztek, én viszont nem tudtam, az mit jelent. Ha adódott egy helyzet, elkezdtem figyelni magam – mit csinál egy tehetségesnek mondott ember –, és ez elrontott mindent, mint a sportban, amikor arra figyelsz, hogy dobsz, nem pedig érzed a célt, és csak egy eszközzé válsz, hogy bezsákold a pontot. Igazából az a legrosszabb, amikor ilyennel baszogatnak, mert terhet helyeznek a vállamra. A munkában hiszek.

Reklámfilm, kisfilm, nagyfilm, sorozat. Mit tanultál a karriered egyes állomásain az alkotói munkáról?

A reklámnál a filmkészítés legelemibb alapjait. Mivel nem jártam olyan iskolába, ahol ezt megtanulhattam volna, szakirodalmat olvasgattam, közben pedig készítettem a reklámokat, de sok mindent nem tudtam. Ez egyfajta rutin kérdése, de mivel reklámról beszélünk, egy idő után kontraproduktívvá válik. A kisfilmeknél pedig arra jöttem rá, hogy kifejezetten rosszul instruálom a színészeket.

Nem tudtad átadni a víziód?

Végeredmény-centrikusan mondtam el, mit szeretnék látni, miközben azt az utat kellett volna megmutatnom, ahogyan eljut oda. Ehhez a rendezőnek előre kell gondolkodnia, hiszen a színésznek magának kell rájönnie, mi a megoldás, és elrepülnie oda, ahova te akarod. Valahogy ez a reklámban működött, a kisfilmnél nem. Utóbbi sokat segített abban, hogyan működik egy jelenet. A nagyjátékfilmeknél azt tapasztaltam meg, hogy tudom a még hosszabb íveket figyelni. Az Alvilág sorozatban pedig azt, hogy az is lehetséges, amiről biztosan tudod, hogy elképzelhetetlen: le lehet 400 percet forgatni 56 nap alatt olyan minőségben, hogy ne kelljen pironkodni a végeredményt látva.

Reklámfilmrendezőként valaki másnak az elképzelését kellett megvalósítanod, színházi és filmes rendezőként pedig a saját víziódat kell megjeleníteni. Hogyan élted meg ezt az ellentmondást?

Eleinte nagyon mereven ragaszkodtam ahhoz, ahogy én láttam a világot. Meg voltam győződve, hogy csak az lesz jó az ügyfélnek. Aztán jöttek a visszajelzések: „A Károllyal olyan nehéz, bonyolult vele, mindig akar valamit…” (Nevet.) Később már képes voltam jobban figyelembe venni a megrendelői igényeket, ekkor kezdtem el kisfilmeket készíteni, és már nem magamat szerettem volna mindenáron megvalósítani a reklámokban.

Ujj Mészáros Károly (Fotó: Valuska Gábor)
Ujj Mészáros Károly (Fotó: Valuska Gábor)

Azok, akik nagyon komoly szinten művelik ezt a szakmát, magukból dolgoznak, megtehetik azt, hogy a saját víziójukat valósítják meg. Ők jellemzően nem is vágytak arra, hogy hosszabb műfajokban teljesedjenek ki. Azok, akiket mestereknek lehet nevezni, mint például Ivan Zachariáš vagy Frank Budgen, többnyire hosszú ideig megmaradtak reklámrendezőnek, mert megvalósíthatták magukat a műfajban.

Melyek az inspirációs forrásaid?

Műfajtól függ, folyamatosan változik. A Liza kapcsán elsősorban azok az alkotók hatottak erőteljesen, akiket a karrierem kezdeti szakaszában figyeltem, mint például Aki Kaurismäki, vagy a skandináv reklámok, azok humora, megjelenése, kitaláltsága, de említhetem a sokak számára talán vicces Traktor-reklámokat is. Az X-nél inkább régebbi saját kisfilmjeim inspiráltak. Ezeknek a kézi kamerával rögzített, kis stábbal és készen kapott dolgokból készülő filmeknek nagyon friss energiái vannak. Az óriási ellentmondás abban áll, hogy tökéletesen ipari méretek között, nagy stábbal forgattam, mégis az előbb leírt érzést akartuk megjeleníteni.

Negyvenhat évesen érted el az álmod, az első játékfilmed. Nem érzed úgy, a siker jöhetett volna a hamarabb is?

Ahogy múlnak az évek, ez egyre erősebb lesz. Iszonyúan jó lenne, ha ott tartanék, ahol ma, de gondolatiságban, a lehetőségeket tekintve húsz évvel fiatalabb lennék. Vicces belegondolni, hogy ötvenévesen majdhogynem pályakezdő vagyok. Ez egy kihívás… Ameddig lehet, megpróbálok nem hozzáöregedni a koromhoz. (Nevet.)

A cikk szerzője Tóth Olivér

Nézze meg Tóth Olivér teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.


Megújul a filmalap Filmszakmai Döntőbizottsága

5 órája

Megújul a Magyar Nemzeti Filmalap Filmszakmai Döntőbizottsága: a testületet hétfőtől Káel Csaba, Kálmán András, Pesti Ákos, Fonyódi Tibor valamint Pál Ákos alkotja - közölte a filmalap az MTI-vel.