Művház
Kentaur: „Nem hiszek a szakbarbarizmusban”
Látványtervező, zenész, performance-művész, képzőművész. Művei jellemzően komorak, misztikusak, valamiféle varázslatosság lengi körül alkotásait. Kentaur a tehetség sokoldalúságáról, a magány pusztító erejéről, színházi és filmes díszletekről, valamint az inspiratív, 5:30 és 7:20 közötti féléber „álomállapotról”. Az Alkotni születtünk interjúsorozat ötödik része.
„Nagyon elunom, ha időtlen időkig egyfélével foglalkozom.” Ez az idézet több mint tizenöt éves, még mindig ennek szellemében élsz?
Mindig ennek szellemében éltem. A díszlettervezés, amelyet most főfoglalkozásként űzök, sem engedi meg, hogy beszűküljek. Akik korábban csak festészettel, fotóművészettel vagy bármilyen „klasszikus” képzőművészettel foglalkoztak, mára elkezdték szélesebbre nyitni a skálát, egyre több médium keveredik egy alkotásban, alkotási folyamatban. Egyszerre sok és sokféle impulzus ér minket, amit egy alkotónak szinte kötelessége befogadnia. Ezt a világ is megköveteli, amely egyre inkább olyan, mint egy nagy szabadtéri online színház vagy show-műsor. A művészetek közti határok kezdenek elmosódni. Ahhoz, hogy megalkothassak egy színházi vagy filmes teret, jelmezeket, egyre több dologhoz szükséges valamilyen szinten értenem, tudnom kell róluk, folyamatosan emberek között kell lennem, szakértő szemmel kell figyelnem a közeget, amiben élek, a mozifilmeket, a kortárs művészetek legújabb irányzatait, a legjobb kortárs látvány-, jelmez-, divat- és formatervezők munkáit. Mindemellett a szakma elvárja a klasszikus alkotások alapos ismeretét is. Mindent be kell tudnom fogadni, ami bármilyen módon segíthet up-to-date módon megoldanom egy új produkciót.
A tehetség sokoldalú?
Ma a neten keresztül könnyen eljutunk a világ bármely múzeumába, bárkinek megismerhetjük az alkotói műhelytitkait a web- vagy a Facebook-oldalán keresztül, és ott kedvünkre nézelődhetünk. Persze ez nem ugyanaz, mint amikor ott állsz személyesen harminc centiméterre a műalkotástól. Sokan élnek és visszaélnek ezzel. Bár a régi festőnövendékek is bejárták a világ múzeumait, és úgy fejlesztették a tudásukat, hogy nagy festők alkotásait másolták, de ők később az így született műveket nem adták el sajátjukként, mint néhány mai művész.
Egy ideig a zene például nagyon erősen jelen volt az életemben, de az én gesamtkunstwerk hozzáállásommal utoljára a nyolcvanas–kilencvenes években lehetett komplex előadást létrehozni, ahol egyszerre volt jelen a színház, a látványszínház, a rockzene és a videotechnika. Nyugaton más a helyzet, zenei stílustól, ízlésvilágtól függetlenül, de Beyoncétól a U2-ig egyaránt a leghíresebb látványtervezőkkel, fashion designerekkel, színházi jelmeztervezőkkel és videóművészekkel dolgoznak a koncertelőadók.
Ez pénz vagy inkább igényesség kérdése?
Nálunk egyszerűen nincs erre elegendő pénzügyi keret. Minden hazai rock/pop zenész igényességre törekszik, igyekszik megfelelni a kor elvárásainak, összművészeti produkciók létrehozására azonban nagyon kevés előadónak van lehetősége. Nem kritikának szánom, de az, hogy mondjuk az Omega pár évente csinál egy nagy bulit, ahol van egy szép nagy kivetítő, a végén tűzijáték, nem az a szint, amiről beszélek. Nekem ez így nem megy. A színvonalat finanszírozni kell, az itthoni jegyeladásokból ugyanakkor nem telik komoly látványra. A hazai közönség leginkább olyan külföldi zenekarok látványos koncertjeire költ, mint például a Depeche Mode, Bruno Mars vagy a Queen. A magyar előadókat inkább fesztiválokon nézik meg. Szégyenszemre magam sem nagyon emlékszem, melyik magyar előadó koncertjére váltottam legutoljára jegyet. Talán a Quimby és Ruzsa Magdi volt – ők mindketten nagy bulit csináltak.
Prince, David Bowie és Peter Gabriel neve hangzik el, amikor inspirációról beszélsz. Miben hatottak rád?
A legfontosabb a művészi szemléletmódjuk, de a zenei világuk is közel állt hozzám. Mindannyian összetett életművet alkottak.
Mostanában a popzenében Pink vagy Katy Perry, Kanye West próbálkozik hasonlóval. Ők miközben abszolút a fősodorhoz tartoznak, kortárs művészeti elemeket emelnek a műsoraikba, és ez működik.
Kritikusok szerint az első szólóalbumodon Presser Gábor médiuma voltál, ő pedig a tied.
Az egész egy fantasztikus kísérlet volt arra, hogy kipróbáljunk valami mást, ami az akkori magyar mainstream zenei kultúrától teljesen elrugaszkodott, de mégis populáris volt. Pici bármilyen zenei stílusban otthon van, mégis mindig presseres marad minden, ami kikerül a kezei közül. Abban az időszakban őt is nagyon sok zenei hatás érte. Azon a lemezen még annak a kísérletező, repetitív zenének a hatása is érezhető volt, ami pofán csapott minket a nyolcvanas években. A teljes album unikális volt, Dusán remek dalszövegeket írt, fantasztikus zenészekkel dolgozhattam együtt. Zenészként erre és a 2004-es Urban Stigmára, amit Madarász Gáborral és Háry Petivel közösen jegyeztünk, mindig büszke leszek.
Presser P. Bogár, Dusán pedig Nati Krisztián álnéven írta a dalokat.
Nem akarták, hogy a két profi zenész – akik számos sikerdalt írtak különböző énekeseknek – neve rányomja a bélyegét a lemezemre.
Ha a nevük nem is, de a művészetük erőteljesen megjelent.
Azt éreztem ezen a két kiváló emberen, hogy azt szerették volna, ha a dalaiknak másfajta költészete születik meg, olyan, ami nem politizál, nem a hétvégi bulikról vagy a társadalomkritikáról szól. Más hallgatóságot célzott meg, valahol az alternatív és a mainstream pop határán. Az akkori világnézetemet próbáltuk együttesen megfogalmazni, azt, ami a korosztályomat foglalkoztatta.
 |
| Kentaur (Fotó: Valuska Gábor) |
Honnan ered a Kentaur név?
Az „őrült” Satöbbi zenekartól (1982. április 1-jén alakult alternatív rockegyüttes – a szerk.). Seres Péter, a zenekar gitáros-szövegírója a „keresztapám”. Minden tagnak szürreális nevet adott. Akkor éppen a francia szürrealista irodalomért rajongtunk. (Nevet.) Eredetileg Hintakentaur volt nevem, ami azt szimbolizálta, ahogy négy bizonytalan lábon, két szabad kézzel hintázom a különböző művészeti ágak között. Tizennyolc éves koromra lekopott a hinta szó, így lettem „csak” Kentaur.
A magány mennyire meghatározó eleme a festményeidnek?
A közeg sem volt alkalmas arra, hogy valami izgalmasat hozzak létre. Külföldön több képet adtam el, mint itthon. Abban az időben a hazai kortárs képzőművészeti piac teljesen belefulladt abba, hogy mindenki a politika iránt kezdett érdeklődni, illetve hogy a gyűjtők kortárs művek helyett a 19. század végi, 20. század eleji alkotásokat kezdték felvásárolni magánemberektől, amiből orbitális haszonnal jöttek ki. A kiállítások már akkor két-három nagy politikai csoport érdekkörébe tartoztak, akkor is volt jobb- és baloldal, meg volt liberális. Emlékszem, milyen hihetetlenül békés művészváros volt Szentendre, amikor 1989-ben odaköltöztem, majd a politikai nézetkülönbségek okán 1991-re már a fél város nem beszélt egymással.
A színház húzott ki ebből az életérzésből. Akkor már néhány helyen dolgoztam mint plakáttervező, díszlettervező, túl voltam egy-két Enci-féle (Eszenyi Enikő – a szerk.) produkción, így 2003-ra kiderült, egy darabig nem fogok festeni. Belemenekültem a színházba, ahol megvolt a lehetőségem, hogy kamatoztassam a kreativitásomat, és végre emberek között alkothattam újra.
Mit jelentenek számodra azok a szimbólumok, amelyek gyakran megjelennek akár a képzőművészeti, akár a színpadi alkotásaidban: a kígyó, a kés, a fal vagy a víz?
Nagyon sokat merítek az 5:30 és 7:20 közötti féléber „álomállapotból”. (Nevet.)
Annak is oka van, hogy ilyeneket álmodsz.
Részben irodalmi, részben szimbolikai háttere van, de esetenként kerestem is ezeket, hogy bizonyos dolgokat általános érvényűen fogalmazhassak meg. Úgy működöm, mint egy író, összegyűjtöm a háttéranyagot, az alapokat, a mozgatórugókat, a történetek kiindulópontjait. Minden díszletemmel mesélni szeretnék.
 |
| Kentaur (Fotó: Valuska Gábor) |
Kritikusok szerint azok egyike vagy, akik megszüntették a magyar színházi látvány unalmát. Miben hoztál újat?
Azt hiszem, egy jó díszlet nem ment meg egy előadást, de ha összecseng a darabbal, a történettel, akkor az segít végigvezetni a nézőt a történeten. Mindennek van egy nélkülözhetetlen dramaturgiája, nem mindegy, hogyan változik a díszlet, hogyan töltjük ki az üresjáratokat, vagy miként segítem a vizualitással az egyik helyszínből a másikba történő átjutást. Néha ezek a térbeli változások nagy jelentőséggel bírnak, ekkor válik egy pillanatra talán még a díszlettervező is színésszé vagy rendezővé. Ez az a pont, amikor a bűvésznek át kell cserélnie a kalapot, hogy a nyúl is belekerüljön. A nézők nagyon szeretik a varázslatot.
Tudom, hogy a jó színész mindent el tud játszani, ahogy azt is értem, hogy a színpadképen három függönygyűrődéssel meg lehet jeleníteni három boszorkányt. Mindez divatos volt az 1970-es és az 1980-as években, amikor a színház még elsősorban színészcentrikus volt. Majd miután a mozi és a televízió elkezdtek elképesztő minőségű vizualitást produkálni – ami által meg is erősödtek –, az emberek már nem jártak annyit színdarabokat nézni, ezért a színházi világ vizualitásának kénytelen-kelletlen követnie kellet a kihívást. Ekkor lett a látvány újra fontos része az előadásoknak.
 |
| A We Will Rock You angliai és írországi turnéján készült felvétel |
A színházi díszletnek a valóságot vagy egy csak a színpadon létező világot szükséges megjelenítenie?
Kell hagyni teret a fantáziának, nem lehet teljesen belerántani a színpadképet a realizmusba. A nézők sokkal kreatívabban dolgozzák fel a szimbólumokat, mint hisszük. Nem kell mindent a szájukba adni, de egy részletgazdag díszletelemmel még mindig boldoggá lehet tenni őket.
Két évvel ezelőtt mutattuk be Magyarországon a We Will Rock You című, Queen-dalokból írt musicalt, amelynek egyik főpróbáját megnézte az éppen Magyarországon koncertező zenekar, amit követően mindenkit meghívtak a produkció résztvevői közül a másnapi koncertjükre, majd utána rendeztek nekünk egy fogadást. Az ember azt gondolná, a Bohemian Rhapsody kiszínezte a karaktereket, szándékosan jó fejként beállítva őket, de a valóságban is azok. Annyira közvetlenek, hogy el sem hinné az ember róluk, hogy olyan világsztárok, akik poptörténelmet írtak. Brian Maynek már akkor nagyon tetszettek a darabban használt vizuális megoldások, a rendezés és a koreográfia. Az eredeti verzió lényegében egy dramatizált koncert, Brian pedig egy színháziasabb változatot szeretett volna. Londonban 2001-ben mutatták be, és tizenkét évig ment egyhuzamban a Dominionban, ami egy akkora színház, hogy a nézőterét megtölteni még Londonban is kihívás. A darab jogait Simon Edit és Póka Balázs, a PS Produkció vezetői már a 2000-es évek eleje óta próbálták megszerezni. Mi voltunk az elsők, akik bemutattuk az új verziót, ami az egész zenekarnak, köztük Briannek, Roger Taylornak és Ben Eltonnak, de Freddie Mercury jogutódjainak is nagyon tetszett.
 |
| A We Will Rock You angliai és írországi turnéján készült felvétel |
Tavaly hívtak fel minket, hogy Angliában is újra színpadra tűzik a musicalt, a jelmezeket pedig szeretnék magyar szakemberekkel készíttetni, annyira tetszett ugyanis nekik az, amit az előadásunk videójában láttak – ami nem csoda, mert az a sok minőségi kézi munka, amivel a kosztümök készültek, Angliában szinte megfizethetetlen lenne. Mindent összeraktunk, és szeptemberben be is mutatták a darabot óriási sikerrel. Ugyanaz a team, mint itthon: Cornelius Baltus rendező, Túri Lajos Péter koreográfus és én mint jelmez- és make-up designer. Úgy néz ki, jövőre a német, a spanyol és a dél-amerikai produkciókban is részt veszünk.
Hatalmas, de szép feladat a hamarosan bemutatandó A Mester és Margarita darab az Operaház új színjátszó helyén, az Eiffel Műhelyházban. Lesz szimfonikus és rockzenekar is a zenekari árokban. Az eredeti Bulgakov-mű egyébként is nagyon fontos nekem, kamaszkorom óta az egyik kedvencem, sokat foglalkoztam vele. Szentpéterváron már készítettem is hozzá jelmezeket egy ottani musical feldolgozáshoz. Fantasztikus történet, remélem, a nézőkre is nagy hatással lesz.
 |
| Kentaur építi A Mester és Margarita díszletét (Fotó: Valuska Gábor) |
Mennyiben különbözik a színházitól a filmes díszlettervezés?
Másak a nézőpontok, át kell látni a vágóképeket, nem mindegy ugyanis, a kamerában a tér milyen szögből mutatja a legjobb arcát.
Tavaly szeptemberben kezdtünk el forgatni egy filmet Szabó Istvánnal, Koltai Lajossal és Sándor Pállal, amelynél ezek különösen fontosak voltak. Szabó István nagyon ért a látványhoz, mindig tűpontos elképzelései vannak, Koltai Lajosról nem is beszélve. Ehhez jött hozzá a saját őrületem. Több különböző korban játszódó és stílusú operaelőadás részlete is megjelenik a filmben, nemcsak film-, hanem operadíszleteket is terveztem tehát.
Kentaur-filmdíszletben elhelyezett Kentaur-operadíszletek.
Amelyeknek úgy kellett kinézniük, mintha nem Kentaur tervezte volna, mert az elég életszerűtlen lett volna. (Nevet.)
 |
| Kentaur (Fotó: Valuska Gábor) |
Magát a filmet Zebegényben és környékén forgattuk, az operaházi felvételeket pedig Szegeden készítettük. A film utolsó jelenete a Tannhäuser díszletében játszódik, így talán ez kapja a legfontosabb szerepet. Nem egy klasszikus filmdíszletről beszélünk, hanem egy komplett klasszikus, jelmezes, kórusos operadíszletről. Lényegében egy snitt miatt kellett felépítenünk, de úgy alakult, hogy a történet nem ért véget a csapóval, a Szegedi Nemzeti Színházzal közösen ugyanis megcsináljuk a valódi előadást jövőre, amelyet ugyancsak Szabó István fog rendezni, és a feladatköröm immár a jelmezekre is kiterjed majd.
Hogyan őrzöd meg a kreativitásod, miközben számtalan dologhoz kell alkalmazkodnod, a darabhoz, a rendezői elvárásokhoz, a tér adottságaihoz?
Ha szerencsém van, a rendező rám bízza a megoldást. Van, aki halálpontosan tudja, mit szeretne viszontlátni, ilyen esetben rá kell segíteni, hogy belevidd a saját víziód, szakmai tudásod. Mi értelme van a Sixtus-kápolna freskóinak, ha nem látod, hogy Michelangelo festette? Bár megrendelésre dolgozom, a tereket, a jelmezeket én fogalmazom meg, nekem van a legközelebbi kapcsolatom a szereplőkkel, hiszen a színész és a szerep karakterének találkoznia kell a jelmezben. Jól megtervezett jelmeznél minden egyes első öltözéses próba maga a felszabadulás. Akkor, ott mindig megnyílik az előadás. Ezt teszi a jó díszlet is.
Művház
Közzétették a Magyar Mozgókép Fesztivál idei életműdíjasainak nevét
Elek Judit filmrendező és forgatókönyvíró, Piros Ildikó színésznő, Gulyás Buda operatőr, Selmeczi György zeneszerző és Deimanik Tamásné Baba fénymegadó kiemelkedő pályáját méltatják idén.
Az ünnepélyes díjátadót a Magyar Mozgókép Fesztiválon június 14-én Balatonfüreden, a Kisfaludy Galériában tartják – olvasható a szervezők MTI-hez pénteken eljuttatott közleményében.
A június 12. és 15. között Veszprémben, Balatonfüreden és Balatonalmádiban zajló hazai filmes mustrán az életműdíjasokhoz kapcsolódóan a többi között olyan filmeket láthat majd a közönség, mint a Kontroll, a Csak szex és más semmi, a Macskajáték, az Angi Vera és a Sziget a szárazföldön.
Mint írják, az idén 87. születésnapját ünneplő Elek Judit Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező és forgatókönyvíró, a Balázs Béla Stúdió alapító tagja 1956 és 1961 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola diákja volt Máriássy Félix osztályában. 1967-ben készült stílusteremtő lírai dokumentumfilmje, a Meddig él az ember. 1968-ban készítette el első nagyjátékfilmjét, a dokumentarista és játékfilmes technikákat vegyítő Sziget a szárazföldön című alkotást Kiss Manyival a főszerepben. Az 1983-as Mária-nap című filmje Szendrey Júlia életének motívumai alapján készült. Mindhárom alkotást bemutatták a cannes-i filmfesztiválon.
Elek Judit 1989-es Tutajosok című munkája a tiszaeszlári per témáját dolgozza fel. 1994-ben saját kisregényét vitte filmre Ébredés címmel, gyerekkori élményeiről. A tavalyi nagysikerű cannes-i vetítés után a Magyar Mozgókép Fesztiválon először láthatja a hazai közönség a Sziget a szárazföldön című filmjének frissen restaurált verzióját.
Piros Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész, az MMA rendes tagja, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1970-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Várkonyi Zoltán osztályában, majd 37 éven át a Madách Színház tagja volt. Kamera elé először 1966-ban állt, azóta több mint 50 filmben és tévéjátékban szerepelt, amelyek közül a Nem szoktam hazudni, A veréb is madár, a Hahó Öcsi, a Gyertek el a névnapomra és Az élet muzsikája című filmekre a legbüszkébb – írják a közleményben.
Mint kiemelik, Piros Ildikó legismertebb szerepeinek egyike az 1978-ban bemutatott Abigél című tévésorozat Zsuzsanna nővére. A Magyar Mozgókép Fesztiválon a Macskajáték című filmjét vetítik, a nemrégiben elhunyt Eötvös Péter Kossuth-díjas zeneszerzőre is emlékezve.
Gulyás Buda Balázs Béla-díjas magyar operatőr, egyetemi tanár 1979-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Olyan legendás sorozatoknak volt az operatőre, mint a Linda, az Angyalbőrben, a Família Kft., és olyan népszerű filmeket fényképezett, mint Bujtor István Hamis a baba (1991) és Három testőr Afrikában (1996) című filmje, vagy Goda Krisztina három közönségsikere, a Csak szex és más semmi, a Szabadság, szerelem és a Kaméleon. A fesztiválon a Csak szex és más semmit nézheti meg a közönség.
Selmeczi György a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, zongoraművész, karmester, operarendező, érdemes művész 1952-ben született Kolozsváron. Először a bukaresti Zeneművészeti Főiskolán, 1975-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. 1976-tól 1977-ig Pierre Boulez, majd 1979-ben Daniel Charles irányításával dolgozott Párizsban. Magyarországon kívül Európa számos országában hangversenyezik karmesterként, zongoraművészként és zeneszerzőként. Csaknem hatvan film zenéjét jegyzi, amelyek között olyan ikonikus alkotások is szerepelnek, mint az Angi Vera, a Megáll az idő, az Idő van és a Szirmok, virágok, koszorúk. Legutóbb a 2022-ben készült Toldi – A mozifilm című animáció zenéjét komponálta. A Magyar Mozgókép Fesztivál az Angi Vera vetítésével tiszteleg előtte.
Deimanik Tamásné Baba Balázs Béla-díjas fénymegadó csaknem ötvenéves pályafutása alatt olyan filmeken dolgozott, mint a Ripacsok, az Örökség, a Kopaszkutya, a Dögkeselyű, a Könnyű testi sértés, a Szirmok, virágok, koszorúk, az Idő van, a Roncsfilm, a Csinibaba, a Valami Amerika vagy A martfűi rém. A fesztiválon az általa fényelt Kontroll című filmet vetítik.
A fesztiválról további információk a www.mozgokepfesztival.hu oldalon érhetők el.
Művház
Minden eddiginél több alkotást neveztek a Savaria Filmszemlére
Tizenegyedik alkalommal rendezik meg április 24. és 26. között a Savaria Filmszemlét, amelyre minden eddiginél több, csaknem kétszáz művet neveztek a Kárpát-medencében és távolabbi országok magyar közösségeiben élő filmes alkotók – közölte az MTI-vel a Savaria Filmakadémia Egyesület elnöke.
Lovass Tibor tájékoztatása szerint
idén három kategóriában: fotó- és filmművészet, színházművészet, valamint irodalom kategóriákban várták a pályaműveket.
Hozzáfűzte: külön értékelte a zsűri a diákfilmeket, valamint felsőoktatásban tanuló hallgatók kísérleti és vizsgafilmjeit. Az egyik diákkategória, amelynek címe Egy életnyi tapasztalat, az idősödő társadalom, az idős kor problémáival foglalkozik, a Mire jó az online tér kategória a digitális jövőről szól, illetve az online média veszélyeiről.
Lovass Tibor tudatta azt is: a Savaria Filmszemléhez kapcsolódóan rendezik meg az ELTE Savaria Egyetemi Központban április 25-én a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Savaria Filmakadémia egyesület közös szervezésében azt a szakmai konferenciát, amely a médiatudatosságot állítja a középpontjába.
A Savaria Filmszemle idén is a díjkiosztó gálával zárul a szombathelyi AGORA Savaria Filmszínházban, ahol a nemcsak a kategóriák győztesei vehetnek át díjakat, de két életműdíjat is átadnak.
Az idei életműdíjat Molnár Piroska Kossuth- és Jászai-díjas színművész, a nemzet színésze, valamint Koltay Gábor Balázs Béla-díjas filmrendező kapja.
Művház
Május közepén rendezik az Art Mozik éjszakáját
Május 17-én a Művészben, a Puskinban, a Toldiban, a Kino Caféban, a Tabánban és a Corvinban is sikerfilmmekkel és premier előtti előadásokkal is várják a közönséget.
A mozimaraton műsorán lesz az országos bemutató előtt például Az arcuk mindig előttem lesz című francia dráma, de olyan népszerű, már bemutatott alkotásokat is be lehet majd pótolni, mint az Érdekvédelmi terület, A szenvedély íze, a Parasztok, a Smoke Sauna Sisterhood vagy az Oscar-díjas Oppenheimer – áll a programot szervező Budapest Film közleményében.
Az Oscar-díjra jelölt filmek közül látható lesz még az Előző életek című amerikai–dél-koreai romantikus dráma, az Egy zuhanás anatómiája vagy Jorgosz Lantimosz Szegény párák és Wes Andersen Asteroid City című filmje, de olyan korábbi kedvenceket is újra vetítenek, mint a Bálna, a Dűne 2, a Minden Mindenhol Mindenkor, a Pókember: A Pókverzumon át vagy a Barbie.
A magyar filmek kínálatában többek közt a Kék pelikán, a Lefkovicsék gyászolnak, a Magyarázat mindenre, az Ernelláék Farkaséknál és a Kálmán-nap, de a Semmelweis is látható lesz.
Az összes helyszínre érvényes karszalag április 18-tól megvásárolható a mozik pénztárában és online.