Művház
Ricsipí: „A világ folyamatosan változik és nem csupán fekete és fehér”
Dósa Richárddal az Animal Cannibals rapperével, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Könnyűzenei Kollégiumának vezetőjével készített interjúnkban többek között a zeneiparról, a támogatási rendszerről és az előadók érvényesüléséről beszélgettünk.
A Könnyűzenei Kollégiumhoz befutó pályázatok győzteseinek elbírálása milyen úton történik? Ki mondja ki az „utolsó szót”?
A hat tagú kollégium dönt, kizárólag szakmai alapon, a privát érzelmeinket és a politikát teljesen kizárva minden döntésünkből.
Nagy port kavart, hogy az NKA támogatásban részesítette a Senkise x Majka koprodukciót, amelyről közleményben a szerv azt írta, hogy: „Jelen pályázati felhívás nem írta elő a klipek forgatókönyvének, illetve dalszövegének benyújtását, ebben az esetben a két előadó eddigi munkássága alapján szavazott bizalmat a Kollégium.” A közlemény a későbbiekben így folytatódik: „… ügy kapcsán a jövőben bővítjük, pontosítjuk a pályázati dokumentáció tartalmát.” Tervezik, hogy szigorítják a pályázatok elbírálásának menetét is?
Még októberben tartunk kollégiumi ülést, amelyen ez a téma is napirendre kerül. (az interjú október 22-én történt – a szerk.)
A Nemzeti Kulturális Alap a közleményben a továbbiakban azt is leszögezte, hogy: „A Nemzeti Kulturális Alap kirekesztő, rasszista, obszcén, szélsőséges politikai elemeket tartalmazó produktumokhoz nem nyújt támogatást, ugyanakkor tiszteletben tartja a művészi szabadságot.” A Ganxsta Zolee és a Kartel az elmúlt két évben közel másfélmillió forint támogatásban részesült, amely együttesnek a szövegei véleményem szerint tekinthetőek obszcénnak. Miért kapott a támogatást az együttes?
A nemzetközi könnyűzenében – ahogy Magyarországon is – jelen vannak a szókimondó dalszövegek. Amennyiben a kollégium többsége támogatja a pályázatot, akkor az megkapja a támogatást. A Könnyűzenei Kollégium minden esetben betartja a törvényi szabályozást.
Hogyan lehet a megosztó zenei ágazatok (mint például amilyen a rap/hip-hop szegmens is) képviselőit államilag támogatni?
A közelmúltban az említett szcéna egyik képviselője azt nyilatkozta a Médiapiacnak, hogy ki vannak szolgáltatva a könnyűzenei előadók a YouTube-nak. Nem lenne jó megoldás egy médium átpozícionálásra olyanra, amilyen a Petőfi Rádió is volt annak idején?
Azt el kell fogadnunk, hogy a kereskedelmi médiumok zenei szerkesztésénél szinte minden esetben a profit a meghatározó vezérlő elv. Úgy gondolom, hogy ha valaki sikeres szeretne lenni, akkor minden lehetőséget meg kell ragadnia ahhoz, hogy megtalálja a közönségét. Amikor mi kezdtük, nem volt se zene tévé, se rap zenét játszó rádió, se internet. Ehhez képest most mérföldekkel jobb a helyzet ilyen téren. Jómagam minden új könnyűzenei platform létrejöttét támogatom, ha az a hazai könnyűzenét segíti színvonalas tartalmával.
Ön, mint az Animal Cannibals egyik előadója részesült állami támogatásban zenei karrierje során?
Igen. Még mielőtt az NKA Zenei Kollégiumának tagja lettem. Akkoriban nem kapott még ekkora nyilvánosságot a pályázati lehetőség. Beadtuk a 25 éves jubileumi koncertünkre a támogatási igényt és nyertünk ötmillió forintot. Ez az összeg egyébként kevesebb, mint amit az Artisjus-tól elvont források miatt mi nem kaptunk meg az elmúlt években. Ráadásul, aki ügyesen pályázik, az ennél lényegesen több összeghez is hozzájuthatott az elmúlt évek során. Amióta az NKA-ban kollégiumi tag vagyok semmilyen pályázatot nem adott be a zenekarunk sem szólóban, sem közösen. Ráadásul minden olyan pályázat, amelyben más cég/koncertszervező/lemezkiadó kért volna támogatást a zenekarunkra, én határozottan visszautasítottam, és ez a jövőben is így marad, amíg kollégiumi tag vagyok.
 |
| Fotó: Dósa Richárd alias Ricsipí – Facebook |
Milyennek látja napjaink zeneiparát?
A 2000-es évekig rengeteg „műsoros” adathordozót (bakelit lemezt, kazettát, VHS-t, CD-t, DVD-t ) lehetett értékesíteni. A kereskedő eladta a lemezt, a kiadó megkapta a bevételt, amelyből részesedést kapott az alkotó, továbbá a kiadó elutalta a jogdíjkezelők részére az értékesített példányoknak megfelelő, központilag szabályozott nagyságú, meghatározott jogdíjat. Így a bevételekből részesültek a szerzők, az előadók, a lemezkiadók és a kereskedők.
Az eladási számok alapján viszonylag pontosan lehetett tudni, hogy mennyi pénzt termeltek az alkotásaikkal. Már akkoriban is létezett az Üres Adathordozói Díj, amely a szerzőket kárpótolta a jogdíjkiesés miatt, vagyis az eladott üres adathordozók után beszedett jogdíjak, nagy részben az eladott „műsoros” adathordozók mennyisége alapján kerültek felosztásra.
Napjainkban az így befolyt milliárdos nagyságrendű jogdíjat, évenkénti finomhangolással a rádiós- és tévés játszások, koncertek, online forgalmak és egyéb tényezők bonyolult képlete alapján osztják fel a jogvédő szervezetek. Ráadásul, közben a hazai zeneipar is átalakult. A kereskedők és a lemezkiadók vagy tönkrementek vagy drasztikus bevételcsökkenést szenvedtek el, amit legérzékenyebben az „utánpótlás” finanszírozása érzett meg. Ha nincs sok bevétele a lemezkiadónak, akkor nincs elég tőkéje az új tehetségek kibontakozásának támogatásához („befuttatásához”). Az internet kínálta ingyenes zenehallgatás megroppantotta a zeneipart.
A mostoha körülmények ellenére, a jogvédő szervezetek kiváló munkájának köszönhetően a beszedett jogdíjak összege így is folyamatosan nőtt. Azonban ezek felosztásával rengeteg szerző elégedetlen volt. Mivel a kifizetett jogdíjak összege nem nyilvános adat, többen azt feltételezték, hogy egyes kivételezett szerzők lényegesen többet kapnak, mint amennyire jogosultak lennének. A számos panasz eljutott a legfelsőbb szintre, ahol az állam akcióba lépett, hogy a helyzetet jobbá tegye. Így került az eredetileg az Artisjus által felhasználható kulturális célú levonások teljes összege és az Üres Adathordozói Díj 25 százaléka a Nemzeti Kulturális Alaphoz (ez ellen jómagam is tiltakoztam, hiszen nem volt ismert az NKA „újraosztási” elve). Véleményem szerint, a hazai zenei szakma visszajelzése alapján az elmúlt 3-4 évben azonban bebizonyosodott, hogy nem lett rosszabb a hazai könnyűzenének, sőt. A mára kialakult rendszer, átlátható, érthető, nyilvános. Persze, tökéletes sohasem lesz. Fontos, hogy nem „automatikusan” jön a pénz, pályázni kell.
Általában milyen pályaszakaszban lévő előadókat, együtteseket támogatnak?
A Könnyűzene Kollégiuma kizárólag könnyűzenei tematikájú pályázatok kiírásával foglalkozik. Elsősorban olyan zeneszerzőket, szövegírókat, zenészeket, zenekarokat, énekeseket támogat, akik több éve, szakmailag magas színvonalú alkotásokat hoznak létre. Emellett támogatja az ismeretterjesztő könnyűzenei koncertek megvalósulását magyarországi oktatási intézményekben, a zene iránti nyitottság és a jövő koncertlátogató közönség számának növelése érdekében, külföldi vendégszerepléseket magyarlakta területeken, magyarországi könnyűzenei koncertek megvalósulását, magyar zeneszerzők és szövegírók alkotását, hang- és képanyagok készítését, valamint kiemelt könnyűzenei szervezetek kiemelt projektjeinek egyedi támogatását.
A Könnyűzene Kollégiuma stratégiájának három fő eleme: értékes alkotások létrehozásának támogatása, alkotások eljuttatása a közönséghez, alkotások rögzítése, megörökítése. Fontos tényező az elbírálásnál a pályázat színvonala, a tervezett projekt szakmai/művészi értéke, a pályázó hazai és/vagy nemzetközi rangja, elismertsége, az esetleges hazai és nemzetközi forgalmazás várható lehetőségei, a pályázó hangszeres/énekes technikai tudása, a dalszerző műlistája és az adott pályázat egyedisége.
Ezek a támogatások általában mekkora összeget szoktak kitenni?
Általában 500 000, 1 000 000 vagy 2 000 000 forint az igényelhető összeg, ez pályázati kiírásonként változó. A 2016-os évben hozott döntések között a legalacsonyabb összegű megítélt támogatás 30 000 forint volt. Ez a konkrét eset a határon túli, magyarlakta területeken megtartott koncertekre kiírt altémában szerepelt. Itt 500 000 forintos maximális támogatás volt igényelhető. Ennek a keretnek a felhasználását a többség átgondoltan, jól szervezetten, maximálisan ki is használta.
De ebben a témában (is) voltak olyanok, akiknek nem volt szükségük a maximális összegre. Ilyen volt a legalacsonyabb összegű támogatásban részesült előadó is: A Drywing zenekar, tekintettel arra, hogy még nem rendelkezik olyan nagy szakmai elismeréssel, mint a többi, az altémában támogatást nyert művész, ezért szerény igénnyel élt a szabadkai koncertje megvalósításának támogatása érdekében. A legmagasabb összegű hozzájárulást a Magyar Hangfelvételkiadók Szövetsége kapta 2016-ban egyedi pályázati módon. Itt fontos kiemelni, hogy csak a kiemelt, sok szerzőt/előadót tömörítő szervezeteket támogatunk egyedi pályázati módon (Fonogram díj, Jazz Szövetség, stb.).
Tudomásom szerint általában a százezres nagyságrendű támogatások a jellemzőek. Ezek egy fiatal együttes/ előadó és egy már befutott együttes/előadó esetében mire elegendőek?
Ebből meg lehet írni egy egész lemeznyi dalt, vagy fel lehet venni egy teljes nagylemeznyi hanganyagot, vagy egy igényes videóklipet is le lehet forgatni. De akár egy nagykoncerthez vagy koncert turnéhoz is jól jön a támogatás. Ennyiből el lehet jutni a határon túli magyarokhoz koncertezni, de akár tanórákon népszerűsíteni a zenélést (sajnos, európai viszonylatban ez ügyben nem állunk túl jól).
Annak idején volt könnyebb befutni vagy manapság?
A Könnyűzene Kollégium elsődleges feladata az, hogy az Artisjus-tól elvont forrásokat, a jogdíjkezelőnél jobban, hatékonyabban, igazságosabban ossza el. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk az Artisjustól és a tagjaik felől érkező visszajelzéseket. Mivel a szerzői szakma minden egyes döntésünket árgus szemmel figyeli, ezért nagyon körültekintően kell a döntéseinket meghozni. Azt támogatjuk, aki a saját stílusán belül megüti a szakmai szintet. Fontos az is, hogy nem csak a „fiatal tehetségeket” támogathatjuk. Hiszen egyfelől annál azért lényegesen nagyobb a rendelkezésünkre bocsájtott forrás, hogy ezt felszívhassák a feltörekvők, másfelől miért zárjuk ki a jól működő csapatokat egy olyan lehetőségből, ahol a saját nívójukat emelhetik?
Nem lenne jó, ha a működő zenekarok tökéletesnek nem mondható pénzügyi helyzetét mi még azzal is rontanánk, hogy a konkurencia támogatása mellett őket kivéreztetjük. Egy koncert, egy lemezfelvétel vagy videóklip színvonala láthatóan nőhet az NKA támogatásával, ami mindenkinek jó. Szintén gyakran ismétlődő kérdéskör, hogy miért támogatjuk a jómódú művészeket. A kollégium nem adóhivatal és nem tartom jó ötletnek a „rászorultság” vizsgálatát. Azért, mert valami nagyon sikeresnek látszik kívülről, nem biztos, hogy nincs szüksége állami forrásra. Másfelől, pont az ilyen sikeres, „nagynevű” előadók és szerzők termelik meg a jogdíjak nagy részét, amit tőlük elvont az állam. Eddig ez úgy tűnik, ez működik, még akkor is, ha az egyes műfajokkal vagy konkrét előadókkal szemben akár stílusbeli, akár érzelmi ellenérzéseink is vannak.
Művház
Quentin Tarantino mégsem filmkritikusról forgatja utolsó filmjét
A rendező meggondolta magát, és mégsem a The Movie Critic című produkció lesz a tizedik, utolsónak szánt mozifilmje.
A 61 éves, Oscar-díjas rendező-forgatókönyvíró tavaly a cannes-i filmfesztiválon beszélt a közönségnek arról, hogy utolsó nagyjátékfilmje, a The Movie Critic 1977-ben játszódik majd, és főhőse egy alig ismert filmkritikus lesz, aki egy pornómagazinnak ír filmekről – emlékeztetett a Variety.com hollywoodi filmes portál nyomán az MTI.
Az is felmerült, hogy Brad Pitt visszatérhet a produkcióban a Volt egyszer egy Hollywoodban megismert Cliff Boothra hasonlító karakterként, és a film, amelynek forgatását 2024-re tervezték, már 20 millió dolláros adótámogatást is kapott Kaliforniától.
Egyelőre nem lehet tudni, hogy miután félretette a mozikritikusos filmet, vajon milyen témát választ majd utolsónak beharangozott játékfilmjéhez
– írta a Variety.com.
Tarantino várhatóan tizedik filmje elkészítése után is folytatja a kreatív munkát. Korábban többször célzott rá, hogy minisorozatok és színdarabok rendezése is érdekli.
Művház
Tévéfilm készül a Ványa bácsiból
Televízió és stream szolgáltatásra készülő filmek gyártásának támogatásáról döntött a Nemzeti Filmintézet. A támogatott alkotások között szerepel Csehov egyik legismertebb darabjának tévéfilm feldolgozása kiváló szereposztással, valamint a magyar uralkodók és nemesek itthon kevésbé ismert lányainak élettörténetét bemutató izgalmas dokumentumfilm-sorozat.
A Nemzeti Filmintézet (NFI) 2020 januárja óta nyújt támogatást a televíziós és streaming bemutatásra készülő alkotásokra pályázati úton. A teljes magyar mozgóképszakma összehangolt tevékenységéért felelős szervezet elkötelezett abban, hogy a mozifilmek mellett tartalmas, kulturális értéket teremtő és a nézők számára különleges élményt nyújtó televíziós alkotások is készüljenek. A Televíziós Döntőbizottság ezúttal egy tévéfilm, egy rövidfilm és négy dokumentumfilm- és ismeretterjesztő-sorozat gyártásának szavazott meg támogatást – ismerteti közleményében a Nemzeti Filmintézet (NFI).
Csehov egyik legnépszerűbb színműve, a Ványa bácsi fekete komédiai elemeket sem nélkülöző szabad feldolgozása készül a Megafilm Service és az MTVA koprodukciójában, Helmeczy Dorottya és Kálomista Gábor producerek vezetésével.
A Fazakas Péter rendezésében készülő tévéfilm Somogyi György és Kun-Béres Anikó forgatókönyvéből készül, a forgatás nyáron kezdődik és a bemutatót januárra tervezik az alkotók. A főszerepekben Görög László, Szervét Tibor, Szabó Győző, Czakó Julianna, Molnár Piroska, Csarnóy Zsuzsanna, Bede-Fazekas Szabolcs és Martos Hanga lesz látható.
Mirhó címmel rendez rövidfilmet Vas Marianna, a nemzetközi DocNomads képzés diplomása.Az ígéretes alkotás középpontjában két gyermek áll, akik egyforró nyáron a nagymama kertjében megtapasztalják a vágyat, a félelmet és a leheletfinom elnyomást, ami akár még a közelséggel is összetéveszthető.
A magyar történelem kevéssé ismert női szereplőire irányítja a reflektorfényt a Magyar királylányok című dokumentumfilm-sorozat, amelynek főhősei a közismert uralkodók és nemesek lányai, akikről méltatlanul kevés szó esik a történelemkönyvekben. Európában, választott hazájukban ismertebbek, mint szülőföldjükön és ezen kíván változtatni alkotótársaival a sorozat rendezője, Borsody István, aki a fennmaradt csodák, legendák és bizonyítható történelmi tények alapján ismerteti meg a rendkívüli nőket a nézőkkel. Az epizódok főszereplői azok a nők, akik mind valamely európai uralkodóhoz, önálló régiót irányító főnemeshez mentek férjhez és személyiségük, élettörténetük méltó a filmes feldolgozásra.
A természetvédelem és a természethasznosítás megismertetése a célja az Ez elment vadászni címmel készülő hat részes sorozatnak, amelyet Kostya Bánk rendez. Az egyes epizódokban az alkotók modern eszközök és a legnépszerűbb kommunikációs csatornákon keresztül igyekeznek visszavezetni a nézőket valódi, természetközeli énjükhöz.
1956 a Vajdaságban címmel dokumentumfilmet készít Lavro Ferenc újvidéki származású rendező. A hiánypótló alkotás az 1956-os magyarországi események vajdasági magyarok identitására gyakorolt hatását vizsgálja, bemutatva a forradalom magyar menekültjeinek jugoszláviai fogadtatását.
300 éve kezdődött a magyarországi svábok története, az évforduló kapcsán ezt a kalandos történetet meséli el a kezdetektől napjainkig a most készülő dokumentumfilm. A 300 év…”de mit adtak nekünk a svábok?” című alkotás rendezője a Mi svábok mindig jó magyarok voltunk! és az Isten veled, hazánk! című filmeket is jegyző László Gábor.
Borítókép: illusztráció
Művház
Filmkoncerttel készül a magyar film napjára az Uránia
Április 30-án élőzenei kísérettel vetítenek két 1914-ben készült filmritkaságot, a Munkászubbony és a Dódi karrierje című filmeket.
Mindkettőt Bródy István rendezte, és mindkettőnek Zsitkovszky Béla, az Uránia első technikusa és mozigépésze volt az operatőre, aki arról híres, hogy ő fényképezte A tánczot, az első magyar filmalkotást – ismerteti az Uránia közleménye.
A február végén indult FILM/ZENE sorozatban több mint negyven vetítést, közönségtalálkozót, koncertet rendeztek az Urániában. Ennek a nagyszabású, a filmek hangi-zenei dimenzióját kutató eseménysorozatnak az április 30-i filmkoncert lesz a fináléja. Ezen az estén először vetítik nagy nyilvánosság előtt a néhány éve Amszterdamban felbukkant, majd idehaza a Filmarchívumban teljes körűen restaurált Munkászubbonyt. Bródy István filmje Hegedűs Gyula remeklő főszereplésével egy gyárigazgatóról szól, aki egyrészt munkásruhába öltözve beáll dolgozni a fizikai munkások közé, hogy fényt derítsen panaszaik jogosságára, másfelől nem várt szerelmi kalandba keveredik, aminek bonyodalmas következményei lesznek. Mindeközben csodálatos felvételeket láthatunk a korabeli Budapestről, utazhatunk a Ferencz Ferdinánd nevű dunai gőzösön, de rácsodálkozhatunk a Duna régi teherhajóira és a korabeli emberi karakterekre is. A felújítás során új kísérőzene is készült a filmhez – megtartva a némafilm-korszak mozizenéjének világát, de kortárs, jazzes hangzással, amit a zeneszerző, Káel Norbert zongoraművész ad elő ezen az alkalmon.
Az est másik némafilmje a Dódi karrierje szintén századelős karriertörténet, de immár könnyedebb hangnemben. Bohózatot látunk egy léha pesti fiatalemberről, aki hősiesen megvéd egy csinos lányt egy részeg ember tolakodásától. A dologból randevú, majd szerelem és házasság lesz, és a lány, illetve annak apja révén Dódi végül hihetetlen karriert csinál. A vetítéshez Szabó Ádám harmonikaművész-énekes, számos tehetségkutató sikeres szereplője, a Sztárban sztár hetedik évadának nyertese adja a harmonikakíséretet a rá jellemző virtuozitással. Érdekesség, hogy az est során látható két filmnek nemcsak a rendezője, de az operatőre is közös: Zsitkovszky Béla, az Uránia első technikusa és mozigépésze. Ő rögzítette egykor az épület tetőteraszán az első magyar filmalkotást, az egyperces jelenetek fűzéréből álló Tánczot, amelynek 1901-es premierje a magyar filmtörténet kezdete. Erre emlékezünk minden év április 30-án – idén egyebek mellett ezzel a két régi magyar mozidarabbal is. A vetítések előtt Ráduly György, a filmeket őrző és felújító Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum igazgatója mond bevezetőt – írják.
A filmtörténeti klasszikusok sorát felvonultató FILM/ZENE sorozat záróeseményéig további érdekességekkel készül még az Uránia. Április 24-én közönségtalálkozóra várják Forgács Péter médiaművészt, filmrendezőt, aki a Dusi és Jenő, valamint a Miss Universe 1929 – Lisl Goldarbeiter – A Szépség útja című különleges found footage filmjeit kíséri el a moziba – az előbbi zenéjét Szemző Tibor, az utóbbiét Melis László szerezte. További emlékezetes kortárs alkotások is műsorra kerülnek, köztük Mundruczó Kornél Johannája Tallér Zsófia zenéjével, Giuseppe Tornatore Ennio Morriconéról szóló dokumentumfilmje, Leos Carax Annatte című rendhagyó musicalje a Mael-fivérek zenéjével és – április 26-án – Alejandro González Inárritu Birdmanje, amely idén tízéves. A mexikói sztárrendező munkáját nemcsak a látszólag vágások nélküli kameravezetés és jelenetszervezés teszi bravúrossá, hanem az egyetlen dzsessz dobszólóra épülő zenei világ.
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósult FILM/ZENE sorozat teljes programja elérhető a www.urania-nf.hu weboldalon.