Ha egy állítás nem öncélú gyalázkodás, hanem közéleti kérdés megvitatását szolgálja, akkor a sértő, erős kifejezések, adott esetben a trágár megfogalmazások is az alkotmányos védelemben részesülnek. De csak akkor, ha közlés nem sérti mások emberi méltóságát – így foglalt állást nemrégiben az Alkotmánybíróság egy olyan ügyben, amelyben egy illető a közösségi médiában fejtette ki negatív véleményét egy önkormányzati társaságról.

Meg lehet-e sérteni egy önkormányzati cég becsületét? Lehet-e szidalmazni egy köztulajdonban álló vállalatot? A közösséget érintő kérdésekben milyen köntösbe kell csomagolni az állampolgári felháborodást, s hol húzódnak ilyenkor a szólásszabadság keretei? Ezekre a kérdésekre is választ lehet találni az Alkotmánybíróság (AB) egy minapi döntésében, melyben a testület a Szegedi Törvényszék egyik ítéletét vizsgálta meg.

Az ügy alapja az volt, hogy egy illető a közösségi oldalon az önkormányzati tulajdonban álló ingatlankezelő cég tevékenysége kapcsán fogalmazott meg különböző állításokat. Arról írt például, hogy a társaság felelőtlenül gazdálkodik, kifejtette, hogy szerinte a cég hűtlen és hanyag kezeléssel vádolható, emellett felelős életveszély fenntartásáért, cselekvőképtelen és kiskorú személyek veszélyeztetéséért. Máskor ingatlanpanamát is emlegetett. Az illetőt feljelentették, az elsőfokú bíróság pedig rágalmazás miatt bűnösnek találta, s egy évre próbára bocsátotta. A másodfokú bíróság helybenhagyta a döntést, ezután került az ügy – alkotmányjogi panasz útján – az Alkotmánybíróság elé.

Az AB elsőként megállapította: az eset azt a kérdést veti fel, hogy hol húzódik a véleménynyilvánítás szabadságának és a személyiség védelmének határvonala. A taláros testület elöljáróban leszögezte:

mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, s demokratikus társadalom csak abban az esetben jöhet létre és maradhat fenn, ha lehetőség van arra, hogy a különböző, gyakran egymással ellentétes vélemények a társadalmat formálhassák.

A határozatban több szempont is megjelent. Így például az, hogy politikai jellegű közéleti megszólalásoknak erősebb védelem jár, korlátozásuk csak a legszűkebb körben lehetséges. Ám önmagában az, hogy egy nyilvános közlés közéleti jellegű, nem vonja maga után automatikusan, hogy a kritikával illetett személyeknek az átlagosnál többet kellene elviselniük. Lényeges az is, hogy a közéleti vita nem csupán természetes személyek magatartását firtathatja, hanem szervezetek, cégek működését is érintheti, ha azoknak közéleti, társadalmi jelentőségük van. – Az ezzel ellentétes értelmezés azt eredményezné, hogy a hatóságok, a minisztériumok, a bíróságok vagy akár a pártok tevékenységének kritikai elemzése sem élvezné a véleménynyilvánítási szabadság erősebb védelmét – vezette le a testület. Ráadásul nemcsak az állami és önkormányzati, vagyis a közhatalmi rendszer működése kapcsán alakulhat ki közéleti vita, hanem az üzleti világban megjelenő közéleti kérdésekről is.

A konkrét ügy kapcsán az AB leszögezte, hogy a kritizált cég önkormányzati bérlakásokkal foglalkozott, azokat hasznosította, vagyis az emberhez méltó lakhatás alaptörvényben rögzített célja érdekében kezelte az állam vagyonát. A közlés, a kritika így közérdekű vitához kapcsolódott, hiszen a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás értékelése egyértelműen a közéleti vita terepe. A bíráló több közvetlen és közvetett utalást tett arra, hogy az önkormányzati cég tevékenysége szerinte hűtlen kezelésnek, ingatlanpanamának és kiskorú veszélyeztetésének minősül. – A kifejezések kétségtelenül sértők, de nem állítható, hogy a közlések eleve ki lennének zárva a szabad véleménynyilvánítás köréből – húzta alá az AB.

Végül talán a legfontosabb megállapítás: a pusztán sértegető gyalázkodásra az alaptörvény nem ad lehetőséget, a kizárólag az érintett személy lejáratására irányuló, szitkozódásként megjelenő forma nem tartozik a véleménynyilvánítás alkotmányosan védett körébe. Alkotmányos lehet azonban a közlés, ha a sértett magatartásának közösségi hatását firtatja. Másképpen:

 

ha egy állítás nem öncélú gyalázkodás, hanem egy közéleti kérdés megvitatását szolgálja, akkor a sértő, erős kifejezések, adott esetben a trágár megfogalmazások is védelemben részesülhetnek, a véleménynyilvánítás korlátját ez esetben csak az emberi méltóság jelenti.

– Eseti mérlegeléssel kell megállapítani, hogy a véleménynyilvánítás szabadságához vagy a személyiség védelméhez fűződik-e erősebb érdek – összegzett a testület azzal, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának megsértésére.

A határozatból kiderült az is, hogy bár formailag emberi méltósága csak az embernek lehet, de a jogi személyek is igényt tarthatnak arra, hogy az állam védje tevékenységüket, személyiségüket az öncélú gyalázkodással szemben. A személyiséget szubjektíve bántó, de az emberi méltóságot nem sértő kifejezéseket ugyanakkor az alaptörvény védi.

Mindent egybe véve az Alkotmánybíróság úgy vélte, hogy a feljelentett személy közéleti kérdésben fogalmazott meg közléseket. Emiatt a grémium megállapította, hogy a Szegedi Törvényszék rágalmazás tárgyában hozott elmarasztaló ítélete megsértette a kritikát megfogalmazó véleménynyilvánítási szabadságát, így alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.

Borítóképünk illusztráció