Erkély koncertek, utcán zenélés, otthon maradós dalok – a koronavírus idején a zene számtalan módon kapcsolta össze az embereket és hidalta át a távolságokat, ezzel betöltötte azt a szerepét, amelyet évezredek óta hordoz: hidat képezett ember és ember között.

Ahogy Olaszországban elharapódzott a járványhelyzet, és az emberek tartósan a lakásaikba kényszerültek, a hírek arról kezdtek szólni, hogy a lakóközösségek erkély-koncertekkel tartják egymással a kapcsolatot, vagy töltik el az üres délutánokat. De beszámoltak a hírek utcán gitárral járőröző spanyol rendőrökről és magyar kontaktmentes utcakoncertekről is.

Az emberek világszerte a zenéhez fordultak a krízishelyzetben, és ez egyáltalán nem véletlen. A zene szórakoztatóerejéért az ütem felelős. Az ütem az, amely a motoros rendszerünket beindítja, és amelynek hatására néha akaratlanul is megmozdulunk. A közös zenélés még ennél is mágikusabb folyamat, ilyenkor ugyanis nem csak a saját agyunk hangolódik rá a ritmusra, hanem a ritmus segítségével lényegében egy ütemre mozdulunk, szinkronba kerülünk másokkal.

Ez a szinkronizáció a bezártság idején segíthet pótolni a szocializáció hiányát, mert azokra a tevékenységekre emlékeztet, amelyeket csoportban végzünk, és amelyek során együttműködésre, egymásra hangolódásra van szükség. Ez által pedig csökkenti a magányosság érzetét.

Mit jelent a zene az emberiségnek?

A zene a történelem kezdete óta az ember társas érintkezéseinek szerves része. Az első hangszerek, amelyeket a régészek találtak, 40 ezer évesek, és minden bizonnyal nem ezek a csontfuvolák voltak a legelső zenei eszközök, amelyeket az emberi faj készített, pusztán az elsők, amelyekre rábukkantunk.

„A történelem során az emberek mindig is vígaszforrásként tekintettek a zenére. Olyasvalami volt ez, amely nem csak arra képes, hogy felkavarja és lemásolja az éréseinket, hanem katarzisforrásként is szolgál, azaz segíthet feldolgozni és elengedni az érzelmeinket” nyilatkozta az ABC NEWS-nak McKenry professzor. – „Tudjuk, hogy a legkorábbi egészben fennmaradt zenei művet egy török sírkőre vésték fel. Ez egy ókori görög sírfelirat volt, melynek szavai reményt adnak. Az élet rövidségével összefüggésben arról szólnak, hogyan lehet a legtöbbet kihozni az életből, és ünneplik az örömöket, amiket megélhetünk, amíg a világon vagyunk.”

A zene közösségi erejét láthattuk akkor is, amikor az elkeseredett párizsiak tavaly áprilisban spontán dalban törtek ki, miközben tehetetlenül nézték, ahogy az ikonikus Notre-Dame székesegyház teteje a lángok martalékává válik. Ez az önkéntelen reakció arra szolgált, hogy megnyugtassák egymást, és kifejezzék az összetartozásukat.

Karantén-dalok

Az összetartozás a karantén idején még fontosabbá vált, mint valaha, hiszen az izoláció sokakban táplálhatta a szorongást vagy a depresszió érzését. A zenészek pedig a közösségi médián és az online csatornákon át is igyekeztek ugyanúgy gyártani tovább a dalokat, mint korábban.

Szinte alműfajjá nőtték ki magukat az otthon maradós dalok, amelyek fontos társadalmi szerepet is elláttak, minél szélesebb rétegekhez juttatták el az üzenetet, hogy a vírusgörbét akkor lehet laposan tartani, ha mindenki felelősségteljesen áll a problémához.

A zenének azon képessége, hogy növeli a közösségi összetartást, valószínűleg kulcsszerepet játszott a csoportos zenélés kialakulásában is. Az emberi történelem során, már a kezdetektől fogva összekovácsolta a közösséget, és fontos üzeneteket hordozott. Zenén keresztül az emberek egyszerűen kommunikálhatták az érzéseiket. Ez a kommunikáció pedig stresszhelyzetben döntő fontosságú lehetett, ahogyan a mai napig is az.

Címkék: média