2020. április 04.

Bridget Jones megírta koronavirális naplóját

″Jaj, istenkém, maligánosan jót fésztájmoltunk ma este. Válságelemeztünk. Tom, Shaz, Miranda és én.″

Március 27., csütörtök

Koronavírus óránkénti guglizása: 247; idegtépő becsengetések agg szomszédhoz, hogy szüksége van-e valamire: 7; toborzó sms-ek az Önkéntes Segélyvonaltól irányomba: 0; vicces virális videók megnyitásával és összes ismerősömnek szóló megosztásával töltött percek: 2457; jácintszagolgatás annak ellenőrzésére, van-e még szaglásom, vagy megkaptam a koronavírust: 282; lomtalanítással és klasszikus irodalom olvasásával töltött percek: 0; a fal riadt, eltátott szájú bámulásával töltött percek: 4765; kalória: 8765; alkoholegység: 12; elvégzett munka: 0; testgyakorlás: 0. N. rossz.

07.00. Most ébredtem. Nos. Ideje dolgozni, kávét és croissant-t...

07.01. Jaj, istenem. JAJISTENEM! Az életnek, amelyet ismertünk, vége, és itt ülünk az Apokalipszis kellős közepén.

07.02. Nyugalom és tartás. Azok vészelik át, akiknek van belső tartása és ereje. Mint nekem.

07.03. Huh! Valaki fésztájmol. Talán Boris hív, hogy bújjak az ágy alá, és maradjak is ott.

08.00. Miranda volt.

– Gyantázás – susogta ördögien. Rámeredtem a monitorra. Valóban kezdett egybeszemöldököt és harcsabajuszt növeszteni. – El ne áruld valakinek, hogy egyáltalán ilyeneket gondolok, de felfogod, hogy kezdünk visszatérni a természethez? Se fodrász, se manikűr, se gyantázás…

Az asztalba kapaszkodtam, miközben újabb magától értetődőnek vett kerekek hullottak ki a mindenség autóbuszából.

– P**ba, mennem kell! – szólt Miranda. – Zoom-konferencia undorító közeliben. Miért pont abban a pillanatban kellett ósdivá és otrombává válnia a konferenciahívásnak, amikor visszavadulunk az ősállapotba?

– Me too – mondtam. – Zoomolunk a Frappírozzuk Britanniát csapattal. Kilenckor. Majd dumálunk.

07.30. Ó, istenem. Na, jó. Nem fogok lefolyni a nyúlüregbe. Tökéletesen felkészülök az értekezletre: online jóga, lágytojás, rendes ruhát veszek fel, megmosom a „hajamat” – a. m. a fura képződményt a fejemen –, és rájövök a kamera/némít rejtély nyitjára.

07.45. Hogy változhat meg minden ennyire rövid idő alatt? Hiszen egy hete még kocsmáztunk, és igaziból kommunikáltunk élő emberekkel!

Visszaspulnizok a naplóban…

Forrás: Európa Kiadó