Végh Tamás 2020. március 28.

Innen már nincs visszaút

Végh Tamás a BO Live Branding Agency operatív vezetője Linkedin bejegyzésében arról írt, hogy szerinte mi fog változni a rendezvénypiacon a közelmúlt eseményeinek hatására.

Amikor a cikk vázlatát készítettem le-föl pakolásztam a különböző fejezeteket - írja a BO Live operatív vezetője, Végh Tamár a Linkedin-es bejegyzésében. Nem tudtam eldönteni mi lesz előbb, mi következik igazán a másikból. Aztán rájöttem, hogy ez egy összefüggő rendszer, amit, ha úgy tetszik, holisztikus szemlélettel lehet csak vizsgálni. Minden összefügg mindennel. Bárhol is kezdődik el a változás az magával fogja hozni a többit. Ez egy nagy, minden elemében összefüggő gépezet, amiben nem lehet külön vizsgálni az egyes részeket, csakis egészében. Amennyire nehéz ez, olyannyira nagy lehetőség is, hiszen, ha tudatosak vagyunk, akkor nem kell mindent megváltoztatnunk, elég csak azt, amit a legfontosabbnak vélünk, minden más vele fog változni. Szóval ezzel a szemlélettel úgy döntöttem belevágok az írásba, aztán kijön belőle, ami kijön.

A 2008-as válság sok hibára kényszerítette a piacot. Mind az alvállalkozók (technikai cégek, cateringesek, hotelek, helyszínek stb.) mind az ügynökségek, hogy minimalizálják a kárukat elkezdték letolni a nadrágot, azt gondolván, hogy legalább valamennyit megmenthetnek abból, ami addig volt. Akkor az nem látszott, hogy hosszútávon milyen folyamatokat indít be ez a viselkedés. Ma már látjuk, hogy hova vezetett. Az „ugyanazt, de olcsóbban” elv évekre konzerválta az árakat. Ebből még 10 év után sem ocsúdtunk fel. Nehéz volt fejleszteni, nehéz volt bért növelni, egyszerűen nem volt miből (ennek egyenesági következménye a munkaerőhiány is). Biztos vagyok benne, hogy az, hogy ennyi céget tartalék nélkül ért ez a mostani helyzet, nagyban köszönhető a 2008-as válságnak és az arra adott válaszoknak, illetve hibás stratégiának. A döntéshozók mentségére szóljon, hogy akkor nem volt idő felkészülni, nem volt egy kikényszerített leállás, amiben végig lehetett volna gondolni, hogy mit és hogyan kellene csinálni. Folyamatos tűzoltás és rohanás volt az élet. Azt gondolom a piac nem fogja most elkövetni ezt a hibát. Igen kimondom: Brutális áremelkedésre számítok.

Az áremelkedés szerintem alulról fog indulni. Az alvállalkozók, beszállítók között sokak még rosszabb helyzetben vannak, mint az ügynökségek. Nem lepődnék meg, ha elindulna egy felvásárlási (vagy megszűnési) hullám és így a sok beszállító közül, akik egymással versengve lenyomták az árakat, csak pár nagy maradna meg. Nekik pedig nem lesz érdekük az „olcsósítás”. A helyszínek esetében még egyszerűbb a képlet. Sajnos vagy szerencsére Budapest nincs eleresztve a pár száz főnél nagyobb befogadóképességű helyszínekkel (főleg nem olyanokkal, amik a kor vívmányainak megfelelnek). Ez is lehet az elmúlt 10 év következménye, hisz piaci alapon helyszínt építeni, fejleszteni kockázatos vállalkozás lett volna (nem véletlen, hogy szinte csak állami beruházások valósultak meg). Most viszont ezzel a helyzettel tisztában lévő helyszínek, hogy az év eleji kiesésüket némileg pótolják, biztosan árat fognak emelni a még nem leszerződött időpontoknál. A megrendelőknek sok választási lehetőségük nincs, ha pedig kevesebb munkából keresik meg a helyszínek ugyanazt a pénzt, nekik az is jó. Már ha lesz, aki dolgozzon ezeken a rendezvényeken.

A munkaerőhiány, főleg a tapasztalt rendezvényesek kapcsán, de már az új belépőknél is, rendkívül égető probléma volt. Egy ilyen bizonytalan helyzetben, amiben most vagyunk az emberi erőforrás még inkább fel fog értékelődni. Az elmúlt években már elindult egy bérfelzárkózás, de nagyon messze volt még a vége. A jelenlegi válság és a bizonytalanság a pályaelhagyást fogja erősíteni. Mondjuk ki, ma egy multinál dolgozni nagyobb anyagi biztonságot jelent, mint egy hazai kkv-nál. És hát a multik is munkaerőhiánnyal küzködtek, szóval van választás a munkaerő piacon. Ez viszont azzal fog járni, hogy vagy azok fognak kkv-nál dolgozni, akiknek nem marad más, vagy bizony a cégeknek mélyen a zsebükbe kell majd nyúlni, hogy egyáltalán legyen munkaerejük, hiszen nélkülük nem valósulhat meg egy rendezvény sem. Ezt pedig a cégek nem a tartalékaikból fogják fedezni, azt mindannyian látjuk, hogy nincs. Vagyis ez is árfelhajtó tényező lesz (azzal most nem is foglalkozok, hogy a bér mellett mennyi mindenben kell majd még felzárkózniuk a kis cégeknek, hogy versenyben tudjanak maradni). Hétköznapi beszélgetéseken rendszerint előkerül az az érv, hogy nagyon sok lesz a munkanélküli így nem valószínű, hogy bekövetkezik, amit fent leírtam. Csakhogy ez nem csak a pénzről szól. Szól a biztonságérzetről, amit egy munkáltató nyújthat és szól a munkáltatói márkáról. Sok KKV-nál ezek most jelentős csorbát szenvedtek a kapkodó válságkezelési stratégiáknak köszönhetően.

És ha nincs ember, aki kiszolgálja a rendezvényeket akkor kifejlődik a cégek nemet mondó képessége is. Lesznek ügyfelek és lesznek projektek, amikre egyszerűen nemet kell majd mondani. Mert nem lesz ember, aki megcsinálja, mert nem lehet majd rajta keresni, de sok munka lesz vele, ami pedig ugyanoda fog vezetni, ahol voltunk. Sok munka kevés pénz.

A nemet mondás képessége pedig minden bizonnyal a határidőkre is kihatással lesz. Lehetetlen határidejű és bizonytalan kimenetelű munkákat (például tenderek) sokan el fognak utasítani (nem feltétlenül az ügynökségekre gondolok). Egyszerűen nem lesz tartalék a rendszerben, ami fedezné azt a munkamennyiséget, amit bele kell ölni. Vagy csak simán nem lesz kellő kapacitás rövid határidővel minőségi munkát kiadni a kézből. A nem minőségi munkáért pedig nem fizetnek annyit, ergo visszajutunk oda, ahonnan indultunk. Ezt senki nem akarja. Leginkább a cégvezetők nem.

Apropó cégvezetők. A konjunktúra időszakában egy „fél vezető” is képes volt az eredményeket hozni. Ahogy egy száguldó autót is képes bárki hellyel-közzel elkormányozni, ha az már lendületben van és csak egy egyenes úton kell menni. De, abban a pillanatban, ha vezetői kvalitásokra van szükség, mint például a jelen helyzetben, sokan elvesztik a kontrollt. Éppen ezért gondolom azt, hogy a hazai kkv-k igenis el fognak kezdeni tudatosabban vezetőket keresni, esetleg kinevelni. Ez mindenkinek az érdeke. Érdeke a munkavállalónak, hogy olyan vezetője legyen, aki nem a szakadékba vezeti a céget (enyhe túlzással) érdeke a tulajdonosnak, hogy a vezetője ne csak békeidőszakban legyen „nagytudású”, érdeke az ügyfeleknek, hogy megbízható és valódi cégek dolgozzanak nekik, és ne "sufnituning bt."-k. Ehhez pedig három dologra van szükség: időre, pénzre és szemléletváltásra. Ha másra nem erre megtaníthat minket ez a helyzet, hogy attól, hogy valaki jó rendezvényszervező / saleses / technikus, vagy jókor volt jó helyen, attól még nem válik jó vezetővé. Igen is pénzt és energiát kell ölni a vezetőképzésbe, hogy fenntarthatóvá tegyük a szakmát. Akár élhetnék azzal a közhellyel is, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Az idő pénz. A pénz is pénz, a szemléletváltás pedig rövidtávon mindenképp pénzbe kerül. Tudjuk ez mit jelent igaz?

Az egyik legfontosabbat majdnem kihagytam. Azt hiszem az a gyakorlat is meg fog változni, hogy szerződések és előlegek nélkül dolgozunk majd egymásnak. Az előleget szerintem mindenki érti, hiszen olyan üresek lesznek a cégkasszák, mint a Góbi sivatag. Az a szokásjog pedig, hogy „gentlemen’s agreement”-ekre alapozva súlyos munkamennyiségek keletkeznek, hogy aztán a szerződés hiányára hivatkozva le lehessen mondani a megrendeléseket, egyszerűen megszűnik létezni. Azt gondolom itt nem is igazán a KKV-knak lesz feladatuk, hiszen a nemet mondás képességének kifejlődésével, bizony ezekbe a témákba is bele fognak állni, akár egymással szemben is. Sokkal inkább a megrendelőknek lesz ezzel feladatuk, hogy házon belül hogyan fogják tudni biztosítani a gyorsabb döntéshozatalt és az egyszerűbb adminisztrációs folyamatokat.

Összességében az én prognózisom az, hogy minden megváltozik. Megváltoznak a határidők, az árak és az egymáshoz fűződő viszonyok. Biztos vagyok benne, hogy ez a mostani helyzet egy sokkal tudatosabb, professzionálisabb és fenntarthatóbb jövő felé fog minket elindítani. Ha nem teszünk semmit, csak figyeljük a folyamatokat, akkor is be fog következni a változás. De talán egy fokkal jobb lenne, ha kezünkbe vennénk az irányítást és legalább egy dolgot tudatosan alakítanánk. Ahogy fent írtam, egy elem megváltoztatásával és kontrolljával, az egész rendszert megváltoztathatjuk. És igen, ha azt olvastad ki a fentiekből, hogy minden út az áremelkedéshez vezet, akkor nem tévedtél. Lehet, hogy kevesebb rendezvény lesz, de azok drágán (vagyis inkább reálisan). A kérdés az, hogy ez probléma-e egyáltalán.

Vitatkozni ér.

A bejegyzés eredeti megjelenési helye: https://www.linkedin.com/pulse/innen-m%C3%A1r-nincs-vissza%C3%BAt-tam%C3%A1s-v%C3%A9gh/?trackingId=6yjseBDxdQXZe37C1N281Q==