Március 18-án jelentette meg weboldalán a Fedél Nélkül azt a felhívást, melynek segítségével áprilisra összegyűlt annyi pénzt, hogy biztosítsák bajbajutott terjesztőik lakhatását, megélhetését a következő egy hónapra. A probléma hosszú távú megoldásához azonban arra is szükség van, hogy az adományozás folyamatos legyen, hiszen a lap egyre több munkatársa kerül veszélybe az idő előrehaladtával. Adakozni a Menhely Alapítvány SimplePay alapú szuperegyszerű rendszerén keresztül lehet, akár 500 Ft-tól is, mindössze a következő sort kell feltüntetni a „Személyes üzenet” rubrikában, hogy a pénz célba érjen: „Adomany – FedelNelkul online”.

Hogy jobban megértsük, mi történik pontosan a szerkesztőségben és mi az oka a növekvő igénynek, Kepe Róberttel, a Fedél Nélkül főszerkesztőjével beszélgettünk.

Csanádi Gábor

Eddig 2,6 millió Forint online adomány gyűlt össze, ami nagyon szép eredmény. A szerkesztőség szempontjából ez mennyire számít soknak vagy kevésnek? Hogyan használjátok fel?

Ennek a kampánynak igazából a tűzoltás a célja, azaz hogy körülbelül száz árusunknak a kieső bevételeit pótolni tudjuk. És mivel nem látjuk még, hogy a jövőben mennyi pénzből tudunk majd gazdálkodni, ezért aztán az első intézkedéseink arról szóltak, hogy a lakhatásukban veszélyeztetett lapárusainknak adjuk támogatást, illetve élelmiszercsomagot minél több terjesztőnknek. Ezt a két programot körülbelül két hete kezdtük meg, így nem tudtunk még mindenkit bevonni. Ahogyan egyre több bevétel érkezett, szerencsére láttuk, hogy valószínűleg a jövedelemkiesés pótlását is el tudjuk majd kezdeni, valamennyit tehát erre fogunk fordítani. Ha ilyen szépen tudunk továbbra is bevételhez jutni,akkor lehetséges, hogy minden terjesztőnk számára támogatást tudunk nyújtani.

Egyelőre viszont csak a legrosszabb helyzetben lévő terjesztőinket vontuk be: 22 terjesztőnk kapott olyan lakhatási támogatást, amiből a következő havi albérletet ki tudják fizetni és 63 embernek juttattunk élelmiszercsomagot.

Mi történik a szerkesztőségben? Mennyire tud zavartalanul folyni munka?

Művészeti jellegű tartalmakból jól állunk, hiszen többezer kiadatlan kéziratot őrzünk, ezért könnyebben tudjuk pótolni a kiesést ezen a területen – ami egyébként jelentős, hiszen a legtöbb alkotónk jelenleg nem tud alkotni. Nagy részük bezárva él most valamilyen szállón, ahol nincsen megfelelő alkotói környezet sem pedig eszközök.

Az egyéb, nehezebben pótolható tartalmak elkészítése is problémás. Az interjúinkat például szintén jórészt otthontalan emberek készítették, akik nem tudnak mozogni és nem is állnak rendelkezésükre olyan eszközök, amivel online eltudnák végezni ezt a tevékenységet. A nyomtatott újság kiadása is problémás, hiszen a fenti okok miatt nincs aki terjessze.

Néhány tucat olyan lapárusunk maradt, akik még képesek kimenni az utcára, de érthető módon az eladás náluk is visszaesett, hiszen nagyon kevesen merik átvennia Fedél Nélkült – még akkor sem, ha egyébként támogatásként adnak valamennyi készpénzt. Éppen emiatt a nyomtatott lap eladása a normális érték 15-20%-ra esett vissza az utóbbi időben.

A jelenlegi lapszámunkat, ami 9-én jelent meg, éppen ebből az okból kifolyólag nem is adtuk ki csak digitális formában. Kapcsolatban vagyunk a Világ Utcalapjaival (INSP – International Network of StreetPapers) és tőlük tudjuk, hogy sajnos Egész Európa hasonló problémával küzd. Ráadásul mi éppen abban a pillanatban bővítettük az újságot, amikor beállt a krízishelyzet és 12 oldal helyett már 20 oldalon jelenünk meg. A bővített tartalomhoz új rovatokkal jelentkezünk és a magyar mainstream irodalmi élet olyan szereplőinek írásai is megtalálhatóak már hasábjainkon, mint Tóth Krisztina, Röhrig Géza, Nyáry Krisztián, Györe Balázs és sokan mások.

A fenti nehézségek miatt jelenleg a megszokott két hét helyett háromhetente jelentetünk meg új számot. Ezekből biztosan sokkalkevesebbet nyomtatunk majd, de nyomtatunk, kifejezetten azért, hogy a még dolgozni tudó lapterjesztők tudjanak valamilyen friss terméket magukkal vinni, mert jelenleg a március közepén megjelent újsággal dolgoznak, amit ugye a legtöbb olvasó már ismer.

Csanádi Gábor

Sokan panaszkodnak arról, hogy rengeteg ember van kint az utcán a korlátozás ellenére, a boltok előtti kígyózó sorokkal pedig tele van a Facebook. Tényleg ennyire rossz a helyzet?

Sajnos az utcán lévő emberek száma ellenére mindegyik terjesztőnk arról panaszkodik, hogy 60-80%-t esett a vásárlások száma, így ez egy nagyonis valóságos, mindenkit érintő probléma. A törzsvásárlók nagy része is eltűnt a placcokról, hiszen minden törzsvásárlónak volt egy kiválasztott terjesztője, akitől vette az újságot. A vírus miatt ezek a kapcsolatok megszűntek, hiszen ha egyikük vagy a másikuk nincs a helyén, akkor nem lehet fenntartani. Ezek a tényezők mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy rosszul fogy az újság. Ugyan a vásárlókról nincsenek pontos adataink, csak azok alapján tudunk gondolkozni, amit a terjesztőink mondanak, de azt látjuk, hogy mindenféle ember, korosztály képviselteti magát. Anyagi helyzetre vonatkoztatva is nagy a sokszínűség, a jól szituált tehetősebb emberektől kezdve a kisnyugdíjasokig. Az azért látszik, hogy a vékonyabb pénztárcájú emberek általában szolidárisabbak a terjesztőkkel.

Akkor az utcai vásárlók egy részének valószínűleg nem adottak a lehetőségei ahhoz, hogy online tudjon adakozni.

Igen, bár igaz, hogy az adományozóinkról sincsenek pontos adatok, hiszen maximum egy email cím áll rendelkezésre. Persze nagyon izgalmas lenne tudni, hogy milyen rétegekből, korosztályokból kerülnek ki ők. Ezt az említett 2,6 millió forintot 374 ember adta össze. Ebből látszik azért, hogy az online vásárlóink más anyagi háttérrel rendelkeznek, mint a print lap vásárlói – de hát erre is csak következtetni lehet, szociometriai adatokkal nem rendelkezünk.

Van olyan terjesztő, aki most vesztette el a lakhatását?

Ebben a pillanatban még szerencsére nem tudok ilyen terjesztőről. Úgy tűnik, hogy eddig sikerült megelőznünk a katasztrófát. Minden terjesztőnk tudja, hogy jöhet hozzánk támogatásért, ha szüksége van rá és egyelőre még a befolyt támogatásból tudjuk is finanszírozni ezeket a helyzeteket. Nyilván minél hosszabb ez az időszak, minél több terjesztő tartaléka fogy el, annál nehezebb lesz ezt megtenni. Az eddig elért eredményre viszont büszkék vagyunk, hiszen nagyon meg voltunk ijedve, hogy az évek alatt felépített egzisztenciák összeomlanak.

Mi alapján dől el, hogy két emberből ki a leginkább rászoruló?

Nagyon jó kérdés, hogy ha már majd két ember között kell dönteni, akkor hogyan tudunk igazságos döntést hozni, de szerencsére egyelőre még nem áll fenn. Aki jelentkezik nálunk, hozza az albérleti szerződését, papírokat a jövedelméről, így gyorsan látni lehet, hogy mekkora a baj. Ha népesedik a bajban lévő emberek tábora, nehezebb kérdésekben kell majd döntenünk. Az anyagi helyzetet, az eddigi teljesítményt egyaránt mérlegeljük és felderítjük majd, hogy a lehetőségekhez képest a legigazságosabb döntést tudjuk meghozni.

Egyelőre szerencsére még maguk a terjesztők is képesek olyan döntéseket hozni, hogy például nem kérnek valamelyik támogatásból azért, hogy a másiknak jusson. Illetve a szerzőink között is volt már olyan ebben az 1-2 hónapban, aki inkább lemondott az elnyert készpénzes díjáról annak érdekében, hogy azt a terjesztők krízishelyzetére fordíthassuk. Szerencsére ez a belső szolidaritás eddig is működött.

Toplak Zoltán

Most 27 éves a Fedél Nélkül. Volt már példa hasonló helyzetre?

Nem. Olyan, hogy ne jelent volna meg az újság print száma, soha nem fordult elő. Ez most, április 9-én történt először és reméljük, hogy utoljára is. Még ha a példányszámunk iszonyú pici lesz is, akkor is szeretnénk fenntartani a friss lap nyomtatását.

Mi várható a járványt követő gazdasági válságban?

Az az alaphelyzet, ami miatt a Fedél Nélkül létezik, hogy a hajléktalan embereknek tudjunk pénzt juttatni, bevételhez juttassuk őket, illetve hogy a hajléktalanságról tudjunk minél átfogóbb képet adni a társadalom számára. Ez a két alapelv nem változik, és minél rosszabb a gazdasági helyzet, annál inkább szükség van erre. Éppen ezért az a döntés, hogy magunktól megszűnjünk, biztosan nem fog megszületni, csak ha eltűnik a hajléktalanság a világról. Addig viszont egyre nagyobb szükség van ránk. Bízunk benne, hogy a már eddig kialakult szolidaritást fenn tudjuk tartani és megerősödve tudunk visszatérni az utcára.